Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-28 / 48. szám

2 jtfrímrxDÉKL 1932. lebníán- 2S. [TUNGSRAM Március 10-én, este 8 órakor a Zanaakaddmiia [émeih Mária él Hubay Jenő közreműködésével TUNGSRAM HAH^VERSEMY Liszt, Erkel, Goldmark, Hubay, Dohnányi, Weiner és Bartók müveiből Részletes mflsor márcits 8-án és 10 6n az összes napilapokban. RAOtO Közvetítik a budapesti* » wlenl és a nagyobb európai rádióáliemasok 1029. bokrok által elfoglalt hasznavehe­tetlen területet, mely a legelőnek nagyhányadát teszi. Bizonyára be fogják látni, hogy nem az a hibája közlegelőjüknek-, hogy kevés, ha­nem az, hogy gondozatlan, elha­nyagolt átapótban van. A téi folyamán tartott előadá­saink kapcsán, s 0k szó esett az őszi szántás fontosságáról, a ta­vaszi fogasoiásről, a nedvességnek kapá ás al konzerválásáról, a kuko­ncatö-tögetés szükségtelenségéről, a mütrágyázl kísérletekről, szalma­trágyázásról, homokjavitásrói, vagy szíktelenitésről, a különféle mes­terséges takarmányok termeszté­séről, kettő 5 termelésről, stb. Mu­tassuk meg a határban a haladó és maradi gazda munkájának ered­ménye közötti különbséget. Vagy vigyük "el gazdatársainkat egy-egy közeli uradalomba, vagy ha lehet kisgazdához, ahoi a látot­tak á apján meggyőződést szerez­hetnek a tenyészá latok és a vető­mag kiválasztásának szükségessé­gérői, a tej, vagy tojáshozam fo­kozásáról, stb. Ha látni fognak egy-egy fehérre meszelt é» napon­kint gondosan kitakarított ba­romfiólat, el fogják hinni, hogy az ő baromfiá lományuk azért pusztul ki évről-évre, mert talán évekig sem takarítják ki az ólakat. Szemléltessünk végig egy bol­gárkertészetet, hada vegyéfc ők maguk észre, hogy miért vándorod a bolgár a magyar városok környé­kére — Amerika helyett — és mi­ért t ud még tízszeres haszonbért is fizetni egy hold földért. £s egy i:yen sétakirándu'ás alatt mennyi minden látni- és néznivaló akad. Kezdve bent a községben, a girbe-görbén, minden ízlés nél­kül beépített utcákon; itt a gazda jövede:rhe folyik ki az udvarról a trágyalével; ott egy tui sürün be­fásitott gyümölcsöst; amott egy takarosan megépített uj házat; majd az utszé-i árokban egy ki­dobott baromfihu'lát látunk, ami­re rátereljük a figyelmet. Néha megjegyzéssel kisérjük, máskor csak észrevétetjük a látnivalót, — amely mellett ők sokszor évekig is naponként eljárnak, anélkül, hogy meglátnák. Esetenkjnt célzatosan is tehe­tünk észrevételt: Szépen tollaso­dik a Nagy Máté, mily Bzép is­tállót épített, látszik hogy máT hasznát veszi azoknak a könyvek­nek, amelyeket éveken át olvasga­tott a népkönyvtárból. — Nagyon vedlett már ez a temploma (iskola) fala, meg a tetőzete is igen vásott. Most még kevesebbe kerülne a rendbehozatala, mintha majd a fa­lak is beáznak. Meg az idegen át­utazók azt hiszik, hogy itt még az Istent iem szeretik. — Milyen rossz karban van ez a közkút itt a piacon, még a viz is visszafolyik be-e. Nem is csoda, hogy a tífusz­járvány minden esztendőben ezt a részét keresi meg a községnek. — £s igy tovább százával kínálkoz­nak az alkalmak arra, hogy a köz­figyelmet egyre-másra rátereljük. Vannak községek, melyekben ér­tékes történelmi, néprajzi, építé­szeti, muzeá is emlékek, gyűjte­mények őriztetnek, de ezeket sem a helybeli, sem a környékbeli la­kosság nem ismeri. Ezeknek égy­egy kránduás keretében való meg szemlélése és megismertetése szin­tén a népművelés tevékenységi'kö­rébe tartozik. Ma talán aug lehetséges, de a gazdasági viszonyok megjavulása módot íog nyújtani egy-egy na­gyobb, esetleg egész, vagy több napra terjedő kránduás megszer­vezésére is. Bár fáradságos, de látványosságban és szórakozásban fölüímuíhatatlan értékű egy a fő­városba vezetendő kirándulás aa évenként megismétlődő mezőgaz­dasági kiálitásra, Iruir.i itavá árra, vagy a Szent István napján szoká­sos nagyszabású egyházi és nem­zeti ünnepélyre. Az ország csaknem valamennyi községe emléket ál ltott a világhá­borúban elesett hősöknek. Leg­többje nagy megerőltetést igény­lő anyagi áldozattal emelt szobrot a község vitéz fiainak. Törvényho­zás utján köte'ezővé is tétetett a Hősök Napjának megünneplése mmden év május havának utolsó vasárnapján, amikor is az isko á" és hatóságok e'őször felekezeten­ként a templomban, maja az ün­nepi istentiszteletek után a hősök Még megrenditőbb egy futóárok­baxi meghagyott és díszes kőfalat körülvett tömegsír: »Monument de la Tranchee des Baionnettes«, »a francia katonák emlékének emelve, akik itt fegyverrel a kezükben nyu­gosznak«. Bajonettre felszurt rongyos csákó, elnyűtt bakkancs és más szomorú harcttéri felszerelés, szemrehányóan elegyül a felburjánzott rögbe: lát­játok, ide jutottam!« Aki itt járt, elmegy a kedve a háborútól örökre I És nézzünk meg egy földalatti erőditményt 1 A vaux-i erődöt ve­zetővel mutogatják. 1800-ban épü.t. A legnagyobb és a legtökéletesebb v. i. a legnehe­zebben bevehető, valamennyi között. A franciák, vezetőjük utján, elisme­réssel nyilatkoztak a németek hősi­ességéről, mert ezt az erődítményt bevették, pedig minden talpalatnyi helyet külön kellett elfoglalniok. (A tankok, gázszórók, légibombák kor­szakában, persze csak szerény hely illeti meg a vaux-i erődítményt.) Nyirkosán és sötéten lelket feirá­zóan pihen most a föld alatt és fel­idézi a mu tat. Megyünk, megyünk a gyér világítás mel lett s előttünk francia katona lépeget. Keresztbe­vetett deszkákon és lábunk alatt cso­bog a viz, .pedig a harc alatt sokat szenvedtek vízhiány miatt! Mintha csak tárnákat járnánk, oldalról'és fejünk felől a nedves burkolatról,'ki sebb-nagyobb vízcseppek gördülnek | neánk. Jobbra-balra lőrések, megfi- | gyelő helyek, vagy egy-egy sötét odú kísérteties, száján nehéz pené­szes levegő árad és mi halljuk a vezető monoton hangját: itt 50 le­génység, ott 20 fogo y »élt«. Megái lünk, benézünk. — Szörnyű, ször- ; nyü! Éltek és csatáztak itt hónap- • számra, akik birták. A segélyhely tágasabb pincezugban van. s benne egy tyukketrecszerü emelvényen az orvos lakása. Sokan többé napvilágra sem ke­rültek. Itt éltek, itt haltak meg ! A bánya-lovaik és istállójuk ju­tott eszünkbe, amelyet annyiszor zegkönnyeztüink. Ki ne ismerné e szegény állat szo­morú sorsát ? Egy liftszerü nyíláson, kényszerhelyzetben leengedik s töb­bé sohasem lát napvilágot. A föld belsejében, az örökös sötétségben, nemsokára megvakulva s szomorúan lehorgasztott fejjel járja a tárnákat, megrövidült élete végéig. Hát az ember többet kibír? Igaz. hogy akit ide leengedtek, hnr.a'c meghagyták a reményét, hogy feljuthat még a földre. Vigyázzon hát (ha tud) s 7cme és lelke világára. És nem tudják, vájjon nem iri­gyelte-e ezeket, a földalatti kaszár­nyában élőket az a többi, aki egy kis fedezékben kint szoru't ? Bár itt megvolt a maga kis »szobája« vas­ággyal, jobb levegővel, d« kevesebb élet reménnyel. Testileg, lelkileg átfázva jutunk mi a napvilágra. • fis fent. összelőtt kaszárnyák, fe- | dezékek, lyukak, rozsdás fegyverek simák mellettünk. A halál, a "jajga­tó lelkek víziója,' itt a bozótok fe­lett él. Meghatóbb ez minden teme­tőnél 1 — Így, ahogy van felszáutat­lanul kisért a múlt s kezünk ökölb? szorul. Miért volt mindez? Miért? Áz utolsó Ítélet színhelyéről, a pokol és purgatórium rémségeiről jelennek meg lelkünkben a képek s ugy érezzük, hogy minden fantáziát fe ülmuló történelmi kinok lebeg­nek felettünk. A meggyötört lelkek milliója imbolyogva siratja sorsát. Szitáló esővel (szomorú könnyei­vel) áztatja a Leghatalmasabb ma is (és sokszor azóta) e nagy temetőt } hol megbomlott gyermekei annyi szörnyű pusztításra voltak képesek. A háború rémséges, áporodott szaga van itt be'everve a földb,e. Az eső jön és felszállni, egészen el.l­lani nem engedi soha. — Mint a »kutya-barlang« gyilkoló gáza, szür­kén, alattomosan, mélyre süllyedve hullámzik a föld felett. A bozótok­ban pedig, el nem használt gránát és más öldöklő fegyver, drótsövény, gránátlyuk alattomosan meghúzódva beszél az itteni halottakról, sebe­sültekről, rokkantakról, a civilizá­ció védjegyével véghezvitt barbár­ságokról. És mi szinte megrettenve gondo­lunk arra, hogy el fog jönni a nap, amikor ismét szaporítani fogják e szomorú temetőket, mert még min­dég nem tudunk eléggé szeretni, sem egymást ^Megbecsülni I Szobránál, vagy a temetőben nyűg* vó hősök sírjánál, a község lakos­ságának részvéte évei együtt haza­fias ünnepélyt kötelesek tartani. Számtalan községben ennek a nagy nevelőerejü ünnepélynek még nyo­mát sem találjuk. A hősök szobm ott díszeleg a község valamelyik közterén, sok helyen bekentetie­nüi, a reggelenkint ott gyülekező, sertés- és marhacsorda á-tai na­ponkint beszennyezett környezet­ben, minden kegyelet lerovása nél­kül. "Mindössze a község hadiöz­vegyei és árvái gyújtanak gyer­tyát emlékükre a szobor körül, ha­lottak estéjén. Akadnak olyan községek is, hö» a lakosság a nap különböző órái­ban fe'ekezetenként rendez inkább egyházi jelegű ünnepet a szobor­nál, nem nagy dicsőségére a köz­ségben uralkodó felekezetieskedés­nek, mely még a nemzeti együttér­zésnek is akadálya. Egy másik, nem törvényileg kö­telezett ugyan, de a nemzeti öntu­dat tiltakozásának gyászünnepe j'u­nius 4-én, a reánk kényszeritett trianoni béke ellen és a revíziós tö­rekvések mellett. Mekkora nemzet­nevelő ereje van egy Uyen hazafias ünnepélynek. Sajnos, alig akadnat községek, ahol ezt a napot is je­lentőségéhez méltó hazafias gyász­ünneppé avatnák. Junius hó 18-án a kormányzó születése napjának évfordulójáról a nép alig vesz tudomást, pedig az államfő iránti tisztelet és ^zeretet növelését szolgálná ezen a napon, vagy a következő vasárnapon, — templom után egy diszfelvonu'ás, vagy népünnepély keretében a nap jelentőségének méltatása. Egy-egy ilyen hazafias népün­nepé lyef az egész község lakossá­gát megmozdíthatjuk, va'anrint a különféle testületeknek és társa­dalmi • egeysületeknek is szerepet adhatunk hazafias irányú munkál­kodásra, vagy legalább zászióalattj testületi felvonu'ásokra. ( (Vége köv.) : Székely ének Meg sem is ismer tékozló fiút, minden útja csak idegenbe fut. Szürke ködökbői eső jjermetei, a hosszú uccát gyepű verte fel. Csak mmden harmadik, házban bőg tehén, arasznyi moha zs Upján, zsindelyén. Merre a tavasz és ho' itten a nyár? a falu alszik és uj csodára vár. 1 Mikor én sirok, hogy Így rendeltetett, valahol ezer idegen arc nevet. Itt meg sem ismer senki, és ha mar, ezerszer fáj, hogy testvér és magyar. , Gémeskút, szélmalom, csárda és torony •— bujdosom réten, kátyún és soron. Nyíri Szabolcs. O'csó havi bérletek Hölgy fodrászat: 10 számos bérlet­jegy 5.00, hajszőkítés 2.00—4.00, hajfestés Hennával, Orientollai, Arábiával 5.00—7.00. Üzleten ki­vül 500/0 felár. Uri fodrászat: borotválás: heten­kint 2-szer 2.00, 3-szor 2.60, min­den másnap 3.50, mindennap 6.00 MALESKEVITZ LÁSZLÓ uri és női fodrász, Zrínyi Dona-u. 10. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom