Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 146-172. szám)

1932-07-10 / 154. szám

8 JSÍYfRYIDÉK. 1932. július 10. A Nyírvidék hadirokkant postája Rovatvezető: Sándor A világháború hós rokkantjai­tól irni, siralmas helyzetülcet fel­tárni mindig kitűnő témája volt az emberi Szenvedések iránt fo­gékony irónak. Az utca kövén tom­pán koppanó mankó valahogy fáj­dalmasabb muzsika, komorabb rit­mus minden melódiánál, mert szi­vünk mélyére hatol, mert akarat­lanul "is ugy érezzük, hogy ennek a furcsa hangszerszámnak részben mi is készítői voltunk. Talán ez az ösztönös érzés, a bűntudatnak ez a lappangó érzete az oka annak, hogy'nagyon sokan valósággal menekülnek á rokkan­tak elől, mint a bűnös, aki ugy akarja kitörölni agyából tettének tetemrehivó emlékeit, hogy kész' akarva másra tereli gondolatait. A roklcantkérdés elől azonban nem lehet és nem Szabad senkinek el­menekülni. Nem szabad kitörölni agyunkból a világháború véres em-'ékeit és azokat a hősöket, akik vérüket áldozták mindnyájunk ér aekében. c ' ' Franciaországban a hadirokkant nemzeti hős, akit mélységes hála és tiszteiét vesz körül. A legyőzött Németországban a hadirokkant a polgárok kczött a legküiónib, s az ő és családja nyugodt megélhetését az áfiam biztositja. De hasonló glória veszi körül 'a kis nemzetek hadirokkantjait is, csak: nálunk vész el á közöny iszapjába a di­csőséges műit tragika hőse minden nemzetek'hőseinél is hc­sebb hő s: a magyar hadirokkant. A mágyar áfiam képtelen a mai viszonyok között véglegesen és megnyugtatóan rendezni a hadi­rokkantak ügyét. A társadalomra hárul teh£t ^ magasztos feladat, Dezső ügyv. igazg. hogy enyhítsen a s uiyos bajokon, hogy segítsen a hadirokkantakon. A hadirokkantak ügye nemzeti ügy és a hadirokkantak támogáása, — mindnyájunk legsznetebb köteles­sége. ÜZENETEK K. I. Nyíregyháza. Kérjük, jöj­jön be mlné előbb irodánkba. Kiss János. Kisérje figyelemmel a - »Nyirvidék« Hadirokkant-posta rovatát. Rövidesen megküldjük a választ. Varga P. Sajnos, ebben az ügy­ben nem tehetünk semmit. Ez anv­jnyira magántermészetű 'dolog,! hogy bármennyire is Szeretnénk, segíteni, ügyébe nem avatkozha­tunk bele. Maganak is azt ajánljuk, gondolja jól meg a dolgot, mi­előtt elhatározná magát a végső lépésre. ^ Türelmetlennek üzenjük, hogyj kérését illetékes helyre juttattuk. Csoportvezető. Ha csak egy mód van rá, kövessen el mindent, hogy azt ^ pár fillért össze tud­ják szedni a »Nyirvidék«-re. Mon­danom sem kell, ti is láthatjá­tok, kedves bajtársaim, hogy éz a lap elejétől "kezdve a mi ügyün­ket szolgálta. De meg azután ne­künk is érdekünk "az, hogy mi mi­nél olcsóbban, minéi gyorsabban tudjunk egymással leve.eznt Ez a legbiztosabb es zköz. Itt ezen a két hasábon, melyfet a lap rendelkezé­sünkre bocsát, eltudjuk intézni ügyes-bajos dolgainkat. Ezt az áldozatot meg keli hozni mind­annyiunk érdekében. Kü'önben is, ha ügyesen c sinálják a dolgot, alig jut egyre két fillér, ezt igazán kibírjátok, kedves fajtársaim. El­tekintve attól, hogy egész hónap­ban minden na_p kaptok egy helyi lapot, mely mindenről 'beszámol. A levéi többi részére jövő héten válaszolok. Bajtársi üdvözlete­met küldöm az ottani csoportnaic. Haüfhzvegy. Panaszát tudomásut vettük és megpróbáliihk valami/ tenni érdekében. Világtalan. Legyen nyugodt, a kért dolgot megsürgetjük. H. I. Azt tanácsoljuk, hogy még most várjon vele. Trafik. Kérvényét iletékes hely- 1 re juttattuk. Jóslásokban nem bo­csátkozhatunk. Mindenesetre 'rte­rrlénye lehet. Tornyospálca Szent Istvánkor hiába megy a kérdefíeítt ' ügyben Budapestre. Nincs hivatal. Azon­ban ha akar menni, nem beszéljük le. Próbálja meg. Hátha fogadja. Buj. A kérdezett ur megszói­taía: Kegyelmes uram! Levelének második kérdésére most még nem válaszolhatunk határozottan. A cséplési veszteség csökkentése A mostam űöhéz gazdasági vi­szonyok mellett a már megtermetx i rincr\vmennyiség veszteség nél­kül való betakarítása ép oly fon­tos nemzeti érdek, mint maga a terme és. Tehát minden gazdá­inak elsórendü érdeke, hogy termén nyét a legkisebb veszteséggel tud­ja elcsépelteim. Az idevonatkozmó "földmivelés­ügyi miniszteri rendelet a bér­csépléssei foglalkozók és "a gaz­dák érdekében lényegileg az aláb­bi módon intézkedik. ' Általános panasz az, hogy a bér­cséplő vál alkozók igen sok helyen régi, karban nem taitott és ki hem javított gépekkel válalnak mun­kát, amiből "kifoíyó-'ag a csép lés­nél igen sok 'Szem maraa a szal­mában, törekben és polyvában. A fennáló jogszabályok s z<ennt minden ipart üző egyén a megbí­zója által 'neki átadott javakért felelőséggel tartozik és amennyi­ben a munkát az iparos rendes gondosságával éf nem végezné, és ezáltal kárt okozna, — tartozik az okozott kárt megtéríteni. Dgyanez áü a bércséplésre :s, tehát ha a vállalkozó önhibáia, mulasztása folytán kárt okozott, 0 kárért törvényes uton is felelős­ségre vonható. Hogy a szemveszteség na­gyobb-e és a gazdát károsodás ér­te-e, az szakértői Szemle alapján mindenkor megállapítható. Szakértők által megejtett vizs-> gálatok adatai szerint a s zemvesz­teség, ami "a s z almában, törekben és polyvában maradt szemek gon­dos kiválasztása és Ierriér-'egelése által akár a cséplés folyamán, akár a cséplés befejezése után, minden­kor pontosan megállapítható. Eléggé jó'karban levő gépnél és eléggé gondos munkánál még ked­vezőtlen külső körülmények feö-i zött is á szemveszteség <Cpl. nar 1 ves gabona cséplésénél) sem szok­ta megha'adni a "két százalékot. A csépe-tető gazda tehát nagyobb szemveszteség előfordulása esetén azonnai a községenkénti kijelölt; szakértőhöz forduljanak és vizs­gáltassák meg, hogy a ' nagyobb szemveszteséget mi okozta. A ki­jelölt szakértők név sora a járási rr\ kir. gazdasági fe ugyelőnél, vagy a , községi elöljáróságnál (Nyíregyházán a városi gazdásági hivata.nál) mindenkor megtudható, Ugy a bércsép'ést végző vál al­kozók, mmt a csépéitető gazdák közös érdeke a szemveszteségnek csökkentése, mert nagyobb szem­veszteség esetén a,gazdát s u'yo3 károsodás érheti, á válalkozó ps­.dig kártérítés esetén a már megke­resett jövedelmét is elvesztheti. SZENVEDŐK. Nektek az élet szenvedés és bánat, lassan hordjátok szívetek sebét;. napról-napra a sorsotok alázat.-. ...megkönnyeztek egy tovatűnt regét. Panaszos jajra nem nyilik a szátok, nem átkozódtok, könnyetek se hull; nektek nem nyílnak kis pipacsvlrágok • •. lassan elhulltok — siratatlanul Az életetek nem ér egy fabatkát, _ az álmotok : — a csöndes temetők . •. a szép szerelmet nem tinéktek hagyták ti félhalottak... csöndes szenvedők­Radványi Sándor. INDULÖ HARCOSOK. •. Mikor ti, vének, kehtül, nyavalyától A lázas-Ma glédájából kikoptok: Kélnek nyomotokba ifjúi butasággal, De kemény hittel az induló harcosok. Eszméje, álma ezeréves múltnak Gondozatlan halmán pipacsot termel, Messzire mutogat lesújtó vaskeze, Ha a lusta nap párnái közül "felkel. , Nagy csodára ébred majd fel újra Árpád! — Elmúlik még addig egy fél emberöltő, — Az új magyar játékszín keresztelőjét Mutogatja sovány ujjakkal a költő­Vének, ha kikoptok kehtül, nyavalyától, — Ez az egy a vigasz, lörömke is vajmi, — Induló harcosok jövünk nem leghátul Harcba, tűzbe, ahol meg is lehet — halni! III ' . 1 1 1 1 Szabolcsy Lajos. á jövő, a jeleo és a moll (Irta Kovács Erzsébet) Az Opera színpadán a halhatatlan Verdi mester szerzeményét, a »Rigolettót« adják. Amint a pompásan leomló bíborszínű bársony függöny félrehúzódik, Mantua hercegének palotaterme látható- Vidám báli mulatság fo­lyik, tánczene szól, a herceg elmeséli Borsa udvaroncnak ,hogy szeret egy lányt, kit csak látásból ismer. Szállnak a csodás dallamok, lenyűgözi a hallgatóság lelkét az emberi ész eme fenséges '• alkotása. Mantua hercege énekli: »Bájos nők közt szemem úgy röpköd szerteszét«- Cseng a lirai tenor diadalmasan, zengőn, frissen. Az énekes, szép fiatal férfi, ez az első alkalom, mikor ezt a nagy szerepet rábízták. Ugyanis beteg lett az Opera híres művésze, Richárd és az igazgató a tehetséges, fiatal Tárnayt léptette fel, aki meg is felelt a reá bízott feladatnak. Fiatalsága, szépsége, gyö­nyörű csillogású hangjának varázsa elkápráz­tatja a közönséget, míg énekel, szinte visz­szafojtott lélekzettel hallgatják .Amikor be­fejezte az áriát, az elragadtatás moraja zúg és feltör a hatalmas tapsvihar, ami szűnni nem akar. Tárnay többször meghajlik a né­zőtér felé, arca a festék alatt a boldogság lá­zától bíborpirosan ég és ismétli a dallamot. Újra zúg a taps az új kedvenc felé, aki elin­dul a nagy remények országútján- ő a jövő embere. Az Operát zsúfolásig megtöltő közön­ség kíváncsian leste az új énekest, aki arra mert vállalkozni, hogy Richárdot helyettesíti­Talán arra készültek, hogy a vakmerő ifjú kudarcot vall... és mikor feltűnt a rivalda fényében, hideg, figyelő arcok fogadták, — de mikor énekelni kezdett, a hang melegsége belopódzott a szívekbe, egy csapásra meghó­dítva a hallgatóságot és ezek lelkesedtek az új emberért. Az egyik emeleti páholyban meghúzódva ül Richárd, a híres tenorista. Ül és figyel­Csak ürügy volt a betegsége, inkább fáradt­nak érezte magát és .lemondta az előadást Az utóbbi időben úgy vette észre, mintha hangja elvesztette volna nemes csengését, állandóan fátyolozott volt. Hiába vigyázott és lemondott mindenről, egy cigarettát sem mert elszívni, ködben, szeles időben ki sem lépett az utcára, — a megszokott bormennyi­séget is leredukálta. De hiába volt minden­A hangja nem csengett, nem szárnyalt olyan könnyen, mint régen és a tapsvihar sem volt a régi- A taps, ami annyira életszükséglet a művésznek, mint napsugár a virágnak, mint harmat a szomjas földnek. Richárd szíve ilyenkor erősebben dobogott fel arra a gon­dolatra, hogy vége lehet egyszer hosszú évek óta tartó uralmának az Opera színpadán- Szí­vesen vette, hogy szerepkörét pihenése ideje alatt a fiatal Tárnay vegye át, aki eddig csak jelentéktelen szerepeket játszott. Ugy gon­dolta,, hogy a kezdő, lámpalázzal küzdő szí­nész hangja után őt majd ismét a régi taps­orkán fogadja. Ma eljött, hogy titokban meg­hallgatja Tárnayt, amikor az üde, csengő hangot meghallotta, arca elsápadt és szívében ismeretlen fájdalmat érzett, feje zúgni kez­dett. Szinte lélekzetét is visszafojtva várja, lesi, hátha egyszer megcsuklik a szép hang, de nem ... és most felzúg a taps ... Tárnay nevét kiáltják elragadtatva százan is, aki most büszke mosollyal meghajlik. Richárd visszahúzódott a páholy mélyére­Őt is így ünnepelték egykor, ő is beugrott egyszer nagy elődje, Róbert helyett és győ­zött, — Róbertet is elfelejtették ő érte —~s engem is elfelejtenek majd az új csillagért, én is eltűnök a színpadról, mint ő, csak a jelen embere vagyok. Holnap ?... Jövőm nincs — és szomorúan sóhajtott- A jövő a diadalmasan előretörő fiataloké — kímélet­lenek, átgázolnak rajtunk ? Csak azt teszik, amit mi az ő korukban. (Folyt, köv.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom