Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-09-01 / 196. szám

1931. szeptember 1. MmivévL 3 Nyomorenyhitő akció Pár hét múlva feltartózhatatlanul beköszönt a hűvös ősz és néhány hónapra a zord téi is. Éppen ezért kellő időben indul meg az' idén az országos nyomorenyhitőr akció Ernszt Sándor népjóléti miniszter kezdeményezésére. Ezúttal, még nagyobb szabásúnak igérke-i zik, mint amilyen a tavalyi volt., mert nem lehet tudni, nem köszönt.e ránk a mult évinél kéméi-' nyebb nyomorúság. A népjóléti miniszter bejelentette, hogy a nyomorenyhitő akciói védnökéül sikerült megnyernie Horthy Miklós kormányzó feleségét és veié már Gödöllőn tüzetesen, megbeszélte a legközelebbi teen-' dők részleteit. A megállapított' programi szerint a nyomor enyhítésében az idén is részt vesz a korfmány, a főváros és valamennyi töH vényhatóság, a jelentékenyebb társadalmi intézmények bekapcsolásáiva- s az egész magyar társadalom' részvételével". , A gazdasági viszonyok az idén még súlyosabban nehezednek a termelésre és igy előreláthatóan,' ,még több lesz a nyomor és a szén. védés ,imlnt tavaly. A megindítandó akciónak tehát még grandiózusabbnak keli lennie, mint az elmúlt évben és abból nem vonhatja ki magát a társadalom egyik rétege sem, még a szegénynek is arra keli góndoin_ia ,hogy a szegénynél is mostohább Sorsa van a nélkülözőknek és nyomorgókínak. Bizakodva hisszük tehát, hogy abbói a társadalmi munkából, amelyet a kormányzóné védnöksége aiatt a népjóléti miniszter most megindított, mindenki ki fogja v'enni részét tehetsége szerint. Természetesen elsősorban a nagy vagyonok és nagy jövedelmek élvezőire hárul az a feladat, hogy elsők legyenek a példaadók között és emberszeretetüknek nagy szabású cselekedetekkei adjanak bizonyságot, mely serkentőleg hasson a nemzeti 'társadalom kevésbé módos rétegeire is. Az akakozás mérvének feltétlenül olyannak kell lennie az első vonalban állók részéről, hogy az ne alamizsna, hanem valóban komoly adomány legyen, ennélfogva a meg értésnek és humanitásnak keli áthatnia minden adakozót, akiknek a dus jövedelem és nagy vagyon erkölcsi "kötelességévé teszi azt, hogy azoknak "nyomorai és s zen ve. désef enyhittessenek, akik nehéz sorsuk "dacára is ép oly tagjai a nemzeti életnek, mint a dúsak és gazdagok. Mert a nyomor és a szenvedések éhyhitése nagyon jó beruházkodás a gazdagok részéről. 'Az igazán szívből jövő és igazán az adakozó viszonyaihoz mért adomány megértésre és hálára liangolja a nyomorgók tömegeit azok iránt, akiknek a jó sors megadta a bőség, vagy akár a jói szituáltság előnyös helyzetét. Az adakozás tehát erköfcsi kapcsolatot létesít a vagyonosak 'és a köztámo. imogatásra rászorultak "között s a hála érzete elnyomja és elaltatja az irigykedés és gyűlölködés szörnyetegeit. Az elmúlt idők forgataga sok igen gazdag embert is hozott olyan helyzetbe, hogy rövid ideig is nélkülöznie, szenvednie, sőt nyomorognia is kellett, erre a kínos és keserves érzésre gondoljanak tehát mindazok, akik m

a a Gondviselés kegye folytán megszabadultak átmeneti" szenvedéseiktől. á demecseri keményítőgyár sürgés üzembehelyezését követelik a kistermelők és munkanélküliek Szaboícsvánm«gye közigazgatási bizottságának félévi jelentése többek között a demecseri kemép nyitőgyár üzembe helyezésévei is f^-alkozott ,kérve a kormány sürgős intézkedését, hogy ez agyár

; tovább ne heverjen parlagon tisztán azért, mert a karteíne'k előnyére szolgál. A közigazgatási bizottságnak ez a szociális elgondolásból fakadó kéreime a kistermelók és szegény munkanélküliek között nagy visszhangra talált. Sok százan reménykedve várják a gyár üzemének megindulását, amefy nekik kenyeret és tüzelőt biztosítana a közeledő tél alatt. A nyomor ,az éhínség nem tűr halasztást. Az egyetemes magyarság érdeke ezerszer fontosabb a kartei érdekeinél' s nem szabad engedni ,hogy tisztán nyereségvágyból, evekig zárva tartsanak egy olyan gyárüzemet, amefynek faür ködése a vármegye vérkeringésében nélkülözhetetlen. Ezzef a kérdéssel 'kapcsolatban a következő levelet kaptuk: Tekintetes Szerkesztő uri öröm irnei olvastuk a »Nyírvidék«-ben a közigazgatási bizottság félévi jelentését, amefy a demecseri keményítőgyár üzembeheíyezésével is foglalkozott. Sok száz munkáscsaládnak megváltás volna ,ha a gyár isimét megindulna. Sajnos, azonban a gyártulajdonosok ezzel nem sokat törőknek, nekik fontos az* hogy a Icarteltől, — azért, mert a gyárban szüneteltetik a munkát. — megkapják az évi 360.000 pengőt. Ideje vofna már, ha erős kézzel 'belenyúlnának e darázsfészeké Muk* * 11 miBiiiMiinKiwirnwiÉTtív'" TÍ' mit In

tézeti felszerelések! Fehérnemüek, paplanok, matracok, törülközők, harisnyák, zsebkendők, előírásos sötétkék sz

övetek leányok részére, fiuszövetek. Előírásos egyenruhák, felső k a fo á 10 k, b 1 0 11 s 0 k mérték után készítve, nagy választékban, legolcsóbb áron szerezhetők be: Ungár Lipót áruházában Nyíregyházin, Luiher-utca 4 szám. Telefon 63. — Alapítási év 1871. 5315-6 be. Nagy jelentősége vorna, ha a gyárai, ha kell, a tulajdonosok beleegyezése nélkül is, még ebben az évben üzembe helyeznék ,mert hiszen ez a^yár egy kampány alatt 2000—2500 vagon burgonyát képes feldolgozni. A Dunántuíon négy keményítőgyár van néhány kilométerre egy(mástól. Miért nem állított le' a kateí azokból egyet? Erre is m

eg van a felelet. A demecseri gyár produktumával képtefen volt a kartei versenyezni s miután vésze de.'mes konkurrensétőf másként nem szabadulhatott, hát megvásárolta. Zsebébe rakta a gyárat, tulajdonosaikkal együtt. Kérjük az illetékesekel, hogy nyomorúságunk enyhítése érdekében lépéseket" tenni szíveskedjenek. Aláírás. Utazás - Turisztika Külföldi voltam Lillafüreden — jelentette ki barátom. Meg akarod hallgatni ? Nem akartam meghallgatni. Egy sürgős levelemet kapartam éppen és mivel a könyökömön nőnek ki barátomnak h

ajmeresz:ő ka'andjai annyi érdeklődést sem mutattam, mint egy hatalmas páncélszekrény, mikor hajtűvel akarják kinyitni. — Ugy volt az egész — folytatta zavartalanul, — hogy a komámmai weekendre mentünk Lillára. Ez divat most, tudod, féláron meg lehet járni az egészet, visz az ember egy rud szalámit, iszik rá egy kulacs vizet és készen van az egész. — Azt mondja a komám, nézzük meg először a Palota-szálót, ez a fő attrakció. Megkérdeztünk egy tábornoknak öltözött autóajtónyitogatót, hogy hol" kell ide bemenni, meri látni akarunk mindent, ami benn van; ha az államé, akkor a miénk is, állampolgárok vagyunk, vagy mi. A generális megfixirozta a kitérdelt bricsieszemet, meg a komám lyukas pulower jét, fintorított egyet a simára razolozott képén és azt morogta, hogy menjünk dolgunkra. — Hiába mondta Pista komáin, hogy kérem, az istállóját, nem addig van az. Hiába mondtam én, hogy maga egy senki, majd beszélek az igazgatóval — ránk se fütyült, csak nyitogatta az ajtókat a hölgyeknek, meg a golfruhás gavelléroknak. Hát gyerünk be, — mondom — és bementünk. Azaz, hogy nem mentünk, mert egy e'len tengernagy azt mondotta, hogy hé, megá ljuink csak, ide nem lehet, tessék csak kívülről. Igy ugyan sose jutunk be. Ott töprengünk, morfondírozunk a bejárat e'őtt, mikor Iátok én égy térdnadrágos pofát, meg egy pesti kinézésű urat, amint kukkerrel néa tornyot. Azután azt mondja a pesti küllemii az ellentengemagynak, hogy ez az ur egy angol, meg akarja nézni a szállodát. A tengernagy hajlongott, előhívott egy sorhajóhadnagyot, akinek a sapkájára oda volt írva, hogy »Palota Szálló« megparancsolta, hogy vezesse körül az urakat. Erre az ango/feszengett és bementek mind a hárman. Mi "csak néztük-méztük a dolgot — a fejembe egy nagyszerű idea született meg. Te — mondom Pistának — láttad ? Látta, azt mondja. Ide hallgass, most én külföldi leszek, te meg pesti kinézésű ur, te mutogatod nekem a vidéket — fogadjunk, hogy beengednek. Szóval elindultunk nagy csámborogva a hátulsó kapu felé. Megdöfködöm Pistát, hogy álljon szóba azzal az aLellentengernugygyal. Csipkedni kellett a nyomorultat, mert majd elröhögte magát de azután előadta szépen, hogy ez az ur (már mint én) perzsa és ő ay-ezető, hát mutassa meg a szállodát. A tengernagy meg volt hatva, azt mondta: parancsoljanak az urak — és már bent is voltunk abban a tündér kastélyban. Megnéztünk mi mindent, a konyhától a padlásig, a díszteremtől a miniszteri lakosztályig, beültünk a fotelekbe, megtapogattuk a szobrokat. Hogy ne legyen feltűnő a dolog, ugy társalogtunk, hogy Pista mondta az Odiszszea egyik sorát, én a másikat. — Mondta is az ellentengernagy, hogy milyen dallamos nyelv ez a perzsa. De mert Pista harminc sorr* emlékezett, én meg csak tízre, a végén az Iüászt is elő kellett vennem, majd a miatyánkot latinul Előhozták a vendégkönyvet, beleírtam: Abu ben Báb el Mandeb. Nézték, hogy perzsa kézjegyekkei irom-e le. Pista óielnémetiU mondott egy sort a Nibelungenliedből és én egy pár krix-kraxot mázoltam. Borravalót nem adtunk, de lekezeltem a tengernaggyal, aki a könnyekig meg volt hatva. Most azután — mondom — gyerünk a cseppkőbarlangba. De a változatosság kedvéért ott portugál leszek. Ment minden, mint a karikacsapás. A barlang-direktornak aut^grammkönyve volt, beléirtam: Don de Manuéla, Lissabon. A nagy garázsban török voltam, a Zsófia-kiiátónál litván. Itt egy ur ugyan belénk kötött, hogy ő tavalyelőtt volt Révaiban és kérte Pistát, hogy tolmácsoljon egy pár kérdést, de én belerúgtam a Pista bokájába, mire feltalálta magát és megsúgta az urnák, hogy én politikai menekült vagyok és nem szeretek a hazám dolgairól nyilatkozni. Különben sem lehetett volna nagyon beszélni, mert intelligen» képű urak hemzsegtek mindenütt. A Lilla-szállóban — oh jaj —• finn lettem. Minden jól kezdődött, egy kis szobacica volt a vezetőnk, az csacsogott össze-vissza, és mikor .már majdnem kijövünk — akkor jön a portás, hogy itt lakik egy finn hölgy és nagyon szeretne egy honfitársával találkozni. Erre tessélí urak, ott ül a terraszon. Csak egy ajtó volt, amin ki lehetett rohanni— Hatvanban csirkét költött k< a nagy meleg. Ezért a különösen hangó csodás híradásért az tger cimü napilap viseli a felelősséget. Ennek nyomán közöljük ugyanis a következőket: Hatvanban érdekel eset történt a napokban. Az egyik gazda házánál a kotló 15 napi ü!é» után otthagyta a tojásokat Cgy kocsiszín féle helyiségben. J\ rekkenő nyári meleg azután átvetttí a kotló szerepét, ügy hogy a kotló á'tai otthagyott tgjások a "

2i-ilá napon kikeltek; A nap melege á^tai kikelt csirkék azóta már szépeffl fejlődésnek indultak,