Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-04-19 / 88. szám

1931. ápríl.s 19. JfitmttiiK, lEBB^ES GAZDAMELLEKLET ^llllllllllllllllllllll!lllllll!!!lllilllllllll!l!llllllllllllllll!lllillllll!!!lillllllllillllllllllllllllllll!!l>llll!llllll á falvak népe alkotja az ország igazi erőforrásait Egy-két héttel ezelőtt kerü'.tek nyil­vánosságra az ez év elején tartott népszámlálás előzetes eredményei, melyek elé nagy várakozással tekin­tett az egész ország közvéleménye. Egy ország népesedési viszonyai mindenkor nagy érdekkel birtak az illető nemzetre nézve, de hatványo­zottan fontos a népesedési viszo­nyok mikénti alakulása a magyar­ság szempontjából, mely a triano­ni csonkítás következtében su'.yos vérveszteségeket szenvedett nemcsak országterületben és anyagi javak­ban, hanem népességében is. Bi­zonyára emlékünkben élnek még azok az adatok, melyek szerint 1910-ben a magyar birodalom la­kossága Horvát-Szlavonországgai együtt 21 millió volt s magának az anyaországnak lakossága is jóval felülhaladta a 18 milliót. Ez a te­kintélyes lélekszám annakidején súlyt, jelentőséget és erőt kölcsön­zött nemzetünknek, mely a közjogi kapcsolatban velünk együtt élő Ausztriával együtt lélekszám tekin­tetében közvetlenül a legnagyobb európai nemzetek: Oroszország, Né­metország, Anglia, Franciaország és Olaszország után következett. — Sajnos, országunk trianoni szétda­rabolása jelentős és végzetes vál­tozásokat hozott e téren. Nagyba­talmi állásunkat az Ausztriával fenn álló közjogi kapcsolat megszűnése és a területi csonkítás következté­ben elveszítettük és a kis nemzetek sorába kerültünk. Az 191 o. évi 21 millió lakos helyett 10 év múlva, azaz 1920-ban a népszámlálási sta­tisztika 7,980.143 akost t-t! <!t a megcsonkított ország területén s az a szomorú helyzet állott elő, hogy az országunkat környező, úgyneve­zett »utódállamok«, amelyek Tria­non előtt vagy egyáltalában nem léteztek, vagy területüket a mi meg­csonkittatásunk révén növelték, ma jelentősen nagyobb népességgel ren­delkeznek. mint Csonka-Magyarort­szág. Ily szomorú körülmények között érthető, hogy a magyar nemzet két­szeres figyelemmel kiséri népese­dési viszonyainak alakulását, mert igen fontos érdekünk, hogy népese­désünk a'akulása legalább is azt a rangsort biztosítsa a magyarság szá mára, amelyet 1920 óta az euró­pai nemzetek között elért. A lakosság számbeli fejlődésének legfontosabb tényezője a természe­tes szaporodás. Ez a statisztikai ki­fejezés azt a számot jelenti, amefy­lyel az élveszületések száma a ha­lálozások számát az 01szágban meg­haladta. Jelenti tehát az ország szü­letési többletét. Ilyen természetes uton az ország lakossága az utolsó 10 esztendő alatt 768.1 50 lélekkel gyarapodott, ami 9.6 százalékos szaporodásnak felel meg. A ter­mészetes s/aporodásnak részletes statisztikai adatai azonban azt bi­zonyítják, hogy az országnak nem minden egyes vidéke járult egyfor­ma arányban a lakosság termé­szetes uton való gyarapításához. A vármegyék, tehát a vidék statiszti­kája ebben a tekintetben igen ked­vező, csak a három »egykés« du­nántuli vármegye (Baranya, Tolna, Somogy) marad el erősen, valamint Bács-Bodrog és t'ékés vármegye kisebb mértékben az országos sza­porodás üteme a városokban, főleg az ország legnagyobb városában: Budapesten, mely 1 millió lakossá­gával az utolsó 10 esztendő alatt mindössze 407 főnyi" természetes szaporodást tudott felmutatni. Ha­sonlóképen kedvezőtlen a helyzet vidéki városainknál is, amit az a körülmény bizonyít, hogy 11 leg­nagyobb városunknak másfél mil­liónyi lakossága ellenére csak 31.800 főnyi szaporodása volt. Ezek az adatok kétségbevonha­tatlanul azt bizonyítják, hogy a ma­gyar nemzet legbiztosabb erőforrása ma a vidék, a magyar falvak né­pe, ez az egyetlen erőtartalék, mely egészséges irányú szaporodásával gyarapítja a magyar nemzet lélek­számát, erejét és jelentőségét. Ténylegesen azonban az ország lakosságának gyarapodása az utolsó 10 év alatt kevesebb volt, mint az előbb említett 768.150 főnyi ter­mészetes szaporodás. A népesség tényleges szaporodása ugyanis csak 694.671 lélek volt, azaz 73.479-cei kevesebb, mint a természetes sza­porodás száma. Ez a szám mint a természetes születési többlet és a tényleges szaporodás különbözete, a kivándorlás számarányát muiatja, annyit jelent tehát, hogy az utolsó tiz év alatt 73.479 lélek hagyta ex az ország határait. A kivándorlók csekély létszáma elsősorban termé­szetesen azokra a korlátozásokra ve zethető vissza, melyet az Északame­rikai Egyesült Államok és a többi országok is az utóbbi években a be­vándorlások megakadályozása cél­jából emeltek. Az 1930. évi népszámlálási sta­tisztika megállapítása szerint Cson­kamagyarország összes lakosainak száma a mult év végén 8,683.740 lélek volt, ami annyit jelent, hogy a tényleges szaporodás aránya az utolsó 10 év alatt 8.7 százalék volt. Az előző háborús évtizedben, 1910 és 1920 között ez az arány­szám csak 4.9 százalék volt, tehát az előző évtizedhez viszonyítva a helyzet mindenesetre lényegesen ja­vult. A békebeli, 1910-ig tartó év" tizedek népesedési viszonyait tekint­ve, azonban meg kell állapitanunk, hogy a jelenlegi államterület tény­leges szaporodása mindig megha­ladta a tényleges szaporodás jelen­legi számarányát. Az 1930. évi népszámlálás igen érdekes adatokat gyűjtött össze a jelenlegi gazdasági válság egyik legszomorúbb tünetére, az ország­ban uralkodó munkanélküliségre nézve is. Az összegyűjtött adatok szerint Csonka-Magyarországon a munkanélküliek jelenlegi száma 227.828 lélek. Ennyi az ipari, ér­telmiségi és mezőgazdasági mun­kanélküliek együttes száma. Meg­jegyzendő, hogy mezőgazdasági munkanélküliek a hivatalos statisz­tika csak az oly egyéneket tekin­thette, akik a népszámlálás idő­pontjában legalább 6 hónap óta vol tak munkanélkül. Ennek oka az volt, hogy a népszámlálás időpont­jában, tehát december hónapban általánosságban szünetelnek a me­zőgazdasági munkák s igy a fenti korlátozás tekintetbevétele nélkül a mezőgazdasági munkanélküliek szá­ma közel 100 százalék lett volna s igy nem mutatta volna híven a gaz­dasági válság tulajdonképeni fokát. A munkanélkülieknek ez a jelentős száma egyébként az ország összest lakosságának 2.6 százalékát, a ke­reső lakosságnak pedig 5.5 százalé­kát teszi. Az országos átlagot azon" ban erősen felülhaladja a mun­kanélküliek száma. E téren Buda­pest vezet ,hol a lakosság 7.8 szá zaléka áll munkanélkül s a munka­nélküliek száma 77.883. A többi városok közül főleg Debrecenben, Miskolcon, Pécsett és Győrben ma­gas a munkanélküliek arányszáma. Lényegesen alacsonyabb ez az arányszám a vidéken, tehát a vár­megyékben, melyek közül e szo­morú statisztika terén Pestmegye áll az első helyen, majd Csongrád­megye következik, ahol a munka­nélküli kubikus földmunkások szá­ma igen jelentős. A népszámlálási statisztika még több más kérdésrre is igyekezett számszerű felvilágosítást adni, igy megállapítást nyert, hogy a lakások száma az 1920. évi 1,825.565-ről 1930-ban 2,1 89.736.ra emelkedett, ami jelentős javulást bizonyít a la­kásviszonyok terén, amennyiben a lakások szaporodása felülhaladta a lélekszám gyarapodásának arányát. Álatlánosságban a népszámlálás statisztikai adatai minden vonat­kozásban azt bizonyítják, amit egyébként 10 esztendő óta mind­annyian érzünk és tudunk, hogy t. i. országunknak a trianoni ha­tárok által megszabott csonka te­rülete túlságosan szük a magyarság számára. Jelenlegi népességünkkel, melyből egy négyzetkilóméterre kö­zel 94 lélek esik, Európa legsű­rűbben lakott országai közé kerül­jünk s hazánk leromlott gazdasági és társadalmi viszonyai egyáltalá­ban nem alkalmasak arra, hogy e sürü lakosságnak nyugodt és biz­tos megélhetést nyújtsanak. Ennek ellenére sem szabad azonban arra gondolnunk, hogy nemzetünk ter­mészetes és tényleges szaporodását meggátoljuk, mivel éppen nemze­tünk számbeli gyarapodása adja meg számunkra azt az erőt, melyre legszentebb és közös nemzeti esz­ményünk megvalósítása érdekében feltétlenül szükségünk van. Szilágyi László dr. A hússertéstenyésztés aktuális kérdései A hússertéstenyésztés hazánkban^ amint azt a legutóbbi országos te­nyészállatvásár a legjobban igazol­ta, hatalmas lendületet vett és olyan nagy mértékben előretört, amire senki sem mert számítani. De előre­tört nemcsak számbelileg, hanem minőségileg is, ugy hogy ma már nehéz eldönteni, hogy az országban melyik a legjobb hussertés:enyészet. Az utóbbi időben talán az állat­tenyésztés egyik ágában sem hoz­tak annyi áldozatot, mint éppen a hússertéstenyésztés terén, de meg is látszik az eredmény, amit még a külföld is elismer. A hussertésite­nyésztés fellendülését talán legjob­ban enesei Dorner Bélának, a HOE elnökének a közgyűlésen mondott Bizfos jövedelemmel jár a fajtaazonos jól megválasz­tott gyümölcsfacsemeték telepítése. Ne gondolkozzék tehát, ha­nem siessen a VÁROSI KERTGAZDASÁG FAISKOLÁJÁBA (volt Csapat-kórház mellett) az Önnek legjobban megfelelő min­den betegségtől mentes garantált fajtiszta gyümölcsfa csemeték leg­szebb példányait saját részére biztosítani. Diszfák, diszbokrok, cserjék, örökzöldek és évelő növények nagy választékban. 1798-10 Legolcsóbb napiárak! Telefon 201. Nagy képes árjegyzék ingyen. Telefon 156. szavai igazolták. A nagy fellendülésnek magyará­zata az állami akció, a nagy te­nyészimport, de legfőképen a ba­con áru és a sonkasüldő iránt ta­pasztalható nagy kereslet, az állan­dónak mutatkozó külföldi piac és az, hogy ebből tud leghamarabb pénzt csinálni ugy a kis-, mint a nagytenyésztő. Eddig 2000 darabot adtak az állami akció keretében megfelelő állami hitelle- és igy az állatok és azok szaporulata fogja a - kölcsönt megtéríteni. A nagy fellendülés azonban kell, hogy mindenkit elővigyázatra, kö­rültekintő munkára serkentsen, mert hiszen már most is hallunk szélté­ben, hosszában hangokat, hogy ez is éppen ugy, mint minden más kez deményezés, meg fog bukni. Ter­mészetesen megibukhatik és meg is bukik, ha ezen a téren egyes igen fontos dolgokat nem vesszük figye­lembe és kizárólag csak a gyors, minden áron való haszonra és nem tenyésztői eredményekre és tökéle­tességre törekszünk. A hússertéstenyésztés terén to­vábbra is a feltétlen selektálás, törzskönyvezés és a teljesitőképesf­ségre, úgynevezett leistungra való tenyésztés a feladat, mindezeken felül a tenyésztés rentabilitása. Bi­zonyos, hogy csak az a tenyészet boldogul, amely olcsón tud majd termelni. Mindezek a kívánalmak jegecesedtek ki a HOE legutóbbi közgyűlésén. A mai helyzetképből az is meg­állapítható, hogy a közeljövőben a kisgazdatenyésztés is elő fog tör­ni, amint ezt a szarvasmarhate­nyésztés fellendülését elősegíti majd a kötelező pedigreebevezetés is, amelyre annál is inkább van szük­ség, mert ma már a külföld, leg­jobban a megszállt erdélyi terüle­tek érdeklődnek nagyon a bacon áru

Next

/
Oldalképek
Tartalom