Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-10-31 / 247. szám

Nyíregyháza, 1931. október 31. # Szombat T

WT¥ évfolyam. 247. sz. POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak helyben és vidéken : E

hóra 2 P 50 f. — Negyedévre 7 P 50 f. isatvtoelőknek és tanítóknak 20°/» engedmény s szám ára: hétköznap 10 f., vasárnap 16 f. m Alapította: JÓBA ELEK Felelős nzerkeMtő: VERTSE K. ANDOR A halálhajó Irta: Scltmisdt Béía dr. Az em(ékez ás mécsesgyujtogatója vagyok ma este. Gyertyát gyújtok az ismeretlen emberek behorpadt sirvárán s megemelem kalapomat az eltűnt statiszták szimbolikus sírjánál. Millióknak írcmn meg a nekrológját. Az élet Anett ymuszainak sírjára rakom az emlékezés krizantémumát, ne fájón nekik, hogy elfeledte őket a világ: Nem akarok ryraaranyozni neveket a márványlapokon, ezt elvégzik a történészek, én azokat siratom, akiknek "a neve porba íródott. ! Földi munkásságunk nagy mé! legét, akkor csinálják meg fölöttünk az emberek, mikor útra keltünk ama ismeretlen tartomány* felé, ahonnan utas még nem tért meg. Sinmk mellett kapjuk meg az élet nagy klasszifikációját, a tnegkönnyezést; a halottak tapsát. Ugy látszik, hogy életünkben n'em tud rajtunk eligazodni" a világ. Talán nem mutatjuk való arcunkat. Nem állunk egyazon erkölcsi pózban ma és holnap. Erények és hibák, szenvedélyek és bölcsességek váltakoznak az ember élet-filmjében, ezért nem merünk embertársunk felett ítéletet mondani, mig le nem pereg az éposz utolsó jelenete. Mig élünk, hol a baloldalunkat mutatjuk, hol a jobbat. A halál leteríti a törpét és óriást s végre a koporsóban bemutatkozik a halott »en face.« Az élet statisztáit és kóristáit siratom

1. Ádám volt az emberiség primőrje. Az élet nagy operájában benne és vele adta meg Isten a hangot. Ö énekelte el a Divina Commedía nyitányát. Ivadékai mindmegannyi hangjegyei áimak az Isteni Színjátéknak, amely az élet forgószinpadán évezredek óta szól. Mindenki egy-egy hangjegy. Egyikünk jelentéktelen »f«, másikunkmegcsodált felső »c«. Én rövidlélegzetü nyolcadhang, te félhang, ő mathuzsáiem korával egy egész hang. ., , < A novemberi levegő tele van az élet és halát csodás feszültségévei. Hazavágyó lelkünk kiül töretlenfény ü szemlencsénkbe. A sercegő gyertyalángokban ott vibrái"az örök haza láimpafénye. Nehezen tudjuk levenni róla a szemünket. A sercegő gyertyácskák íéhelletfinom retorikája az elmúlás próféciája. Ábel temetése óta pusztulunk, veszünk s frránt a kis tiszavii rág születünk s máris megyünk... Mementó, testvér! Gyászfátyolos nekrológom' egy emberpárról sz^i. Rég elvitte őket a halálhajó. Térdelj fe egy munkáskéz ü édesapa s fehéríelkü édesanya síri göröngyén. Gyújtsd meg csendes sírjukon a gyertya-lángot, almlelyet a hálátl'anság barbársága szived ben régen kioltott. Emlékszel-e még?... Benned látták szemük fényét, lelkük léikét, a mese aranypalástos hercegét... Emlékszel ( még?... Hogy öleltek, hogy csókol-tak, hogy kináltak: Fiam, lelkem egyélI Testvér, emlékezzél! Hazajárnak... megnézni fiuk él-e még. Testvér, két öreg lelke hazajár esténként... vérükhöz... tudod ezt? Ök nemc

sak "halottak estéjén várják lelked élő virágát, hallod-e könyörgésüket ? Nekik nelmf kell a halottak napi parádé, ha árván pihenteted őket göröngy-párnájukon az élet többi sok-sok estéjén. Mementó, testvér! Most gyújtom a hitvesed túlvilági mécsesét. Megrepedt szivével imiég mindig emlékednek él. Az odaátiaknak csak ró'ad beszél. Neunejti ki száján senkimás nevét. Áldó emlékezéssel gondot vissza a hűséges kenyértársra... az asztalfiók puha fehér kalácsára... a barátságos otthon meleg szobájára... az első mózeskosár pihegő kis sasfiókjára. MSSsBW&i Szerkesztőség és kiadóhivatal címe : Széchenyi-úf 9. Szerkesztőségi telefon • 5—22. A kiadóhivatal telefonja : 1 39. Postacheque 29556 Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz, Bethlen-u. 2. Igy éi emlékeinek az egyik fél. S te, testvér?... Nem restelíed, hogy elzárta arcodtól orcáját a feledés fátyola, amivel éltakartad magad elől egykori mennyországodat? Be tudnál számolni útjaidról, ei nem' csókolt csókjaidról fes arról a sokat hangoztatott siron t

uií hűségről?... Légy őszinte s vaUd be, hogy estéidet már rég* óta nem az ő szelíd csillaga ragyogja be... i Mementó, testvér"! Csöppnyi, kicsi hant! A sercegő gyertyalángból kihaOík a csöppség édes szava: apuka, anyuka! Minden elhunyt gyermek egy-egy versszak az élet háladalából, amit a Szülőknek már nem állott módjükbajrV halkan eldúdolni. Gyújtsunk mé" csest a korán elfujt magyar gyermekmécseseknek. Emlékezzünk ezekre a megaszalt drága magyar reménységekre. Ki 'tudja, melyik kis névtelenben temettük ei a n. Deák Ferencet, a II. Széchenyit,' a II. Petőfit, ki'tudja, nem vitts-q tmagávai Válaki kis zsebében a' szebb magyar jövő aranykulcsait ? A kis matrózruhásokkai teliig meg tegtöbbnyire az a halálhajó, amelyik a Styx vizén közlekedik. Ez a hajó viszi 'a terhes és nagy ember rakományt. Viszi "a tőbői tépett emberfa palántát, de viszi a derékban tört szálfát, a vsok kiszáradt tölgyfát. Naponta átlag i pobár megrepedt Irta: Anonyma. A függöny összecsapódott, aá élőképek bemutatása véget ért Va-t la/M megkönnyebbülés féle zaj suhant át a termen. De az udvariasan összeverődő tenyerek hatalmas tapsvihart zúdítottak a függöny előtt szuszogva hajladozó kövér patikuSnéra, aki ugy nézetti ki "a Brunhilda jelmezében, mint egy pocakos római szenátor. Lassan elült a taps, Brunhiltig. végleg visszavonult a függöny mögé. Itt-ott villamos lángok gyul-j tak, a közönség zümmögve tódult: ki 'a teremből, és lassan ellepték; a gyönyörűen feldíszített Pannónia kávéház összes helyiségét. A férfiak egy kis gyors pezsgőkós-j tolásra, a hölgyek a toilette-jük) rendbehozására tűntek et "az apró pihenő szobákban. j A nagyteremben pedig 'lázasan folyt a munka.. A székeket piUana-. tok alatt kihordták a szolgák. A rendezők lótottak, futottak, rendeztek, parancsoltak. Zaránky Dénes főszolgabíró ur, aki egyben a főrendezője is a bálnak, ingujjú vetkőzve egy létra tetején fájdalmas arccal fuvogatta a dagadt hü-; velyk ujját, amire csak az imént ütött egy alaposat a kalapáccsal, füzér feíszegezés közben. Dehátez nem hátráltatta őt a munkájában, elvégre is a publikum nem tehet arrói, 'hogy ő az ujját találta el a szög helyett. — Gyerünk gyorsan! — üvö,tött le a létra tetejéről a többieknek. — ö maga keserves fohászkodásokkai tovább szögezte a fenyőfüzért. j Kint a közönség türelmetlenül leste a nagyterem ajtaját. Zaránky az ördöngös, valami nagyszerűt ígért nekik, hogy tizenöt perc alatt tündérkertté varázsolja a cSupasz báltermet. Végre megnyíltak a nagy szárnyas ajtók, a nagyterem

1 pazar virágpompával várta a Szilveszteri báloz ókat. Bámuló felkiáltásokkal léptek be a terembe, elismerő szavakkai és pillantásokkal'hálálkodtak a büszkeségtői dagadó Zaránkynak. Törpének öltöztetett kisf i

uk tombolajegyeket, táncrendeket ajándékoztak a hölgyeknek, apró leánykák virágokat áru

sitottak az uraknak. Meglepően kedves volt ez a Szokatlan elrendezés. Mikor már mindenki "jói kicsodálkozta magát, Zaránky jelt adott a karzaton trónoló Csfcsa prjimá'

3 bandájának az első csárdásra. Kezdetét vette a szilveszteri bál, az erdélyi Hömorod-Kőhalomban, az Ur 1913. esztendejének utolsó napján. . A bált Zaránky nyitotta meg a poigármesternével, — de keserves egy tortura volt az! — De hát Istenem

1, mit tehetett egyebet? A báianvát nem lehet visszautasítani, ha mindjárt kilencven kilós is. A jókedv csapongott. Még az öregebb urak is elkalandoztak a csárdás ropogós világában, nagy tűzzel rugdalták ki maguk alól a köszvényes lábakat, nagyokat szusszantak a kihizott Ferencjóskákban. " ' Csak a rendezők vágtak savanyu arcot néha, mikor a petrezselymet áruló leányok közül kellett valakit megtáncoltatni. Lám csak! Zaránky főrendező ur is csöbörbői-vödörbe esett. Alig hogy megszabadult a kövér polgáiimesternétői, a nyakába akaszkodott Tini kisasszony, — a kettő között az volt a különbség, hogy emez vékony vólt, mint a deszka, és hajadon. — Az állatorvosné édes testvérhúga. Az Isten bocsássa meg a hajadonságát, volt már vagy negyven esztendős. Integetett is Zaránky a szemével eleget a többi rendezőnek, de azok rá sem hederítettek, elég bajuk volt a maguk "keresztjével. — Megálljatok csak! — füstölgött magában, — csak legyen vége ennek az átkozott csárdásnak, majd rátok adom én az áldást. Nagyné leányait varrom

1 a nyakatokba. £s ugy megrángatta szegény Tinikét, hogy az rniajd a nyakába Szédült. Eltekintve az apró pukkadásoktói, amik a rendezőkre sózódtak, mindenki jól mulatott, mégagarde.mamák ís fennt a karzati 'páholyokban. Elvégre akadt ott elég áldozat, akiken a nyelvüket kiköszörülhették. t Mindjárt az első páholyban ül az öt legelkeseredettebb asszony, akik négy bevallott éve hordják a leányaikat bálról-bálra, eredmény nélkül. Nagy Sándorné nagyságos aszszony?! Oh, annak két leánya v» a bálon, ott ülnek a terejn^ jobb sarkában még többed magukkai. .árulják a petrezselymet^ csak ugy ropog. — Nagyné ásszonyoím kipécéz a beszélgetők közül egyegy fiatalembert, szinte Iökdösi 'a tekintetévei a leányai felé. De bizony az anyai'hipnózisnak semmi az eredménye, mert csúnyák a leánykák, meg vénecskék. — Nézzék csak! — kiáltott fei Csepreghyné asszony, — ki az a nyakigláb fiatalember, akivei-Komlós Kata táncol? Igen sugdosnak. — Az bizony vőlegénye lesz Katának! — csipkelődött a társalgásba Lászlóné asszony. — Vőlegénye-e? — csodálkoztak az asszonyok, — annak a flaiat lánynak az a hosszú zsiráf? { — Igen! Igen! — bólogatott Ara 16 íillér