Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-04-14 / 83. szám

JNíYíryidésc Hétfőn kedden leszállított helyáru előadások az Apolloban Ralph Graves, Jack Holt hangos filmje raüHte'iiiÉ-iWr ü fűzmadarak 1931. április 14. r~'irilfiTiOTMiifl' i'IÜiiiiii Hétfőn, kedden ieszáliitott helyáru eiőadások az Apolloban Mikor tartsuk meg ,Magyar Hetet"? a Irta: Pisszer János. f rdekes vitáról tesz említést a Nyír vidék ez évi április io-iki száma. Megnyilatkoztak e vitában többen és Csathó Kálmánnak azt a véleményét, hogy a »Magyar Hét« a karácsonyi ünnepeket megelőző­leg tartassék meg, több okból ki­fogásolták. Ugy tartják, hogy a karácsony hete nem alkalmas a > Magyar Hét« megtartására. Tisztelettel különvéleményt mon ciunk, csatlakozva Csathó Kál­mánnak igen megokolt és helyes véleményéhez-. i Azzal' az ellenérvvel, hogy je­len sorok irója nem kereskedő, igy nem hivatott e kérdés megítélésé­re, már eleve is szemíbeszegezziik azt, hogy a »Magyar Hét« nem kereskedelmi, hanem magyar ipari érdek, főként pedig a magyar fogyasztásnak, a magyar termelés­nek az érdekében van hivatva szol­gálatot tenni és célkitűzésében nem más. mint a soviniszta magyar lé­leknek kifejlesztése, fellelkesitése minden iráni ami magyar kéz mun kája, magyar agynak terméke. A »Magyar Hétc arra való, hogy az ország lakosságát arra nevelje, — liogy tudjon magyar szivvel, ma­gyar lélekkel érezni, gondolkodni. Arra való. hogy az ezen a csonka magyar földön megtermelt árut szeressük még akkor is, ha — ami színtiszta hazugság, — az a ma­gyar portéka nem is állaná meg a helyét az idegen cafrangokkal szemben. A >-Magyar Hét« arra való,, oár ötvenkét héten át tartana, — hogy megtanítsunk mindenkit, aki ennek a kis országcsonknak leve­gőjét szívja, annak vizét issza, an­nak termékeiből tartja fenn életét, hogy az tudja szeretni azt is, amit a magyar gazda, a magyar mun­kás, fáradsággal, vérrel, verejték­kei megtermel. A ^Magyar Hét« azért keli, hogy állandóan aktív legyen kereskedelmi mérlegünk, ki­szorítsuk az idegen árut, csak ma­gyar árut fogyasszunk, hogy min­den magyarnak legyen munkája, megszűnjék a munkanélküliség. — Ezt máskent et nem érhetjük, ha­nem csak ügy, hogy szeretettel fordulunk a magyar áru felé, meg­vetjük az idegen árut, ahelyett, hogy ezt vásárolnók. A »Magyar Hét« átvitt értelem­ben a mereteinek keh, hogy a Mefce legyen. Azé a szereteté. amely minden testvérünknek szól., aki itt küzd. fáraa, dolgozik az ország­csonk gazdasági életének előbbre­viteléríj a magyarság jobb sorsának elérhetéséért. Sok-sok mindenért van a »M;i" gyar Hét«!! Mindezt bőségesen feltárják az elmúlt »Magyar Hét: plakátjai, ismertetői, ujságcikkjei, az élőszóval és írásban nyomta­tásban kifejtett agitációk során. Az ember joggal elvárhatná vhogy minden magyar ugy tudja ezeket, mint a napi imádságát!! Hiszen a •»Magyar Hét« igazságainak, tud­nivalóinak már a vérünkbe kellene impregnálva lennie, minden agy­sejtünket át meg áthatottá tenni. Ehelyett mit látunk? Vitáznak magyarok azon, hogy mikor legyen a » Magyar Hét« és e vitatkozás so­rán mindenről beszélnék, csak ép­^en arról nem v hoey a nagy ma­gyar célta magyar áru szerete­tét, annak fogyasztását miként lehet a legjobban elérni!! Szomo­rú ez!! Mert mit várjunk akkor a fogyasztók zömétől, ha ipari és ke­reskedelmi életünk reprezentánsai Sem veszik figyelembe a célt és mellékes kérclések előbbre helye­zésével igyekszenek a problémát vitatni? Nem vásárlásra ösztönzísérí van a »Magyar Hét«l! Hanem a ma­gyar árú vásárlására való felhívás­ra:' Nem a forgalom felidézésére való. hanem a iegnagyobb forga­lom és vételkedv idején a tisztán magyar portéka megismertetésé­re, forgalmazására, ha lehetne, az idegen áru teljes kizárásával!! Nem propogativ felvonulások azok, a­tnelyet minden magyar kereskedő­tői elvárhat ez az ország, hogy na­'pi munkája közben is mindig ma­gyar árut kínáljon, azt adjon el és csak a vevő kifejezett kívánsá­gára, a vevő hazafiat lan magatar­tásának megvallása után, ha már nem sikerül a magyar árut neki eladni, tehát a végső esetben szol­gáltasson ki a kereskedő idegen árut!! Csodálatos megokolás az, amely azért nem tartja alkalmas­nak a karácsonyt, mert akkor a kereskedő nagyon ei van foglalva és nincs ideje arra, hogy propa­gandát fejtsen ki a »Magyar Hét« céljai érdekében. Hát nem éppen a legnagyobb vásárlókedv alk'almas arra, hogy mindenből csak ma­gyart adjunk a vevőnek? Bár szí­nét se látná semmiféle idegen »va­caknak« a vevő karácsony tájékán! Bár minden üzlet csak magyar áruval volna telve!! Szeretném én látni azt a vevőt, aki nem vásárol­na csak magyar portékát, ha mást nem kapna!! Nem ér rá a keres­kedő? Jó vicc! Bár sohasem lenne ideje és mindig elfoglalt lenne vevőinek kiszolgálásánál. Akkor ís azt tenné, amit most, hogy a saját árujának igyekszik reklámot, pro­pagandát kifejtem. Hát nem min­degy az, hogy a magyar áru di­csérésére, propagálására használ­ja fei idejét, vagy ezt az id'őt, az idegen áru felcficsérésére Szánja. Miféle időhiány van itt, amelyről beszélni ieliet? Karácsonykor a ki­rakatot magyar áruval megtölteni, avagy idegen áruval, időrendben teljesen mindegy. A karácsonyi pla­kátokon, hirdetéseken egy cseppcl sem kerül több időbe a magyar cikkek reklámirozása, mint az ide­gené!! Időről beszélni ebben a tárgyban, ... több a soknál!! Külön bekezdést érdemei az az ellenvetés, hogy a téli idő eleje, tehát a karácsony hete nem alkal­mas arra, hogy a »Magyar Hét«-et kidomborító áruval rendeztesse be kirakatát a kereskedő. Alig lehet ezt megérteni!! Arra tehát alkal­mas a télelő, hogy idegen árut, idegen munkások munkatermekéit állítsa be kirakatába a kereskedő!! Mert mást nem Tehet a kifogás­ból "következtetni. Az idegen portéka megállja a télelő hidegét, ködét, talán zumaráját, és a ve­vők, a kirakatszemlélők tüzes pil­lanigatásait. A magyar áru? Az más!! Az ezt nem birja kí. Az megfagy ? Az nyirkos fesz a kira­katban? Nem állja á nézők, a ve­vők tekintetét? Soha rriég 'Ilyen diszkritikát a magyar portéka nem kaphatott!! Csathó Kálmánnak igaza van!! Akkor, amikor mindenki, még a legszegényebb ember 'is vásárol ! valamit, ha a legcsekélyebbet is, tehát karácsonykor fejthető: ki a legjobb propaganda a magyar áru­nak:! Mindenki arra törekszik ka­rácsonykor,, hogy hozzátartozóinak, jóbarátainak, rokonainak, valami­vel kedveskedjen. Karácsonykor vá sárolja meg a szegény ember is a télire való meleg ruhát, az ünnepi étkezésekhez szükségeseket ép­pen ugy, mint a tehetősebb is. A vételkedv, a forgalom ekkor a legnagyobb. Ekkor keli magyar áruval 'tömöttnek Ie.inie a boltok­nak, a kirakatoknak hogy azt vá­sároljanak az emberek. • Nem októberben, hanem kará­csony előtt »Magyar Hét«-et, ha lehetne az egész december hónap­ban es nem egy, hanem "legalább három hetet!! Nem lesz ártalmára sem a kereskedőnek, sem a vevő­nek, inkább csak hasznára, mert ha a magyar termék fogy, a ma­gyar munka s/aporodikü És ameny nyíre fogy a magyar áru, oly mér­tekben, sőt hatványozottan fogy a munkanélküliek száma és nő a vásárlók, a fogyaszfók száma!! kekünk magyaroknak pedig arra van szükségünk, hogy fogyasztóink — munkában elfoglalt, keresettel bíró és igy a közterheket is vi­selni tudó polgáraink legyenek!! Hogy a kereskedő nem ér rá, az idő rövid a tél hideg, miegymás csipp-csupp »piszlicsár« kifogás mind mellékes!! A fő, hogy a magyar munkásnak lefiyen keresete:! Az apagyi véres verekedés részt­vevői a nyíregyházi kir. törvényszék előtt 4 évi fegyházra ítélték Terbócs Sándort, aki agyonütötte Badarász Ferencet Ez év január 4-én este 8 óra­kor a szabolcsvármegyei Apagy község halálos kimenetelű vére ve­rekedésnek volt Színhelye. Terbócs Ferenc és öccse, Terbócs László véres bosszút esküdtek Kiss László odavaló kovácssegéd ellen, aki Stü­yeszter éjszakáján bátyja segítsé­gévei megfutamította a fiatalabb Terbócs fiút. Ezt a szégyent Terbócs László, aki katonai szolgálatot teljesít, nem tudta elv'iselri. Bátyjával együtt várták festék a kedvező alkalmat, hqgy leszámoljanak gyűlölt ellen­ségükkel. Összebeszéltek Szilá­gyi Péterrel,'Hegedűs Bertalannal, Sándor Mihállyal, Jánocsik Péter­rel "és Bacsó Jánossal, akikkel együtt elhatározták, hogy a leg­első alkalommal megtámadják Kiss Lászlót és barátait és feszámolnak velük. ; |anuar 4-én lakodalom volt a faluban, amelyen Kiss László, mint vőfély vett részt. Nótázva, vigan mentek a vőfélyek a falun keresz­tül a menyasszony háza felé. Nemi sejtették, hogy Janocsik Péter há­za előtt az országút mély árkába húzódva, várják a lakodalmas me­netet a bosszúra szomjas legények. Janocsik, aki kémnek volt ki­küidve a lakodalmasok közé, le­íjtaradt a menetből és az előre meg beszélt módon jelezte az árokban kuporgó, fejszével, vasvillával és botokkai felfegyverkezett társai­nak, hogy megkezdhetik a táma­dást a vidám csoport ellen. A falu sötét országútján egyszer­re elnémult a dal. A nótás legé­nyek azt vették észre, hogy körül vannak fogva. Hegedűs Bertalan., akinél vasvilla vo't. Kiss Lászlónak i rontott és ugy ütötte oldalba, hogy a legény a földre bukott. Terbócs­László a bajonettel ütötte, verte, mÍ2f a töhfei támadó azok ellen fordult akik Kiss Lászlóval együtt voltak. Terbócs Sándor, aki később ért a v erekedők közé, az esti félhomály ban Badarász Ferencben vélte felismerni katonaöccse megszé­gyenítőjét, Kiss Lászlót. Észre­vétlenül Badarász hátam ögé lopó­zott, kétkézre fogta a karvastag­ságú husángot és hatalmas lendü­lettel ugy vágta fejbe szerencsét­len áldozatát, hqgy az jajszó nél­kül rogyott ősszé. Pedig nem is Badarász -Ferire haragudott a két Terbócs fiu. — Azonban az esti félhomályban, a verekedés zavarában Kiss László­nak nézte a bosszúra lihegő legény. A több sebbői vérző Kiss László­nak az utolsó pillanatban sikerült elmenekülni, de Badarász ott ma­radt mozdulatlanul, bezúzott véres fejjei az országút kövezetén. Szi­lágyi Péter mégegyszer feléje su­óintott a baltával, azután a vereke­dők ott hagyták áldozatukat és el­széledtek. A nyiregyházi kir. törvényszék Kosinszky-tanácsa szombat ' dél­előtt tárgyalta ezt a bűnügyet. A kir. ügyészség Terbócs Sándort szándékos emberölés bűntettével, míg a többi vádlottakat bünsegédi bűnrészességgel vádolta meg. Terbócs Sándor zokogva mon­dotta ei a véres verekedés törté­netét. Azt hangoztatta, hogy nem volt szándékában Badarászt agyon ütni, ő Kiss Lászlóra haragudott. Szilágyi Péter kivételével a többi vádlott is beismerő vallomást tett. Elismerték, .hogy ütötték, szurkál­ták Kiss Lászlót aki '8 napon tul gyógyuló serüléseket szenve­dett. A bünper valamennyi tanuját megeskette a kir .törvényszék, — majd a vád- és védbeszédek után kihirdette az ítéletet, amely szerint Terbócs Sándort halált okozó su­iyos testi sértés bűntettében, mint tettest 4 évi fegyházra, Szilágyi Pé tert, Hegedűs Bertalant és Jáno­csik Pétert mint bünsegédi bűn-­részest 1 évi börtönre, Sándor Mi­hályt és Bacsó Jánost peáig szin­tén mint bünsegédi bűnrészest & hónapi börtönre ítélte. Az ítélet ellen ugy az ügyész, mint a vádlottak fele'bbeztek. — Mindejiféle nyomtatványt ju­tányos áron készít a Jóba-nyomda Nyiregyháza, Széchenyi-ut 9. í

Next

/
Oldalképek
Tartalom