Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-01-01 / 1. szám

XVfmriDáiL 1931. január /. Boldog újévet kíván vevőközönségének a Csipke áruház cégtulajdonosa: ALTHANN SÁNDOR Bessenyei-tér 2. A négy huszár A csillag tábor lepihent már, Sötét köd ült az éjszakán. A dancka-völgyi mély sirokbói Kilépett egy csontkapitány. Utána három közlegény jött. Éjfél volt épen. Zord. Sötét. Havas szél fujt a téli tájon, Cibálva a fák üstökét. Váradon át, ahogy haladtak A kapitánnyal legeiül, Fagyott volt már a bluz, a mente,

1 De álltak azért emberül. t Több vihart is kiálltak már ők! £s állta azt több jó, nemes! De mindig elől, mindig élen A dicső, vitéz — ezredes. A vitéz ur!... Az ezred hőse! A daliás, bátor Nagyúr! Sírjukba is letört a jajjszó, Hogy megölték durván, gazul. Hogy ugy temették néma gyászban Húzatlan harangok szaván... Tisztességtenni jönnek Ők most Ezen a zordon éjszakán. És a simái a kapitányuk Megáll a csontsereg előtt: i »A négy huszár, kit eltemettél, A sirbói im elédbe jött. Szavad szivünkbe visszacseng még: A siron tul találkozunk... Az Istené minden dicsőség ! Fiuk térdre !. .. Imádkozunk !... És Geszt felett, a kripta ormán Glória fénye tündökölt. És a négy huszár szent alakja Örök dicsfénybe öltözött. A jó Isten is fenn az égben Megbékült szivvel könnyezett, És a könyvébe jegyzett... jegyzett Tisza népének — uj évezredet! Györék József. Újévi gondolatok Életünk folyamán az esztendők fordulópontja az az alkalom, amikor életünkről gondolkodni vagyunk kénytelenek. Magunkba szállunk, a köznapi és földi dolgokat érdeklődési körünkbői kivetve, elmélkedünk az elmúlt esztendő ködbevesző eseményeiről és feszült kíváncsisággal találfgatjuk, próbáljuk jövőnknek a titkait megoldani. Egy év az ember életében nagyon sokat számit, nagyon hosszúnak tűnik fel, de az örökkévalóságban csak parányi jelentősége van. ' Az esztendők múlása figyelmeztetője, mintegy szimbóluma annak, hogy földi életünk hamar elmúlik, hamar megsemmisül. A vallás és a Szentírás tanítása szerint halálunk után lelkünk élete örökké tart. örökkévalóság! Olyan megdöbbentő jelentőségű és megrázó erejű szó ez. melyet a véges korlátok közé szoritott emberi agy nem is képes óriási jelentőségében fölfogni. Olyan óriási jelentőségű, hogy kellőképen át sem tudjuk érezni s amely a rajta elmerengő emberi elmét az őrületbe képes hajtani. E szónak napi munkánk és járás-kelésünk közben lángbetükkei kellene szemünk előtt ragyognia, hogy minden gondolat un kát és cselekedetünket az erre való gondolás irányítsa. Ha e félelmetes jelentőségű szó minden ember szivében és agyában kitörölhetetlenül helyet foglalna, az emberiség nem lenne azon a züllött erkölcsi fokon, amelyen ma áll. Újév hajnalát az emberiség egyik nagy kincse: a remény világítja be. Nekünk, embereknek, meg van az a jó tulajdonságunk, hogy örökös balsorsunkban és szenvedésünkben sem veszítjük e/hitünket, újra hiszünk, a múlt sok-sok csalódása ellenére is újra remélünk, pedig már sokszor tapasztalhattuk azt, hogy az újesztendei reményekből nagyon kevés szokott meg valósulni. A reményben való állandó csalódásunkról A reményhez irt költeményében böJcsen mondja Csokonai: Biztatóm valái; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. A bennünket érő sok csalódás ellenére mégis szükségűnk van a reményre, mert ha ez nem sarkalna, nem lelkesítene bennünket a jövő küzdelmeire, akkor elveszne önbizalmunk és ezzel életkedvünk is. Egy híres író szerint: Eletünk eJső felét a remény világítja be, a másikat az emlékezés. Számunkra a mult nem pror bléma többé. Akár jólesik rágondolni, akár keserű érzéssel foglalkozunk vele: elmúlt és nem jön vissza már. A múltból minden embernek vannak kellemes és keCemetlen emlékei. Ha hatalmunkban volna és megtehetnénk, a kellemes emlékeket újra szívesen átélnénk, szívesen visszavarázsolnánk, de a kellemetlen emlékektől, melyek néha lidércnyomásként nehezednek lelkünkre, igyekszünk megszabadulni, igyekszünk gondolatainktól távoltartam. Tökéletes ember a földön nincs; apró hibákat, jelentéktelenségeknek látszó rossz cselekedeteket mindenki elkövet. A bűn ellen senki beoltva és felvértezve nincs; a bűn csirája cs hajlama már születésünktől fogva bennünk él. Lelkünkben cselekedeteink alkalmával a Jóság'é's a Gonoszság mindig óriási küzdelmet viv egymással; a kettő közül mindig az marad a győztes, amelyik nagyobb hatást tud reánk gyakorolni. A Jóság szelid, szívhez szóló szavakkai igyekszik szivünkbe és lelkünkbe varázsolni azt, — hogy minden cselekedetünket a hit és a szeretet fenséges ereje hassa át; a Gonoszság csábos szavakkai szeretné agyunkba vésni azt, hogy ne legyünk tekintettel sem erkölcsre, sem vallásra, sem Istenre, — hanem mindent csak a saját tetszésünk szerint cselekedjünk. Annál tökéletesebb lelki tulajdonságokkai rendelkezik az, aki. mindjobban tud a kísértéseknek ellenállani; lelki szépségeit megőrizni és fokozni. Az életünk többé-kevésbé könnyelmű pillanataiban elkövetett apró hibák azok, melyek életünk tükrében néha aűg látható* néha rikitó színfoltokat idézinek elő s amelyek a későbbi idők folyamán a kellemetlen emlékeket felszínre hozzák. Az életünkből eddig eltöltött idő minden örömével, minden keserűségével megsemmisült. Erre tehát már nincs gondunk, de egy másik nagy kérdés mered elénk: mi vár ránk életünk további folyamán? Erre mindnyájan kivétel nélkül kíváncsiak vagyunk, de bármennyire is szeretnénk jövőnk titkaiba belepillantani, erre képtelenek vagyunk. Ebben is Isten végtelen bölcsesége nyilvánul meg, mert az az ember, aki jövőjében sok csapást és szenvedést látna, elvesztené önbizalmát és az az ember, akire a jövőben jólét és megelégedettség vár, elbizakodottá válik. A jövőbelátás isteni adománya csak a prófétáknak és az apostoloknak adatott meg. Mi, véges életű gyarló emberek, csak homályos sejtésekkei és következtetések kel tudunk életünk jövőbeli alakulására gondolni. Várhatunk, remélhetünk mindent, ami jólesik nekünk, de hogy vágyaink és reményeink mennyiben fognak megvalósulni mennyiben fognak teljesedésbe menni, arra csak a jövő fog feleletet adni. Hozhat a jövő sok-sok bánatot, talán még több szenvedést, hozhat azonban örömet és boldogságot is, melyek eddigi élesünket jobbá, vagy rosszabbá formálhatják. Mindezeket előre nem láthatjuk; várnunk kell türelmesen addig, mig a jövő jelen-, né alakul át. Ha küzdenünk kell az éiét viharában, gondoljunk arra, hogy Isten az embert küzdésre teremtette s verejtékes munkával kell megkeresnie mindennapi kenyerét. Ha jólét és gondtalan élet vár bennünket, adjunk hálát Istennek azért, hogy végtelen jóságával megajándékozott bennünket. Állandó örömben és állandó szenvedésben egyik embernek sincs része, mindkettő mindig váltakozva látogat meg bennünket. — Egy mély értelmű mondás szerint öröm és bánat egymás mellett alszanak és nem lehet az egyiket felébreszteni anélkül, hogy a másik fel ne ébredjen. Háaiyan vannak, kik csüggedten, reménytelenül várják a jövőt és mégis boldogan, az öröm jóleső érzésévef tekintenek az elmult esztendőre vissza, mert mást hozott, jobbat hozott, mint amit tőle vártunk. És viszont hányan vannak olyanok, akiknek a jövőt illetőleg nagyszerű reményeik vannak, akik légvárakat építenek és szép terveket kovácsolnak, melyeket az idő, mint egy szappanbuborékot, szétfoszlat, semmivé tesz, mert sok minden nem ugy történt, mint ahogy mi vártuk, mi reméltük. A remények rózsaszínű álmaiból keserű a felébredés. TóvölgyrTitusz' a hires spiritiszta iró szerint: Száz csepp keserűség, egy csepp boldogság: ez az embert életben a normáiii állapot; ebben megnyugodni szociális bölcsesség. Ha van is benne egy kis túlzás, azonban mégis nagyon közel jár az igazsághoz. Az életünk folyamán velünk történő jő vagy rossz eseményekről az embereknek különböző nézeteik vannak. Sokan azt tartják, hogy az emberek sorsukat maguk kovácsolják; ezek szerint tehát az emberi akarat befolyással lehet életünk jövőbeli kialakulására. Hogy igy lenne, nem hihetjük, mert akkor mindenki csak a saját maga önző egyéni érdekeit tartaná szem előtt, embertársai érdekeinek kizárásával mindenki csak vagyonszerzésre, jövőjének mindenáron való biztosításra törekedne, ami felborítana minden társadalmi rendet és a legteljesebb erkölcsi züllésre vezetne. Másoknak az a véleményük, hogy sorsunk nem tőlünk függ, hanem Isten irányítja, tehát a világrend isteni rendezettségii. A természetnek rengeteg sok titka van, amit sohasem leszünk képesek megfejteni. A felvetett kér dés is e titkok közé tartozik s ha már a két, egymástól eltérő vélemény közül választanom kellene én gondolkodás nélkül az utóbbit választanám. Még pedig azért> mert erősen hiszem azt, hogy Isten kezében az Ö akaratának keresztül Boldog újévei kíván vendégeinek, barátainak és iserőselnek Klein Jenő vendéglős BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNOK kedves vendégeimnek, barátaimnak és fóismerőseimnek LACZKOVSZKY ANDRÁS, vendéglős vitelére és céljainak megvalósítására mi csak eszközök vagyunk. Színészek vagyunk, akik a saját sorsunkat játszuk, anélkül, hogy szerepünket előre tudnánk; átéljük mindazt, ami rólunk a

z emberi sors könyvében feljegyezve van. Mikor valakinek bánata, vagy keserűsége van, rendszerint a sors mostohaságát, a sors kegyetlenségét hangoztatja. Az én véleményem szerint sorsunk örömei és fájdalmai Istennel szoros összefüggésben vannak s ha örömünk*vagy bánatunk vaai, akkor rendszerint Isten büntetését, vagy jutalmát érezteti velünk. Az életben bennünket érő örömök és szenvedések mennyisége ki van minden: emberre adagolva; előbbit fokozni, vagy utóbbit mérsékelni teljes lehetetlenség. Bármit hiszünk, bármit gondolunk, annyi bizonyos, hogy a vir lágrend a vélemények különböző-sége miatt sohasem fog megváltoz m. Én még nagyon fiatalnak érzem magamat ahoz, hogy az élet nagy kérdéseiről véleményt mond' hassak, azonban fiatalkorom ellenére is megtanított már az élet arra, hogy a

z élet nem gyerekjáték, hanem egy örökös harc, kemény küzdelem, melynek forgatagában csak azok tudják helyüket megállani, hivatásukat megfelelő módon betölteni, akik erős kitartással, lankadatlan szorgalommal tudják a rájuk bízott munkát, a rájuk bizott feladatot elvégezni. Olyan korban élünk, amelyben fokozott mértékben kell megélhetésünk biztosításáért harcba szállanunk; ebben a korban a henyélőknek, munkától irtózóknak nincsen működési terük. Az Európa egész területén végigszáguldó gazdasági krízis mindenütt érezteti hatását* ennek következményeit és súlyát mindenki megérzi s ezért minden erőnkből keli törekednünk arra, hogy mindennapi kenyerünket a nehéz viszonyok ellenére is biztosítani tudjuk. Madách is azt mondja halhatatlan munkájában, Az ember tragédiájában: Ember! kUzdj és bízva bízzál! Munkálkodjunk, dolgozzunk, — hogy életünket, — amennyire tő-lünk telik, — ezáltal is 'jobbá és. elviselhetőbbé tegyük. Igyekezzünk elémi azt, hogy újévnek a kezdete ne ujabb csalódásoknak, ne ujabb megpróbáltatásoknak, ha nem a jólétnek és megelégedettségnek a kezdetét jelentse. Bizalommal és újra éledő reménnyel fogadjuk az uj évet, háthanem csak remények és kívánságok megsemmisülését, hanem öröimet is hoz. Reméljünk egy jobb jövőt* higgyünk abban, hogy az élet nem csak rosszat, hanem néha örö-. met is nyújt. Bál'nt Mihály. — Hivatalok részére mindenféle könyvkötéseket vállal és készít a Jóba-nyomda könyvkötészete Nyíregyházán. Széchenyi-ut 9. Telefon \