Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-07-23 / 164. szám

1931. julius 24. JHflrÍOTlDÍK. a A nyíregyházi alvilág rejtelmei á rakamazi tempiomrabié Nyíregyházán bujkál E hó elején egy hétfői napon i az ügyes, megrögzött tolvajt ezw Rakamaz község lakossága méiyj ideig r.em sikerült elfognia. < felháborodással értesült arról/ hogy kis templomába az előző éjszaka ismeretlen tettesek betörtek és a perselyt kifosztották. A vak^ merő betörők felfeszítették a református templom ajtaját és a templom csarnokában a legnagyobb nyugalommal letörték a pénzgyűjtő persely lakatját éa mintegy 62 pengő készpénzt, csupa kra^ cárt, a nyomorgók és koldusok filléreit vittek magukkal. < I A járási csendőrőrs, majd később a nyíregyházi államrendőrség bűnügyi osztálya széleskörű nyomozást inditott az ügyben, meg is állapította a betörés egyik nyíregyházi tettesének nevét, azonban Az kétségtelennek látszott, hogv a rakamazi templomrablás tettese Jelenovics József nyíregyházi gépíakatossegéd, aki nem rég került Jet a fogházból, ahot különböző betörések és lopások miatt két évet) iilt, azonban a temptomrablás után, nyomtalanul eltűnt Nyiregj'házárój és a leggondosabb kutatás seml tudta megállapítani búvóhelyét. Igy a nyomozás a rakamazj templomrablás ügyében holt popt-' ra jutott. Jelenovics József ellen, köröző levelet adtak ki, mert az volt a feltevés, hogy a vakmerő betörő más vidékre helyezte át működési helyét. Rongyos álruhában Nyíregyháza bűnözőinek tanyáján A »Nyirvidék« bünügyi riportere is nyomozott ebben a titokzatos ügyben és fáradságos kutatása, szenzációs eredménnyel végződött. Éjszakánkint álruhában, rongyosan felkereste e város bűnözőinek tanyáját, mert különböző jelekbőt ítélve az volt a feltevése, hogy Jelenovics JózSel Nyíregyházán bujkál. A riporter előzőleg a kis állomáson megismerkedett a banda egynéhány emberével, akikkei színleg barátságot kötött, hogy a bizalmukba férkőzhessen. Napokig együtt vo't e kóbor és vad társasággal. Éjszakákat töltött a banda titkos tanyáján, az alvégi temetőben a régi, behorpadt sírok tövében ahol apró cigarettavégek, — vagy ahogyan ők mondják »stikkek« tii-i ze mellett hallgatta érdekes kalandjaikat és sokszor, hogy hallgatása árulója ne tegyen, maga is fantasztikus betörésekkei dicsekedett ei. Az alvég! temetőben megérkezik a vezér Ennek a kitartó, alapos munkának rövidesen eredménye lett. Egy éjszaka a bandának uj tagja érkezett. Kerékpáron jött a magas barna fiu. Sötétkék ruha, kihajtott apacsing volt rajta s 1 gyanakvó, villogó s

zemére mélyen lehúzta micisapkáját. A banda tagjai nagy örömmel fogadták az érkezőt, akt vezéri fölénnyel, mosolyogva fogadta a lelkes üdvözlést. A riportert éles, bizalmatlan tekintettel mérte végig és mielőtt elfogadta volna barátságosan feléje nyújtott jobbját, sugdosva érdeklődött személyéről. Az információ szerencsére kedvező volt, a riporter kitűnően' játszotta meg veszedelmes szerepét, nem gyanakodtak rá. — Egy uj haver Budapestrőt — nyugtatta meg a gyanakvó embert az egyik, akivel a riporter szoros barátságot kötött. A hold az ég mély, sötét szemében mosolyogva ragyogott, mint a szerelmes tekintet. A régi sirok, korhadt keresztek misztikus árnyékot rajzoltak a gyepre. Ezek ^ különös, fantasztikusan megnyúlt árnyékok olykor sajátságos mozdulattal hajlongtak a fü halk borzongására, mintha a holtak szellemárnyai 'kisértenének. Az áruló mozdulat A riporter fázva megremegett^ g De a jövevény óvatos volt. Kezde az alvilág lakói jói érezték ma- I detben nem sokat nyilatkozott magukat a halottak között. Őket csak az §jők üldözik, a halottaknak nincs mit félteni tőlük. Az uj jövevény egy régi sir szélén helyezkedett ei. A többiek szorosan mellé ültek és áhítattal Iesték minden szavát. Kérdések tömegét zúdították felé, hogy alig győzött válaszolni. A riporter ösztönösen sejtette, hogy kalandjának végéhez érkezik. Sejtette, hogy ennek a szurósszc mű fiatalembernek nagy bűnök terhelik a lelkétFüleit hegyezve várt, leste az elejtett szavakat, az odavetett megjegyzéseket, hogy megtudja kilétét. gárói, inkább mások felől kérdezősködött. Látszott, hog^ már hosszabb idő óta bujkál. Ott iilt a többiek között büszkén, cigarettázva, de a szeme olykor félénken repdesett körül, mint az üldözött vadé. i Feltűnően ideges volt s talán ennek tulajdonítható az a meggondo* latian mozdulat, amely végűi árulója tett. Beszélgetés közben szórakozottan nyúlt a zsebébe s amikor ki-» vette kezét, összeszorított markában rengeteg krajcárt tartott. Ez természetesen nem kerülte el az élesszemü csavargók figyeimétj Egyszerre többen is látható izgatott érdeklődéssel fordultak a meglepett ember felé. Vakmerő kérdés, amely leleplezi a betörőt Mi az, honnan szerezted azt Jelenovics le volt leplezve. A kraja sok krajcárt ? — kérdezték innen is, onnan is. Az idegen zavartan dadogott. — Á semmi — legyintett. —

} Krajcárban kártyáztam és szerencsém volt. A riporter vakmerő kérdést kockáztatott meg. Szinte önkéntelenül buggyantak ki szájábóla szavak: — Mond csak pajtikám — vetette oda könnyedén — nem tje srenkeltéi be a rakamazi tempw lomba ? A hatás óriási volt. AZ idegeit arca fehérebb lett a hold ezüst fényénéi. Egy pillanatig mereve,-,, bámult a riporterre, miközben kétségbeesetten gyömöszölte viszsza a zsebébe a pénzt. cárok kétségtelen bizonyítékai voltak a templomrablásnak. Néhány másodpercig meredt csendben ültek, majd Jelenovics hirtelen előrehajolt és lázasan suttogva kérdezősködött: — naliotlatok talán valamu az esetről? Keres a rendőrség A riporter most már tudta, hogjs a hírhedt betörővei ül szembeni Idegei a megpattanásig feszültek, alig bírt közönyös arcot mutatni, hogy ei ne árulja magát. Jelenovics rövid, szaggatott mondatokban, Súgva adta elő a betörést. A betörőkirály vallomása — Tudjátok, hogy nem rég Tce- | kérdezték többen is. 1., "•-> r :(..'k JK I í.n., Jto ,-v „ « „, — rültem ki "a sitiből — kezdte meg elbeszélését. — Két evet nyomtak rám, azt hittem soha semi lesz már vége. Szerencsére Kulinival. voltam egy cellában, akivei valahogyan elcsaptuk az unalmas órákat. ' Amikor póterra jöttem Kiszabadultam , egy fillérem sem volt: Nem tudtam mi a fenét kezdjek a boldog szabadsággal. Néhány nap múlva találkoztam egy régi haverral, Kiss JózseffelO adta a tippet, hogy a rakamazi templomot érdemes éjjei, egyedül megtekintem. Megállapod-. tunk. Elmentem egyik rokonolmlhoz és elkértem a biciklijét azzal, hogy két óra muíva visszahozom. Vasárnap délután aztán a meg-, beszélt terv szerint Rakamazra karikáztam. Kiss már a szükséges felszereléssel várt -rám. Sokkai könyjy nyebben ment a dolog, mint ahogyan reméltem. Nem zavart meg. bennünket senki. Éjszaka latiunk a munkához és hajEgy napig itt voltam Nyíregyházán — tért ki a kérdés elől Jelenovics — de már másnap leadták a drótot, hogy baj vaiu A hekusok szimatolnak utánam. — Nem valami jói éreztem magam. Égett a talpam alatt a föld, hiszen a hekusok ugy ismerne^ engem, mint a rossz pénzt. Mene» küinöm kelt, azzai tisztában voltam, csak azt nem tudtam, hogy, merre és hogyan. Mind a két zse-. bem tömve volt krajcárral, dq nerr. merteim sehol elővenni, mert gyanús lehetett volna. Végre ís nem volt más im'»d a menekülésre, minthogy az utcán a legközelebb: gazdátlan kerékpárra felugrani és művi sebeseb en elhagyni a várost. Orosra mentem, ahol szerencséin volt. Sikerült rövidesen túladni a gépen. Ott tö.töttem egy-két napot, majd az éjszaka leple alatt, bejöttem a városba. Tudtam, hogy nappal nem mutatkozhatoim veszély nélkül, de naiban már Nyíregyházán voltam. • éÍ!

e»> 113 nem a megszokott helye* I met keresem fei, nem csípnek nyarÉs azóta hol tartózkodol ? • kon a hekusok. Megoldódott a sorozatos kerékpárlopások rejtélye így azután egész érdekes rendszer alakult ki életemben. Reggel VÁROSI MOZGÓ Szerda, csütörtök 1 és @ órakor Embervér a hóban Nagyszab ásu alpesi dráma 8 felv. Eredeti sweici tájfelvételek. Végletes pillan&t Hangos filmregény 7 felvonásban. mindig felkapok egy gazdátlan kerékpárra, amelyen valamelyik közeli faluba megyek, ahol a gépet áruba bocsájtom. Ha nem sikerűi azonnai tul adni a gépen, est*a bejövök vele. Ha sikerül, akkor gyalog teszem meg az utat és másnap reggel kéritek egy ujat. Eddig már liét kerékpárra tettem szert, mert szerencsére a nyíregyháziak nem nagyon vigyáznak a gépükre. Általános kacagás kisérte a ravasz betörő agyafúrt történetét, Kitörő örömmel veregették a vállát és mindenki ei volt ragadtatva Jelenovics vakmerőségétől. A riporter pedig ezalatt azon törte a fejét, hogy észrevétlenül hogyan értesíthetné a legközelebbi rendőr-