Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 1-25. szám)
1932-01-31 / 25. szám
Nyíregyháza, 1932. január 31. » Vasárna p j£*HX- évfolyam. 25. Sz. Előfizetési árak helyben és vidéken : %y hóra 2 P 50 f. - Negyedévre 7 P 50 f. fiiyes tizara ára: hétköznap 10 f., vasárnap 16 f. Alapította: JÖBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cime Széchenyi-út 9. szám. — Telefonszám: 1 - 39. Hirdetéseket az Ujsógbolt is felvesz, Bethlen-u. 2. A városépítés időszerű kérdései A nálunk talán legelhanyagoltabb és legkev é sbbé kultiv ált tudományág nyert figyelmet keltő és megszívlelésre nagyon érdemes é» érdekes kifejezést abban a munkában, amely a fenti cím alatt Szegeden, gróf Kiebelsberg'Kunó ny. miniszter élőszavával, Keresztes Fi-icher Ferenc belügyminiszter támogatásával, JBerzenczey Domokos műszaki főtauácsos szerkesztésében sok kiváló magyar műszaki és közigazgatási férfiú közreműködése mejiett iátott közelebb napvilágod. »A városépítés kérdései.» Sajnos, bizony nálunk legnagyobbrészt még kérdések, pedig másutt már az alkalmazott tudomány nélkülözhetetlen anyagai, ugy elméleti, mint kiíorrott gyakorlati felhasználásban. A könyv, a rendelkezésre állott anyagi erői; mellett báí egybesüritve, mégis kiterjedt területét mutatja be á berlini építésügyi kiállításnak, a Városi Mérnökök Tanulmányútja eredményeként. A könyv elolvasása után látjuk, mennyire igaz az, hogy mi még nem fordltunk kellő figyelmet a közületi, á )>heiységfejlődésre«, mily sók még a teenaő, hogy községeinket, városainkat ugy rendezzük, építsük ás fejlesszük, amint azt a haladó koE Irta: Pisszer János I megköveteli, amint azt a lakosság 1 kulturális, egészségügyi és a lakáshoz fűzött ésszerű kívánalmai ma már parancsolólag megkövetelik. Számos cikk, igen s 0k illusztrációval mutat utat a könyvben arra, hogy mit keli tennünk, hogy végra korszerűen építsük, rendezzük, fejlesszük »heiységeinket« ' és eleget tegyünk azoknak, amiket figyelmen kivül hagynunk vétek vo't már eddig iá, de határozottan megbocsáthatatlan bün (enne figyelmen kívül hagyni továbbra is. A ..helységek- szétterpesztett volta, közmüvekkel ei nem 'átottsága, amaind éjekkel kapcsolatos nagy anyagi károk, a közületépitések esztetikátlansága, stb., mind szemünk e(3 tolakszanak, ha az em-itett munká-* ban megjelent cikkek átolvasása után, csak égy kis figyelmet is szentelünk magyar »heiységeinktf fejlődésének. Mindezek a kérdések bő leírásokban, tervekkel, fényképekkel, ^íatisztjkai aáft.okkaj, s$t magyarázatokkal js mind kifejezést nyertek a berjini építészeti kiállításon és az ott szerzett tapasztalatokat hozták el ragukkal és adták mindnyájunk részére közre, a künnjárt magyar technikusok,, hogy ezekbql neím csupán a műszaki világ, hanem | a közigazgatás és még a laikus i közönség is levonja a tanulságokat. Ezek ma már szükséges velejárói a városok és községek képviselőtestületi tagjai tudásának, e tudásuk kiegészítésének. Gróf Kiébe", sberg Kunó előszavában elmondja, mennyire látta a tennivalókat e téren is. Ezért helyezte ei az emporiuinokban az egyetemeket, egyes városokban a középiskolákat, a nagyközségekben a polgári iskolákat ugy, hogy minta 1 vidéke az országnak birtokába jusson a szükséges intézmények és a múltnak mindent a főváros íelé irányító centralizáló politikáját igv kivánta a decentralizáció hasznos irányába terelni. Ámde nem csupán az oktatásügy decentra;izációja a fontos, sok mi 3 tekintetben is szükséges ez. Gazdasági téren sem nélkülözhető a decentralizáció. Hogy ez korszerűen hal'.dhasson, keíi a közületeket akként fejleszteni, hogy azok a maguk nagy koncepciójától egészei a legkisebb lakásig is, a haladó kor szellemének bélyegét viseljék magukon. Mert mit ér a legliygieriikusabban és talán minden kényelmi és esztétikai követelményeknek is megfelelő íakás vagy J középület, ha olyan közület terű- | letán van, amely sok századdal elmaradt rendezetlenségben hever, (por, piszok, sár, burkolatlan terek és utcák), a városban szükséges gyepes zöld területek és fásttá;, vízvezeték és csatornázás híjjával, nélkülözi mmdazt, amit a haladó ember a közülettői méltán elvár. Berzenczey Domokoos műszaki főtanácsos körültekintő kiváló szerkesztésében megjelent könyvben megtaláljuk minden kérdésre a kellő felvilágosítást. De a szerkesztő még a kérdés országos rendezésére készült »A magyar városépitésügyf törvény anyaga« cimü fejezetben gondoskodik arról, hogy a közreműködésével elkészített eme tervezet megfelelő bírálattal is ellátott legyen, és így ez a nagyjelentőségű törgykör mindenfelől megvilágitottá váljék. A cikkek végigvezetnek bennünket a kiállítás minden értékes és nevezetes részén Kellő ismertetést itt adni a nagy anyagról nem lehet. De ajánlhatjuk a munkát mindenkinek, aki a magyar közületfejlesztés nagy jelentőségét ismeri is, de azoknak is, akik azt még ezután kívánják mégismerni azért, hogy foglalkozásuk minden helyén szolgálhassanak szeretett hazánk közületei észszerű és korSzexü fejlesztésének. Junghaus Tóbiás egyszerű története — A »Nyírvidék« eredeti tárcája — Irta: Koponya Tafmás. Junghaus Tóbiás kárpitosmester volt Pusztahomokházán. Pu sztahomokháza poros alföldi városka, amelynek gőgös lakói mindig nagyobb városokkal vetélkedtek és a szomszédos városokat állandóan csepülték. Pusztahomokháza szépen fejlődött, különösen a háború utáni években. Voltak derék "polgárai, akik azon buzgólkodtak, hogy a várost mennél szebbé, mennél városiasabb jellegűvé tegyék. Azt mondják sikerült is ez. A város legnagyobb büszkesége a dalárda volt esztendőkön keresztül. A város egész intelügenciája itt ölelkezett megértő testvériségben az iparos é s kereskedőtársadalcwnmai, itt leomlott minden osztály különbség. » A dalárdára büszkék voltak és méltán. Talán sehol sem volt anynyi öblös basszus hang, borízű bariton és cérnavékony tenor, mint a PuSztahomokházai Tisztviselő, Iparos "és Kereskedő Dalkörben. Junghaus Tóbiás, akinek már 16 esztendős korában olyan borizü hangja volt, mint más "becsületes embernek 20 esztendei buzgó italozás után, kezdettől tagja, egyik 'egambiciózusabb tagja volt a dalárdának. Junghaus ugyan nemi annyira énekelni szeretett, mint inkább, már inaséveitől kezdve minden alkalmat megragadott, hogy* más társadalmi osztályokhoz dörgölőzzék. Nem mondhattak neki mesteréveiben sem kedvesebbet, mint; —. Junghau= ur. ugy néz ki, mint egy magas állású állami tisztviselő!—. Ilyenkor kidü'iesztette pocakját, inert ugy-e, ez js a tekintélyhez tartozik és megelégedetten játszadozott vastag aranyláncával. Junghaus — mint említettük — kezdettől tagja volt a dalárdának és tízesztendei lelkes munka, csőr* tetés, tolakodás, dörgölőzés és hízelgés után elérte, hogy a dalárda elnökévé válasszák meg. Junghaus életében je'entős fordulat volt er., de a dalárdáéban is. Ugyanis Junghaus, aki állandóan azzal volt elfoglalva, hogy mások kegyeit lessé, elhanyagolta a dalárda ügyeit, csak a saját érvényesülésével törődött és ei'is érte azt, hogy városszerte ismerték és ha pocakos alakja végig görgött az utcákon innen is, onnan is felhang-i zott: —- Itt megy a dalkör elnöke. A dalárda ügyeivel nem törődött. Csak az vop a fontos, hogy elnöki tiszte c sorbitatIan maradjon, hogy énekeinek-e és, hogy mit, az neim volt fontos. 1 Több alkalommax érte már emiatt suly 0s kudarc a dalárdát, de sohasem könyvelték ezt Junghaus terhére. Egyszer a karmester, egyszer a művészeti vezető, vagy a titkár, vagy a főénekesek valamelyike volt a hibás, s 0hasem az elnök ur. Közben a városban uj dalárdák alakultak, nevük elhomályosította 3 regi fényét. Szép, precíz munkát végeztek, míg a régi semmit sem csinált, de azért Junghaus ur dicsősége csorbítatlan maradt. Jóbarátja, az öreg karmester, aki mar úgyse s 0kat ért, meghalt. Ezután interregnum következett, de végül is az ifjabb tagok erélyes közbelépésére uj karmestert szerződtettek. Fiatal, tehetséges, a/mbtciózus ember volt Varga karmester, aki elhatározta, hogy a dalárda régi tekintélyét helyreállítja. Nagy kedvvel és szeretettei Iázott a munkához és pár hónap múlva meg is látszott már az eredmény. Igen ám, de más baj történt. Varga karmester nevét már gyakrabban kezdték eml egetn/'az elnök urnái. Nem ugy, 'hogy »Jaj, de előkelő külseje van«, Iianem,, hogy: — Fránya legény ez a fiatal karmester. Lám tud ez dolgozni. De szép eredményt fs ért el. Junghaus ur kezdte magát roszszul érezni. Idegesen dörzsölgette kezeit és megkezdte áz aknamunkát. Mialatt a karmesterrel látszólag a legjobb viszonyban volt, mindenféle rossz híreket terjesztett róla, hogy kocsmázik, dorbézol, duhajkodik, (mintha ő nem tette volna), sőt Uram bocsál azzal í» megvádolta, hogy az elnökségre törekszik. v ( A dalárdában voltak olyan emberek 'is, alak egész egzisztenciájukat Junghausnak köszönhették. Ezekben hü kolomposokra talált. Mmaenütt azt csaholták, amit ő fujt és miközben ő fejedelmi mosollyal és ártatlan arccal járká't, mintha minden intrjkátói távo 1 állana, barátai dolgoztak, robbantottak. Varga gyakran kérte, hogy így meg ugy Tóbiás barátom, csinálni kellene valamit, nem szabad hagyni, hogy a dalárda szétzüUjék, az ujak túlszárnyalják, stb. Junghaus ur csak bólogatott, közben fogait csikorgatta.' Egy alkalommal nem bírta tovább, kirobbant belő'e a méreg: — Ha harminc évig jót csináitam, ezután is t udom, hogy keli. Mit érttek hozzá, ti zöldfülü fiatalok. Menjetek az ördögbe innen. A karmester ekkor eszmélt arra, hogy ki rejtőzik a dojgok háttéréAra 16 íillér