Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-05-10 / 105. szám

1931. május 10. •XVFRVIPÉK. 1 GAZDAMELLÉKLET II II Illllllllllllllllllllll IIINHIIIII llllllllllllllllllllllir A gazda és a hitelező a íöldiehermentesitésbeD Irta: Temesváry Imre dr. ? miniszteri tanácsos, országgyűlési képviselő Már a mezőgazdasági dezoláció kezdetén, 1929-ben láttuk, hogy a mezőgazda a tulmagas közterhek és egyéb szociális terhek mellett a kamatok fizetését már csak ujabb adósság felvételével tudta teljesí­teni. Ez a szomorú folyamat év­ről-évre erősbödött, olyannyira, — hogy az utóbbi időben egyes vi­dékekre nagy számban ingatlan­árverések vannak kitűzve. Felvevő tőkeerős kezek hiányában és külö­nösen akkor, amikor a földjára­dék ál'andó csökkenése folytán, a mezőgazdasági ingatlanok értéke is alászállott, elképzelhető, hogy egy-egy vidéken, ahol tömegesen indulnak meg az árverések, milyen romboló folyamat következik be a földárak kialakulásánál. Ez az ér­tékcsökkenés további ujabb árveré­sekre vezet, mert hiszen a zálog­joggal lekötött ingatlanok értéké­nek lemorzsolódása, szinte köte­lességévé teszi a hitelezőnek azt, hogy követelését árverés utján lik­vidálja. Szerencse, hogy ez a szo­morú jelenség nem általános, ha­nem csak egyes foltokban jelentke­zik, különösen azokon a vidéke­ken, — mint Szatmár, Békés, Csongrád, Csanád és Arad várme­gyék egy-egy részén, — ahol az előző esztendőkben aszály, sáska­járás vagy pedig fagykár követ­keztében az évi termés elpusztult. Mindenesetre azonban a kor­mány sürgős és hathatós beavat-? hozására van szükség, mert hiszen annak a társadalmi rétegnek a meg mentéséről van szó, amely minden­kor á legnagyobb támaszát ké­pezte, a legszorongatottabb idők­ben is, ennek a nemzetnek. Ha már most azt vizsgáljuk, hogy milyen intézkedéseket kellene tenni, hogy lega-'ább a bajok tovább,i kimélyü­Iése megakadályozható iegyen, — akkor a legnagyobb figyelemmel keli lennünk azokra a magasabb­rendü Szempontokra, amelyek ugy bei-, mint külföldi hiteléletünk ga­ranciáit jelentik. Ennek következ­tében még csak foglalkoznunk sem szabad mor; tórium gondolatával, de figyelemmel kell fennünk az ál­lamháztartás mai teherbíró képes­ségére is, amely szinte kizárja (azt, hogy ilyen célokra, ujabb terhek­kel nehezítsük meg az "állami ]köít­ségvetés helyzetét. Hosszúlejáratú állami kölcsönt egyrészt azért sem vehetünk itt föl, mert hiszen A az ilyen természetű hiteligények kielé­gítése tulajdonképpen nem is tar­tozik az államgazdálkodás feladat­körébe. másrészről pedig, mert az állata hitelének is megvannak a maga korlátai. Ezeknek figyelembevételével te­hát. az állam részéről, a megsegí­tésre csak azok az összegek! jfö-' hétnek figyelembe, amelyek az állami költségvetésen kívül, kész­pénzben állanak rendelkezésre, és amelyeknek igénybevétele az állami költségvetés ujabb megterhelését nem igénylik. Ilyen effektív tőkék azok az összegek, amelyek az úgy­nevezett svédgyufakölcsönbői fenn­maradtak, ezenkívül az 1930: XXXI t. c. alapján nyert felhatalmazás kapcsán, rendelkezésre álló az a két és félmillió dollár, amelyet a Kisbirtokosok Országos Földhitel­intézete Newyorkban felvett. Ezek, a körülbelül 27 millió pengő® ki­tevő összegek, lennének azok, a­melyeket ilyen szanálási célra fel lehetne használni. Ezek az összegek azonban elenyészően csekélyek ah-f hoz, hogy ezekből az ország el­adósodott gazdaközönségét, hosz­szulejáratu kölcsönökkel, teljes mértékben elláthassuk. Ilyenképpen, ha a teherrende­zési akció sikerét biztosítani akar­juk, akkor, elsősorban csak azo­kat a mezőgazdákat szabad az el­járásba belevonni, akik a legszo­rongatottabb helyzetben vannak, a­kiknek adósságai már birtokaik ér­tékének 50 százalékát felülmúlják. Miután azonban a rendelkezésre áUó, élőbb említett tőkék mégezt a( megoldást is csak részben fedez­hetik, arra pedig nincs kilátás, hogy a közei jövőben importkölcsönök­kei tudnánk hosszúlejáratú köl­csönt. bocsátani a bajbajutott gaz­daközönség rendelkezésére, ennek következtében a korímány elgondo­lása az, hogy a függő Adósságokat, vagy ezeknek egy részét maguk, azok a hitelezők bocsássák a gaz­daközönség rendelkezésére, akik azt eddig is nyújtották, de méltányos kamat mellett változtassák át hosz­szulejáratu kölcsönné. Ma ugyanis az.első, második helyen zálogjoggal biztosított hitelezőn kivüi a barmia­dig vagy még távolabbi helyen lé­vő hitelezők a pénztelenség és ia föld értékének lecsökkenése követ­keztében, alig számithatnak arra, hogy az ingatlan elárverezése ese­tén is, hozzájuthassanak kölcsö­neik teljes kiegyenlítéséhez. A hi­telezőknek tehát ma már nem érde­kük az, hogy a birtokot elárverez­tessék, inkább beleegyeznek abba, hogy esetleg lecsökkentett követe­lésüket hosszuiejárafti kölcsönné alakítsák át, különösen akkor ha, miegvan részükre az a garancia, hogy ennek a hosszúlejáratú köl­csönné átalakított követelésnek ka­matait és tőketörlesztését feltét­lenül meg fogják kapni. A kérdés tehát az,' hogy; a *ife­lező miben találja meg ez^a kellő garanciát. Erre vonatkozólag a földtehermentesités előmozdítására vonatkozó, imtost életbelépő tör­vénycikk ugy intézkedik, hogy eze­ket a követeléseket a Magyar Pénzügyi Szindikátus váltja át a hitelezőktől és ezért könyvjóvá- , Írásokat, vagy fixkasmiatozásu köt­vényeket bocsát a hitelező rendel­kezésére, a Pénzügyi Szindikátus­nak ezekért az átvállalt kötelezett­ségeiért azonban az államkincstár vállalja a teljes garanciát. Ezek­kel az államilag garantált könyv­jóváirásokkal és kötvényekkei ren­deződnek a mezőgazdasági adós­ságoknak. tartozásoknak azok a részei, amelyek egyébként már ren­dezhetők nem lennének. Ez a teherrendezési akció te­hát, tulajdonképpen, azt célozza, hogy az állaim segitő kezével^'(az 1 összes érdekelt hiteíezők jóakaratú együttműködése révén, a tartozá­sok kiegyenlítésére vonatkozólag, miagánegyességi uton, olyan megál­lapodást köthessen a bajbajutott gazda a hitelezőkkel, hogy kötele J zettségeinek kiegyenlítésére évről­évre csak annyit fizet, amennyi'az ő teherbíró képességét felül nem haladja. Amilyen mértékben javul tehát az eladósodott gazda helyzete, — ugyanolyan, vagy talán fokozottabb mértékben javul a hitelezőé islert hiszen a hitelezőre nézve eddig két­séges adós helyébe most már a Pénzügyi Szindikátus lép adósként. Nem lehet tehát kétséges az, hogy ilyen garancia mellett a hitelezők nem fognak vonakodni az egyes­ség megkötésétől. A szőlőtermelés problémája Irta: Udvardy János, or szággyülési képviselő. A mai általános gazdasági vál­ságban is valahogyan a legelső fel­adatok közé tartozik a szőlőterme­lés problémája. Csonka hazánk területébői 386 ezer kat. hold a szőlő, amelynek a megmunkálásához évente, mindent egybevéve, 40—50 millió napszám szükséges. A nagy nemzeti vagyon, amely a szőlőben fekszik, a munka, amelyet a szőlőtermelés e válsá­gos időkben a mezőgazdasági mun­kásságnak ad, még a jelenlegi sze­gényes bérviszonyok közt is jelen­tékeny összeg és elvitathatatlanná teszi a szőlőtermelés nagy nem­zetgazdasági jelentőségét. A nemrégen még jómódú szőlős­gazdák a tönk szélére jutottak, mert a bort eladni nem tudták és a hegyi, vagy homoki — más mü­velésre alkalmatlan — talajon uj gazdálkodáshoz nem foghattak. — Jobb sorsra érdemes gazdatársaink az első vigaszt akkor kapták, mi­kor maga, Bethlen István gróf mi­niszterelnök vette kezébe az ügyet. Azonban, bár bizonyos, hogy a mi­niszterelnök meg is fogja oldani ezt a kérdést, nekünk magunknak is keresnünk keli a lehetőséget a bajok orvoslására. Régóta hangoztatjuk, hogy tö­megtermelés helyett a szőlőnél is, a minőségi termelésre kell áttérni. A tömegborok helyett lehetőleg csemegeszőlőt kell termelni, min­denekfölött pedig szakítani kell az­zai, hogy a szőlőben fát nem tü­rünk. Igen jól jövedelmező Sor­közi müvelésnek bizonyult az, hogy ha szőlőinket rendszeres gyümölcs­telepítéssel igyekszünk másoldalu hasznothajtásra is beállítani. Az el­ső években sincs hátrányára a sző­lőnek a közé ültetett csemete, ké­sőbb pedig olyan jövedelmet bizto­sit, amely a kipusztítandó szőlő­tőkék jövedelmezőségét többszörö­sen pótolja. Saját tapasztalataim alapján írom ezeket, mert az em homoki 'szőlőmbe ültetett barack­fák jövedelme messze meghaladta a legjobb szőlők jövedelmezőségét is. Erre vonatkozólag különben a földmivelésügyi minisztérium gyü­mölcsészeti osztálya — Tellmann Károly miniszteri tanácsos — min­den gazdának szívesen ad felvilá­gosítást. Ami már most a szőlőtermelés előmozdítását illeti, az Országos Gazdafrontnak a kormányhoz inté­zett memorandumára hivatkozom, melynek érdemi része a következő: 1. A borfogyasztási adó fokoza­tosan töröltessék el; 2. a borecetké­szités szabadittassék fel; 3. saját termésű borok kimérésére engedé­lyek egyszerű bejelentésre^ közigaz­gatási uton, soron kivül adassanak ki; 4. szőlők fenntartást é9 boH szőlőknek csemegeszőlőkre való átalakítási költségeire, a régisző­lő-feiujitási kölcsönfeltétefeknek megfelelő kedvező hitei bocsájtas­sék a termelők rendelkezésére; 5. a szőlők adója lényegesen szállit­tassék le; 6. borszőlőnek csemege­szőlővé való átoltása esetén több évi adómentesség engedélyeztes­sék; 7. oltáshoz nemes vesszőanyag dijtalanu'. vagy kedvezményesáron bocsájtassék rendelkezésre; 8. a borpárlat készítése szabadittassék fef; 9. pinceszövetkezetek alakítá­sa, legalább minden borvidéken, hathatósan támogatassék; 10. a bor és szőlő vasúti fuvardiia szál­líttassák le; 11. a szőlő- és gyü­mölcstermelésnek rovar- és gom­babetegségek ellen váló rendsze­res védelme céljából a hegyközsé­gek, vagy a pofftikai községek, esetleg termelő szövetkezetek ut­ján alkalmas gyümölcsfa- és szőlőpermetező gépeket, anyagokat nagyban szerezzenek be. hogy a vé dekezés költsége csökkentessék; 12. a védekezés tétessék kötele­zővé és ellenőriztessék; 13. a gyümölcs- és csemegeszőlő szál­lításához egyöntetű csomagolóesz­közök díjtalanul, vagy kedvezmé­nyes áron bocsáttassanak rendelke­zésre; 14. a csemegeszőlő- és bor­kivitel minden eszközzel "támogat­tassék; 15. a borfogyasztás érdeké­ben a propaganda ugy szerveztes­sék meg, mint az a sörfogyasztás érdekében működik; 16. a gyü­mölcstermelési akciót nagyobb ösz­szegekkei támogassa a kormány, hogy minél nagyobb területek le­gyenek bekapcsolhatók e nagyje­lentőségű akcióba; 17. az újonnan telepített gyümölcsösökre több évi adómentesség engedélyeztessék; 18. a gyümölcstermelésre bevont te­rületeken a nyúl duvadnak minősít­tessék; 19. a szovjet bor dum­pingjével szemben való sürgős ak­cióra keressük meg a kormányt, az összes gazdatársadalmi Szerve­ket, hogy erőteljes n mzciközi ak­cióval ellensúlyozzuk a fenyegető veszedelmet. Én a magam részéről ezeken fe­lül a külföldi piacok megszervezé­sét sürgetném annak a sokféle ha­misításnak a megakadályozására, a­mely a külföldön, Európában, Ams rikában a magyar bor jó hírnevét rontja. , Olcsó rézgáltc A Debreceni és Hajduvárme­gyei Kertészeti Egylet, valamint a Tiszántúli Taültetők Társasága tag jai részére kedvezményes áru da­rabos és brikett rézgálic beszer­zésére igazolványt ad ki az Egylet: Debrecen. Hunyadi-u. 5. — Iga­zolványt minden tag kérhet akár személyesen, akár íev.-lapon. Az igazolványon rajta van a rézgálic ára és a cim v ahonnan az igazol­vány ellenében azt bármily mennyi­ségben beszerezheti. , Szabolcsvármegye és Nyíregyháza Címtára 1930—31. évfolyam! Szerkeszti: VERTSE K. ANDOR. Kapható a 3serzónél és a könyv­kereskedésekben Ára 5 P. Vidékre 5*60 P előzetes beküldése, vagy utánvét mellett megrendelhető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom