Szabolcsi Hírlap, 1933 (1. évfolyam, 124-149. szám)

1933-08-08 / 130. szám

1933 augusztus hó 8. f

ftKBOLCSIHIBlM 3. oldal. Végvári Boriska az ablakon kidobott szobrász-modell Nyíregyházi leány Egy leány utja a sóstói-szöllőtől a pesti aszfaltig Látogatás a modell nyíregyházi otthonában Az elmúlt napokban a fővárosi lapok hosszú hasábokon számoltak be arról a párját ritkító bűncselekményről, amely Budapest egyik hatalmas bérházában tőrtént. Egy nő kiesett az ablakon. Azt mondja, kidobták. Hiányos öltözetben szedték fel a mentők az utca aszfaltjáról. Azt irják, modellje volt a szobrásznak, akinek a lakásán történt a tragikus esemény, vagy a véletlen. A nyomozás javában folyik és ez az egész ügy csak akkor kezdett számunkra közelebb is érdekes lenni, mikor a rendőri riport hősnője, a kórházi ágyán kihallgatásánál, a személyi "adatai felvételénél bemondotta, hogy nyíregyházi. Vessünk hát egy pillantást ennek a nyíregyházi leánynak az életére, hogy miképen alakult a sorsa addig, amíg a csendes sóstói szőlőktől eljutott a nyári szenzáció homlokterébe, amig eljutott az ablakpárkányra. Végvári Boriska a Rókus kórházban fekszik. A pesti la pok szines riportjai szerint lába felett fahenger van, nehogy a takaró a lábához érjen, ami több helyen eltört, amikor eszméletlenül terült el az utca aszfaltján és azóta szörnyű fájdalmai vannak. Az asztalán virágok, amft a testvére és a vele együtt érző ismeretlen tisztelői, a hisztérikus pesti nők küldöttek. Ahogy egy élet kálváriája elindul Vasvári Boriskát munkatársunk felkereste a kórházban. Fájdalmakról panaszkodik, nem akar beszélni. Mellette ül a húga is, akit a szobrász nem türt meg a lakásában, ö sem akar beszélni, hisz már annyi minddent összeírtak róla. A beszélgetés Jlassan, vontatottan indul. Amint beszél, ajka szélére kiül a fájdalom keserű vonása és homloka verejtékezni kezd. — Igen, nyíregyházi leány vagyok. Édesapám a sóstóhegyí szőllőtelep vincellér felügyelője volt A háborúban hősi halált halt és itt maradt a család, öt fiu és három leány. Nem maradt más, csak egy kis nyugdíj és mindegyik gyerekre egy fél hold föld. ö a legidősebb. A huga 22 éves. Az eseményről szinte szégyenkezve beszél, amiből az tűnik ki, hogy tapasztalatlanságának az áldozata. Végvéri Boriska nem olyan, amilyenek a lapok leirták. Alacsonytermetü vékonycsontú, halk és szemérmes. Olvan, amilyen a legtöbb van, nem csúnya, sőt arca, amint a láz rózsája kipirositotta, direkt szép. — Mit csinált 24 éves koráig — kérdeztük. — Mit csináltam? — türelmetlenkedik hangjában. Mit csináltam nyolcad magammal, a mikor én voltam a legidősebb gyermek, még pedig leány, dolgoztam. — Gyermekkora? — Volt nekem gyermekkorom? Hangjában nyoma sincs a szenvelgésnek, ellágyulásnak. — Olyan egyszerűen mondja, mintha a sóstói tölgyek szépségeit beszélné el. Huga veszi át a szót, elmondja, hogy hárman, már mint a három leány varrni tanult. Varrásból akartak megélni. Nem tudtunk elhelyezkedni, pedig végig házaltuk Nyíregyháza minden divatszalonját. Kenytelenek voltunk otthon, a házunknál varrni — mondja — de egy ruhavarrásért hatvan, nyolcvan, legjobb esetben egy pengő húszat fizettek a nyírségi lányok. Abbahagytuk. Én meg a Boriska feljöttünk a fővárosba munkát keresni. Elkeseredésünkben szolgálni mentünk Pesten nem volt senki rokonunk, senki ismerősünk. Nem volt mit tenni, elmentünk szolgálni. Én szobalánynak mentem — mondja a kisebbik, Boriska meg szakácsnőnek ment, mert ő nagyon jól tudott főzni. Hosszú pauza áll most be a beszélgetésünkben, Boriska felfel szisszen. Az ütéstől kék foltos karján kicserélik a vizes borogatást. Ezután a pesti élmények szomorú kálváriája következik. Elmondják szenvedésüket. A kis sóstói otthonukból a szegénységükön kívül csak a tisztességüket vitték magukkal. Egy vasárnap délután aztán a szobrász megszólította az utcán Boriskáf. Megtetszett neki a Boris, aki akkor nagyon szép volt, nem olyan mint most. Önkéntelenül is rátekintünk a kék-zöld foltos megkinzottságában is szép arcra. Vonása nem mozdul. A szemét lecsukja, mintha nem hallaná a dicséretet. A fiatalabb fényképet mutat. Csépány Jenő műtermében készült. Hárman vannak, mert a legkisebbik testvérük is rajta van. Mind a hármukon divatos tavaszi kabát, kalap. Egyik csinosabb, mint a másik. Most újra folytatja, ahol elhagyta. Boriska a modellje lett a szobrásznak. Nem tudták megérteni egymást, Örökösen veszekedtek. Amikor Boriska szakítani akart, a szobrász mindig vad volt. A többit már a pesti újságokból tudjuk. Boriska egy forgalmas délután összetört tagokkal terült el az utcán. Hogy mi történt ez majd kiderül . . . Látogatás a pesti modell, nyiregyházi otthonában A sóstóhegyi vasútállomástól alig egy hajitásnyira, van Végvári Boriska édesanyjának otthona. Tisztára meszelt, nádfedeles ház. A párkányon, nem ugy, mint a pesti bérházak ablakain, itt muskátlis cserepek állanak. Az öreg Végváriné éppen a városban van a templomban. Csak az ablakon át tudunk be* nézni. Tiszta kis szoba, csinos egyszerűséggel berendezve. A faion ugyanannak a képnek a megnagyobbított mása amit, a kórházban mutattak. Itt szőtték a Végvári lányok álmaikat, rózsaszínű terveiket. A sors azonban máskép akarta. Talán a végzet sodorta BorisKa útjába a pesti művészt. Nem tudunk csak a szomszéRégi arany fogakat és 14 karatos törött aranyat napi áron veszek Fogászati Laboratórium 1330-12 Luther-utca 13. szám. dokkal beszélni, ők nem tudnak semmiről semmit. De az édesanyjuk sem igen tud arról mitörtént pesten. Újság ide nem jön. Egyetlnn olvasmányuk a kincses kalendárium. De erre sincs most idő, mert szorgos a munka. A nagyobb fiuk is szét széledtek a világba és csak a két kis iskolás gyerek van itthon. Mikor megkérdeztük a szomszédasszonyt nem tudja-e mikor jött Pestről levél, csak annyit mondott. — Már nagyon régen jöhetett, mert a szomszédasszony mindig sir, hogy a leányai, akik itthon olyan jók voltak, egészen elfelejtkeztek róla. Végvári Boriska bizonyára ha elhagyja a kórházat visszamenekül Budapest kőrengetegéből, egy számára tisztuitabb világba, a sóstói szőlőtőkék közé. Egy héttel ezelőtt lovat lopott s már jogerősen el is Ítélték Farkas Mihály nyiregyházi napszámos az augusztus elsejére virradó éjjelen Hrenkó István Ujszőllő-utcai. lakos zárt istállóját feltörte és a benne álló lovat elkötötte. A lovat másnap egy ismeretlen cigánynak eladta. Farkas Mihályt az egyik korcsmában mulatozás közben elfogták és letartóztatták. Szombaton délelőtt vonta felelősségre Farkas Mihályt a nyiregyházi büntetőtörvényszéken Brenner tanácselnök, egyesbiró. Farkas bevallotta a lopást, de amikor a ló értékmegállapitására került a sor, valóságos szakértekezletet tartott és azt igyekezett bizonyítani, hogy a ló olyan gebe volt, ami jóformán semmit sem ért. A tanuk ennek éppen az ellenkezőjét vallották és egy lókereskedő esküvel erősített vallomásában igazolta, hogy az elmúlt napokban a lóért már 230 P-t beígért, de gazdája még annyiért sem akarta eladni. Farkast a törvényszék 5 hónapi fogházra ítélte. Az ítélet jogerős. — Elrontott gyomor, bélzavarok, émelygés, kellemetlen szájíz, homlokfájás, láz, székszorulás, hányás vagy hasmenés eseteinél már egy pohár természetes „Ferenc József" keserűvíz gyorsan, biztosan és kellemesen hat. Haszna Íja k.i a kedvező alkalmat I Augusztus hó 10-ig Nyári vásár Augusztus hó 10-ig LICHTENBERG CIPÖÁRUHÁZBAN Mélyen leszállított árban Fehér női antilopcipők 7 80 Fehér női vászon divatcipők Szines fehér bocskorok Egyes cipők féláron 9 — 1180 Fehér ant. férfi div. cipő 9 80 10 80 1180 Női fekete és barna divatcipő 8 60-tól 7-— 8 50 Fehér vászon férfi divatcipő 8 50 Evalastin házicipő 4'80 6'50 Barna \reekendcipők 7-— 8-— Bőr házicipő 5'50 4-50 480