Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-04-19 / 88. szám

2 JWVíRYIDélC. 1931. április 19. iránt. A pedigree bevezetése főleg a Balkán szempontjából fontos, mert ezzel a silányabb, de olcsább Balkán-anyag szorítható ki a vil ágpiaci versenyből. A hussertéstenyésztés jövő feladatai közé tartozik nemcsak a nyugati piacok biztosítása, márkázott és pedigrees áruval, hanem a Balkán megszervezése is; ennék egyik eszköze a megfe'elő propaganda alkalmazása. A hussertéstenyésztés terén rá kell majd térnünk — amint többek között a közgyü'ésen megtartott előadásában Konkoly György dr., a kivá'ó szakértő is kifejtette — az elittörzskönyv bevezetésére. Nagyon helyesen foglalt állást a hussertéstenyésítők összeségc amellett is, hogy akinek törzskönyvezett tenyészete nincs, ne lehessen tagja az egyesületnek és igy ne vehessen részt az állami akcióban. Ez azért fontos, mert csak igy biztosíthatjuk azt az anyagot amelyre ma az országnak az export Szempontjából is szüksége van, nevezetesen, hogy márkázott árut tud jon külföldi piacra dobni és ezzel magának olyan pozíciót biztosítani, mely viszont lehetővé teszi az országban a rentabi is bacon áru gyár tását. A hasserrtéstenyésztés terén már ujabb irányzatról is beszámolhatunk. Ismeretes, hogy a hússertésetenyésztés terén is tért hódított a leistungra való termelés és ma azt látjuk, hogy a teljesítőképességet illetőleg már ku önböző felfogások alakultak ki. Vannak, akik ezt az alomsuly és választási suly alapján állapítják meg, mig az ujabb irányzat ezzel nem sokat törődik, bár figyelembe veszi, de inkibb aszerint bírálja el, hogy melyik*koca állította elő olcsóbban és gyorsabban a jobb takarmányértékesités révén azt a tenyészanyagot, ameiy hi, atva van a tenyészet rentabi itását előmozdi ani. Erre vonatkozóan Bicdermann Imre báró folytatott érdekes kísérleteket és az általa ta ált,, a közgyűlésen felsorolt adatok ka' támasztotta alá teóriáját. Ö állította fel azt a tételt, hogy nem mindig az alomsuly döntő a leistung szempontjából. Az ő felfogása s:erint ez függ: i. a malacok számától; 2. a takarmányértékesi:ő tu'ajdonságtól és 3. a tartási költségektől. Ennek a három tényezőnek összhangban kell lenni. Ebből az ujabb irányzatból az következik, hogy a tenyésztő akkor, amikor teljesítőképességről be6zél, a legtöbb jövedelmet produkáló anyákat és egyebeket tartsa meg lés a fontos az is, hogy az állatokat állandóan kondícióban tudja tartani. Ezzel az irányzattal kapcsolatosan merültek fel más újítások is, melyeket ugyancsak kísérleti alapon határoztak meg. Ismeretes, hiszen a Nemzeti Újság hasábjain magam is számtalanszor Szóvátettem, hogy a tenyésztés rentabilitásának egyik alappillére a higiénia és erre nálunk, sajnos főleg a köztenyésztésben, nem sok gondot fordítanak. Ha valahol, ugy á sertéstenyésztés és főleg a hussertéstenyésztés terén nagy jelentőségű a higiénia, éppen azért az ujabb irány zat azt ajánlja, hogy ne alakítsunk át régi aklokat, karámokat stb. malacnevelő ólakká drága pénzen, hanem telepítsük ki — ha lehet erdőségekbe, távol a major központjától és közlekedő utaktól — a sertéstelepeket, az olcsóbb termelés céljából építsük a disznóólakat fából, deszkából, stb., amint erre már több példa van az országban. Legújabban egyes tenyészetekben megváltoztatták az elválasztás, azt mondhatnám évezredes módszerét, amennyiben nem a fiatalokat veszik el az anyáktól. A helyváltoztatás az újszülött állatnál mindig visszaeséssel jár, né| ha ennek folyamányakép megcsökik. Az is hatást gyakorol rá, hogy idegen helyre került s mig azt meg nem szokja, zsémbeskedik, ami mind a termelés rovására megy. Ezért ma sokhelyütt az anyákat viszik át egy másik istállóba, ólba ugy, hogy a malacok a maguk megszokott helyén, társaságában maradnak és észre se veszik, hogy az anyjuk nem jött szoptatni. Ez természetesen kettős malacoztatásnál nem eszközölhető. A hygienia egyik követelménye, amitől ugyancsak a tenyésztés rentabilitása függ, az állatokkal való jó bánásmód, amire még náiunk ugyancsak nem fordítanak elég gondot. Az alsóbb néposztá.y tanfolyamokon való kiképzése >e téren is meg fogja hozni gyümölcsét. A hussertéstenyésztés örvendetes fellendülése szükségessé teszi a kérdés állandó felszinentartását és ismertetését, mert ma már az állami akció révén igen sok lateiner is belekapcsolódott a bacon áru tenyésztésébe és a bacon húsáru termelésbe. Ezért szükséges, hogyan állam továbbra is támogassa akciójával a hussertéstenyésztést. A tenyésztők tömörüljenek lehetőleg szövetkezetekbe, mert csak i y uton biztositható a megfelelő tenyészanyag jutányos és megbízható módon való beszerzése az Országos Hussertéstenyésztő Egyesüet közreműködésével és csak i y uton biztosi.ható a termelt, márkázott áru jó értékesi ése és a külföldi piac ellátása és fentartása. A bacon áru mellett a sonkasüldő (110—130 kilós anyag) is igen keresett és ennek minél tökéletesebb előállításával módunkban áll magunkat a drága cseh ipari terméktől, a cseh vagyis prágai sonkától mentesíteni. Igen keresett anyag a tőkesertés, a nagyobb sulyu bacon, ennek az egész évben van piaca. Ha tehát a szépen nekiéndült angol hussertéstenyésztés további fejlődését, nagy forgalmát, a külföl di exportját, a hazai finom hus és hentesáru fokozottabb fellendülését akarjuk elősegíteni, akkor csak finom, a húsipar ki ánalmainak megfelelő és külföld részéről keresett anyag tenyésztését kell teljes odaadással felkarolni és akkor tenyésztésünknek ez az ága s-m fog kudarccal végződni. Kukuljevic József dr. Nagy baj van az idén a koflókkal, tenyészfojást költessünk A szabolcsi gazda aggodalommal lesi az idő jobbrafordulását. A télies idő, a zord áprilisi napok, a süvöltő havas esőt verő szél hátráltatja a gazda munkálatait. Nem tud vetni, paiáiitáznf a gazdaszszony sem. Más baj is van a gazda otthonában. Az idén a baromfitenyésztés első feltétele, a kotló sem jelentkezett kellő időben. A hideg időre rendkívül érzékenyen reagál a baromfi. A tojást adó tyúk szervezetében gátlások lépnek fel a tavasz késedelme következtében és a kotlás az idén szokatlanul késik. A gazdasszonyok azt panaszolják, hogy nincs kotiójük és a keltetőgépeket látják ei olyan nagymennyiségű megrendelésekkei, — hogy a vármegyében ez idő szerint működő gépek nem képesek ellátni az érdeklődőket. De nemcsak a kotló hiánya okoz ebben az évben speciális bajt, hanem a keltetés csekély eredményessége. Máskor a kotló általában nagyobb százalékban keltette ki az alája rakott tojásokat, ímint a keltetőgép, ma hallottunk olyan házról, ahoi a 'kotló alá tett 20 tojás közül mindössze 1, máshol pedig 10, harmadik helyen 12 kelt ki. Az 50 százalékos kelés nem tartozik a legrosszabbak közé, mégis rendes körülmények között a 85—90 százalékos kelésre lehet számi tani. A máskor februári csirkének nevezett keltetésí eredmény az idén jóvai későbbi időre halasztódik és félő, hogy ha egyszerre meleg lesz, a megfelelő udvarral* nem rendelkező gazda csibéi elpusztulnak. Ez annál is inkább könnyen bekövetkezhet, mert hiszen az idén kikelt csibék nem valami életképesek. KiVételt képeznek azok, amelyeket elsőrangú tojásokból keltettek. Most tünt ki igazán, mennyire nem szabad sajnálni a pénzt erős csíráju faj tojásokért. Nagy kereslet mutatkozik a leghorn és a vörös izlandi tojások iránt, de ezeknek árát — elég helytelenül — még ma is sokalja a tenyésztő. Nagy farmokban, amelyek megbízhatósága, hírneve eKőrangu, ma sem adják a tenyésztojásokat alább 60 fillérnél. De ezekben a farmokban drága külföldi kakasok alkalmazása után nem' is szállhatnak lejjebb az árakkai és aki megadja a tojás árát, nem jár rosszul, mert a felnövő baromfiak tojóképességében meg fogja találni számítását. Nyíregyházán aránylag olcsón lehet jutni elsőrangú fajtojásokhoz, mert tudunk eseteket, hogy igazoltan nagy tojáshozamu tyúkoktól származó tojásokat már 25—30 f-ért adnak. Aki nagy tojáshozamu csibét akar tenyészteni, jót t£Szi, hogy ha a tenyésztojás megválasztásánál nagy körültekintéssel iár e

lt Igy amikor vásárolni megy, követelje, hogy számmai ellátott tojásokat adjanak el" neki, és azt is kérje, hogy mutassák meg azt a tyúkot, amefytői a tojás származott. Ezek után meggyőződhet arról, hogy kiváló anyától Származó csibéi lesznek, különösen ha nem elégszik meg a tyúk külső szépségévei, hanem megkéri az eladó tenvésztőt hogy mutassa meg a tyúk tojólapját. Ha azt látja, hogy a tyúk átlag havonként 16—20 tojást tojt, akkor bizalommal vehet a tojásbólj mert ez a tojásszám már évi 200—220 tojásnak felei meg. Általában arra keli vigyáznia a tenyésztojást vásárlónak, hogy az, akitől vesz, fel tud-e mutatni csibében, jércében .tojóban olyan állományt, amely valóban elsőrangú. Sajnos, sok félrevezetésnek van a vásárló kitéve, mert sok a lelkiismeretlen ember ezen a téren is. Olyan, aki csak a hasznot nézi, nem pedig az ország baromfitenyésztésének nagy érdekeit. A vérbeli tenyésztő csakis jót ad. De ki a vérbeli tenyésztő? Akiről tudjuk, hogy maga foglalkozik az állomány nyai, maga biztosítja a táplálékban a nélkülözhetetlen alkatrészeket. Csak megbízható helyekről vegyünk. És ha ilyen helyet talá'tunk, akkor ne sajnáljuk a néhány fillér különbözetet és vegyünk fajbaromfi tojást. A fajbaromfi — mint a fehér leghorn is — sokkal" nagyobb mértékben és gyorsabban fejlődik, sokkai előbb tojik, mint a parlagi. Erről bárki meggyőződhetik. Tegyen a kotlója alá 10 leghorn tojást és 10 parfagi tyúktojást. Jelölje toeg a tojásokat és jelölje meg egy kis pamutnak a lábra kötésével a kikelt csibét is. A leghorn csibék már a negyedik napon elárulják, hogy gyorsabb fejlődésüek. Szárnyuk fehére kivillan a sárga p'fheségből" és efeven csíripeléíük éleimet követel még aznap. Ne gondoljuk azonban, hogy az etetés valami ördögi mesterség, ha már faj baromfiról van szó A leghorn csibének az efső napon nem adunk semmit, a másodikon mosott kavicsszemet és porrá tört faszenet adunk neki, ivóvizet vagy aludt tejet adunk ivásra. Azután a durvara darált és kiszitáít tengeri, buza vagy zab, esetleg köles adagolandó. Később rátérünk a száraz eleségre, amelyben olyan alkatrészeket keverünk, ame'yeket aránylag oicsőn kapunk már Nyíregyházán is. Halliszt, husliszt, váriisizt sörélesztő, egy kis peck, egy kis siutos, kénpor van a keverékben árpa, buza vagy zabliszt alapanyagban. Ma már nem szokatlan ez az etetési 'mód a tanyán sem. Tudomásunk szerint Nyíregyházán a Hangya szövetkezet és a Tisztviselő Szövetkezet boltja után íto"bb kereskedő árusítani fogja a tyukeleséget. .Ma már elmúlt az az idő, mikor a tyuknák jó volt a hulladék, meg ai. ocsu is. Ma kitűnt, hogy a jó szabolcsi búzát, tengerit sehol sean lehet annyira értékesíteni, mintha tojástenmelésre használom fel. Mihamarabb meg fogja tanulni a nyiregyházi gazda is, miként keli a baromfit ugy tartani és ugy etetni, hogy megkettőződjék a tojáshozam Ne felejtsük el, hogy tojásban óriási a kereslet és ha minden második házban tojáshozamra tenyésztenék is a baromfiakat, akkor is keletje volna a popularitás szempontjából talán a kenyér után a legfontosabb cikknek, a tojásnak. Természetesen hiu ábránd azt hinni, hogy a baromfitenyésztés gazdaggá tehet, hogy nagy pénzekhez juttat. Nem. A baromfitenyésztés tisztes megélhetést biztosíthat annak, aki maga fekszik neki az odaadó munkának, aki szereti az állatokat. Láttam, miként történik az u. n. bérkeltetés. A bérkeltetőnek se éjjele, se nappala. A keltető gépet éjszaka is megnézi, vájjon nem szállt-e, vagy nem emelkedett-e a hőfok. Van-e megfelelő páratartalom. Ég-e jói a fütő test? És ennek a megfeszített figyelemnek mi az anyagi ellenértéke? Egy tojásbérkeftetési ára 10 fillér. Ha a gépbe mondjuk 320 tojás kél ^gyszerre^ akkor k^p a keltető a 21 napi fáradságos munkáért 32 pengőt. Ebbői számítsunk fe melegítő anyagra 7 pengő 50 fillért. A három heti keltetésér t tehát jut 24 pengő 80 fillér, ami alig több naponként 1 pengőnél. Számítsuk ehhez a fizikai fáradalmakat is. Az első h ét elteltével a keltető egyenként lámpással világítja a tojásokat, hogy megállapítsa, kötöttek-e. A rosszakat kiemeli a gépbői, de már 14 nap múlva újra lám pázza a tojásokat és újra megáílavitia, nem történt-e elhalás. Aztán iön az utolsó hét

s amelynek izgalma annál nagyobb, mert hiszen nem a maga farmja számára keltet. Kikeinek-e mind? Nem történt-e valami hiba a melegítéssel, a párafejlesztéssei. Egy szóval nem busás jövedelemről van itt szó, kivált ha a gépbe fektetett tőke kamatát is figyelembe vesszük. Ezért sok helyütt 1 8—20 fillért ís kérnek egy tojás géphen való keltetéséért. De ha fiem is juttat a tyukászat nagy jövedelemhez^ telve van szépségekkel, örömmel; tartalmat, életkedvet ad, ha szeretettel végzik teendőit. Lelkiismeretesség, ez a legfőbb parancsa a baromfitenyésztésnek. Aki ezen a téren megkísérli az üzletszerűség olyan értelmezését, hogy ezzel másoknak kárt okoz, az csakhamar fel fog hagyni ezzel a foglalkozással, de aki komolyan fogja fei a nemzetgazdasági szempontból is óriási horderejű munkakört, annak neve tesz, az iránt bizalommal viseltetnek a gazdák, a tenyésztők, attól nem sajnálják a tojásért, a csibéért járó összeget sem, mert tudják,, hogy ez a pénz busás kamatot hoz. Téjjer Béía.