Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 73-97. szám)

1932-04-01 / 73. szám

1932. áprí.is 1. JsfVfRYIDéK. Nyomorgó A szegényügy megfelelő reiaezé-< se még egy gazdag országban is igen fontos probléma, mennyivel inkább, az akkor egy oly lerongyolódott, elszegényedett országban, mint amilyen most a mi egykor szebb napokat látott szerencsétlen hazánk. Mindig .nagyon érdeklődtem a szegényügy iránt: ősz óta pedig különösebben is foglalkozni kezdtem vele. Minden idevonatkozó cikket. —. ami sajnos még mindig ritka és kevés — összegyűjtöttem és leszűrt tapasztalataim arra indítanak, hogy magam is közzétegyem azokat' hisz a legszerényebb vélemény is oly sokat haszinálhat ebben a ma oly fontos kérdésben. Decemberben Mándokon, ahot a község szegényeiről már évek óta gróf Forgách Lászióné egymaga gondoskodott — összeállítottunk egy gyorssegély-bizottságot s ez a bizottság 120 szegényt segített és 5o-et ebédeltetett a grófnő által ellátottakon kivül. Forgách grófnő egymaga március i-ig 2000 ebédet osztatott ki, 400 szekér fát osztott 'szét és 400 szegényt öltöztetett, amivet Mindok szegényellátását meg is oldottuk. Hasonlóképpen killene minden falunak és városnak szervezkednie, hogy a saját szegényeit ei 'tudja tartani. Karácsony után persze egy kis pihenőt kellett tartani, a működésűnkben, mert a falusi közönséget sem lehet állandóan zaklatni kéréssel; igy elvonultam pár hétre Pestre, ahot tervem volt az ottani remek intézményeket tanulmányozni: a falvainkhoz képest összehasonlítani, lehetőleg politikai, vallási és pártkülönbség nélkül mit lehet utánozni, vagy mihez lehetne csatlakozni. — így 24 gyönyörű jótékony egyletet láttam, ki 10, ki 20, ki 30 év óta működik a szegény ügybein és most 'fokozottabban: de még igy is minden kevés ma! Még ha látjuk is az ujabb karitász működését az illető tisztelendő urak és körzeti hölgyek emberfeletti munkáját, amit végeznek, azoknak is segitani kellene. —• Velök ki is mentem 24 nyomortanyára. ahol ok is, én is valamit osztottunk. Főkép azonban látni ák írtam, ösmerni a valóságot, melyet tu

1 kevesen hisznek el, akik nem voltak kinin ! Ha többen indulnának gyönyörű példáink: Horthyné főméltósága, Károlyi Gyuláné, Eszterházy Móriczné, Paflaviciruné, Apponyi Albertné, Zichy Gabriella és még sok vezető hölgyeink után oda ki, ahol 70.000 ember állati éleiét vonszolja: Jeruzsálem Szeméttelep, Angyalföld' odúiba, Zugi ) sártengerébe. Kőbánya düledező kemencéibe, a Rákosi rétek vizjárta ólaiba, ahol deszkafoszlányok és pléhedények és láda maradványokból rakják össze otthonaikat, azok a didergő ember társaink, ruha és cipő nélkül és alig binrtak oda csoszogni, ahot ebédeltek és vagy tej, vagy kenyér akcióból tengetik életüket: — akkor mindjárt akadna még jósziv Magyarországon, aki segit, ha ezeket látja; akkor nem mondaná senki, hogy »elég egylet van. eleget adtam, elég az adóm, nekem sincs már pénzem«, — nem maradna senki sem közömbös, ha ott látta ezerszeresen azt, amit a falujában talán lát némelyik ! De talán az is oka a közömbösségnek, hogy nem tartjuk állandóan az emberek szeme előtt a nyo mor irtózatosságát. Oly lélekemelő volt ősszel az a felhívás, hogy »adjunk el nem hervadó virágot halott kedveseinknek Halottak inapján« oly lélekcme lő volt, hogy van, aki nemcsak a halottakra, de az élőkre is gondol: hiszen a halottak javára szolgái minden jócselekedet, amit az élőkkel szemben teszünk. De nem volt elég ez a gondolat csak az ősszel: most azon 'kell igyekeznünk, hogy ezek a virágok ne hervadjanak el ui virágfakadásig. Hiszen mind, akinek van még autója, ékszere, bundája, selyemruhája, aki ad bálokat, mulatságokat, jár színházba és koncertre annak csak egy csekély hányadát kellene leadni ezekbői a költségekből: csak egy ékszerét kellene felajánlania, csak egy csekély igényéről kellene lemondania és már több, családot, árvát, vagy diákot tarthatna abbjól a pénzből. — Mert az sem áll, hqgy a fényűzésből sokan élnek meg: igen ám, de ma először is életmentésről van szó. — Ha a vizbefuló után nyulunk segitő kézzel, akkor majd adhatunk neki finom munkát, amikor kihuztuk az eimerülőt a vízből, amely percek alatt elnyeli 1 Akinek a létminimum hiányzik, azon előbb a társadalomnak kell segi e-i-. az

után nézhetünk neki állás után azzal is segitve az államnak. — Ha a parton egy nagy hajót húznak sokan, csak egy engedje CL 'a kötelet, már nem bírhatja a többj, pedig az csak egy kis emberi kéz: igy van ez a mai jótékonyság összetartásában is. Ez az ügy mindenkié! Össze kell fogni egy nagy körben ! — Hiába van világválság, pénz- és érték-válság mindenütt, ki-ki csak a maga körére gondoljon először és abban segítse a saját hazáját: de rázza le a közönyt és az önzést »hogy én adtam karácsonykor, most alhatok egy évig nyugodtan, és nem kell tennem semmit«, pedig kell ! Kötelessége ez ma mindenkinek. — Látjuk is, hogy háiny kisfizetésű áídoz még ma is, hány nyugdíjas tanítónő jár-kéi a nyomorgók közt utolsó pár cipőjében, nem is tudva, nem kérdezve, vehet-e majd ujat. Odakint pedig?, minden szegény odúiban oly örömmel várnak, hívnak, leültetnek s hálásak a legcsekélyebb jó szóért. — Ezzel is kei! példaképen küzdeni a sok izgató propaganda ellen. Lássuk minden, elesettben testvérünket, s akkor már érdekkel fogjuk felkeresni őt és érdekében a társadalomban miindent megtenni. Tegyünk meg mindent: vidéken, ahol még van élelem, ahol még van egy kis krumpli, ne zárkózzunk el és küldjünk valamit Pestre is a Karitász Központba, Veres Pálnéutca 9 szám alá, mert hiszctL Pe^' a fej s Pesten legnagyobb sT nyomor, s ha Pest tönkremegy és felforgató törekvések ott talajt t dalnak, annak kárát az egész ország megérzi. Tegyünk meg mindent magunk is és ne bizzuk ezt, mint ismétlődő prédikációt arra a szegény papra, aki már minden perseiypénzét elosztogatta és a szószékről a nyomor* prédikálja. Városi-Mozgó | Ma utoljára KÖNNYELMŰ IFJÚSÁG A mai modern fiatalság könnyelmű ellenőrizhetetlen életét; mutatja be ez a film. Főszereplők: Camilla Horn, Walter Rilla Németül beszélő erkölcsrajz Paramount hangos világ hiradó Ejt a műsort mindenkinek látnia keli ! Péntektől Max Pallenberg és Dolly Haas főszereplésével A sikkasztok Higyjük el végre, hogy ezen a karitatív téren ma mindenki fontos, ma minden tevékenység nélkülözhetetlen, mert az ország nagy részének ez a tevékenység jelenti azt amiből élhet. Mándok, 1932. Grót Sennyey GéaánD. Bonyodalmak Györké Ignác volt nyíregyházi detektív titokzatos halála körül Györké utolsó éjszakájának útja. — Honnan ered a halott fején talált véres seb ? A részeg taligás, aki nem emlékszik semmire. — A boncolás fogja megállapítani, hogy gyilkosság, vagy véletlen baleset történt Megemlékeztünk arról, hogy a rendőrség bár teljesen tisztázottnak látja Györké Ignác volt nyíregyházi detektiv tragikus halálának körülményeit, mégis néhány gyanús jelenség miatt a nyomozást nem fejezte be. hanem a szerencsétlen ember utolsó' éjszakájának történetét is rekonstruálni igyekezett. Elsősorban a halott fején talált véres seb mditotta a rendőrséget arra. hogy tovább nyomozzon a titokzatos ügyben. — Ruhmann Koméi dr városi tiszti orvbs ugyanis a halottszemle s

0rán annak a véleményének adott kifejezést, hogy a mintegy két centiméter hosszú nyitott seb botütéstöi ís származhatott s igy nincs kizárva, hogy Györkét éjszaka egy kemény és tomrfpa tárggyal valaki fejbe ütötte. Az ütés^ bár semmiesetre sem volt halálos, mégis agyrázkódást idézhetett elő, amely elősegíthette a szerencsétlen ember halálát. A r

enaőrség e gyanús körülmény tisztázása végett nagy apparátussal indította meg a nyomozást. A detektívek .nyomról-nyomra követték Györké utolsó éjszakájának útját, hogy a véres tejseb eredetét kikutassák. A kitartó munka azonban nemi vezetett végleges eredményre. — Pontosan megállapították, hogy Györké vasárnap este 9 órától hajnali 2 óráig rrtit cselekedett és hol tartózkodott, üe a titokzatos tejseb élőidé' zésének okát nem sikerült eddig még megturiniok. Egyelőre azt is homály fedi, hogy Györké hajnali 2 órától hot tartózkodott reggel 6—7 óráig, amikorra hazaért. A szerencsétlen ember vasárnap este Füzessery Elemér ny. alezredestől 40 pengő előleget kért, azután a városba indult. Éjjel 12 órakor már ittasan a »Belvárosi Falatozóban;) két taligás társaságában látták, ö2 a vendéglős vallomása szer nt akkor még nem látszott rajta sérülés. A korcsmában körülbelül másfél óráig tartózkodott, majd néhány üveg bor elfogyasztása után a társaságába n lévő egyik taligás kocsijára íilt és elhajtatott. Hogy ezután merre járt, kikkel éiíntkezatt és mi történt vele, arra nézve nincs semmi adat A taiigás, akit előkerítettek, azt áll tja, nogy nem emléksz.k semmire, mert annyira részeg volt. Nem t

ua árról sem felvilágosítást, adni. hogy Györké hol és miképpen sérült meg a fején. Arra azonban emlékszik, hogy hajnalban haza vitte utasát, aki még egy pohár borra beinvitálta szobájába. Az állítja^ hogy fejenként két pohár bort fogyasztottak, majd egy pengőt kapott Györkétői és eltávozott^ Arra ls tisztán emlékszik a taligás, hogy Györké kikísérte és bezárta utána az udvari ajtót. 1 E vallomás után felmerült az a gondolat, hogy talán a volt detektív a szobában borozgatás közben összeveszett a taligással, aki a veszekedés hevében az ostornyéllel fejbeütötte. Azonban ezt a feltevést is megcáfolta a további nyomozás, nixert nemcsak az udvaron és a szobában, hanem a taligás kocsiján is találtak vérnyomokat, tehát Györké már hazatérése előtt megsérült a fején. A detektívek a környék kocsmáit is végigjárták^ azonban eredménytelenül. Györké akkor éjj«l egyik korcsmában sem járt és igy az első feltevés a legvalószínűbb. A volt detektív az éjszaka folyamán valahol leeshetett és az esés következtében kaphatta a fejsérülést. Azt is megállapították, hogy ataligás valóban annyira részeg volt, hogy feltételezhető, hogy nem emlékszik az éjszaka részleteire. — Csak addig volt öntudatánál, amíg. haza került^ de már « a lovat nem tutfta kiíogm. eszméletlenül esett össze. Mindezek a körülmények ígazdlVt£an> eUnamikm hangszóróra kedvezménnyel kicserélheti hanftzérójit;