Szabolcsi Hírlap, 1933 (1. évfolyam, 98-123. szám)

1933-07-27 / 120. szám

1933 julius hó 27. SIMOLCSIHÍBLIP 3. oldal. Az idegenforgalom irányítása -ott sikerül, ahol a sajtót is bekapcsolják a városok Debrecennek nagy idegenfor­galma van, az idén Kecskemét városa is fellendült. Sajnos, Nyíregyházán éppen az idegen forgalom évadában nem mutat­kozik megfelelő akció. Mi tel­jes mértékben érezzük ebből a nagy passivitásból reánk há­ramló megkötöttséget, mert érezzük és más városok példa­adásából világosan látjuk, hogy a sajtónak mindenütt elsőrangú szerep jut az idegenforgalmi propagandában. Mi most Kecs­kemét példájából jól látjuk a sajtó által támogatott, rendsze­res idegenforgalmi tevékenység áldásait. Kecskemét országos barackvásár akciót indított, amelyet az ottani újságok irá­nyítanak. Laptársaikat is bevon­ták a nagysikerű mozgalomba és mi magunk is szíves kolle­gialitással teljesítjük kecskeméti laptársunk kérelmét s Nyíregy­házáról is számos barackren­delőt kaptunk a kecskeméti Szabolcsi aratók között akció javára. Milyen szívesen, mennyivel szivesebben dolgoz nánk az ottani idegenforgalom javára. Sajnos, azt kell látnunk, hogy még ma sem értékelik azt a támogatást, amit az idegen­forgalomban a sajtó mun­kásai nyújthatnak. A debreceni élénk idegenfor galom láttára újra felvetjük az eszmét, nem kellene-e már ná­lunk is tenni valamit ? Megértjük, hogy Debrecenben indokoltabb az idegenek láto­gatása, ott van Hortobágy, ott vannak az egyetemek, a Nyári Egyetem vonzó ereje. De ha mi akcióba lépnénk, alighanem megkapnánk a debreceni láto­gatók egy részét a Nyírség meg­tekintésére, Nyíregyháza, a Sóstó látogatására. Azt hisszük, a köznek, szeretett városunk­nak és kitűnő vezetőségének javára dolgozunk, amikor erre felhívjuk szives figyelmüket. A juliusi napsütés forró su­gara régen óhajtott meleget áraszt a Nyírség földjére. Az érő buza tiszta, kellemes illatá­val van tele a [levegő s a ter­mészet az érett búzatáblák cso­daszép panorámájával öleli a vidéket körül. Poétikus kép. Igaza van Rosseau-nak : vissza a természethez 1 Vissza a ter­mészet szépségeihez, vissza a természet lélek-ifjitó látványai­hoz. A nyírségi rónán látniva.ó bőven akad. Itt „láthat, aki lát." ...A tokaji Jországuton tapo­som az ut porát. A vidék olyan pompás, üde színben ragyog, mintha tavasz volna. Az egész határon a természet végte'en nyugalma ömlik el. Kihalt, nép­telen az országút, Néha egy-egy autó suhan, egy-egy szekér dö­cög el mellettem. Csend borul a tájra. Mindenütt aratnak, de sehonnan sem szakítja meg a csendet az aratók víg éneke­Az aratók megszokott vidám dala most nem veri fel a ter­mészet csendjét, nem visz életet a némaságba. Némán, hangtala­nul, zajtalan munkával aratnak a forró, tikkadt melegtől bronz­testü aratók. Máskor nem igy folyt le az aratás. Nem is olyan régen, három-négy évvel ezelőtt vidám kacaj, harmadik határig is el­hallatszó nótaszó volt az aratás kisérő zenéje. Ma nem igy van. Ma nem vibrál mosoly az ajkuk szögletén, Iborult arccal, gond­terhes homlokkal végzik ütemes, széles mozdulatokkal kisért munkájukat. Nem varázsolhat­nak mosolyt az arcukra, ha a nincstelenség kenyeret eszik s az élet küzdelmének és meg­próbáltatásainak terhe sulyoso­dik életük napjaira. Utamon egymásután tűnnek fel az aratócsoportok. Egy fa mögé húzódva figyelem két arató beszédét és munkáját. Csöndes, monoton hangon be­szélgetnek egymással. Minden­napi gondjuk-bajuk beszédük témája. Érdekes élmény az egy­szerű emberek lelki világának tükrébe nézni- Annak a lelki világnak a tükrébe, ahova még nem hatolt be a vallást, morált, emelkedett szellemű életfelfo­gást megcsúfoló modernizmus levegője, ahol még a hit tiszta világa uralkodik s nem veszett el az a becsület, mely a mun­kás, dolgozó magyart mindig jel­lemezte. Az ő egyszerű, de be­csületes lelkük a magyar lélek tükre, az ő portréjuk a magyar nép portréja... Ezek a gondolatok foglalkoz­tatnak, mikor hozzájuk megyek. Félbehagyják mindketten a mun­JÓ ut 16 a kis autónak ... FRUTTI a vezatő* nek, ugy élvezet az autótura Tehát: Tudod mit? Együnk p^f-ti Gyártja: STÜHMER FRIGYES R. T. BUDAPEST kát s kérdő tekintettel néznek rám. Megnyugtatom őket, hogy nem adó „irányában" jövök, hanem csak a munkájukat aka­rom látni s beszélgetni akarok velük. Az egyik arató azonnal meg is szólal: — Nem félünk mi az adótól, mert nem a miénk a termés. Mi csak munkások vagyunk. Az egyik napszámos, a másik „Civilben­1 szabómester. Most pedig holdankint 5 perigőrt ara­tási munkát vállal, mert a mű­helyben nincs munka, a család­nak pedig enni kell... Nem szo­morú ez? Az fegyik panaszkodik, hogy a régi aratásoknál finom kosz­tot, bort, pálinkát kaptak az aratók a gazdáktól, ma pedig csak azt eszik, amit magukkal hoznak s bor helyett egész nap vizet isznak. Félbehagyom a beszélgetést s a gazdát keresem fel, a birtok tulajdonosát. Most őt kérdezem: — Mennyi termésre számit? — Holdankint 12 mázsára. — Milyenek az értékesítési kilátások ? — A gabonát nyolcért, a bú­zát tiz pengőért fogom mázsán­ként eladni. Ebben benne van már a boletta ára is — teszi hozzá. — Sokat ártott a termésnek a 40 napos esőzés ? — Itt, Szabolcsban nem, de olyan helyen sokat ártott, ahol agyagos a Italaj. — Melyik volt kielégítőbb: a tavalyi, vagy az idei termés? — Az idei jobb. Több ter­mett. — Van sok gondja ? A gazda nem felel azonnal, elgondolkozik- Szétnéz a házán s lassan, rezignált szavakkal mondja: — Hát bizony, elég nagy ba­jokkal küzdünk. Nagy bajunk az, hogy tudjuk a terményeinket olyan árban értékesíteni, mely számításainknak megfelelne. Most aratás után a szűkség arra kény­szerit bennünket, hogy termé­nyeinket eladjuk, év végén pe­dig mástól kell venni, hogy a családnak élelme legyen. — Szokott olvasni? — Szoktam. — Mit? — Ami a kezembe kerül. Ha pedig valami olcsó könyvet, vagy napilapot veszek, azt az egész család sokszor még a szomszédok is elolvassák. Nem telik ma ilyesmire — mondja az öreg gazda szomorúan. Bizony, a magyar gazda ma nagyon keveset áldozhat kultu­rális szükségletei ^kielégítésére. Sajnos, a napi gondok mellett a kultura igen másodrendű szere­pet tölt be a gazda állapotában. ...Az ország minden vidékén tart az aratás, Nemsokára kez­dődik a cséplés. Az a sok-sok millió drága buzaszem, mely a cséplő ütése alatt ki fog pattanni s a földre hull: sok-sok köny­nyet fog letörölni és sok gond­redöt fog elsimítani a magyar gazda arcáról. Mikor e sorokat irom, a kiváló magyar elbeszélő, Terescsényi György regényhőse: Tarpai András és az ő drága, hüséegs, küzdelemben, csapás­ban hősiesen osztozó felesége, Valéria jut eszembe, Mintha ezeknek a szenvedő, szomorú magyaroknak a sorsa az ő sor­sukhoz idomulna s a magyar virtus, a magyar akarat mindent legyőző hatalmával, ?dacos, ke­mény elszántságával küzdenének a maguk és családjuk darabka kenyeréért. Hősi sors ez, a szebb magyar jövő fundamen­tumát épitő hős magyarok sor­sa. Az a tükörkép, mely az ő munkájukból és lelkűkből sze­münk elá tárul, nem más, mint a mai magyar élet szomorú va­lósága. — Az urak ügyeimét íel­hivjuk, hogy fehér nadrágjaikat Sárkány felvételi üzletében ad­ják be, ahol olcsón és garancia mellett tisztítják azokat. Vala­mint kifakult vászon öltönyöket, bármilyen acetált selymeket és szöveteket minta után tökélete­sen fest és vegyileg tisztit Sár­kány János kelmefestő Vay Ádám utca 5. Gallér tisztítás 8 fillér. NAGY NYÁRI VÁ SÁR •"• 'i n — r—«•— fej di L lerakatában. Ia Macco fürdőruha . . . 2 98 Atléta trikó —90 Viskosa selyem harisnya . . 178 la Tiszta gyapjú fürdőruha 6 80-tól Gyermek matróz trikó . . —84 tői Férfi sporting 198 Férfi fürdőruha |. . . . 174 Női ray selyemruha . . . 4 80 Nyári csipke bluz 198 Gyermek fürdőruha . . . 124 Ray selyemnadrág . . . 176 Divat férfi zokni _-48-tól Gyön^yselyem pijamák és férfi ingek nagy választékban. Zrinyi Ilona-utca 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom