Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-28 / 48. szám

Nyíregyháza. 1932. február 28. * Vasárnap 1*1 IT. év/oivam. 48 sz POLITIKAI NAPILAP Etáhfirtési Arak helyben és vidéken : héra 2 P 50 f. - Ne*>«4évre 7 P 38 f. ÜKyee szár? ára: hétköznap 10 Í-, vanAnwrp 16 (. Alapította : JOBA ELEK Felelős szerkewctt: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cime : Széchenyi-ét 9. wára — Telefonszám: 1 38, Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz. Bethlen-u. 2­Elfogták a ráckevei kőzjegnzőhelyett^ s gyilkosát Népművelési alkalmak a nyári Időszakban r- i. (S—s./A r.épmüve'é ;i tev ékeny­ség a falvakban és tanyákon a ta­vasz beköszöntésével rendszerint véget ér és c--ak az őszt betakarít^ befejeztével nyitja meg ujbói ka­puit. Földműves népünk a gazda­sági hónapokban a mindennapi ke­nyér megszerzésének nagy harcát vivja. Hajnalhasadástól alkonyat­ig verejtékezik, hogy té l szükség­letét szorgos munkájával bizto­sítsa. A nehéz munkában töltött hétköznapokat követő ünnep és vasárnapokat többnyire tisztálko­dásra, ribené^re, temp'omba'á á r* és halaszthatatlan hivatalos ügyei­nek elintézésére használja fel. Részben foglalkozása, részben ős­természete elviselhetetlenné teszik számára a lakás, vagy egyéb zárt helyiség áporodott nyári levegő­dét s ilyenkor még éjjeli álmára |» a ház eresze alá kitel^pitett pncs­csen, vagy szénapadláson hajtja le fejét'. A különféle családi össze­jövete'eket, lakodalmi, vagy ke­resztelő ünnepségeket is a ház ud­varán, szabadban rendezi. Termé­szetesen, gondolni sem lehet a nyá­ri időszakban arra, hogy népműve­lési előadásainkat zárt helyiségek­ben folytathassuk. De ez magában még nem ele­Verdim (i halál Tölgye) Dr. Csegezy Noémi feljegyzései. 400.000 francia temetkezési he­lye a franciák nemzeti temetője es nekünk e szomorú jelen megpecsé; telóje t Fekete betűvel írhatjuk tni is ezt a nevet... . Mintha ez az egész kornyék az öl­döklésre, világ-gyászra volna pre­desztinálva, ugy szolgái a haiax nak; biszcn a szomszédos Chalan sur Mame helye is, már az őkot^ ban beírta a nevét (a cataJatwurm ütközettel) a fekete történtembe Gyász és gyász mindenfelé, Verdusi egész környékén I , \ város elején a vár-árkok es a felrobbantott kapuhelyek fogadnak. Szinte minden második ház. magán viseli a háború bélyegét. A nagy csatatér a város kapukon kivul fekszik. Az első győzelmi «mlékmu »Az arany könyvek kriptája* pe­dig a város belsejében épült. 91 meredek lépcső vezet ide. A kápol­naszerü belsejében 3 hatalmas »aranykönyv« egy-egy ima-zsámo­lyon elhelyezve őrzi, a Verdun aiatt elesett francia alattvalók neveit. Szép és monumentális emlékmű, azt hihetnök, ezzel le is róták há­lájukat a hősök iránt, pedig e» csak a kezdete annak a sorozatinak, gendő ok arra, hogy a falvak és tanyák népművelői, ^kik egyben a népnek hivatott vezetői is, minden összeköttetést megszakítsanak a vezetésükre bízott néppel. Az iga­zi hivatásos népművelő az elő­adótermen kivüi is megtalálja azt a kapcsolatot, mely népnevelő mun kájának folytonosságit a 6—8 hó­napra terjedő hosszú nyári szünet alatt is biztosítja. Szükséges pedig a nyári idő­szak kihasználása nemcsak azért, hogy a tén hónapok jobbára ei­mé.eti ismeretnyujtásaít gyakorlati bemutatásokkal, megfigyelteté-elc­kel. vagy kísérletekkel is alátá­masszuk, vagy igazoljuk, de azért is, hogy mindazokat a tehetősége­ket kihasználhassuk, melyekre a téfi hónapok alkalmával természet­szerűleg nem nyílik kedvező alka­lom. A kezdet nehézségei e téren 13 jelentkezni fognak, mint annakide­jén a téli népművelési előadások megszervezésénéi, de amint ott is leküzdhetők voltak a különféle aka dályok és nehézségek, ugy a sza­badban eszközlendŐ tevékenység 13 hozzáértéssel, főképen pedig hiva­tásszeretetbői fakadó jőszándékkai szintén rendszeresíthető. • J Természetesen nem katedrai is* j meretterjesztő előadásokra gon­dolunk a nyári időszakban, hanem kisebb kirándulásokra, sétákra, határbejárásokra, stb. Különösen a tén gazdasági el­méleti előadások kiegészítésér* szinte nélkülözhetetlenek a nyári időszak tanu'mányi sétái, kirándu­lásai. A téh estéken elbeszélgettünk pi. a gyümölcsfák kártevőt elleni különféle védekezési eljárásokról, de nem volt alkalmunk természet­ben 3zemiéitetm, bemutatni a sokféle kártevőt, valamint a véde­kezés kivitelét és eredményét sem. A vasárnap délutáni istentisztelet után, a templom körül kaszinózó gazdákat meghívjuk sétára s elve­zetjük egy előre kiszemelt gyiimöl­.csösbe, hot saját ^szemükkel fogják látni a legnagyobbrészt tamásko­dók, hogy a gyümölcsfák perme­tezése ma már elkerülhetetlenül szükséges, ha azt akarjuk, hogy támk piacképes termést és jövedel­met hozzanak. A látottakból hall­gatóink meggyőződnek arról, hogy ugyanolyan mulasztást követett el. atu gyümölcsfáit nem permetezi, mint az a gazda, aki 30 éwei ez­előtt, mindaddig nem hitt a szői£ permetezésének szükségességében, amig szőlőjét teljesen ki nem amely az egész nagy csatatéren vé­gig kisér. Szinte kifogyhatatlaninak látszik a francia szobrászművészek háborús fantáziájának monumentális meg­nyilatkozása. A 25 km-es ut csak­nem minden kanyarulatánál uj- és uj ötlettel tárul élőnkbe a kőbe vésett Himnusz. A csatatér szinte megdöbbentő realizmussal van megrendezve és fenttartva. Ha nem volna ilyen szo­morú emlékű hely, azt mondanók, hogy már látványosság számba megy az a sok hősi emlékmű, a mellyel a győző francia itt kitom­bolja magát. A »Csontház« parádéja és minden alkotás itt annak az esz­mének a hirdetője, hogy érdemes harcolni értük. A harc dicsőítés eme felfokozott, kiélezett módja, előttünk még drá_ maibbá teszi Verdunt; mert az az érzés lesz úrrá rajtunk, hogy ma, amikor a mi nemzetünknek csak a lefegyverezésre szabad gondolnia a francia politikusok nem zárkóznak? el egy ujabb háborutóL A nép pe­dig vágyódni fog a dicsőítés után, még az esetleges halál árán is, mint a római versenyzők. Szinte meg­retten vj; gondolunk arra, hogy egy­szer folytatni akarják majd ők, (az( ujabb dicsőség reményében), az öl­dökléseket e sirlakok felett, s a mi kezünk még béna lesz! A város-kapun kivül, a csatatér felé vezető uton, együtt van a né­met és francia hősi temető. A teme­tő hátterét egy összelőtt városrész képezi. Innen még hat kilóméter az ut a szomorú helyig. A2 első emlékműnél megdöbben­ve állunk meg. Ott hagytak mindent I Szinte hát­borzongatóan kisér itt a halál ví­ziója. Bozót, srapnelhányás, áporo­dott levegő a dekkungok mellett, nyirkos, vizes járatok és mint erős kontraszt, itt-ott a gyilkos mult mű­vészi szimbólumai emelkednek. A haldokló oroszlán és más szobor­csoportozatokkal vésték kőbe a dia­dalmas győzőket és a nyomorult le­győzötteket. Modem, keresztül-kasul épitett autóutak vezetnek e tragikus látvá­nyossághoz. Oldalt sűrűn felállított figyelmeztető táblák pedig óva in­tenek a srapnel és más veszedelmek miatt, a szabad portyázástól. 25 kilóméter utat tettünk meg a harctér belsejében végig futó autó­utakon. A csaták fontosabb pamt­jait 1—1 emlékmű jelöli. A legpom •pásabb, a legkiemelkedőbb, a »Cson tok-házas, még nincs teljesen befe­jezve, de csak az utolsó simítások hiányoznak róla. A fáraók építkezése jut eszünkbe mikor pár kilóméterről szemünkbe­ötlik a diadalnak ez a hatálmás mé­retű palotája. Első pillanatra olyan, mint egy pusztította a peronoszpóra. Szok­tassuk le magyar t e;tvéeinket ar­ról a régi rossz szokásról, hogy mindent a saját kárukon tanulja­nak meg. . Más alkalommai sétáljunk ki a közbirtokosság tagjaival a közsé­gi legelőre és mutassunk "rá azok­ra az őst rossz szokásokra, me­lyekkel maguk a tulajdonosok te­szik tetjé sen hasznavehetetlenné közlegelőíket. Lássák meg ők maguk, hogy azon a nagy terüle­ten, hoi a saját kényelmét minden­nél többre értékelő pásztor egész nyáron át delelteti a guíyát, hara­gos zöld színű, sürü, buja fü nő, mely et azonban az állatok — a trá gya bűze miatt — érintetlenül hagynak A megszáradt trágyát a pásztor nagy kupacokba gyűjti el­adásra, vagy téli tüzelőre, (s 0k helyen ez a pásztornak kialkudott béréhez tartozik) a legelő nagyré­sze pedig kopár, trágyázásán ma­rad, melyen az állatok csak sétái­nak, mert nincs mit legelniök. Pe­dig ha a pásztor váltogatná a de­lelőhelyet, 4—5 év alatt az egész legelőterü;etet sorra lehetne ineg­trágyáztatni. Ha a legelőn sok ha­szonta'an (galagonya, csipkerózsa, kökény, stb.) bokrot látunk, mé­ressük fei az egy-egy bokor áitai elfoglalt területet s nagyjából ösz­szeolvastatva a belátható legető­részt elfoglaló cserjéket, számít­tassuk ki velük hozzávetőlegesen a látványossági csarnok. Szinte ugy érezzük, hogy egy nagy militarista propagandával állunk szemben, mi­kor a »hősiesen elvégzett, hazafias kötelességet szimbolizáló ünnepi csarnokbas megyünk. Itt Strassbouig és mindazok a vá­rosok, amelyeknek fiai Verdun alatt harcoltak, márvány emlék-koporsót állítottak fel. A falakon és a meny.­nyezeten, városok szerint csoporto­sítva vannak az itt elesettek nevei, fel jegyezve. A csarnok közepén egy szép kápolna van. Ide helyezték ex a verduni csatatéren talált csonto­kat, kerületenként, egy-egy fakó por­sóba rendezve. A kis koporsókon sok fénykép, azoknak a katonáknak a képei, akiknek a hozzátartozói megtudták mondani, hogy a csata­térnek kb. melyik részén eshetett eL Itt még folyik a rendezés munkája, de még igy is felemelő a hősiesség eme nagy kultusza. A »Csontház« előtt roppant tér­ségen sir és sir. Végeláthatatlan so­rokban apró keresztek légiója. Ez a tulajdonképpeni Nemzeti Temető, 400. OOQ francia sirja. Itt a harctér lesimítva, lehengerelve, megtisztítva csak e sirlakók halálának dicsőségé­ről beszél. Itt, a közelben csak a hősiesség levegője éL De kissé tá­volabb, az ideiglenes csontház pri­mitív deszka padjai és csontládái, annál jobban elszomoritanak min­ket. Ara- 16 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom