Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-04-12 / 82. szám

Ma: (íazdamelléklet és félání moziszelvény Ara 16 fillér. Nyíregyháza 1931. április 12. * Vasárnap Xall évfolyam, 82. sz. O L i T I K A I NAPILAP Előfizetési árak helyben és vidéken : Fgy hóra 2 P 50 f. - Negyedévre 7 P 50 f. Köztisztviselőknek és tanítóknak 20% engedmény Egves szóm «ra: hétköznap 10 f., vasárnap 16 f. Alapította : JÓBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cime Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22. A kiadóhivatal telefonja : 1 39. Postacheque 29556 Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz, Bethlen-u. 2. Gröf Bethlen István és az aranykózépúf Irta: Tiz esztendővel ezelőtt lelki és világnézeti válságban vergődött az ország. A világháború, a forradal­mak s a gyilkos békeszerződés ejtette sebek tufmélyre találtak. Jelszavak szélsőségei között hány­kolódott a nemzet, tátongó örvé­nyek szélén járt és félő volt, hogy olyan Szakadékba zuhanunk, ahon­nan nincs kivezető ut. A józan közvélemény epedve várta a meg­mentőt, ki az ország életét biztos és nyugodt útra tereli. Ekkor jelent meg az ország kor­mányrudjánái gróf Bethlen István. Történelmi hivatás várt rá: a nyug­talan szélsőségeket a nyugodt, al­kotó munkának megnyerni. Nehéz munka volt, de sikerült. Csodála­tos önuralommai, tapintattal, tü­relemmel szerelte le egymásután a szélsőségek fanatikusait. Megér­tést tanúsított az cltévelyedettek­kei szemben, erőt a gonosztevők ellenében. Pár év alatt biztosította a jogrendet, a felekezeti és társa­dalmi békét. Nem lehet elfelejteni ezt a tör­ténelmi munkát. Sajnálatos, hogy £pen azok hajlandók erről megfe­ledkezni, kiknek olykor élete is veszélyben forgott Vigasi/alan lát­vány, hogy akik tiz év előtt leg­Váry Albert dr. országgyűlési képviselő. hangosabban kívánták az arany­középut politikáját, azoknak ma már ez nem elég. Ma már ismét olyan szabadságjogok után kia­bálnak. melyek anélkül, hogy mai helyzetünkön segitnének, a szélső­ségek veszélyét rejthetik maguk­ban. A saját szempontjukból, s a pártpolitika szemüvegén át, ha iga­zuk volna is, nincs igazuk az or­szág szempontjából, melynek né­pe, nyomorúságos helyzetében, —­könnyen tévedhet újra szélsőségek felé'. A jelen gazdasági helyzet nem bir ei semmiféle izgatást, már pe­dig nálunk a több szabadság első­sorban azoknak hajtaná malmára a vizet, kik a zavarosban szeretnek halászni. Gróf Bethlen István, megítélé­sünk szerint, becsülette.'' szolgálta tiz éven át az arany középút poli­tikáját. Mindén társadalmi osz­tálynak igyekezett megadni azt, ami az övé. Méltányos és igazsá­gos volt akkor, mikor pedig, oly könnyen lehetett volna az egyik oldalra állani. Megbocsátást hir­detett, mikor bosszút állhatott volna. Pártolta a mezőgazdaságot, de erősítette az ipart is. A törté­nelmi és értelmi középosztályhoz fölemelni igyekezett az ország földművelő népét. Ugyanakkor a földhözjuthatás és társadalombiz­tosítás révén segítségére sietett a kisembereknek is. Ez az aranyközéputas politika még nem töltötte be hivatását. Sú­lyos napjainkban változatIanurfon* tos szerep vár rá. A gazdasági nyo­morúság ismét könnyen Szembeál­líthatja az egyes társadalmi osz­tályokat. Annak a válságnak, mefy 1918­év ő szén a rend felborulásával kez­dődött. még nincs vége. Csak át­alakult. Most gazdasági tüzhányó­-on járunk. A megélhetés emésztő gondja, a munkanélküliség az éhség kétségbeesése Súlyos vesze­delmekkel fenyeget. Változatlanul szükség van a belátó, a bölcs, a méltányos és igazságos aranyközép útra. Itt mindenkinek igaza van, aki hazáját szereti s élni akar. Nem szabad különbséget tenni emberek s társadalmi osztályok között. Mindnyájan küzködő, ver­gődő szegény magyarok vagyunk, kiket bajainkban a középúton meg tartani nagyon nehéz, de akiket az ország s a magyar jövő érdeké­ben ezen a középúton meg kell tartam. Ezt a töiténeími hivatást gróf Bethlen István vállalta, ő kezdte, ő fejezze be. Az arany-középut politikájának fenntartását keli 'kívánnunk min­den szélsőséges és hangos jelszó­val szemben. Súlyos bajaink kp­züi egyedül ez vezetheti rá a nem­zetet a föltámadás útjára. Emlékezés a nyolcvanharmadik évfordulóra Irta: Bükényi Dániel. Vannak a magyar nemzet múlt­jában olyan jelenetek, melyekre visszaemlékezni hazafiul 'köteles­ség. A negyvennyoicadiki pesti márciusi ifjak a szabadsajté em­léknapjává avatták március 15-ét. A társadalom egyeteme minden év­ben föltekint e napra és szivünk' szerint valljuk, hogy ezzei efeget is tettünk kötelességünknek, hfv­ségesen leróttuk a kegyelet adó­ját nagyjaink emlékezete előtt. — Térjünk be rövid sz^mfeutra a Tör­ténet Csarnokába és vegyük szem­ügyre az ott látható dolgokat. A világháború után számítjuk éveinket. A magyar királykoronázó város nevet cserélt: Bratiszlava Egv magyar gentleman Irta Gsorg? A. Birmingham ír pro­testáns lelkész. — A »Nyirvidék« számára fordította Ercsey Rózsi.\ II. Ugy mondják, hogy mikor Tnza a bécsi tanácsban való leszavaz ta­tása és leveretése után Budapestre visszaérkezett, egyenesen a párt­körbe ment, ahol politikai hívei­nek egy kis csoportja várta. Olya­nok, akik a háborús politikát sür­gették nála: — »Uraim« — mondá nekik — »teljesült a kívánságuk, de tönkre tették vele a hazájukat!!« Ha egyáltalán mondta ezeket a szavakat, kiváltságos helyen, — szük baráti körben mondta- A nagy közönségnek semmit sem mondott arról, hogy a háborút ő ellenezte. Szó nélkül tűrte, hogy a háborút akaró tömeg őt vaduí" éljenezze, abban a hitben, hogy azt ő taná-i csolta. Mikor a kocsijába virágo­kat dobáltak, helyesen becsülte meg népszerűségének az értékét: »E helyett nem sokára talán köve­ket kapok.« A tanácsban leveretve, Tisza még egy erőfeszítést tett a hábo­rú elhárítására, enyhébb eljárást tanácsolva Szerbiával szemben. — Egy hosszú levelet irt az akkor Ischlben tartózkodó uralkodónak. Hivatkozott azokra az érvekre, a j melyeket a tanácsban is felhozott; rámutatott, hogy ő szerinte mik lennének az ő általa javasolt mér­sékeltebb eljárás eredményei: »A lkaimat keli adnunk Szerbiá­nak a háború elkerülésére, még ha az egy erős diplomáciai megaláz­tatásba is kerül neki. Meg kell mutatnunk az egész világnak, hogy ha háborút viselünk, az csak egy védelmi "háború íeSz. Az én taná­csom az, hogy egy mérsékelt, és nem erőszakos hangú jegyzéket küldjünk Belgrádba, amelyben vi­lágosan kifejezzük sérelmeinket. Ha a válasz nem kielégítő, vagy ha Szerbia kibúvót keres, akkor kell nekünk egy ultimátummal feléfm, és ellenségesen fellépni. De eb­ben az esetben mi egy reánk kény szeritett háborúba megyünk bele, egy olyan háborúba., a melyet egy nemzetnek csüggedés nélkül mind­végig viselni "kell, ha továbbra is­fenn akarja magát tartani. Egy oiyan háborúba, a melyért a fele­lősség az ellenséget terheli. Vissza utasítanák azt, hogy tisztességesen viselkedjenek, még a serajevói tra­gédia után is? Ha igy járunk él. megerősítjük a német hatást Buka­restben és talán Oroszország is el­áll atcól, hogy a konfliktusban részt vegyen. Minden valószínűség sze­rint, Anglia békítő befolyást fog gyakorolni az Entente többi tag­jára és a cár is, ha megfontolja, kétségtelenül látni fogja, hogy az nem méltó hozzá, hogy anarchisták és királygyifkosok segítésére fegy­vert emeljen.» A végett, hogy Olaszországban a bonyodalmakat elkerülhessék, hogy Anglia barátságát megnyer­jék, és ha lehetséges, Oroszor­szág semlegességét biztosítsák, — Tisza azt szerette volna, ha a ki­rály azonnal, még háború esetében is kijelenti,"hogy Ausztriának nincs szándékában Szerbiát megsemmi­síteni, vagy annektálni. 'Egy olyan fajta háborúnak a gyümölcsei, a milyet Tisza javasolt, szerinte két­ségtelenül csak Görögországnak és Albániának jutnának. Ausztriának egy jókora határkíigazitásnái nem volna ott egyéb keresni valója. Ilyen volt az a tanács, a mellyel Tisza az ő urának szolgált. »Ha meggondolom — folytatá — azt a gazdasági' tönkremenést, azokat az elkerülhetetlen szenvedé­seket és áldozatokat, amilyenekkel egy ilyen háború jár, nem tudom magamra venni a felelősséget a Szerbia megtámadását iliétő javas­lat ért.« Ez a tanács nem vétetett figye­lembe. Vilmos német császárnak egy kb. egyidejűleg írott levele Tiszának minden szavánál vagy so­ránál nagyobb befolyást gyakorolt Ferencz Józsefre. 1 Milyen utak állottak még Tisza előtt nyitva? Lemondhatott volna a miniszterelnökségről és a világ­nak tudomására hozhatta volna azt, hogy az osztrák politikával nem tudott egyetérteni. Megkísé­relhette volna hazáját visszatarta­ni attól, hogy a háborúba beleke­veredjék. Első sorban ez nem si­került volna neki és legfeljebb a magyarok az ő vezetése alatt azzá lettek volna, amik a csehek voltak: egy forrása a gyengeségnek és nem »iz erőnek. Egy olyan ember, mint Tisza, ilyen tettekre nem volt ké­pes. Nem engedte a becsület és az az érzés, amelyet az angolok minden ember közt legjobban meg tudnak érteni: hogy lealázó dolog az, ha az ember megtagadja ön­magát. És amellett még volt valami, egy ^gen különös dolog, ha tekintetbe vesszük, hogy kivolt az a két egyén, a kiről szó van: a gyöngéd szálai a személyes barát­ságnak, és szeretetnek, amelyek a királyt az ő miniszterelnökével ösz­szefűzték. Ferencz József, ultra ­kathoiikus, absoíutista és imperi­alista, egyszóval: Habsburg, sze­rette a magyar kálvinistát és meg­bízott benne. Tisza, a nationalista, anti-osztrák, protestáns, teljes loyaütássai viseltetett az uralkodó iránt. Egy olyan ember előtt, mint ő volt, a cselekvésnek csak egy út­ja állott nyitva, és ő azon haladt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom