Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-12-13 / 282. szám

Nyíregyháza, 1931. december 13. » Vasárnap TCjbTT. évfolyam. 282 sz. POLITIKAI NAPILAP Btíttelésl árak helyben éa vidéken : far hóra 2 P 50 f. - Negyedévre 7 P 50 i. PírtUaMaeldknek és tanítóknak 20°/« engedmény §Jrn ném ára: hétköznap 10 f., vasárnap 16 f. Aíapitotta: JÓSA ELEK Felelős sxerkeastf: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cime Sléchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22. i A kiadóhivatal telefonja : 1 39. l'oítaclieque 295S6 j Hirdetéseket az Újságból! is felvesz. Bethlen-u. 2. A gabona értékesítése az 1932. évben Irta: Retsky András ny. ezredes A gazdák az 1932. évi gabona értékesítéséről hivatalos kijelentés alapján csak annyit tudnak, hogy boletta nemi lesz. A sajtó az értékesítés ujabb megoldására két tervet ismertetett. Dr. Káliay Miklós ny. államtitkár és Dr. Erdőhegyi Lajos főispán tervét. Mind a kettő lényege az, hogy a buzafelesleget a belföldi íisztforgatombó

1 különböző módon kivonja. A kivonási müvelet fokozná a keresletet és az azzal kapcsolatos árakat. Káliay Miklós a kivonást 60 Százafék őrléssel, Erdőhegyi Lajos adógabona beszolgáltatásával afear« ja megoldani- Mindkét gondolat eredeti, de a megvalósítása sok gyakorlati nehézséggel járna, nem lehetetlen azonban, hogy jótékony árszabályozó hatása volna. A lehetőség reménye indít arra, hogy Káilay Miklós és Erdőhegyi Lajos szabolcsi honfitársaim' nyomán egy harmadik hasonló értékesítési eszmét bocsássak közre. A három eszme egybevetése fogja megmutatni, hogy mennyi bennük a gyakorlati értikAz én eszmém alapelve ugyancsak a felesleg kivonási elméletén nyugszik. Kiegészítem azonban a felesiegek értékesítésénél felmerülő veszteségek mikénti eloszlatásával!' Az értékesjtés lényegét a kö\ étkező pontokban foglaíöm össze: 1. Az évi termésből 6 millió mázsa állami irányítás alatt álló szervek utján exportra és denaturált takarmányra volna felhasználandó. 2. F. 6 millió mázsa a forgalomból ugy volna kivonandó, hogy 3 millió mázsát a fent említett szervek összevásárolnának; 3 millió mázsát pedig a malmok a belföldi kereskedelmi őrlés hányadából, mint kincstári részesedést beszolgáltatnák. 3. A 3 millió mázsa irányítással vásárolt export gabona árveszteségét fedezné a malmok áftai beszolgáltatott 3 millió mázsa kincstári részesedes értéke. 4. A kormány a belföldi ár alakulás erdekében szükség intézkedéseket tenne éspedig: a) Meghatározná a belföldi kereskedelmi őrlésnél a kincstári részesedés és a malomnak maradó. J rész közötti arányszámot. Az arányszámot 3:14-hez gondolom. Vagyis a malom a kereskedelmi őrlésre vásárolt minden 17 mázsa gabonából 3 mázsát a kincstárnak részesedés címen leadna. b) Meghatározná ab malom a gabona, a 75 százalék egységes liszt és a korpa irányárát. Az irányárak lennének: a gabona métermázsánként 20 pengő, a 75 százalékos egységes liszt métermázsánként 40 pengő, 1 a korpa métermázsánként iq pengő. A maimok a különböző minőségű Ijsztáfakat az irányárak alpján kalkulálnák. A gazda pedig a gabona árát az irányárak alapján kitartaná. Miután az irányárak ab malomra vonatkoznának, a gazdákat sujtó budapesti paritás sok helyütt veszítene a jelentős égéből. Az elmondottak számbavetéso milliókban számolva a következő: 26 mázsa é\ i gabonatermés, melybői 4 mázsa vetőmag, 3 mázsa állami vásárlás (export), 19 n.ázsa malomba kerül, melybői 2 mázsa vámőrlés a gazdák házi szükségletére, 17 mázsa kereskedelmi őrléshez vásárlás, melybői 3 mázsa kincstári részesedés (veszteség pótlására), 14 mázsa kereskedelem utján fogyasztásra, melybői 2 százalék porlás, 750/0 Jiszt = 10.5 mázsa á 40 P = 420.00 P 23 0/0 korpa — 3.22 mázsa á 10 P = 32.20 P A miaiom bevétele 14 mázsából = 452.20 P Ezen összeget azonban a kincstári részesedéssel 17 mázsa terheli. A 452.20 pengőt osszuk tehát 17 mázsa gabonával, akkor a malom minden vásárolt gabonáért 26.6 pengőt kap. Há a malmok 20 .pengős irányáron vásárolnak és féldolgozás után 26.6 pengős ősszetes (Iis

zt 4korpa) áron árusítanak, akkor azt hiszem megtalálják á számításukat^ mert ez a vásárlási ár levonása után 24810/0 bruttó hasznot jelent. Célszerűbb volna azonban, ha a gazda nem a gabonát, hanem a lisztet adná ei, hogy a korpa megmaradjon az állatainak. Ennek a lehetőségét nem szabad kizárni sőt támogatni keli. Ennek a megoldásánál két tényezőt keli szem előtt tartani: 1. A kincstár a gazda kereskedelmi őrlésénél is megkaphassa a kincstári részesedést pénzben. 2. A gazda ne őrölhesse fe« Inlls Irta: Kovács Lajos. — A »Nyirvidék« eredeti tárcája — Tavasszal került hozzánk. Valahonnan Erdélybői szakadt kikis gyámoltalan élete, hogy végigházalja éveit. Alázatosan fogadja a szidást, vagy a dicséretet, máramilyen igazságosan ez jönni szokott. Ju'i

s cseléd volt. Nagy álmodozó gyermekszemeivei mintha mmdig a távolba nézne. Szavát csak ritkán lehetett hallani- Halk, csendes volt a járása. mint a gyászoló asszonyoké. Szjnte félni lehetett hogy egy hangosabb szóra felébred abból a világból N ami a két szemablak mögött húzódik meg. Anyám sokszor megjegyezte: ez a Juli

s olyan, mint egy alvajáró. Már többször kérdeztem! tőle, hogy. uíncs-e valami baja?, vagy talán netm tetszik néki a hely"? nem! lehet abból egy szót sem kihúzni. Csak nejmet, vagy igent int a fejével és olyan furcsán mosolyog, hogy az ember nem tud mit gondolni felő-e. Én neimi láttam mjég soha ilyen cselédet — fejezte be anyám, a hetek óta megszokott refrénnel a Julis ügyét. Máskülönben semmi t>aj nem volt vele. Elvégezte a munkájáig vammamm—m—mmm—mmmmmm élte a maga kis cselédéletét. Egy reggel megártit. — Ugy-e a nagyságos ur szo' kott jrm'? { E'csodálkoztajm a kérdésen. Mi rejlik e mögött?... « — Igen Julis. Miért kérded? Nem szól semmit, csak néz jnaga elé, mintha valami nagyon szépet látna a földön. — Nos? — próbálom sürgetni— Majd... majd., megmondom — szakadozott belőle a szó. Tudtam

1, hogy hiába faggatnám, úgysem! mennék vele semmire. Ott hagytalmí. Az uton állandóan eszembe volt Julis. Vájjon miért kérdezett? — Mit akar mondani? Már-már bosszantani kezdett az egész ügy

t mikor eszembe jutott, hogy valószínű olvasott tő'öm valamit s arra akar valami megjegyzést tenni. Ezzel aztán be is fejezteim a problémát. Tu'ist pedig nem kérdeztem többet. Multak a napok. A budai hegyeken már vetkőzni kezdtek a fák s esténként hűvös szelek fújtak. Az emberek arcára előre vetette árnyékát a közelgő tét. Csafc a Ju'is álmodozó arca volt a régi. Egy e

Ste kopognak a szobám

1 ajtaján. Ki lehet ez? — vilfcfa ál a fejeimbe. Az órára nézek, látom, hogy ir.ár meglehetősen előrehaladott az idő, már éppen lefeküdni készültem. — Szabad! — szólok ki. Ju'is jön be^ félénk zavarodott-* sággai. Megáll. Idegesen gyöimöszö'i zsebkendőjét egyik markából á másikba. — Mit akar Julis, — kérdezem csodálkozva. Látszik, hogy nehezen, de mégis belekezd mondókájába. — De nem tetszik megharagudni? — kérdi félénken. Ugy állt ott előttem, mint egy gyermekei a rossz elkövetése, után fél a veréstől. | — Nem, nem , — igyekszem megnyugtatni mosolyogva, — csaií beszéljen. — A nagyságos urat szeretném megkérni valamire. — Mire? — közben már sejteni kezdetni, hogy ez lesz a befejezése a hónapokkar ezelőtt megkezdett beszélgetésünknek. — Tetszik ösmemi Mármarost ? —• kérdi minden átmenet nélküf. — Igen! — netml tudtam, hova akar kilyukadni, de, hogy ne komplikáljam az ügyet, hát ráhagytam. ' 1 — Hát Técsőt? — Azt isi — feleltem gyorsan. Néz ráím. Szeme csillogni kezd, mélyre szívja a levegőt, keble egyre gyorsabban hullámzik. — Tessék arról imi, valami szépet, valami nagyon, nagyon szépet —, előre hajol, szinte könyörög. — De hát mit? — szakítom félbe. Azt sem tudtam, hogy nevessek-e, vagy bosszankodjam. ír*, jak Técsőrő'. írjak egy kis piszkos, unalmas faluról valami szépet! Ahol lehet friss tejet mm, végig lehet nézni — napi látványosságként — reggel^ este az átvonuló disznó- és tehéncsordát, mik ugy felverik a port, hogy kt selml fehet menni az utcára, nappal légy, este szúnyog... " — Én megmondom a nagyságos urnák — szakította meg JuKs gondoiatfüzéseimlet fi bizakodva, csillogó szemimei beszélni kezd: — Tessék elképzelni" hogy vau Sfilahoi egy nagy erdő, az erdő közepében van egy nagy tő köröskörül szép virágokkai — kezével mutatja, mintha látná. — Lassan irtondja. mint egy mését, vagy egy látomást s oda jár egy lány, egy barna iány minden nap* Técsőről, leül' a nagy tó partjára és vár. vár valakire... Halkan buzog belőle a szó. Már netmi is figyelem az értelmét, csalt a muzsikáját- Nem is próbálom félbeszakítani, szavai röpködnek a szobába, szinte érezni lehet meleg sjjmügatásukat. * Ara- 16 fillér