Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 222-247. szám)

1932-10-08 / 228. szám

4 JNtlfÍRYIDÉK. 1932. október ARCOK ERDEJÉBEN. Köröskörül sűrűben, és bozótban mennyi szem villan — az idő visz tovább; ' 4 itt-ott megállna s messzefutna máskor de gépszerün csak megy tovább a láb. Itt nincs menekvés —akiidetév*dt> haraggal harsog felé a fomb s az ág, idegenek közt idegen barangol és senki meg nem érti a szavát. Mély tenger ez, a partra él nem ér törött árbóccai a szem napestig inthet; őserdő ez, haragos ós sötét, nem fúrja át egy me'egébb tájdiftet. De villaként, tőrként mered felém horgas dühhei és sárga irigyen millió szempár, izekre szedne szét s a torkomban ijedten ver szívem. Ma megnyugodtam, vége nem soká, foszlik sötétje az erdő sűrűjének, már fény dereng a fákon át elém s holnap . talán a sűrűből kiérek. Marad mögöttem mogorva és sötét Is 1 • I ravasz-ferde Janus-arc elég, — de marad kedves is, sötétpi'láju Iányarc s crömmei gondolok az erdőmélyre még. , Nyír1 'Szabolcs Hazajönnének Kanadából a kivándorolt magvarok, de nincsen pénzfik az útra Pár esztendővei ezelőtt való­sággal lázas kivándorlási 'kedv Ka­pott lábra nálunk és egyre-másra indultak el az emberek Amerika Wé. Főként Kanadába, Brazíliába igyekeztek ezek a kivándorlók, aki­ket az itteni, egyre nehezebbé váü viszonyok űztek el tűzhelyüktől. Sokan voltak olyanok is, akik há­zukat pár hold földjüket adták ei, hogy az útiköltséget összeszed­jék s azzai a reménnyel keitek út­ra, hogy majd Kanadában meg­szedik magukat, gyűjtenek, aztán hazajönnek és birtokot vásárolnak. Igy ment ki egyszerre hét "fia­tal napszámos, még 1928-ban Ka­nadába. Közü'ök négyen pár nap­pal ezelőtt érkeztek vissza, futva a válság elől, ámí 'Kanadában is utói­érte őket. Ezek az emberek: Lóczi János, Barzó Károly, Csank József, Nagy István. Még egyikük sincs negyven esztendős, de rájuk bé­lyegezte nagy fáradtságát a haj­sza a pénz után. Elmondják, hogy az utóbbi két évben elképzelhe­tetlenül romlottak a viszonyok ai újvilágban is. Mikor 1928-ban ki­vándoroltak, még napi 6 dollárt is megtudtak keresni, később azonban egyre csökkant a kereset s most már, aki naponta 25 centet kap­hat, nagyon örül. A kivándorolt magyarok, — mondják Lócziék — két év óta adósságokból élnek, mert legnagyobb részük e/vesztet­te munkáját, tengődik, várja a vi­szonyok javulását, nélkülözések kö­zött. Legszívesebben hazajönne mindenki, de még kenyérre sincs pénze, nemhogy a hajójegyet meg tudnák váltani. Még aránylag jói jártak azok, akik a régi" gondtalan napokban félretett pénzbői futotta az úti­költségre s ott tudták hagyni at újvilágot, ami "nem is olyan arany­bánya már, mint régen s amilyen­nek itthonról látják azok, akik odavágynak. flegalaknl Nyíregyházán a Magyar Ember­barátok Országos Egyesületének Szabolcsvár­megyei Főcsoportja A mai napon károsunkba érke­zett szathmári Mester Károly ny vm. főszolgabíró, m. kir. pü. taná­csos, a Magyar Emberbarátok Or­szágos Egyesüete szolnokvárme­gyei főcsoportjának elnöke, a köz­ponti vezetőség felkérésére és gróf Batthány Lajos v. b. t. t. orszá­gos elnök és dr. Ruffy'Pái ny. ál­lamtitkár alapító megbízásából hogy a nemes jótékonysági intéz­mény főcsoportját vármegyénkben is felállítsa. ; I Szathmári Mester Károly régi kedves jó barátunk volt, kire ma is őszinte Szeretettei gondolunk. — Előttünk fekszik 'e nemes intéz­mény , belügyminíszterileg jóváha­gyott alapszabálya, mely gyönyö­rűen tükrözi vissza az alapító ne­mes vezetőség elgondolásait. Az egyesület erkölcsileg és anya­gi'ag támogatja azokat az árvákat és félárvákat, valamint az elha­gyottá nyilvánítottakat, kik koruk­nál fogva jelenleg is áüamí, tőr­vényhatósági és társadalmi gyer­mekvédő intézmények gondozásá­ban, vagy családi kötelékben van­nak és annak idéjén az életben való elhelyezkedés előtt fognak áll­ni Azokat a többgyermekes anyá­kat, kiket az egyke és az egyke­rendszer ellen: küzdelem hathatós támogatása érdekében erre érde­mesnek jelölnek. Segélyezi "az egyesület tagjait, ezek hozzátartozóit, a családjukban történt elhalálozások esetén. Fent: célok elérésére az egyesü­let szoros kapcsolatot tart fenn az állami, 'törvényhatósági és társa­dat gyermekvédő intézménye* vezetőségeivei. Az egyesület tag­sági dijaf tisztán csak jótékonyság gi célra, egyszóval még adminisz­trációs kö t ségekre sem használha­tók fel. A szabolcsvármegyei főcsoport alakuló ülését folyó évi október hó 19-én délelőtt 10 órakor tartja meg Nyíregyházán, amelyre külön meghívók lesznek kibocsátva és la­punkban is értesítjük városunk kö­zönségét. E nemes karitatív intézményt ezúton is melegen ajánljuk Sza­bolcsvármegye közönségének fi­gyelmébe és nemesitlkü támogatá­sába. Táncoló árnyak ... Egv röpke riport Nyíregyháza éjszakai életéről Csi ingelő ismert melódia rebben át a ha rott utcákon. Az evangé­likus tempíom harangjátékának ze­néje végigsuhan a gubbasztó ház­tetőkön, életet visz a néma város­ba. Senkisem jár az utcákon, csak én és az árnyékom, mely hossza­san előresiet s hiába kergetem} nem érem utói. Zeg-zugos kis ut­cák susogó akácai között visél -el utam. A szél "halk nótákat fújdo­gál "és a távol felvillanó "villany­lámpa fényében táncoló árnyakat látok... Tizenkétóra van... Az egyik utcaszegleten fázósan húzza össze rongyos kabátját egy micísapkába bujtatott koponya. Mikor melléérek, látom, hogy az arcán gúnyos mosolyra torzulnak a koravén ráncok, most dobott el egy tövig elszívott . cigarettát, utánam néz és mosolyog.... Vaj­főn mm?Aj 'ókabátomat irigyli? Vagy mámoros talán? — Ki tudja... Nincs időm a töprengésre, érzem, hogy beiül dolgoznak a, gépek, kiadta agyam a parancsot,: tovább, tovább... Visz két jó lá­bam, katonaiépésekkei "mérem a sötétbeburkolt járdát, itt-ott meg. botlok, oda se neki... Most egy sóhajt hallok a fülem mögött: -- Nem ő az... Igy lesz ez már minidig... Visszanézek... A korommai be­mázolt háttérbői "egy vékony sugár termet bontakozik ki, azután újra visszavonul a kapualjba. Valami kt és becsukódik, azután újra néma leSz minden, nem hallatszik más, mint egy keservesen fölsíró vonat­fütty... Ezen az éjszakán ugylát­szik utasok érkeztek és utas 0k mentek... Sírás, jajgatás.. Hal­vány lámpavilág süt az arcomba... Hangfoszlányok. Csöpp kis ab­lak... A bánat tanyája.. Virraszta­nak... Utasok jönnek, utasok men­nek... De furcsa is ez az éj. Nem jó a csöndnek tanyáján járni, gyerünk ki "a fényre, hoi dünnyög az utca, ho [ ha '-assan is, de lüktet a szív..., Derengő félhomály, itt is ott is lámpák égnek... Ásít a tér, két éber szem tapad rám... Ide-oda ti­pegő rendór kémlel, figyel... Pró­bárateszem, összerezzenek. A fai mentén osonok tova. Előttem egy hívogató reklámlámpa fénye lob­ban fel, zümmögés, zeneszó... Visz­szapííantok, a rendőr lassú, mél­tóságteljes lépésekkei jön.... ' Én egy gyors mozdulattal beugrom a vendéglő ajtaján és elnyel az éjj'e ri mulató párnázott ajtaja.,. Borgőz, cigarettafüst... Zűrzava­ros lárma, siető pincér, csengő ka­cagás. Harsog a dob, fölkiált a nóta : | , t ; i i — Maga rég nem lesz a világom, Amikor én még mindig imádóim!... Rámnevet egy szempár, odané­zek, de ebben a pillanatban az ab'akra téved a tekintetem, ott kukucskál már a. kötelességét tel­jesítő rendőr. Kimegyek hozzá, be­szélgetünk, udvariá-la^' fölajánlok neki egy pohár bort. — Hova, tetszik gondolni, — mondja til­takozva, — szolgálatban vagyok, én csak azért jöttem ide, mert a szötétben nem láttam jói, hogy ki az, aki az árnyékban sietett to­vább... — Jóéjszakát! — katonásan sza­íutáí és már siet "i s vissza az őr­helyére, én meg megyek a lüktető élet karjai "közé... Leülök egy asz­talhoz, a zene éppen most hallga­tott el. Még jóformán tele se m töltöm a poharamat, máris mel­lettem terem a nevető szemű do­bos, mellém ül, kacéran rámnéz és megkér cffezi: — Mi az, hogy ilyen ritkán látni? ' ( — Nem érek íá, — feleltem. — Milyen jó magának, —mond­ja szomorúan. — Lássa, én egész 1 nap ráérek, csak éjszaka vagyok elfoglalva. Átalszom a fényes nappalt... Pedig hogy szeretnék éri is ott künn járni nappal maguk között... de hát ha egyszer már igy kel-'ett lenni... — Mi 'az hogy kellett, maga akarta... — Téved... A sors vitt erre a pályára. £n nem akartam. Egysze­rű, szo'íd kis varrólány voltam Baján, de nem tudtam annyi* ke­Péntektől, vasárnapig Az Ufa bombasikerU filmoperettje! WEEKEND SZERELEM (SZŐKE CSALOGÁNY) Csupa zene, dal, tánc és móka Ufa híradó és Burleszk 9o, 7o, 5o és 3o filléres helyárakkal AZ APOLLOBAN resru, "hogy a testvéreimet és bete­ges anyámat e.tartsam. Ruhára sem tellett... Elmentem zenésznek. Olyan nagy bün ez? Itt is lehet tisztességes az ember... — Van 72 pengőm, kosztom és szállásom, csak nappalom nincs... Az a •'sok huncut mosoly, amit játék közben az ajkam körűi lát játszani, és az a kacér tekintet, amit az imént is tapasz­talt az mind üres érzésnélküli hum­bug... A mesterségemhez tartozik Higyje ei, igaz amit mondok... Én is bízok és remélek", hogy egyszer csak értem jön a mesebea "herceg... és én boldogan megyek, ne hídje, nem vagyok romlott, csak kacag­nom kéli"nekem is, mint egy cir­kuszbohócnak... Igen az élet az a legnagyobb cirkusz.... Gyerünk játszani — kiált a kar­mester és a következő másodperc­ben följajdul egy buja tangó... ... Jóideje ülhetek már magam­ban, a fejem is kezd nehezedni ér­zem a bor hatását... lassan forog­ni kezd velem a terem... a kala­pom után nyuiok,' valakinek kö­szönök és kibotorkálok a szabad­be... Csilingelő ismert melódia reb­ben át a halott utcákon. Az evan­gé ikus tempíom harangjátékának a zenéje végigsuhan a gubbasztó­háztetőkön életet visz a néma vá­rosba. Senkisem jár az utcákoro csak én és az árnyékom, mely hoSz­szan előresiet s hiába kergetem', nem érem utol. Zeg-zugos ias ut­cák susogó akácai "között visz £i utam. A széi duhaj nótákat du­dorász és távol a feívil anó villany­lámpa fényében táncoló árnyakat látok... . , Znmbó elefánt a tábortűznél Megírtuk, hogy a nyíregyházi cserkészcsapatok közös tábortüze okt. 9-én vasárnap este lesz a polg. fiú iskola udvarán. Sok ér­dekes meglepetéssel készülnek a derűs kedélyű cserkész fiúk. A nyári cserkésztáborokban tanult érdekes falusi nóták, vidám je­lenetek, komoly szavalat teszik kedvessé azt a tábortüzet, ame­lyet mindig olyan nagy szeretet­tel kerestek fel a cserkészbará­tok. A békaemberen kívül más érdekessége is lesz ennek az estének. A 89-es Turul cserké­szek bemutatják hűséges állatu­kat az okos Zumbó elefántot is „aki" a nyári táborban került birtokukba. Téger Laci, Thurzó Gyurka szavalni fognak. Imre Dezső falusi nótákat énekel. Sírköveket márvány, gránit és terméskőből magy választékban és legolcsóbban, temetői mun­kákat szakszerűen és jutányosad eszközö Kovács Lajos 4663-10 kőfaragó, Bákócrí w. 87.

Next

/
Oldalképek
Tartalom