Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 146-172. szám)

1932-07-15 / 158. szám

j/VfKYIDÉK. 1932. julius 15. Szibéria végtelen hómezőitől Nyíregyházáig Tizennyolc év szomorú története dióhéjban Egy most hazatért nyíregyházi hadifogoly elbeszéli oroszországi élményeit 1 Estefelé jár az idő... Mindjobban sötétedni kezd, las­san, észrevétlenül homály ereszke­dik a körülöttünk fekvő tárgyak­ra. Nem látni mást, c sak a kör­vonalakat. A vendéglő udvarán nincs egy lélek sem. Üresen ásí­toznak feiénk a székek, asztalok. Mi ketten elvonulva, egy kis Iu* gasba ülünk és hallgatunk. A nyo J masztó csöndet és a halotti moz­dulatlanságot zongoraszó tön meg. A fedet.t tető alatt, a nőizenekar játszani kezd. Ismerős vontatott melódia vibrál a levegőben, majd az előzene után fö'cseng egy ked­ves, meleg hang, síró hegedűszó kíséretében: » Huli a hó a hamvas szürke égből Elborítja nagy Szibériát Egy kunyhó látszik csak a messzeségből... Vasrác s övezi kicsiny ablakát. Amikor elhangzik az első vers­szak, görcsös zokogást hallok, fel­riadok gondolataimból" s látom, hogy mellettem ülő vendégem az asztalraboruHa sir... — Mi az?... Mi van magával — kérdezem- S Raska András, a ti­zennyolc évi távollét után Orosz­országból hazatért hadifogoly fel­emeli borzas fejét, rámnéz... Néhány pillanat szünet követke­zik... Én kihasználom ezt a pár pil­lanatot és kutatni kezdek ennek az embernek 'az arcán. Hogyis nézet hát ki, te szerencsétlen agyongyö­1 tört ember? — kérdezem magaim!­tói — hadd véssem külsődet jói emlékezetembe... ... Geszt enyebarna haj, mellig érő szakái, Szájbalógó bajusz, ke­serű olctvoná sokkai végig szántott' arc, csiPogó, értelmes, fekete szem-' pár néz felém, ebből a szempárból most folynak, peregi.ek a könnyek. — Hogy mi van velem?... Hát nem tetszik hallani?... Szibériáról énekelnek. Ugye, a szerkesztő ur rendezte ezt igy?... Mondja, vall­ja be, nogy igen... Honnan tudná máskép az a nő, hogy most, épen most, amikor a szerkesztő ur kér­dezni akar engem erről az eltöltött tizennyofc évrőr, Szibériáról kelt énekelni. — Szibéria!... Óh... Mennyi szen­vedés, mennyi kin fűződik ehhez a névhez;.. Újra sirás tölti meg az est csönd jét... Az utolsó akkordok az imént hangzottak el. Még most is fü­lembe cseng a megismétlődő lam: Sonja, Sonja Volga szép vi­rága, lázálmomban most is látlak én!... Ránézek a gyermekként síró, alacsony termetű, izmos emberre s bármennyire is nem akarom, bár­mennyire is türtőztetem maga|rü, én is könnyezni kezdek. Micsoda véletlen, ezek éppen, miit ha csak tudnák, Szibériáról kezdtek éne­kelni s ez a Szegény ember meg azt httte, hogy én j-endeztem. Pe­dig nekem eszem ágában sem volt az ilyen hangulatos aláfestés. Én csat elhívtam ide vendégként ezt az egyszerű csizmadiát, hogy egy pohár bor mellett, mondjon ne­künk valamit arról az ismeretfen fantasztikus virágról, melyből jött. ...Kis ídó multán megembereli magát, sok vihart látott zsebkee»< dőjével megtörüli arcát, rámnéz, s azt mondja.­— Hoí kezdjem hát?... A leg­elejéről... Arra kíváncsi az ur?. 1.; — Arra... — Szóval akkor szép sorjában elmondok mindent ugy, amuit töiN tént, fogságbaesésem napjától egé­szen a hazatérésem napjáig. — Van annyi papírja a szerkesz­tő urnák, amennyire az ráfér?... — Van... Látja ezt a vaskos jegyzetfüzetet?... Ez mind a 'ma-' ga elbeszélését várja. I — I.átom... — Na hát én arra kérem magát Raska András, hogy mindent ugy mondjon ef, amint megtörtént, se hozzá ne tegyen, se eí ne vegyen beiő-'e semmit... — Csak a tiszta igazat mondom 1 Ugy segítse az Isten a most haza hozott három orosz gyermekemet, feleségemet, meg magamat I Mit? tetszik gondolni?... Nem mernék?" én hazucl.ii, ha már ilyen komoly dologi ól van szól — Tehát elk«zdem... — Kezdje... £s Raska András, 52 éves, hadi­fogoly, 7 élőgyermek apja, elkez­dett beszélni... Mialatt beszélt, a szeme kígy uIit, titkos lángok lo­bogtak benne. Megfiatalodott, visz­szaszálit a múltba... ÉS én vele együtt szálltam, lebegtem. Az egész olybá tünt fel, mmt egy iz­galmas háborús filmnek a bemu­tatása. A diactaimas indulástói a gyászos befejezésig. Alig győztem írni, alig győztem lépést tartani s zavai\ ai, melyre iga­zán ráil ettek Aiany csaláci kö,é,.ek mondásai: »Meginault lassankint, mint valami patak, Mennél mesz­szebbre fol)t, annál inkább da­gadt.* ...Fölgyújtottam a vi ianyt és gyors iramban jegyezni kezdtem. Szórui-szóra, mindéi másilás 'és, színezés nélkül a'ább adom a kö vetkezőket: 1 1 A DIADALMAS ELINDULÁS... ...1914 augusztus l én soroztak be Nyíregyházán. Emlékszem most is lelkesülten vidáman állot­tam a sorozó bizottság elé. Akkor mindenki háborús lázban égett, akkor senkisem gondolt másra, csak arra, hogy menni kell, mert megizenték a háborút. Erőteljes, 36' éves vasúti raktári munkás vo'tam, fiatal feeség' férje és 4 gyermek apja. Amikor, az elíndu'ás regge­lén sorija cSÓkoftajnf kicsinyei­1 met és feleségemet, dehogy is gon­doltam én arr a, a sok nyíregyházi fiúval egyetemben, hogy sohse jö­vök vissza, vagy, hogy tizennyolc év muiva Fogom csak viszontlátni azt a földet ahoi megszülettem. Mi mentünk, vígan nótaszóval elől a felszallagozott zászlóval, és azt hittük, hogy nem sokára Visszajö­vünk. Az elíndu'ás em'éke, még most is |tt él Szivén ben-ki öröü • e lenül. Siró hitvesek, értelmetlenül 'bá-" muló gyermekek egész s 0 a álldo­gált az indulásra kész vonatnál... Az én feleségem is, aki ott állott a legutolsó pil'anatig a vonatnál, azt is bevárva és tntegetve mig csak el'nem tünt a távolban, smía borult a nyakamba és azt mondta: Drága egy jó uram! Akármerre is vezérel 'sorsod, gondolj rám... Gondolj a te mindig hü feleséged* re, aki téged mindig fog szeretni, még akkor is, ha fél lábbal, vagy fél karrai j össz haza. Jusson eszed­be az ott a távoli harcmezőkön, hogy van egy asszony, akinek min­den gondolata, minden csleekedete csak a tiéd!... És aki kész veled végígéln'. ezt az életet ugy is, ha nem fesSz meg a szemed világa... Nékem drága jó uram csak " az fontos, hogy hazajöjj... Könnybe lábadt a -Szemem amikoj ránéztem' a feleségemre. Szép asszony volt igazán mondom, szinte irigyelték is tőlem sokan... Megcsókoltam s azt mondtam: / — Ne félj, vigyázok 'magamra. Szeretlek én titeket, és hű "is ma­radok hozzád az uta{s(ó leheüe­temig, de azután te se feledkezz meg arról, hogy a fe eségem vagy, ne hozzál szégyent a nevemre... Fogadkozott is akkor égre föld­re, esküdött a napra holdra és az összes csillagokra, hogy hü lessz hozzám, a gyerekekre vigyázni fog, egészséges tiszta erkölcsös neve­lésbe fogja részesíteni.... és én el is hittem amit mondott... De nem csak én hittem el, dé elhitte az a sok száz nyíregyházi fiu is, aki mind ott vigasztalta siró rívó feleségét az állomásnál. Nem sok időnk maradta buc.súz* kodásra, megindult a gőzös. Szó t a zene leng'tek a zsebkendők és én voltam az utolsó aki fölugrott a moz'jó vonatra. Amig lépésbe ha­ladt a vonat, feleségem a vágón mel ett jött és' utoljára csók­ra nujtotta a hathónapos kisfiam száját. Magasra emel­te a karjaiba és azt kiáltotta utá J nam: — Ez jusson eszedbe bármerre is hány a sorsod!... Szó se róla ne­hezünkre esett a válás. De mt mentünk ""bátran fölszegett fejjei és azzal a tudattal, hogy győzrji fogúnk. Ahá' y városon, ál'orrá 0:1 keresi ^mvr imm BIHIIIMII 111 I U tül vitt utunk, mindenütt köszön­töttek, ajándékokat osztogattak, kendőt lobogtattak felénk. Mi meg nyíri fiuk, mentünk, mentünk vígan nótaszóval. É11 Munkácsra kerültem, a u-ík nép fölkelőgyalogezredhez osztot­tak be. Négy napig állomásoztunk Munkácson. Ennek a négy napnak van egy igen ne vezetés emléke. Emlékszem, a negyedik nap dél­előttjén... amikor éppen az embe­rekkei Tn^rakott vasúti kocsi efőtt áildogá'ok, odajön hozzám egy toprongyos cígáinyasszony az arcán lehetett vagy ezer ránc. Vén volt már szóval ha^ ráimnéz és azt mondja: Vitéz ,.r ne sajnáljon tölím egy par fűiért én megjöiendö­löm a jövőjét és szerencséjét ( Kotródj innen, mordultam rá, de azután bajtársaim unszolására vissza hívtam és odatartottam a tenyeremet. Na jósolj! De ha rosszat mondasz, hát menten le­vágom a fejed a baj'néttal! Nem jósolhatok mást, csak azt ami benne van — mondotta — é s bön­gészni "kezdte a tenyeremet... Né­hány pillanat múlva megszólalt: Magának két felesége fetlz, az egyik az megcsalja. A má­sik feleség hossz _ ut végén áll, gyerekeket !s látok sokat de rem .'essz mindegyikbe gyö­nyörűsége. , Nem vártam be, hogy mit mlond tovább a yén boszorka jól oldal­balöktem, aztán utána dobtam a pénzt. Pedig akkor ha most jól visszagondo'ok, nem bánom ha ki is tetszik ne\etni, sok igazat­mondott az a vén cigányasszony. Azóta én hiszek a jóslásokban. No de ez r ;em ide tartozik. Tehát mi négy napi álíom'ásozás után foly< tattuk utunkat Przemyslbe. (Folyt, köv.) Meg kell indítani a közmunkákat Keresztes- Fischer Ferenc bel­ügyminiszter most egy olyan kör­rendeletet .bocsátott ki, amely valóban szociális érzékről tesz tanúbizonyságot és a munkanél­küliség egyre égetőbbé való kér. désére keres megoldást, ha ez a megoldás csak átmeneti lehet is. A belügyminiszter körrendele­tét az alispán tegnap küldötte meg a polgármesternek. A mi­niszter körrendeletében utasítja a városokat és a községeket, hogy a költségvetés keretein belül en­gedélyezett közmunkákat mielőbb indítsák meg. A miniszter azért tartja rend­kívül fontosnak a közmunkák mielőbbi megindítását, hogy a nyári munkálatok mellett mun­kanélkül maradt munkások és iparosok minél nagyobb számban juthassanak munkaalkalomhoz és ezáltal keresethez. Megfejtették a kiselpári föld­morajlás rejtélyét Kecskemétről jeéntik; Néhány nappai ezelőtt az eg'ésíz " ország sajtóját bejárta a hir, hogy Kisah páron rejtélyes földmoraj ás ta tja izgalomban a lakosságot. Később kiderült, hogy a moiajlást csak egyetlen házban, Vasadi Ba'ázs ta­nyáján észlelték. A különö s termé" sieti, tünemény megvizsgálására kiutazott a helyszínre VarinSzkv Gyula kecskeméti váro si mérnök, aki vizsgálódásáról "a következőké­pen nyilatkozott: — Tényként megál'apitottam, hogy Vasadiék tanyáján valóban észlelhetők különös, tompa moraj­lások. A tanyabeliek előadásából azt a következtetést vonom le, hogy az épület alatt egy régi idő­bői származó verem vagy egyéb boltozatos üreg lehet és miután a közelben ha'ad ei a vasútvonal, a vonatjárás az üteget ál andó ráz­kódtatásnak teszi ki. A rázkódtatá^ következtében valószínű, hogy kisebb-nagyobb földtömegek állan­dóan leválnak az üreg boltozatáról és ezeknek a £>IdtómegeknCk zu­hanása okozza a füHei é'esen hallható morajt. Tapasztja'ataimi alapján ugy vélem, hogy ez az üreg 5—20 méternél mélyebben — Megjelent a Legújabb Divat júliusi nyári duplaszáma, a szo­kottnál sokkal "bővebb tartalom­mal. Ara változatlanul 1 pengő 20 fillér. Kapható az Ujságboltban. REKLAMTABLAKAT több szmbein is készít A JŐBA-NYOMDA ^niiiKjiiiiüiiiniiHiiiiifliiiíniinnniiiinnaiimniiir

Next

/
Oldalképek
Tartalom