Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 222-247. szám)

1932-10-08 / 228. szám

i932- október 8. Jáimném 3 Minden magyar egyet akar! Gömbös Gyula mini'szteie nök kormányának nagy nemzeti munkaterve összefoglalja mindazokat a problémákat, melyek a nemzet küu'infé.'e rétegeit tudatosan, vagy ösztönszerű eg foglalkoztatják. Az egész közvé.eményt, minden igaz magyar leiket magával ragadó prog rannn nagy feladatokat juttat az ország, az uj Magyarország kiépítésében a nemzet vaamennyi rétegének, különösen a fiatalabb generációnak, ezt szó-ltja maga mailé a miniszterelnök szeretettét, hiszen ő maga is ennek soraiból való: az uj nemzedéknek ép'tő munkása és vezére! Szolgáltába áUit a kormányzatnak cz a munkaterve minden gondo atot, amely egyrészt alkalmas arra, hogy a nemzeti egység jegyében egész erőnk felhasználásával meginduljon a munka, másrészt határozottan szembefordul "azokkal az irányzatokkal, vagy jelszavakkai, amelyek üdvös eredményre nem vezethetnek, hanem csak ártalmasak lehetnek, mert a figyelmet elterelik az egyetemes céioktó'. Ezidö szerint világszerte gazdasági kérdések uralkodnak a helyzeten — hiszen az előző kormány leköszönését is azok idézték fei — önként értetődik, hogy az ezekben mutatkozó súlyos bajok kezelése és gyógyulása nagyon magShoz fűzi "a közfigyelmet. Nos, ami "a külföldet illeti, némiképpen, reménytkeitőbb híreket termei, mint eddig. A világgazdaság javulása iránt ébredő biza'om kissé elevenebb, mint néhány héttel ézefőtt 'és va'amelyes föllendii és eiője'ef mutatkoznak. A nemzetközi pénzpiacokon hitelkötésekre kedvezőbb légkör alakult ki, aminek külső jele az, hogy egyes állami járadékkonverzió müveetek voltak keresztülivihetők. A magyar pénzpiaci 'és gazdasági "é'et zsibbadtsága, sajnos, nehezen enged feszültségéből, de változatlannak mégse mondható, mert hiszen, hogy egyebet ne említsünk, a kincstár helyzete — a rossz gazdasági viszonyok közepette is jobb vo'-t szeptember végén és lényegesen jobb ma is, mint ahogy juliusban és augusztusban jövendölgették, noha például a közigazgatás deficitje augusztusban csökkenést mutatott más hónapokéhoz viszonyítva. Mivei pedig október és november ha

va, az állami bevéteek szempontjából, rendszerint emelkedéssel jár, remélhető, hogy az uj pénzügyminiszter nem lesz kénytelen minden gondját, idejét, erejét a budget egyensúly .biztosítására lekötni, hanem más, alkotó tevékenységbe is "belebocsátkozhatik. Ugy véljük, szignaturául szolgálhat 'ez a viszonyok megítélésében, valamint az a látszólag cse kéiy méretű jelenség is, hogy a gépiparunkban foglalkoztatott munkáslétszám az utóbbi 'hetek során, ha mindössze néhány százzal is, de tényleg növekedett. A búzatermés gyöngeségét meg erősen - ellensúlyozza mezőgazdasági egyéb terményeink, pé

:dáui kapásterményeínk bősége. Mindezeket nem azért hoztuk fei» hogy a közeljövőért való gondoknak fittyet hányjunk, hanem azért, mert e hevenyészve idevetett néhány adat is azt bizonyltja, hogy kishitűségre a kenyérkérdésben sincs okunk (ámbár »nemcsak kenyérre* éi "az ember, hanem igével is, ami az Isten szájából jön.«) sőt azoknak sincs arra okuk, akik a magok és az ország boldogulását tőlünk független körülményektői várták és várják. Az idő lassanként, íme nekünk is dolgozik, helyesebben mondva, nekünk is segit. Mert a munka a mi vállainkra nehezedik. Sült galambok nem röpködnek. Magunknak keli dolgoznunk. Magunkért, nemzetünkért. A gazdasági, a po inkái, a társadalmi é et mmde i vona'án. Egy akarattal harmonikus erőfeszítéssel, pihenés néiküi, gyorsan. — Kifelé és befelé egyaránt, a békés munkát és az ehhez kellő előfeltételek megteremtésének szükségét hirdetem. Hirdetem a realitások politikáját, mert hiába szaladnánk délibáb után, az élei ugy is megtörné. — Az én érzésem és elgondolásom az, hogy az egész nemzet leikét át keli formálni. — Testvérként hivoTc mindenkit a munkához és meg vagyok győződve, hogy velem együtt, minden magyar egyet akar. Gömbös Gyu a miniszterelnök 'ege ső kormányelnöki nyilatkozataiból idézzük ezeket a közei és távol "jövendőbe napfényes világot vető sorokat. A közvélemény itthon és a külföldön, szinte meghatóan általános a legteljesebb mértékben kiérdemelt — igazán lelkes bizalommal köszönti azt a tettre kész és tetterős hazafiságot, soha nem tétovázó, egyetlen pt íanatra nem késlelkedo, férfiasan bátor cselekedni tudást, amely a miniszterelnök egyéniségében oly ellenállhatatlan, cly ttszte'.etet parancsoló módon nyer kifejezést, megtestesülést. — Nemzetmentő munkájában áldja meg a magyarok Istene! Sík Sándor zeneszerző legszebb magyar dalai vasárnap este a Városi Színházban. Aradon, a nemzet Golgotáján, 1899 október 6-án Egy szabadságról álmodó büszke nemzet tüntetett és ünnepelt gyászában is erőt mutatón, 1899 október 6-án Aradon, a vértanuk varosaban. A kamarílla végzetes bűnének, a tizenhárom hős tábornok kivégzésének ötven éves évfordulóját ünnepelte a világ magyarsága és ez az ünnep hatafmas tüntetés volt azok ellen, akik még akkor is, ötven esztendő multán is szívesen feledkeztek volna meg 1849-ről, 'Haynau hiéna szivérő., a felfeszített magyar igazság sebeiről. Soha vidéki városban nem volt még íiyen országos manífesztáció, csak később Kassán, amikor Rákóczi'hamvait a dómba vitték. Az aradi "ünnepre még Amerika, Ausztrá'ia magyarsága i*s elküldette képviselőit és hetekkei a nagy nap előtt kis diákok járták be a marosmenti Várost házróiházra, hogy az érkező tízezreket elszállásolja Arad. Nem volt akkor egyetlen hajlék sem vendég nélkül, nem volt egyetlen ház sem, ahoi ne készült volna e! "a nemzeti gyász fekete lobogója. Arad ünnepében egy nemzet szive dobbant meg. • * f Maurer Károly, a Nemzeti Bank nyíregyházi intézetének ny. igazgatója Aradon volt 1899-ben. O vitvitte a hatalmas menetben Kassa város koszorúját, nála Szállt meg Madarász Imre, Karcag városának harcias követe. Maurer igazgató' aki "minden szépnek, minden nemes gondo'atnak istápolója, ma is őrzi "a nagy ünijep emiékeként az Arad és Vidéke gyászkeretes számát, amely 1899 október 7-én jelent meg és oldalakon át ismerteti az óriási "ünnep fenséges részletejt. Ott van ebben a lapban minden számottevő magyar név, az ország mmden magyarjának neve. Nyíregyházát Bencs László polgármester, Krúdy Gyula dr., a negyvennyolcas honvédek elnöke képviselték, a menetben és a koszorúzás fe ejthetet en aktusában. Ott volt Szabolcsból Meskó László képviselő, Mezőssy Béla dr. és számosan a nyin magyarság ízzószivü férfiai közül. r . i . ' Csaknem egészen befedte a gyász a vértanuk városának főterét, ahoi a gyönyörű szabadságszobra állt. A minoriták templomáról földig hulló fekete zászló lengett, bent a fekete posztóval sötétített templomban katafalk, alatta a tizenhárom arcképe, tetején a honvédtábornoki csákó és kard. Akkor még állt a régi templom, amelynek tornyából előfeketél'ett az ágyúgolyó fele, amely gofyÖt a vár osztrák katonái lőttek Aradra. A templom kívülről is emeletnyi magasságban volt fek^e posztóval 'bevonva és a komor gyász pompája feketéit a templom egész belsejében. Tizenhárom halott lelki üdvéért tizenhárom pap imádkozott a fényes rekviemen, amelyre a minoriták egészen uj gyászornátust készíttettek. A nehéz fekete selyemszövet c"üst szálakkai volt gazdagon kivarrva. Ugyancsak ez alkalomra remekmüvü vert ezüstkelyhet készítetett Csák Cirjék rendőrfőnök. £rthetc volt ez a méiy gyász a hazafias rendtől, azoktól, akik meggyóntatták egykor a nemzet vértanúit mártírhaláluk előtt s e kisérték a hősöket a bitófa alá. Az ó imáikkal- lépték át az örökkévalóság küszöbét, egy minorita volt Sujánszky, aki a kivégzés után a tömegnek izzó hazafiságu beszédet: mondott- amiért Haynau azt üzente a félje entő osztráknak, hogy ott a he: yszinen kellett volna a papot felkoncolni..., most már hagyják, te gyék ad acta az ügyet. A gyülekező a városháza előtt volt. Innen indult a végeláthatatlan gyászmenet a napfényes októberi dé'előttön. Elől fényes gyászuniformisban, fekete paripákon Csutak Károly heroldjai' hafadtak. Tárogató hangon sírt a heroldok trombitája. Káldy Gyulának erre az a

;ka'omra irt mélabús kuruc gyászdalát fújták. A képviselők fekete díszmagyarban jöttek, Kossuth Feienc, Justh Gyula, Polónyl, Perczei a Ház elnöke, Ugrón Gábor, az «fárult nemzet élő lelkiismerete... A közönség megbámulta a Ház hánom méter magas babér és páima koszorúját, amelyet díszruhába öltözött négy teremőr hozott. A rekviemen hatalmas kórus működött a gyászmisén és a szólókat éneklő között ött volt Priei Kornélia is. A Szabadságtéren volt az ünnep első mozzanata. A tér gyászdra péríávai'volt feketébe vonva. Az oszlopok közül "tizenhárom szö» vetnek lángja lobogott. Pethes Imre fekete diszmagyarban Jókai versét szavalta. Sokan sírtak, amikor a művész a szobor felé fordulva a tizenhárom hőst aposztrofálta. A hatalmas gyászbeszédefl Csécsy Imre, Arad ma is élő ret. lelkésze mondta Szivekre ható erővel. Ezernyi "koszorú borult a szoborra a beszéd után. Az egész ország, mindén egyesület, vármegye és város odaküldte kertjeinek legszebb virágait. Damjanich Jánosné is koszorút küldött és tizénhárom icvélre ráírta a vértanuk nevét. Azt a levelet, amelyre mártír fénjének neve vo-t irva, megcsókolta... I 4 A szabadságtérrői a vesztőhelyre vonultak a gyászoló tízezrek. Itt Fósa Lajos szavalta ei megrázó vizióvai ható versét és Barabás Bé a, Ugrón Gábor, Kossuth Ferenc mondottak gyújtó beszédet. Az ünnepség után a sokaság szétszedte a koszorúkat, mindenkinek jutott egy-egy babér, egy-egy virág a vértanuk földjéről. Az ünnepség után a Fehér Kereszt télikertjében Ugrón Gábor szólásra emelkedett és. a közönség könnyezve hallgatta, amikor egy asszonyról emlékezett meg a sokat szenvedett Damjanich Jánosnéró

1. Javaslatára a következő táviratot küldte a közönség a vértanú özvegyéhez: ^ 1 »Egy nemzet eme x megl\'agyságod előtt kalapját és csókolja azon kezet, amelyét a hősök hősének nyújtott és tisztán megőrzött...« . | * 1 A Központi Szálloda udvarán több negyvennyolcas honvéd he,'^ezkedett ei "egy tribünszerü emelvényen, kardosan. Közöttük egy golyótói tépett negyvenyolcas zászlót lengetett a szél. Ott ültek Kossuth Ferenc, Krúdy Gyula, és több város negyvennyolcas honvédküldötte. A szabadságharc Aradra zarándoké t katonáinak festői csoportját lefényképezték. Egy Hyen fényképet az aradi 'Ereklyemuzeumban őriznek ma is... ; í í A vesztőhelyen, amint a rettentő sokaságot látták, va'akmefc eszébe jutott Haynau. Azt mondja az egyik magyar: — Ha Haynau feltámadna most, ugyancsak nézne az ünneplőkön... • 1 . • I — Hát az bizonyos, ha ennyien hágnánk a nyakára, nem tudna több magyart akasztani... [ » i í ' [ ! Ez az eiső október 6-a, amikor az aradi vértanuk csontjait a felszínre hozta a véletlen és a kiásott csontok az aradi Steiner kriptában várják a nagy temetést, az uj pihe*nés, az örök pihenés megszentelt földjét. £s ez csak a felszabadított Arad földje lehet. A drága könynyektői megszentelt föld, ott a kanyargó Maros mentén... Ma is rettentő sokaság lepné a vesztőhely környékét, ha ott ünnepeihetnők ezt a napot. De ma a tízezrek nem Haynau nyakát taposnák. Azt a hyakat eltaposta már a történe em kérlelhetetlen vassarka. Ma uj Haynauk vérgőzöl álmaitól száb a siró felhő Arad fölött... , * — 16 fillér az eredeti francia YorYo fáték az UjságboBban. ,