Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-12-25 / 292. szám

JSFVÍRYIDÍHC 4 iiiyi iiiiMiJiM 11—ÍII INN'FLMMWIMWRRÍRWIIB IIIIÍH LÍIMMR i'unk 'három nagy forrongó pro- j blémájának egyike, a szociáhs és a béke kérdése mellett a házasság is. Egyelőre csak annyit láthatunk, amennyit Westermark E- a követ­kező szavakban foglai össze: »AJ emben "házasság története, oly vi­szony története, amelyben a nők fokonkint diadalmaskodtak a fér­fiak szenvedélyei, előítéletei és ön­ző érdekei fölött.« így is kell! Győzzön a jobb! A kérdést tehát te:jes tisztelettel nyitva tartja. Styx. á kis fenyő áima... Irta: Krompacfti Holló Lenke. A hó sürü pelyhekben hullott a főidre mindaddig, mig fehér ruhá­ba nem öltöztetett mindent- É s ak­kor nem esett tovább. Mintha csak az* mondta volna, hogy most már elég volt! Földanyó mo st már nyu­godtan pihenhet, nem fog fájni ne­ki a hideg csipős szél, a fagy- Fe­hér meleg bunda borítja a testét és gyüjtheti az erőt, a tavaszra, a kikeletre. Az erdőben olyan nagy volt a csend, .hogy szinte várták a fák, hogy valaki fcsengően belekacag­jon. hogy egy kis élet, egy kis vidámság Jegyen körülöttük. Hogy tudják, hogy ők is élnek! Az emberek mikor sétáinak a fák között^ nem is sejtik, hogy a fák megértik a beszédjüket és las­san, hangtalanul de ők is beszél­nek. És félnek, ha huncut suhan­cok járnak közöttük^ féltik az águ­kat | Félnek á fájdalomtól, — csak­úgy. mint az emberek. — És örül­nek. ha simogató kezek érik karcsú törzsüket! De a fehér fák közé nem jött senki és nem zavarta a fenyők be­szédjét! A csöndben, a nagy fehérségben megrázta magát a kis fenyő és ruhájáról egyszerre hullani kezd­tek a fehér csillagok. Olyan volt, mint mikor porzik az ut, egyszerre fehér felhő támadt. És a fehér fel­hőben mesélt a kicsi... — Hallgass rám, — kérte az öreget, — olyan szépet álmodtam! Álmodtál? — kérdezte az oreg. — Az nem jó jel, ha a fenyő álmodni keid. mert akkor már az élete vége felé közefedik! Én ugy félek az álomtól^ mert még élni Szeret­nék! A kicsi csengőén felkacagott. —• Mit mondasz? Nézz meg jói en­gem. aztán beszélj. Látod, milyen fiata'i vagyok! Enyém az élet! Hoi van ép tőlem még a vég! É s kaca­gott boldogan, hosszan. A többi fák i s figyelmesek lettek a kacajra és megrázták ők is tehér ruhájukat. Éledni kezdett az erdő, hajladoztak a fenyők a hosz­szu á'om után v mozgatni' kezdték a karjukat, hivogatólag a város, emberek felé. Mintha csak azt mondták volná, hogy olyan rossz itf nekünk egyedül, jöjjetek ki hozzánk. Az emberek megértették a fenyők hivő s zavát és útnak in­dultak. Csak az volt a különös, hogy baltákat, ásókat raktak f ei a szekerekre. Éles szerszámokat, melynek minden vágása fájdalmat okoz. _életet olt ki- De ezt a fenyők nem t udták hanem cSak néztek a vár© s felé. Olyanok voltak, mint a fiatal lányok, akik várják a hol­napot, kitárják felé két karjukat, siettetik a perceket, hogy csak már itt yolna. Mert azt hiszik^ hogy az öröm elé mennek és nem is sej­tik. hogy az a holnap, könnyt, fáj­dalmat is hozhat. Igy járt a kis fenyő is várta az embereket és mesélte kacagva az álmát... — Csillagot, ragyogó, tündöklő csillagot kaptam a koronámra, olyan szépet, mint aminő felgyúl este itt felettünk, ami után olyan vágyakozva nézek. Aztáo hossz^ aranyszálak futottak rajtam végig, és csillogni kezdtem és hallottam, amint egy csengő hang azt mond­ta: Miiyen gyönyörű szép! Szép voltam, a legszebb... engem díszí­tettek, engem néztek. Aztán nem volt már rajtam a hófehér ruha, Szép zöld ruhám volt és illatommal tele lett minden. Te is ott voltál öreg. tudtam, hogy ott vagy, be­széltek rólad. Megértettem! Olyan aranyos, rózsaszinü langyos leve­gő vett körül és olyan jó volt szépnek, csillogónak lenni- De az­tan felébredtem, itt ébredtem fel melletted. És most már tudom, hogy csak álom volt. Pedig dc jó volna, ha igaz lenne és én ugy ra­gyognék. mint az Esthajnal csil­lag az égen. De miért nem szólsz hozzám?, miért hajtod le a feje­det? Haragszol? Az öreg megrázta Szomorúan a fejét és ugy mondta; — Nem ha­ragszom. csak sajnállak és maga­mat is sajnálom. Jaj, mert az ál­mod az rettenetes! — Rettenetes? — kérdezte a kicsi. — Miért volna az rettene­tes. szépnek lenni, illatozni és érez­ni inár egyszer az emberek sze­retetét és közöttük lenni! Van ennél Szebb? — Ha csak a szeretet lenne! —­mondta az öreg. — Ne is kérdezd, mert nem bírom elmondani. Csak egyet mondok neked, hogy kará­csony hetében vagyunk, ez a hét dönt az élet és halál felett. — Élet és halál? — ismételte a kicsi szája. —- Majd ismét neve­tett hitetlenül, mintha csak azt mondta volna: Beszélhetsz, enyém az élet a szépség, a fiatal­ság! Tied a kétkedés, a bánat!... Pedig a kicsi végzete felé köze­ledett; a szekerek elindultak. Karácsony szombatjára vir­radt a város. Rt-.ggei volt. Az ébresztő órs hosszan, élesen csengett a konyhá­ban. A fehér cselédágyból kiugrott Juhs és öltözni kezdett. Egy kis tenyérnyi tükröt vett le a falról é s megnézte benne üde, rózsás ar­cát. melyre aranyos pirt vont a fai u levegője égető napja. Tiszta szemében a búzakalász nngott, a nap tüzelt, a pipacs virított és hajladozott a selymes fü. Mert J u­lis a faiura gondolt. Az otthonára. Látta a mezőt, a rétet, a kis fehér házat a padkávai a kemence kö­rűi. Látta anyja kidolgozott ke­zét, Jancsit és belemosolygott a tükörbe, mert azt hitte, hogy mind­ezt ott iátja ? pedig a szemébői ka­cagott elő a Szülőfaluja. Majd a nagyságos asszonnyal a piacra ment 5 aki "hosszas alkudo­zás után megvett egy gyönyörű nagy fenyőt. Ju'i s mindjárt meg­látta. hogy a nagy fa meüett egy kis fenyő fekszik. Ártatlan kék sze­me tele lett kéréssel, mikor ijiond­ta ; hogy engedje meg a nagyságos asszony, hogy a kicsit megvehesse, mert ő is szeretne a konyhába egy karácsonyfát. Minek az neked? — kérdezte az asszony, — hisz odabent lesz a nagy fa és alatta neked is lesz ajándék. De Juüs ad­dig rimánkodott, mig a nagy fa mellé feltették a szekérre a kicsit is. Ju'isnak ettői kezdve csupa iz­galom volt az egész napja. Száz­szor is kiszaladt a konyhából meg­nézni, bogy megvan-e a fenyői­Nem törik-e az ága? Majd földet ásott és egy nagy virágcserépbe beleültette a kicsi fát. És vitte boldogan a konyhába- A ragyogó, a tiszta konyhába, melynek falá­ról a piro s edények lemosolyog­tak Ju'isra a falról. Minden olyan szép volt. A fehér bútorok, a sok kézim unka. A függöny, amit Juüs félrehúzott, hogy lássa odakint azt a nagy fehérséget, ami olyan tisz­ta. ragyogó fehér, mint otthon a haz fala. Vájjon mit csinál most otthon az Édes? — gondolta- — Na, majd holnap meglátom, —• biztatta magát, — és ment be a kisasszonyhoz diszitem a nagy fát. És mikor meglátta a nagy dobozban a csillogó angyalhajat, az ezüst boát és a sokféle díszt, a meglepetéstői összecsapta a kezét. A nagy fa alatt Szorgalmasan dolgozott együtt a kisasszony és a kis cseléd és ammt teleaggat­ták a fát disszei, édességgel, az a ledönthetetlen fal, amit a szüle­tés, a nevelés, az iskola, a tudás vont a két lány közé, a féltveőr­zött, jó módban nevelt leány és a falu gyermeke közé, mintha leom­lott volna. Egymásra nevettek a karácsonyfa mellett, amelynek az illata betöltötte a szobát és már mesélt a szenteste boldog óráiról. 1931. dscemLa • 25. Az örömről, az összetartozásról. Nem volt most is különbség köz­tük. mert a szenteste varázsa kitöl­tötte a kettőjük között lévő nagy iirt, kitöltötte szeretettei és a lányszemekben az elkövetkező per­cek boldogsága csillogott. Felkerült a fa tetejére a diszes nagy csiíiag. s amikor Juüs meg­látta. nem tudott tovább dolgozni csak "nézett fei a fára vágyakoz­va. Ibolyakék szeme, mintha csak azt mondta volna: Nekem ilyen soha-soha nem lesz. A leány bele­nézett Julis vágyakozó szemébe és előkeresett a dobozból egy ki­sebb csillagot és odaadta. ' Juüs megkapta a lány kezét és hálásan összecsókolta és szaladt la a konyhába, feltenni a csillagot. Majd mikor kigyönyörködte magát benne, kezét önt udatlau' össze­kulcsolta, az anyjára, az édesre gondolt, a tavalyi karácsonyra, Mi­mikor még nem kellett a városba jönni "szolgálni, mert volt otthon kenyér bőven. De ma már nincs elég! Szivét összeszorította a honvágy fájó érzése. De aztán megny ugodottómért a kisasszonyra gondolt, akitői mindig jó szót, me­leg tekintetet kapott'és kezét szo­rosabbra ku'icso>ta és egy érzés vitte magával, — amiről ő nem tudott magának számot adni. "Egy érzés, ami vitte a kis paraszt lányt, ami jó volt, ami meleg' volt, mert maga a szeretet volt!! Este lett... A hó ismét hutai kezdett és csillogó fehérséggel beborította az egész utcát, amelyen énekelve men­tek végig a betlehemesek... Bent pedig az ünnepi díszbe öltözött lakásban összenyitották a szobákat. Az ebédlő sarkában tel­jes diszben állt a nagy fa és amint egy percre a konyhaajtó megnyílt, a nagy tükörben feltűnt, —mint­ha csak egymás mellett lett vol­na, — az erdő két beszélgető fája, a kicsi és a nagy. A nagy fa a disztőí, az édes­ségtől^ meiy lefelé húzta, egy ki­csit oldalra dőlt, mintha csak mondta vo'na: Ugy-e, igazam volt? A kicsi pedig áUt a virágcserépben, fején a ragyogó csjllaggal, testén a fénylő aranyszálakkai* büszkéi, boldogan. Az egész tartása azt fejezte ki, hogy megérte, megérte, mert rövid élete alatt, megkapta a legszebbet, a legnagyobbat, amiért érdemes élni, á szeretetet! És a koronájár, apró fény villant meg és mintha megmozdult volna a csillag attól, amit látott, a boldog em­berpártói és haüo'tta az álom­beli Esengő hangot, ámmt mond­ta; Ugy-e, hogy gyönyörű? Néz­ze ezt a csillagot, ^én ugy érzem, mintha nem is kereskedésben vásá­rolt disz volna, hanem egy igazi, fénylő, ragyogó csillag, amely a Szentestétői kezdve vezet bennün­ket az uj otthon, a boldogság pu­ha fészke felé! < Ezt hallotta a kis fa és látta a lány sötét szemét, amely oiyan volt most, mint mikor éjjei egy nagy hajó Szeli keresztül a ten­ger sötét habját, egy darabig hul­lámzik utálnia a tenger, de aztán le­csitul lassan és feltűnnek a habjaia az ég csillagai. Olyan volt ez a sötét szempár is. A gond, a két* ség. a boldogság utám vágyakozás felkavarta a mélyét, de jött a szent e ste és elhozta magával* az örömet és erre kigyúltak benne az öröna apró csillagai. A lány szeme is azt mondta*^ amjf a kis fenyő, megérte^ mindent megért, mert elhozta a legnagyobbat, a legszebbet, a szeretetet! Kint a fehér éjszakában lassan megkondult a harang, mikor a fc* fenyő á'ma beteljesedett és végzet* betelt. Szeretetet kapott és adott és ragyogó csillaga uj utat mata­tott!! ' r .-.;•.. * A NNL I N KARÁCSONYI ÜNNEPNAP A F U11 U ** BR1LLIÁNS, UJ;HANGOS MŰSOR Karácsony első napján, pénteken. Szenzációs hangos filmujdonaág A CIRKUSZ ÖRDÖGE (AZ ÖRDÖG CIMBORÁI) Főszereplő: Lon Chaney, Elliot Hugent Stan és Pan : Végre egyedül... Karácsony másodaapján, szombaton csak I napig John Gilbert, Mary Nolan exotíkus hangosfilmje A SIVATAG RABJAI Izgalmas kalandok a sivatagban Kisérő műsor; Anyós te csalsz és Híradó Vasarnap, hétfőn, Kedden, dec:mber 27, 28, 29. GRETA GARBÓ az isteni Garbó idei 100%-os hangos újdonsága ROMÁNC a vllágszinpadok legnagyobb sikere, hangos filmen. Férfi partner: Lewis Stone, Gavis Gordon A NŐK BARÁTJA William Haynes 7 felvonásos vígjáték újdonsága Vetítés a legtökéletesebb fotocellás gépen 1 Előadások kezdete: Ae ünnepeken 3, 5, 7 és 9 órakor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom