Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-17 / 13. szám

1932. január 15. JNílrfRYIDÉK.- 3 igazolni. Az adózp azonban ilyen esetekben is köteles a beváltási ivet aláírni; di a bevallások lezárt boríték­ban istbeadliatók, abban az esetben -a nevet és rakást, valamint ezt a körüfcményt, hogy >a zárt boríték a bevallást tarta'mazza, a boríté­kon fél keli 'tüntetni; e) ha az adózó az előző évben másutt adózott, ugy az adóbeval lásban pontosan meg keli jelölnie azt, hogy az előző évben, mely községnél '(városi adóhivatalnál, ke­rület: adószámvite'i osztálynál) fi-* zette a .jövedelem és vagyonadót. (Folyt, köv.) , & nyíregyházi zálogházban Szombaton délután van. Az em­berek nagyrésze befejezte munká­ját és a küzdelmes hosszú hét után pihenni tér. Ilyenkor valami megelégedés ü' az arcokon, mely szebb.- enyhíti a hétköznapi élet­ben elfásult vonásokat. .. Ébben a rnege'égedésben nagy ré­sze \-an annak [s^ hogy a zsebben több-kevesebb pénz csf[ingei a jókedvhez, piintha meg akaniá zc< nejével ajándékozni a gazdáját a heti fáradságért. De mit csinálnak azok, akiknek egész héten át, hó­napokon keresztül nincs munkájuk. Honnan veszik azok a csi'ingelő pénzt, mely egy pillanatra elzavar­ja arcukról ' a gond teches fel­hőit? ' i < Azokat az ínség egy csoportba gyűjti és hatalmas ostorával , a végső menhelyre, a zálogházba hajtja. < ­Én 15 benézek a zálogházba- A nagy ablak,előtt ülő hölgyet meg­kérem, beszéljen va'ami érdekeset' a zálogház életébői, vagy mutasson valami tárgyat, amelynek megkapó története van. > — Nincs itt kérem semmi érde­kes, legalább nekem nincs csak az néma, hogy az utolsó párná' ját sira'tó asszony milyen ' lélekkel válik m?g ágyneműjétől, vagy az úgyszólván rongyokban járó mun­kás. milyen Szívvel adja be kopot­tas ünneplőjét, hogy egy pár pen­gőhöz jusson, dehát maguk tud­ják. hogy nem jódolgában tesz ilyet senki. A pénztáros közömbös arcca' jegyzi meg, hogy ő már megszokta a fájdalimas arcokat és már meg sem hallgatja a sok panaszt. Egy jól öltözött gazda zavarja mieg a beszélgetésünket. Gyűrűt vált ki, melyet a csa'ád ágról-ágra, örökölt és aimi régiségénél-'és ér­tékénél lógva legféltettebb kincse a családnak. Egy másiknak a hite lét csak meghosszabbítja, azt nem 1 tudja kiváltam. Egy fiu türelmetlenkedik a pénz­tár előtt: — Mi tetszik? — Ezeket a ruhákat szeretném! beadni. — Van a szülőktől írás? A fiu élőkapar valaki papirt. — Itt van, ni! ( — De milyen szép írásod" van neked? — ? V. » . — Ugy e, te írtad? — Igen., de... a mama.. — Fogd meg édes fiam a cso­magot és vidd haza. Mondd meg anyádnak, jöjjön el ő. A gyerek kisoetípolyog. Utána nézek'az ablakon. A ba­rátja már várja az utcán. Látom, hogy kellemetlenül éri a balszeren­cse, Kevés gondolkozás után ma­ga jön vissza a ruhával, de ő is • csak ugy jár, miilt az előbbi kísér­letező. , ' — Gyermekektől 'riéni fogadunk •el" swmtmit, mert fliíjtörtffiMHfc, hogy szüleik t ucita nélkül hozzáK a holmit. A pénzt elköltik, a szülők a zálogot visszakövetelik és megvan a baj. Nemsokára elegáns úrinő 'ép be, a legdivatosabb hócsizma van a lábán. Ezüst cigarettatárcát ós egy gyémátköves gyürüt tesz zá logba. És igy megy ez .tovább. Úgyszól­ván a társadalom mmden rétege megfordul "itt, kiket a sors kimé" letlen kezével "ide kényszeritett. Egyik ember a másiknak adja a kilinrset, hogy utolsó ruha, vagy ágyneműjét, ékszerét zálogba te­gye. azért a pár pengőért, ami két-három, nap múlva úgyis kiűSzik a kezéből. Elhagyom a zálogházat és elve­gyülök a hazafelé síetők tömegé­ben. Arcom hasonlít azokéhoz, akiknek a szombat este .örömöt hoz, de iiciit azért, mintha nekem pénz muzsikálna a zsebemben, hanem azért, mert • boldog vagyok, hogy nem kerültem olyan sorsra, mmt azok, akik szorongó érzéssel vesz­nek bucsut kedves tárgyaiktól é3 talán azzal az érzéssel, hogy Soha többé nem' látják viszont. K. G. —~ Fokozzuk a pengő belső vásárló erejét! Irta: Deutsch Samu. Bár már egy ízben kifejtettéin ezen lap hasábjaui abbeli nézete met ) niilyeu fontossággal bír az, hogy a kormány végre a cselekvés terére lépjen, hogy a jelenlegi gaz­dasági káoszból va'arriiyen formá­ban kievickélhessünk, de azóta a viszonyokban olyan mélyreható v ál­tozások állottak be, amelyek két­ségtelenül arra mutatnak, hogy ki­zárólag ezen probléma megoldása hozhat egy gazdasági,regenerációt a mai eltespedt é s kiaszott gazdasági életünkbe. A korimiány azon igyeke­zetével, hogy a költségvetés elő­irányzatát 830 millió pengőre le­szoríthassa, a köztisztviselők, va­lamint a nyugdíjasok járandóságait alaposan í'eSzáüitotta, amely áltat a köztisztviselők és nyugdíjasok, akik eddig egyedüli jó és bizto s konzumensei voltak a kereskedők­nek, teljesen megszűntek azzá len­ni A kormány ezen cselekedetével halálos döfést mért az amugyis vo­nagló kereskéde <smv. Az örök mu !asztá sok és hibák, amelyek gazdasági ^olrfikán-t kat edcVg is jellemezték, ezút­tal sem maradtak el, mert bár­mennyire is adva van a helyzet, hogyha kerülni akarjuk az in­flációt, kétségtelenül 'arra kefl törekednünk, hogy a költségvetés előirányzata a bevételt megközelít­hesse. De amidőn erre törekedett, két fontos momentumot kellett volna figye'embe venni és azok kö­vetkeztetéseit levonva, határozni:, egyrészt a köztisztviselőket ol­csóbb bevásár'ái'f lehetőségekké 1 kompenzálni a levont fizetésekért, másrészt a keleti maiiaradzsák jö­veoehmét is túlszárnyaló marnmut­fizetéseket megszüntetni. Regénybe illő újságcikkek je'en­tek már meg, amelyekben az inflá­ció és defláció előnyeit és hátrá­nyait fejtegették. Nem bocsátko­zom ezúttal annak meritumába, — hogy tmelvik ut lenne helyes és célravezető arra vonatkozólag, — hogy gazdasági életünk egy nyu­godt bázisra terelődjön, mert sem hivatottságot, sem pedig kellő fel­készülget nem érzek magamban WVl. HÖRBISER- FRI7I KAMPEftf-ll/CIE EWGUSCW-CIAIRE ROMMER IttfeOFISCHER-lCÖPff ' SENTA JÖNEIAND • ALBERT PAfU&­MJ/ÜC 06üÉ­VÁROSI MOZGÓ Vasárnap utoljára Nóti Károly németül beszélő kat mavígjátéka Őszi Jegyelővétel Jikobovits Fanny dohánvtőzadéjében. Előadások: Hétköznap 5, 7 él 9. Vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor Hétfőn HapoVd Lloyd Hétfőn Legizgalmasabb és legkacagtatóbb hangos vígjátéka VIDÁM NAPSUGAR A LAKÁSBAN v .v *>• Standardba! CSEREAKCIÓ gyári kutat Kafz Miksa Nyiregytitza Takarékpalota. Telefon 3-93. 5495-? ahhoz, hogy ezt a problémát meg­oldhassam. De tény az és a valóság erejével bir az a sarkigazság, hogy minden nemzet pénze annyit ér, — mint amennyi annak »jbelső v ásárló ereje. 1 Ha végignézzük azokat a z ára­kat, amelyek nálunk meghonosod­tak, látjuk, hogy a pengő belső vásárló ereje, nemzetközi viszony­latban, vaiutárisan átszámítva, ér­tékének 50 százalékát sem halac^a meg. Igv bizonyos szkepszis kell, hogy megszállja az ember felkét, mikor örökké azt kiabáljuk, hogy a pengőt mindenáron tartani kell. A napilapok híradásából értesülve, Angliában egv autóbuszjegy 8 fil­lér, egy elegáns kosztüm 40 P-be, egv kg. cukor 30 f-be kerül, és így alaku'nak az árak az.egész vonalon. Az angol font áresésíe,a nemzetközi piacon 33 százalékkal devalváló­dott, ezzel szemben a belföldi árak nemcsak hogy nem igazodtak faiont nemzetközi áraihoz, Sőt azáltal, hogy az értékcsökkenés beállott, az olcsóbb termelés következtében még tovább olcsóbbodtak az árak, igy Anglia polgárai csak jobb hely­zetbe kerültek, mert a munkalehe­tőségek és az áru fogyasztása élénkebb íett. 1 Ezzel szemben nálunk mit ta­pasztalunk? Újévi ajándékként kap­tuk, hogy a világító esz­közök kincstári részesedését új­ból felemelték. A petróleum, külö­nösen pedte a gyertya ára ennek következtében 40 százalékkal emel­kedett. — Ez az intézke­dés a legszegényebb népréteget sújtotta, amely nincs abban az anvagi helyzetben, hogy a modem . villanyvilágítást igénybevehesse. — Ezek az áremelkedések napról-nap­ra fokozódnak és abban a mérték­ben ahogy az árak emelkednek, csökken a fogyasztás, amely! vég­eredményben arra ösztönzi a kor­mányt, hogy az elmaradt bevétele­ket ujabb áremelésekkei pótolja­Furcsa logika, amit emberi elmé­vel feltogni vajmi nehezen tehet! A pengő bélső vásárló erejenek fokozatos kiépítése fenne az egye düh céi atta, hogy tespedő gazda-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom