Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-10-31 / 247. szám

1931. október 31. J\RtrfKYtDÉK. lást, Kolléga umak a modernségre vonatkozó megjegyzésévei. • Vagy falán a modernség' és a materializmus nem közös anyának a gyermekei s méghozzá iker gyermekei ? Hiszen Kolléga ur is megá lapítja, hogy a mai gazdasági és kulturális világválság és azok kisérő jelenségei ^egyenesen materiális világnézét kialakulására vezetik az egész világot.* Ugy gondolja Kolléga ur, hogy a gazdasági és kulturális világ válság materiális összetevőivel nem szükséges egy, az életbe induló embert megismertetni ? Vagy esetleg nem a középiskolában kell megismertetni ? Talán az elemiben, yagy esetleg akkor, amikor a középiskolából kikerül és amikor már lét, vagy nem lét kérdése eziek ismerete?)' Be kell látni, hogy nélkülözhetetlenül szükséges a középiskolai tanitás anyagát oly irányban megreformálni, — de még hozzá gyökeresen, — hogy az iskolát elhagyó ember tisztában legyen környezetével és anyagi, erkölcsi életének mindenható tényezőivel. A tu^ejiesztet^ elméleti, irodalmi és nyelvészeti fcépzést fei kell cserélni egy e

rő9 és főleg gyakorlati közgazdasági irányú képzéssel, amelynek életbevágó és főleg nemzed szempontból való praktikusságát már tőlem avatottabb emberek is belátták és hangoztatták, (1. Éber Amal programm beszédét). Ez szerintem nélkülözhetetlenül szükséges ahoz a bizonyos »lelki »Iap«-hoz. Mert hogyan lehet ma »hiztos lelki alap«-ot adni mostani tanrendszerünk és tananyagunk mellett, mikor a gyermek a mai gyermek az iskolál>an hallott szép szólamok és megfelelő dekli nációk után az iskola "falain kivül egyebet sem hall, mint »vaiuta«, »deviza«, »kölcsön><, aranyfedezet-, xtőke«, »kamat*< stb. szavakat s odahaza édesapját váltók, adótartozások, részletfizetések, esetleg árverés, csőd, vagy más hasonlók miatt látja gürcölni? És felnövekedve, ez ismeretlen szörnyetegek rémképein kivül egyébről nem tudva, tájékozatlanul áll meg a világban s tudás és önbizalom híján — bár Cicero és Sallustius elsőrangú ismerete mellett — elveszti a fejér s mire az élet könyörtelenségévei "tisztába jöa, már ó is csak egy küzködő V. Koppányi Erzsébet: Ősszel Hó' vannak a nyárvégi éjek, imakor A pislogó lámpák megszépítették Lassan sétáltam a göröngyös utak ha egy-egy béka a lábam előtt na Máinmár ugy éreztem^ hogy örökre Nappal küzködtem és elvágytam in A terveket, melyek másfelé vittek, és a nehéz mámoros nyári illat el De eljött az ősz! Búsító, rideg másnak, nekem örö Nem andalgók a tikkasztó éjben, visznek; rohannak velem. Élek. Hiszek. A jövőmben és mások bol Bizakodom és vágyaim messze-me ahová ta'án ef se'jutok, de tudom, minden Szép volt?! a várost. Szerettem, on s lehajoltaim, megnéztem gyot ugrott. itt .maradok, nen, de a nyáréj varázsa megfogott, lustán elejtettem kábított. m. Feleszméltem, fázósan sietek és terveim Újra élek. doguiásában is. ssze visznek, hogy itt nem maradok. i gépemljer lesz, aki »le«ki alap« nélkül egyszer csak összeroppan s ma, gávai sodorja az élet kíméletlen árja. A középiskolák e megformálását természetein ki kell terjeszteni a módszerre is. Mert bármennyire érzékeny oldalai érinti is ez sokaknak, a Kolléga ur azon megállapítása, hogy az iskola nevel, nem állja ki a kritikát. Nem, az iskola., legalább is a középiskola ma nem nevel, csak tanít. Nem is nevelhet, mert helytelen gazdasági felépítés Iniatt a tanulóknak csak egy, aránylag rövid ideje felett rendelkezik, ami pedig feltétlenül kell a tanításra, azonban nincs módjában, hogy a tanuló idejének nagyobbik felében, megfele ő módon ügyeljen fel egyéniségének kialakulására. — Internátusi rendszerünk kezd a megfelelő uton haladni, de ma még ez is igen sok követelni valót hagy maga után. Nevelni ma a szülők nevelnek és nagyon kézienfekvő okokból kifolyólag — kevés kivétellel igen rosszul. Iskolába csak a bizonyítvány, vagy a társadalmi megkülönböztetés céljából adja, mint mondják »urat akar nevelni belőle-, mert az a felfogás vált dominálóvá, hogy csak bizonyítványokkal amik pedig legtöbb esetben nfem bizonyítanak semmit — lehet »valamire menni«. Elismerem, hogy súlyos kijelentések ezek, de aki objektíven vizsgálja a dolgot, erre a meggyőződésre kell. hogy jusson. Sajnálom, hogy helyszűke miatt nem bocsátkozhatom részletekbe, de ha Kolléga ur nézetemet részletesebben óhajtaná megismerni, ugy később adandó alkalommal készséggel állnék rendelkezésére. A kulturkérdés enyhítésének egy másik, igen hathatós eszközének tartom a tanárkérdés végleges megoldását. Amikor Kolléga ur azt a megállapítását tette, hogy a tanárság az a társadalmi réteg, amelyre bizonyos kulturtöbbletet rá leh*t rakni, gondolt-e arra a Kolléga ur, hogy vájjon a tanárság elég szilárdan áll-e a lábán ehez a többlethez, mert szerény véleményem szerint nemhogy ezt a többletet, de még a jelenlegi terheket sem birja teljes felelősség mellett elviselni. Némi bizonyíték erre maga a kulturv\ílság, amit nem tudtak megakadályozni a tanárok. Hogyan birnák akkor a többletet ? Hogy a biztos kulturalaphoz j anyagi szilárdság szükséges, azt Kolléga ur is megállapítja. Ugyanígy anyagi szilárdság szükséges azok számára, akik a kulturát fenntartják, terjesztik és továbbfejlesztik: a tanárok számára. Al'itha ja-e nyugodt lelkiismerettel a Kolléga ur, hogy bárminemű tehertöbbíetet íehet rakni jelenleg egy tanárra, akinek kezdőfizetése nem éri el egy iskolaszolga javadalmazását, egy olyan tanárra, akinek 10-15 évi szolgálata után nincs annyi jövedelme, mint egy egyszerű iparos embernek s akinek épen ezért szellemi ereje abban merül ki, hogy VIGYÁZZ! UTÁNOZZÁK! Standard 2a gyári lerakat Katz Miksa nyíregyháza Takarékpalota. Telefon 3-95. 54S5-? ujabb és ujabb kereseti források után kutasson, amelyek esotleges fillérjeivel "megpótolva fizetését, mentesítheti magát a nélkülözéstől. Egy olyan tanár vállaira rakni tehertöbbfetet, aki képzettsége fokozására egész élete folyamán nem tehet több külföldi utazást, mint amennyit egy közepes futballista egy év alatt megtesz, akinek s«n könyvre pénze, sem tanulásra ideje nincs* azzal a kockázattal jár, hogy összeroskad a teher alatt. Ezt nemcsak én mondom, de minden tanár tudja, még az is, aki a sors különös kegye folytán »ered«ndő javakokai rencsegaiyacskát, az érte adott összeget majd visszaadja, ha a super-néi ülnek, mert reméli, hogy: ezek után csak együttütnek? Zai ránky lila és zöld árnyalatú arccal az egyik kéményseprőtői hét koronáért megvette a maradék seprű csutakot. Tini kisasszony karjaiba tette, tekintet nélkül a fehér selyem blúzra, és szó nélkül elpárolgott. Tiniké szerelmes sóhajjal szorította a/ an-áho'- a kora»s seprümaradékot é.s utánna lódult az eltűnni készülő lovagjának. Erdélybe volt egy nagyon szép szokás. Minden uj esztendő első órájában bájakban, vagy nagyobb összejövetelekken áldomást ittak a hazáért, a királyért és a békéért. (Az Aidamúsivást lövid kis beszéd előzte meg. ,1 Ezen dikciókat » bái főrendezője, vagy egy szónoki tehetségű amber mondta, asztal, vagy szék tetejéről. "A beszéd befejezte után a zene tust húzott, a publikuta kiitta a pezsgőjét, az üres poharakat a pincérek kicserélték a következő áldomásra. A fczónok a magáé* beledobta az erre a célra odakészített apró kavircsai 'kev ert fürészporos kosárba. Ha ez ott eltörik? akkor \«s

zedc-ífítn fenyegeti azt, amire az áldoafis ivódott. Ha nem törik el, •kStor iBjindenta .me^korrnyebhui M*ft sete les* sermai t»|! A publikum körüláüta a festetlen asztalt a terem közepén, amit az áldomás céljára hoztak be a szolgák:, a fürészporos kosárral együtt. A pincérek pezsgőt kináltak körül, ebbői ínség a gardefmamák is isznak. Csend lett. Zaránky vérvörös arrcai pattant fel az asztal tetejére, rémülten nézett az utána törtető Tini kisasszonyra, hogy Tierrv-e követi még ide is? De nem! Megállt az asztal mellett, kormos arcán átszellemült mosollyal nézett ^á. Megkönnyebbülten vette át a pezsgős poharakat, megköszörülte a torkát, rövid beszédet mondott a hazáért és a királyért. A publikum feszülten figyelte a kosárba repülő poharakat, megkönnyebbült sziwei vették tudomásul, hogy azok épségben maradtak. A békéért is mondott egy rövid beszédet. Rövid volt, de a szivekhez Szólott: xTisztett vendégkoszoru! A jó Isten megtartotta nekünk a békét, és kérjük, hogy továbbra is oltalmazza Szűz Mária országát. A háború harci riadója ne harsogjon Magyarország felett. A magyar anyák szeme ne legyen könnyes hadbamsnő gyermekeikért, özvegyek, árvák jajdulása ne verj* fel "a béke cs«odjéTt. Tartsd aateg I netííWk a b<»ét>« — Ugy legyen! — harsogta rá a "közönség, mindenki az ajkához emelte a poharat. A cigány recsegő t

ust húzott. De jaj! mi az a halk, ezüst-csengésű hang, aVrei még a vad, dübörgő tremolót is túlharsogta?! Mikor Zaránky a poharat az ajkához akarta emelni, a pohár megrepedt és egy háromszögletű darab kitört az olalából, tompa koppanással "hubott a festetlen asztalra. A pezsgő Végigfolyt a fekete kabáton, ezüstszinü gyöngyöket futtatott rajta. A zenét mintha elvágták volna, mindenkinek a torkán akadt a pi zsgő, holtfehér arccal bámulták a csorba poharat Zaránky megdermedt kez<ében. Háború lesz! — sikoltott Nagyné, eltört a pohár! Vaiaki nyerítve felkacagott. Rémült botránkozással fordultak a hang irányában. Ugyan kinek van kedve nevetni ezen a szörnyűséges kinyilatkoztatáson. Kotoiós Kata zsjráfnyaku vőlegénye volt. — 'Ugyan kérem! — beszéli erős orrhangon — bogy íehet ennek hinni? Szomorú \otna az, ha egy pohár Sorsán fordulna meg az ország békéje. Egrysjrrü » ínragyajfá»t. A pezsgő brd'cjj volt, a pohár aránylag meleg, nézzék meg kérem

1, még most is párás! Mindenki fellélekzett, belekapaszkodott ebbe a pár szóba. — Igaza vanl — mondogatták. - csacsiság hinni a babonában, bátorították egymást, de azért mindegyik félt. Zaránky egy szót sem értett ez jk bői az érvekből. O csak azt látta, hogy a pohár eltört még a kezében, és az ő babonás csíki lelke előre megérezte ennek az esztendőnek minden borzalmasságát. Sápadtan tántorgott le az asztalról, mint az alvajáró hagyta el "a báltermet. Fim kisasszony, hóna alatt a seprű csutakkal, szomorúan nézett utána, — ez az álma |s szerte-f foszlott. ( A bálteremben kivilágos virradatig tombolt az ideges jókedv, Nem hitték, de mégis tndták, hogy a végzet már vigyorog felet-; tük. Kaszásné meg is jegyezte, hogy, ő már érzi is á puskapor szagát, Zaránky pedig bannt mulatott ^ kávéházban, hangos kurjantások-; kai üzte-hajtotta maga elől a jövő. árnyait, mert ő érezte is tudta, hogy sok szomorú év jön ezután., És talán ez volt az utolsó boldog SíjiveSzttr. ,