Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 145-295. szám)

1931-12-25 / 292. szám

1931. decemier 25. WltoSsAs'wa J&iRYlVÉtL Családi házhoz juttatjuk épitő takarék rendszerű Kamatmentes B. I B Kölcsönnel. Előnyös feltételek. Díjfalan feivilágositás. Budapesti ingatlanbank részvénytársaság Budapest,VII., Rákóczi út 10 Alapíttatott: Telefon: 1906. évben. 8i62 34-6-05. Kéntálé ének 1931-ből... Behintem a léíekaklot én fs Zizegő szalmával. Magamba szívom A Jászol párás melegét. Rám borút A csillagtalan Éjek Éjszakája. Nincs Myrrha. Se Arany. Se Tömjén. Fekszem a földön. Mehettem A Lelkiisméret kis Puli kutyája. A fejemalja Sajtszagu ködmön. Imbolygó tüzek gyúlnak. Lelkemben Fei fei-tóbbanó Mélytüzü Fények. S téléji tengerén A betle'mi éjnek Lelkembe ismétlen belehullnak. jöttén a Jövőnek. Multán a Múltnak. Éjetszántó. nagy, bus suhanással Hullnak. Egyre hullnak. Útjuk esése Fényfényes Sátor. Csifiagmilliárdok Sziporkázó Fénye. ' ' ' Alattuk "mérhetíen Mélyek Óceánja. Fönt dal. Zene. Ének. 1 Lent Vérveres teiíjger. Az u] "Antikrisztus Rózsás nyoszolyája. Milliók jajjának Örvénylő Sötétje. Céda ártatlanság Vásárra vitt Kékje. Szitkok fergetege. Átkok villanása. < Tünő évezredek Máfása Múlása Véres vajúdása... Sámson Erejével Rázza az akíom. És elfőtt m ángya£ Irta

: Anonvma. És én Főve. .fázva, Fekszem a földön. Kint , < Rivalgó ének. > Bent Páramefeg. ,A fejemalja Sajtszagu ködmön S kicsi "Pufi kutyám Hangtalan 1 Hanggal Nyalja Az arcom. Meleg szeretettei Keéky István barátomnak. Almos Zoltán. — Névjegye^ modern betűkkel készümek a Jóba-nyomdában, Szé chenyi-ut 9. És ott született meg a kis Jézus az istállóban. Jászolban feküdt, szalmával takarta be az édes anyja. Tudatlan barmok leheltek rá melegető párát, hogy meg ne fázzon a hideg éjszakában. Ennek az emlékezetére ünnepeljük meg minden iévben a karácsonyt. A fáradt, munkában korán megvénült sovány aszszony levette a szegényes tűzhelyről a karácsonyesti vacsorát, és tovább mesélt az öt rongyos, de tiszta gyermeknek a Keleten támadt fényes csillagról, az angyalok öröménekéről- És hogy Heródiás király miként üldözte később a gyermek Jézust. Mariska a legnagyobb a sok apróság között, tiz-tizenegy éves lehetett, nagy, okos szemét az anyjára függesztve néha, az asztalt te< íitette. Kopott, repedt tányérok mellé görbült águ villákat, kiélesedett szélű kanalakat, elyéknyult, fürészes élü késeket rakott. Hirtelen megszólalt; — Anyám, arról még nem meséltél, hogy miért -hoz a Jézuska karácsonyfát, babát, hintalovat a gyerekelmek! Más gyerekeknek! Mert nekünk még sohse hozott semmit, csak te csinálsz né* ha nekünk rongybó

1 babát. Az asszony mélyen a tüzhcly,fölé hajolt, szaporán kavart valamit egy ütöttmázu kis bögrében, folyíot't, sirástói remegő hangon válaszolt: -— Mert nem vagytok elég jók, kislányom! A Jézuska csak a nagyon jó gyermekeket ajándékozza meg. Beirja egy nagy, aranyos könyvbe, melyik gyermek hány SZŐJ nem fogadott szót, hányszor feleselt vissza a szüleinek, ezeknek nem küld semmit az ő szent születésa estéjén. De amelyik gyermek jó, szófogadó, nem feleselős, ahoz el* küld egy szép .nagyszárnyú fehér angyalt, nagy csengő csilingeléssei, karácsonyfát, és egyéb játékokat küíd neki. , — De anyám! — méltatlankodott a hét esztendős kis ,Feri, —. Pataki Jóska még a nyelvét is ki« nyújtotta az édes anyjára, még|3 küld neki a kis Jézus karácsonyfát, borongósan, pedig ő már igazán nem jó gyermek, a tanító bácsi" is azt mondta. Gúnyos, rekedt nevetés hangzott az ágy felől. — Igen, fog kapni karácsonyfát fiam. Mert a Jézuska is csak a gazdag embereket szereti, ha rosszak is. Akik szép, nagy házban laknak. Fönt a magasból nem látja meg az Ilyen apró házakat, sem azt, ami benne történik. Nem törődik a szegény emberekkel. — János! — kiáltott rá az aszszony. — Ne vétkezz még ezen a szent estén is. Ne vedd el a gyermekek hitét, ha te nem is hiszed semmit már. — Ha-ha-ha! — hangzott rekedten a nevetés, ami görcsös köhögésbe fűit. — Az asszony oda ' futott ,magához szorította a kínlódó beteg fejét. A köhögés las* san megszűnt, a beteg kimerülten esett vissza a párnára. Arcán kigyúrtak a tüdővész rózsák, lihegve súgta az asszonynak: — Nem hiszek én már

: Annus sem Istent, sem embert! Az asszony szomorúan ment vissza a tűzhelyhez. Egy darabig csönd volt, hallgattak. — Pedig én épitő kockákat kér* tem a Jézustól, — szólalt meg 3 vásott Lackó. — Én meg Lencsi "babát, olyat mint a füszeresék Irénkéjüké, — tódította a kis négy éves Annuska, a cirmost ölelgetve. —Ugy-e ffimmt vA.RO:sí moz&ö E» i 25-én pénteken RÁNGÓ és Párisi bohémek Magyar Hirado 26, 27, szombat, vasárnap Hyppolit a lakáj 1000/0-ós magyar vígjáték Fox hangos Híradó Néger dalárda Előadások kezdete mindhárom napon 3, 5, 7 és 9 órakor Jegyek elővételben mindennap egész délelőtt kaphatók Jakobovits Fannyka dohánytőzsdéjében küld majd a Jézuska babát? Te tudod cica, ugy-e küld? — kérdezgette a cirmos feje búbjától— Küld, csak lessed! — rosszmájuskodott Lackó, — igaza van apának, minket nem szeret a-. Jézus. — Hallgatsz el!? — kiált rá az anya. — Rossz kölyke, mindjárt megkapod a karácsonyi porciódat. Megszeppent csend lett. Csak a beteg nehéz zihá

!ása hallatszott. Messziről halk csengő csilingelés hangzott. — Megy az ángyai a gazdagokhoz, — susogta Fen. De nem! A csengő mind közelebb jött. A gyermekek feszülten figyeltek, még apa is felült, az ágyban. A csengő a kapu előtt hirtelen elhallgatott. — Itt az angyal! — kiáltott a kis Annus, —, a cirmost eldobva az ablakhoz rohant, a többi gyerek utánna. Kint egy csillogó fehér szán állt. Éppen akkor ugrott le róla a szép fehér angyal. A gyerekek diadalorditásba törtek ki:' — Anyuka! És eljött az angyal mihozzánk is. Elküldte a kis Jézus! * Magas, prémga'Iéros ur zsebiámpávai kutatott a szánba felhalmozott kosarak között. — Ez sem az, ez sem az. Fazekasék, ugy-e Éviké? — kérdezte a szán mellett álló fehérbundás leánytól. A leány a kocsishoz fordult: — Temető-utca hatnál vagyunk, Pista? — Igen, kisasszony! — Igen! Akkor Fazekasék, öt gyermek ,az apa egy év óta beteg, harminckettő a kosár száma. r — Jöjjön csak, Pista! — szólt hátra a prémgalléros ur. — Ez az a kosár. A kocsis leemelt egy termetes kosarat, amibő' kíváncsian dugta ki az orrát egy aranyba burkolt üvegnyak. A magas u

r még egy nagy fehér papírzacskót vett íé a szánról, azt Évának nyújtotta. — A játékok, aZ angyalt illetik. A nagyon szegény, egy szobábó

1 álló lakásban, kerekre nyiit ragyogó gyermekszemek fogadták a belépőket. Félénken húzódtak meg az anyjuk mögött, csak ugy súgva mondogatták egymásnak: — Ennek az angyalnak nincs is szárnya. Pista kocsis letette a nehéz kosarat, illedelmesen megállt az ajtó mellett. A magas ur apával, anvávai kezdett beszélgetni- A szem füles Marika ugy látta, mintha még penzt^ is adott voma anyának. Bankót, egy szép uj bőrtárcából. Éva a gyermekeket édesgette magához. A nagy papírzacskóból játék-áimok kerültek elő. Építőkocka, Lencsi baba, gyapjas bárány ,autó, Mariskának kis kézimunkakosár, nagy alvó baba. Aranyos dió, narancs, füge, alma, cukorkák és még sok finom, gyerekii£k vaió holmi. "Éva kipirult arccal m

utogatta a sok játék-csodának a tjtkait. A gyermekek annyira hozzá édesedtek, hogy a kis Annus meg is kérdezte, hogy hoi hagyta a szárnyait? Éva zavarba jött. — Kint hagytam a szánkón, kisrányom! — felelt Éva helyett a magas ur. — Az angyalok csak akkor hordják a szárnyaikat, ha repülni akarnak. — Hát repüljön! » kiáltott Lackó, — aki már befejezte egy hidnak az építését. A nagyok összemosolyogtak. A beteg Fazekas megszelídült szemmel szólt a kedvencére. — Laci ,nem szabad igy beszélni, mert az angyal visszaveszi a játékodat. A kis fiu ijedten nézett fel Évára, —- megszeppenve kérdezte: — Ugy-e, nem veszed vissza, angyal? Inkább ne repülj! Éva. is, az ui" isieinevette magát, még Pista kocsis is belekacagott a markába- Kis Annus a .cirmosnak mutogatta a Lencsi babát, Feri vidáman nyargartatta az autót'. Mariska a kosárkája titkait böngészte. Az ötödik, a legkisebb gyermeknyelven "kiabálva majszolt egy darab csokoládét, szörnyen kínálta vele a fehérszőrű barikát. Az angyal hálákönnyeket hullató anyát, boldog gyermeksereget és egy megbékélt apát hagyott 3 kis lakásban. Ezen az estén még sok gyermekszem felragyogott az angyal megérkezésén. "Mintha tényleg a menny küldötte lett volna a fiata. ífeány, jöttére a kis pislogó,ablakok fényesre felragyogtak.' És béka költözött a szivekbe. Kiürült a szán. Az utolsó kunyhóban is örömkacagás csengett. Éva boldog volt. Könnytői csillogó szemmel köszönte meg a magas fiúnak azt, hogy van szive neki is. Pistát hazaküldték a szánnal, ők § ketten gyaiog indultak vissza a hamaguknak az 5 lámpás 7050-es Orion rádrót, teljesítményéről sok helyen érdeklődhet, Sp&tfa: Orion izzólámna. agát*