Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 222-247. szám)

1932-10-25 / 242. szám

1932. október 25. ,Kállay Miklós a mienk volt ­ma: az egész nemzeté" A Tiszántúli Kamara folyóiratának vezércikke az aj földművelésügyi miniszterről A Tiszántúl Kamara Hivatalos Közlönyének legutóbbi száma vezér cikkben méltatja Káílay Miklós dr.-nak, a Tiszántúl Kamara örö­kös tiszte'etbe'i elnökének földmi viiésügyi miniszterré történt kme vezését. A meleghangú cikk, amely Káílay Miklós dr. jói sikerült portréját fogja körű', a követ­kező: »Eipusztuihat a világgazdaság, de a magyar gazdának elpusztulnia nem szabad, mert akkor a magyar nemzet pusztul ef« — mondotta Káuay Miklós a TiSzántuü Mező­gazdasági Kamara örökös tiszte'et­beii elnöke, — m a: a m. kir. kor­mány fö'dmivetésügyl minisztere, — kamaránk egyik közgyűlésén. Rovíd, de elszántan kemény, te remtő erejű szavak, mmt maga az igazság, mely a kétszer-kettő mate­matikaibizonyosságávai és villámló erő\ei "hasit bele a csil'agta'an ma­gyar firmamentum sötét borula­tába. A Tiszántu'l Mezőgazdasági Ka­mara egyik ünnepélyesen komoly é s elhatározóan fontos gyűlésen mon­dotta e"i Káliay Miklós ezeket a látnoki erőtői duzzadó szavakat; de ha kifejtjük őket az ünnepélyes­1 s-ég 'lendületének Szárnyaló formái' bói, — amelyben születtek e sza­vak, — akkor is a legtisztább és legközvetlenebb reáipoütika irány­elveit — úgyszólván sine qua non­ját — foglalják azok "magukban. Mert a gazdasági és szociális válság íngoványain tévelygők sze­mében ma már bizonyításra sem szoruló, cáfolhatatlan igazság ere­jével hat KáUay Miklósnak áz a megállapítása, hogy a nemzet min­den osztálya, annak egyetamessége és minden egyes tagja: csak a ma­gyar gazda sorsának javulásától várhatja boldogulását <*s emelkedé­sét. Aki 'a magyar gazdasági válság 5—6 esztendejének lefolyását is­meri, annak aligha lehet kételked­nie a Káílay Miklós profetizmusá­nak ragyogó igazságában és metsző é.ü, de apodiktikusan találó megái­fapi'ásá' ak c alhatatlansáeában. Kamaránk volt elnökének — a magyar mezőgazdaság legfőbb és leghivatottabb faktorának "férfias nyilatkozata volt az az elhatározó és ellenállhatatlan indíték, mely a végeláthatatlan és meddő szóla­mok áradatát — a tettekre készség céltudatos törekvésenef hidalta át. A szavak immár testet öltöttek és aki azokat kamaránk elnöki szé­kébői szárnyaira bocsájtotta: meré­szen ívelő pályájának immár arra a magaslatára érkezett, ahol a sza­vak tettekké válnak és az igazságok tényékké lesznek. Arra a magas­latra, ahonnan a magyar mezőgaz­daság egész kompiekszumára nyí­lik már ki.átás és amelynek látó­körében még mindég fet-feltünnek a kamarai működés utat é s írányt­mutató jelzőoszlopaí. Ezek az útjelző oszlopok a ke­resztyén és nemzeti irányú gazda­poütika szociális és erkölcsi esz­méinek rögös útjára mutatnak é s Káliay Miklós magasan ívelő pá­lyájának kicsengő hangsúlya ma is azt az irányt jelenti: amely nagy­jában és egészében a magyar tör­ténelmi hivatássai és a józan ma­gyar gazda lelkületével azonos. ' Káliay Miklós mentalitása — ugy, ahogy mi "ismerjük — akik munkásságának közvetlen szemlé íői voltunk — át és át van itatva a korszerű, szociális reformok szük­ségességének és a meggondoltan, megfontoltan haladó polgári 'irány­zatnak öntudatával, mely azonban teljes mértékben érzi a gazdasági ós társadalmi reformok felelősségének súlyát. Tudja: hogy az ősök hagyomá-' nyain "épült nemzeti'világnézet po­litikája együtt él, vagy együtt bu­kik a magyar gazdatársadalom vi­tális érdekeinek megoldási lehető­ségeivei, — de tud'a azt is, hogy a korszerű átajakulás viharzásajt a keresztyéni" etika erkölcsi kisugár­1 zásainak keli átvilágítania. Káliay Miklós po'itikai elgon­dolása a tényeknek azon a Szilárd talapzatán alapszik, hogy a magyar gazdatársadalomra más hivatás vár, mint az, hogy beletévedjen a po­litikai átértékelések szövevényes út­vesztőibe és elveszejtvén önmagát, — elveszítse magát a nemzetit, améiybői vétetett. Ez a legmélyebb és főként idő­szerű értelmezése azoknak a bib­likusán mély igazságot rejtő lán­goló szavaknak, amelyeket kama­ránk örökös elnökének 'látnoki sza vai 'nyomán hódolatteljes mélta­tásunk homlokára írtunk. Káliay Miklós a mienk volt. Ma: az egész nemzeté, amelynek nagy emberekre és talpig férfiakra van szüksége. Mi: akik veie dolgoztunk — tisz­teljük, becsüljük, szeretjük — és levett kalappal "köszöntjük őt. Eladják a Koronát Irta : Révész János. Az én gyönyörűséges, világszép szülővárosom tehát eladja a »Ko­ronát«, ezt a barátságos, közked­velt központi palotát, mely olyan, mint a makkói bírónak a me.lény­gombja. Bíró uram ugyanis annak az ön­zetlen elgondolásnak adott örök­becsű és őszinte kifejezést, hogy Magyarország a világközepe lévén, ennek 'a közepe pedig Makó s a község közepe a bírónak mellény-; gombja, így tehát ez a mellény­gomb tulajdonképp a világ kö­zepe. Hatvan év előtt alacsony, föld­szintes, igénytelen épület volt a Korona, de azért a homlokzata kö­zepén egy háromszögű attíkon ott pompázott a magyar Korona (mely tői az épület a n«vét kapta) büsz­kén, méltóságosan, mintha hozzá méitó ház fölött uralkodnék. Pedig csak egyszerű boltok voltak alatta, ámde jó jövedelmet hoztak a vá­mosnak s ez a fő. A fekete vasaj­tókkai tarkázott fehérre meszeit épü'et előtt büszkélkedett Nyíregy­háza »szabadalmazott kiváltságos rendezett tanácsú város« eiső kö­vezete. Tokaji, fehér kockára faragott mészkövek voltak egymás mellé rakva, olyan egy méter szélesség­ben, amelyen negédesen igyeké­zett mindenki átkopogni, aki a piacon megfordult, hogy elmond­hassa: »én is jártam már köveze­tem. Kövezet t. 1. akkor csak Szigorú­an és kizárólag a Korona épület előtt húzódott végig, annak is csak a nyugati oldalán. Másutt sehol sem volt Nyíregyházán. Az épületben elhelyezkedett üz­letek közzüi legnépszerűbb volt az Orbán Károly bácsi fűszer és ve­gyeskereskedése. A legidősebb Or­bán Károly ugyanis itt kezdte meg Városunkban az ő kereskedői műkö­dését. Szörnyen lefokozták ennek az épületnek a jeliegét 1876-ban. Be­költözött a vármegye Nyiregyházá­zára és a törvényszék Nagykálló­bó' 'a mai városházára, mely még az az én apám íőjegyzősége idején épüit. Vele szemben helyezték ei a börtönt, a Korona ódon földszin­tes épületébe. Ekkor eltűntek a nagy ajtók, rácsos ablakok, a piaci hom'okzatrói. l Ellenben deszka ellenzővel ellá­tott fe ü.világító apró nyi ások let­tek a frontfalnak egyedüli ékes­ségei, oiv magasságban, hogy az arra sürven járó kelő, nyüzsgő em­berek be ne üssék a fejőket a desz­kába. Szóval a börtön komor, fél­vak ábrázata pislogott a város fő­piacára. , , • Itt szenvedtek az eSzlári per vád­ÖRÖM <6 tnetR ct£T&, wiwes « eMÉsmSse ARIIN AZ ENYHE. 8IZTCS OlCSÓ HASrtAJf: lottjai sokáig, mig a világhírű vég­tárgyalás nem könyörült rajtuk. Innen kisérték a 10—15 emberbői állott, kopott ruhájú, mord kinézé­sű társaságot mndennap a Koro­nától, főtéren keresztül a mai vá­rosházáig erős fedezettel, szuro­nyos börtönőrök. Segített nekik az éppen akkor rendszeresített kitűnő csendőrség. A kakastollasok az esz­lán per a.att sze epeitek legelőször Nyíregyházán. Mikor az izgalmas per lezajlott, innen mentették ki a vádlottakat a Koronából, Smilovics Jakab és tár­sait. A nép ugyanis nem volt .meg­elégedve az ítélettel ostromolni kezdte a törvényszék becsukott ka­puját, azt hitte, hogy ott vannak a dehquensek. A csendőrök, rendőrök körülli­lották s összetűztek a néppel. "Lett nagy csődület s ezalatt a Koroná­ból a »BujtoS« felé Szépen elröpi­tette Eötvös Károly szekereken az ő védenceit, nehogy a feldühödött nép kárt tegyen bénnök. Kellemesen vonzó kávéház és ven déglő került a komor, öreg, ala­csony épület helyére, hol Sok ked­ves összejövetelben volt részünk. Igazán vigasztalanul nehéz lehet a helyzet, hogy ezt eladja a város, s a -pompás központi, páratlanul értékes helyet kiengedi a kezéből* Mikor az eszlári per hat hete a'att, mint diák, a fővárosi hírlapok részére Szállító gyorsirodában dol­goztam a Vikai Béla, Káliay, Sztrí­novics országgyűlési gyorsírók ve­zetése aiatt, sokszor láttam a szo­morú menetet vonulni oda és visz. sza, a városháza -és a Korona kö­zött. A vége mindennap az vo't, hogy elnyelte a bus alakokat a Ko­rona-börtön. A ceilí í állandóan telve voltak, (nem is volt olyan s 0k). Mennyi sóhaj, nyögés, hallatszott ki on­nan, mikor arra sétáltunk. (Szabad volt a kövezetre is föl­menni, nem kényszeritettek az őrök ie a sárba.) Bizony sok könny hullott arra a földre, amelyen most a »vigadó« eme'etes épülete pompázik. Egyszer régen, mint kis gimnár zista benéztem a déli oldalon a kerítés hasadékán a börtön udvará­ba s tömérdek bilincsét láttam egy­másra hányva, több habomban. 'Azt mondták, hogy törvény jött, levet­ték a biúneseket a rabok kezéről, lábáról. Többet nem fogíák viselni. Milyen örömnap lehetett ez a sze­gény elítélteknek. Betévedt a "hu­manizmus egy napsugara a sötét odúkba. * Nyíregyháza rohamos léptekkei halad. Csodásan emelkedett az utóbbi évtizedek alatt. Háború óta nem lehet ráismerni. Gyönyörű ut­cái, a tágas makadánok, szebbnéi­szebb terei, szobrai, uj telepítései, a művészi parkírozások, remek fa­sorok, a Sóstó, a tnodern óriási stranddal, s tb. stb. mesébe illő tündéri alkotások. Különösen mi'tudjuk ezeket érté­keim, akik ritkán láthatjuk kedves városunkat, amelyről tudjuk, hogy erős versenytársakkai küzd dél és észak felől egyaránt. (Debrecen, Miskolc). Es mégiS lesz nagy Sóstó, lesz rádióleadás, van repülő ái!omá s> lesz nagyszerű vízvezeték, szökő ár­tézi vízzel". Annak is eljön az ide­je, de már nem lesz »Koronája« a városnak. Ki tudja micsoda ille­téktelen kezekbe kerül az a teiek, mely a város ke'lős közepe s mely­hez annyi vlg és s Z Omoru emlék fűződik?! A mi családi házunkat félszázad előtt adták ei ott, a Koronával szemben s. most is fájó »eb a lel­kemen. Miért szerez magának a város ilyen fájó sebet, ha elkerülheti. r Tájékoztatás a viznmok dijáról A je'enieg érvényben levő vizűm­dijak a következők: Cseh. beutazási vízum 10.40 P (pl. 16 í. kérdőív); cseh állandó vízum 17Ü40 P (pl. 16 f. kérdő­ív); cseh kedvezményes vizűm 4.40 pengő (pl. 16 f. érvényes). A cseh beutazási vízum és a kedvezményes vízum 2 hónapig érvényes, az ál­landó vízum az utievéi érvénytarta­máig, többszöri utazásra. Jugoszláv beutazási vízum 16.90 pengő; átuazási vizűm 14.90 pen­gő (Bulgária felé). Olaszország fe­lé az átuazási vízumot 10 dinárért adják a gyorsvonatokon. A ju­goszláv vizűm egy hónapig érvé­nyes. Francia beutazási vizűm egy évre 14.50 pengő, átutazási vízum egy hónapi "tartózkodással 3.770 pengő.. Angol beutazási vízum 13.90 pen­gő, hohand beutazási vizűm 16.90 pengő, buiga beutazási vízum 15.90 pengő, belga átutazási vízum 3.80 pengő, lengyei beutazási vízum 16.60 pengő, lengyei átutazási ví­zum 4.80 pengő. Román vízumot csak a követség­tő' lehet beszerezni. (Budapest, VI. Teréz-körut 34.) TALÁLKOZÁS AZ OSZ-BEN. Az ősz összeölelkezett az esttel, A szellő csókjától megremegtek a fák, Köröttem feljajdult a csend, Az élet melódiát üzent, S ritmusában a lelkem elvegyült; Egy árnyék suhant mellettem él, Egy ember; mindegy, hogy ki volt, De ahogy elsuhant hangtalan, Megéreztem, hogy szive v-an, Mert busán járt az őszi avaron. Halk találkozás az ő szben;.. Ki tudja? Talán erre vágytunk. Talán percre egybeforrt a lelkünk S reánk borult az őszi köd. S futottunk egymástói mésszé el Feljajdult bfennünk az Élet. Köröttünk muzsikát a c send, És két ismeretien idegent Tovább űzött, sodort az ősz. Andai CornfcM,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom