Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-09-20 / 212. szám

JLx»st 16 jyyíregyháza, 1931. szeptember 20. # Vasárnap JCsII évfolyam. 212. sz POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak helyben és vidéken : Egy hóra 2 P 50 f. — Negyedévre 7 P 50 f. Köztisztviselőknek és tanítóknak 20% engedmény Egyes szám ára: hétköznap 10 f., vasárnap 16 f. Alapította: JÓBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal címe : Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22. A kiadóhivatal telefonja : 1-39. Poslacheque 29556 Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz, Bethlen-u. 2. Mi a bajok oka? Irta: Pisszer János. Mély tisztelettel bocsánatot kéj a Nyirviüék, kedves olvasótáborától, hogy alábbiakban a kereskedelmi mérleg évtizedes állandó deficitjét bátorkodik itt egy kissé szemügyre venni. Bocsánatot azéit, mert ma divatjamúlt errói szólani és untatni a Nyájas Olvasót. Mégis kikezdjük ezt az ósdi divatot, mert ugy látszik, hogy a nagy ás legnagyobb közgazdák is elfeledkeztek valamiről. Mindnyájan em'ékszünk még arra a dinom-dánomos boldog évtizearé, amikor a magyarnak nem kellett más, mint az idegen rongy, az idegen termék, a narancs, a banán, a nemtudommícsoda minden, csak éppen pont az kellett legkevéshbé, ami magyar kéz terméke. Nos, hát ebben a boldog időben, amikor infláció is volt és utána stabil valuta is keletkezett, a kereskedelmi "és a fizetési mérlegünk nagyon csehül állott. Volt ugy, hogy tua dnem 400 mi'lió pengő is volt a deficit. Voltak akkor is emberek, akik ezt nem tudták jó szemmel nézni'és amolyan figyelmeztetés-félét is meg mertek ereszteni az újságokban. A Nvirvidék is elkövette ezt a balgaságot igen gyakran. Ekkor, ebben a boldog időben felkeltek a nagy, a híres, a n£ves és kitűnő közgazdák, és azt kiáltozták ebben a kis országcsonk6an mindenkinek a fülébe, hogy: »Áh, az semmi!« A külkereskedelmi mérleg passszivuma nem jelent semmit! Nincs mit kétségbeesni! Csak tovább ezen a dicsőséges uton! Elvégre a kereskedelem azt árusit, amit a veyő kíván. A vevő pedig mentegetőzött, hogy ő azt vesz, amit a kereskedő a boltban tart! Egymásra kenték a felelősséget, vevő és eladó egyaránt. És a közgazdasági tudományok kvint esszenciájávar szaturált bölcsek kórusban zengték a helyeslés lágy melódiáit. Elvégre vagy van megegyezés azzal a bizonyos »mit szói ehhez a külföld«-deí, vagy nincsen. Ha van kereskedelmi megállapodás, vagy pláne szerződés, akkor pedig keh itt forgalmat is csinálni. Külkereskedelmi forgafmat! Adszi, nesze játékot, ahof senki se számit arra, hogy mennyi jön be és mennyi megy ki, csak forgalom legyen, élet legyen azon a vámvonalon 1 I És rakódtak szépen egymásra a passzív milliók, százszámra, több százszámra, mig végre másfél míffíárdra nem gyü.'tek. De ezeket ai behozatali cikkeket, a passivuta erejéig is, csak jófajta idegen valutával "kellett fizetni! Annyi baj legyen! Hát mire való a külföldi kölcsön? Majd kapunk finom külföldi valutákat milliószámra és abból fizetünk. És fizettünk. Fizettünk addig, amig még »jók« voltunk. Mert kaptunk »kőccsönt« jó »magos« kamatra. »Kosztkamatra! Holmi "Speyer kölcsönnel kezdve és másfajtával folytatva. Vett az állam, vettek a bankok is, ahogy adták. Kicsire nem néztünk. Hogyne? Jut is, marad is t Aki utánunk jön, tegye be az ajtót! Hogyne rendeztünk volna, mikor rendeztünk? Biz igaz az, rendeztünk ómagyar hetet« is, hogy az ötvenkettőbői egyen álmélkodjunk azon, hogy van még magyar gyártmány is! Rendeztünk takarékossági "napot is, a 365-bői egyet, hogy mások tanulják meg a takarékosságnak is magasztos fennköltségét. »Mások.« Az egypengősöket mutattuk, hogy takarítsák meg az emberek. Az ezreket és milliókat kidobáltuk külföldi vacakokért ! Nyájas Olvasóink! Ne méltóztassanak neheztelni ezekért a szavakért, a6 ha belé melegszik áz ember a mai nyavalyáknak elgondolásába, bizony ökölbe Szorul "a keze. Nagy közgazdák asszisztá'tak a deficit mellett. Ök mondták, hogy »smafu« az egész. Nem baj, csak legyen passzív a mérleg. Hiszen ott van a leghatalmasabb nemzet, az angol, ennek is mindig passzív a kereskedelmi mérlege! Hát lehet nagyobbat mondani? És most kezdenek ezek a híres közgazdák kotorászni 'a tisztviselő zsebekben, mert muszáj, az adóalany zsebében, mert azt hiszik, hogy még mindig 'ehet, a, forgalmiacfóaiany forgalma körül, mert azt hiszik, hogy még mindig fesz forgalom

1. Még mindig passzívát mutat, növekedőt a külkereskedelmi mérleg és még mindig szivárog, sőt cSorog kifelé a nemzet gazdasági életének vére. De most hallgatnak az akkoriban híres közgazdák és nem kifogásolják imiég mindig a behozatal túltengését. Mert önmagukra cáfolnának! Pedig, ha összeadjuk a kereskedelmi mérleg deficitjeit és hozzászíimtju'k a külföldi fürdőzések költségeit, a kisíbolt magyar pénzzért vásárolt idegen valuták értékévei együtt, akkor kisül, "hogy a mai másfél milliárdos adósság innen származott. A gyaváttér már annyi ^aósságot csinált, annyit pezsgőzött, hogy most már a főpincér is megunta a hitelezést. Már követeli a pénzét! " De még most sem kiabálják a közgazdák: becsukm'a kapukat! Ide be ne jöjjön semmiféle idegen vacak nagyobb értékben, mint amennyi jó magyar árut tőlünk piegvesznek. Sőt. Kevesebb jöjjön be annál, ami 'kimegy. Mert ha most csak a kamatokat akarjuk megfizetni azért, amivei tartólzunk, akkor is "állandóan évi 1501 millió pengővel aktívnak, szufficiensnek kellene lennie külkereske-* de Imi mérlegünknek! Hol van ezer? felür még a törlesztési hányad R Ezt is, legalább 100 millióra kelj tennünk, ami igy legalább 25omil-| hós activitást követel! < t Mert állítjuk, hogy itthon akár^ hogyan is dobálóztunk volna a miL^ hókkal, a saját tulajdon magunÖ millióival, semmi 'bajunk se lettj volna! Egyetemek, Lillafüred, haíbiológia, népiskolák, girranázurnok) laktanyák, v^őmagnemesítés, A£fö'dfásitás, magas fizetések, mií| Aifr^ásoinak még? Mind játszi könnjedséggef hnent volna, ha aztt mi magunk, a saját erőnkből kiter-» me't pénzzel csináltuk és alkcttuki volna. De addig, amíg főszakértő közgazdasági tudósok váltig azt prédikálták a kormány fejébe szaktanácsokként, hogy: baj is az, a, mérlegdeficit, nem árt az semmi,t, hát hiszen ott van Anglia! Addig ne kenjék másra, fogyasztókra ' és

; kormányra (ha ez véleményt kért tőlük) a bajok bkát! Felelős a kormány is, ae leginkább okozói a,' bajnak azok, akik semmibe vették a bajok forrását, a gavalléros adósságcsinálást azért, mert ész nélkül engedték behozni az idegen rongyot és egyéb szemetet, és meggondolatlanul "költötték külföldön az emberek a magyar pénzt fürdőkön, káityabaríangokban, szórakozásban, ahelyett, ho^y begubózva, magyar á.rut fogyasztva, külföldi kölcsön nélkül való tengődést követeltek volna! Ugy, mint azt a közgazdaság, a nemzetgazdaság érdeke kívánja! Itt a bajok oka! Felhívás a magyar társadalomhoz! Hét éven keresztül »Karácsonyi örömet a szegényeknek!« felszólítással fordultam az ország tehetősebbjeinek jószivéhez, hogy adományaikkai tegyék lehetővé az Ínséget szenvedők karácsony-ünnepi felsegélyezését. Az eiiimi't év őszén a nehéz gazdasági viszonyokra való tekintettel már az egész magyar társadalmat felkértem, hogy a nyomorban sínylődő honfitársaink megsegítésére rendezett gyűjtésemhez hathatósabb támogatással járuljon hozzá. Kérésem a társadalom minden rétegében nagy megértésre ta'ált és ez tette lehetővé, hogy az elmúlt té:en közel 80000 családnak léhetett éieímiszer, tüzelőanyag, ruha,' vagy pénzsegélyt nyújtani. Sajnos azonban a gazdasági viszonyok még sokkal súlyosabbak íettek. Ma nemcsak a szellem^ munkával foglalkozók jelentékeny része és a munkások ezrei néz-| nek munkanélkü iségükben remény teienüi a közelgő téi szenvedései elé, hanem az idei rossz termés következtében a földmivelő nép nagy. része is megsegítésre szorul. Megváltozott címmel is indítom meg az idei segélyakciómat,, mert hiszen a nyomor oly arányokat öltött és a segélyre szorultak s

zá(rna annyira megnövekedett, hogy most már nem pillanatnyi segélynyújtásról,. karácsonyünnepi örömszerzésről van szó, hanem a szegényeknek egész éven keresztül való hathatós tápogatásárói és s'egéfyezésérőíkeíi gondoskodni. . 1 Teljesen tudatában vagyok annak, hogy nagyon sokan, akiknek eddig módjukban állott az adako| zás és segítségnyújtás nemes cselekedetét gyakorolni, most Sokkal nehezebb viszonyok között élnek. Mégis szent kötelességemnek tartom' a szegények nyomorának enyhítésére minden lehetőt elkövet-.' ni és ezért azzal 'a bensőséges kéréssel fordulok az egész magyar társadalomhoz, hogy a nyomor enyhítésére irányuló törekvesemben megértő szívverés nemes lélekkel támogassanak. Felkérem tehát mindazokat, akiknek bármely csekély fölöslegük van, járuljanak hozzá gyűjtésemhez akár pénzben, akár éteíqgi, tüzelőanyag, vagy ruhaatfomiányaíkkaf, mert a legkisebb adomány is gyógy, írként fog hatni a nyomorgó és szükséget szenvedők fájdalmára. Miután gyűjtésemnek egyetlen fillér adminisztrációs költsége nincs és a befolyt adományok a, maguk teljes egészében, szorgos kivizsgálás után, személyes ellenőrzésem mellett jutnak a szegényekhez, minden adakozó meg lehet győződve arró', hogy adoipánya oda fog jutni, ahova az szánva vo'it. A nemesszivü adakozókat felkérem, hogy pénzadományaikat, vagy. póstautaTványon címemre, vagy a nevemet viselő 19. sz. postatakarékpénztári csekkszámlára, a természetbeni adományokat, vagy az arról szóló értesítéseket pedig aimig a kerületi gyűjtőhelyek felállítást nyernek, közvetlenül a királyi várpalotába (szárnysegédi hivatal) szíveskedjenek elküldeni. Budapest. 1931. szeptember 20. Horthy Miklősné s. k.