Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-03-31 / 73. szám

jhftímwéil 1931. március 51. mmd^ országa zmher Richárd Harminchárommillió megtakarítás Wekerle Sándor pénzügyminisz­ter a képviselőház elé terjesztette a költségvetést, amely a legszigo­rúbb takarékosság jegyében készült s élénken dokumentálja , milyen megfeszített erővel fáradozik a kormány az államháztartás egyen­súlyának megőrzésén. Harminchá­rom millió megtakarítást mutat az uj költségvetés, a már lényegesen redukált tavalyi költségvetéshez képest. Harminchárom millió egy kis ország állami költségvetésében nagy összeg s annak lefaragásához a legnagyobb lelkiismeretesség és önzetlenség kell. Mert csak ott le­het és ott szabad takarékoskodni, ahol a kiadási tételek redukciója nem sért fontos állami és gazdasági érdekeket, ahol a megtakarított mii iiók nem csökkentik az ország élet­erejét és nem szorítják le azt a nivót, amelyet egy gazdaságilag és szellemileg kulturált országnak még a szük esztendők alatt is a jö­vő érdekében tartania kell. Helyes a takarékosság s a mai kényszerű körülmények között kötelesség is, de csak bizonyos határig: az ész­szerüség és a lehetőség határáig. Ha ilyen szemszögből vizsgáljuk a költségvetési expozét, megálla­píthatjuk, hogy a kormány elment a takarékosság gyakorlásában ad­dig a határig, ameddig elmehetett. Ott faragta le a megtakarított milliókat, ahol azokat lefaraghat­ta: a dologi kiadások terén. Mert a személyzeti kiadásoknál, amelyek pedig az egész költségvetés 54— 55 százalékát teszik ki, főként szo­ciális okok miatt nem takarékos­kodhatott. A személyzeti tételek apasztásának ugyanis két módja van: a íétszámapasztás és a fize­tésredukció. A íétszámapasztás a B listát tárgyal, az elbocsátást, kétségbeesett egzisztenciák terem­tését, vagyis végeredményében a munkanélküliség megnövelését je­lenti, ma ,amikor a kormányhata­lom éppen a munkanélküliség el­len harcol minden rendelkezésére •álló erejéveí. Ne felejtsük éi azt sem, hogy az igy elbocsátott köz­tisztviselők önhibájukon kívül, pusztán egy állampénzügyi Éniüvelet végrehajtása érdekében kerülnének válságos anyagi helyzetbe. A má­sodik mód á fizetésredukció volna. Ehhez csak abban az esetben sza­badna nyúlni, ha az állami tisztvi­selők tuf volnának fizetve. Ezzel szemben a magyar köztisztviselő, aki p'éldátlan önfeláldozásának a háború alatt és a háború utáni évek fofyamán nem egy bizonysá­gát adta, ma is a puszta megélhe­tésért folytatja felelősségteljes mun káját. Elsőrendű állami, sőt nem­zeti érdek, hogy az országnak megbízható, terhes anyagi gondok­tól "megkímélt tisztviselőkara le­gyen. Gazdasági életünk, iparunk és kereskedelmünk is megérezné a köztisztviselőtársadalom anyagi válságát. De utalunk arra is, hogy a személyzeti 'kiadások egy igen jefentős hányadát, mintegy két­ötöd részét a <n yugdijterhek te­szik, amelyeket megszüntetni vagy redukálni erkölcsi képtelenség. Tehát komoly redukció csak az állam dologi kiadásainál volt le­hetséges. Itt elment a kormány a legvégső határig, amelyet túllép­nie a termelés, az ipar, a kereske­delem elsőrendű érdekeinek a meg­sértése nélkül nem lehetett. Ne felejtsük el, hogy éppen a mai ne­héz gazdasági viszonyok között a magángazdaság nagyon is rá van utalva az államra, amely a legna­gyobb fogyasztója és megrendelője. A takarékosságon kívül Van a költségvetési expozénak egy má­sik örvendetes ténye. Huszonöt mil­lió pengőt irányoz elő a pénzügy­miniszter beruházásokra, az 1931/ 1932-es költségvetési év folyamán. Ez a 25 millió tehát rövidesen be fog özönfeni gazdasági életünkbe, lendületet fog adni a vállalkozás­nak, táplálni fogja a termelést és orvosolni "fogja a munkanélkülisé­get. Ez a huszonöt millió értéke­ket for termelni, gazdagítani fog­ja az ország vagyonát és számos munkaalkalmat fog teremteni a munkáskezeknek. A kormány költségvetési terveze­tévei és annak szellemével "példát mutatott az országnak. Amit az állam saját háztartásában meg akar valósítani, azt valósítsa meg minden egyes polgár a maga ház­tartásában is: takarékoskodjék, de takarékoskodjék a nemzet javára, hogy megtakarított fillérein mun­kaalkalmat adjon a magyar terme­lőknek, az iparosoknak, kereske­dőknek és munkásoknak. BSayer János földmivelésügyi miniszter megküldte két szabolcsi gazdaegyesületnek a gazdái 110 kötetes könyvtárát Mayer János földmivelésügyi mi­niszter állandóan figyelemmel ki­séri a gazdakörök, gazdasági egye­sületek, gazdaszövetségek működé­sét. Az ország súlyos gazdasági helyzetében sem lankadó miniszter ma is állandó tanújelét adja an­nak, hogy egyik legfőbb programm pontja a földmivelő nép kulturális színvonalának állandó emelése. Ezt célozzák a nagy sikkerrel működő gazdasági tanfolyamok, amelyek közül csak nem régen emlékeztünk meg az ibrányi és a nyiregyházi tanfolyamok nagy feltűnést keltő sikeréről. De a tanfolyamok mel­lett könyvekkel is ellátja a gazdá­kat a miniszter. Szabolcsvármegyé­ben már több gazdakör kapott könyvtárat. Most érkezett le dr. Erdőhegyi Lajos főispánhoz a mi­niszter ieirata arról, hogy két sza- . bolcsi gazdakörnek adományozza a í no kötetes gazdaköny\tárat. Az egyik a Nyiregyházi Gazdaifjak Egyesülete, a másik a Nagykállói Gazdaszövetség. A gazdakönyvtár­ban nagy gonddal kiszemelt mun­kákat áliitot ak egybe. Kiterjednek a könyvek a gazda érdeklődésé­nek egész területére. Felölelik a mezőgazdasági termelés minden ágát, a növénytermesztést éppen ugy, mint a modern állattenyész­tést és a termelt javak értékesíté­sének életbevágó problémáit, de nem feledkeznek meg a gazdák ér­zésvílágának erkölcsi világszemlé­létének mélyítéséről, ízlésének ne­veléséről, szórakozásukról sem. A megajándékozott nyiregyházi és nagykállói gazdák bizonyára a leg­nagyobb hálával fogadják a mi­niszter értékes adományát és jóleső érzéssel hatja át őket az ajándéko­zásban kifejeződő figyelem és ér­deklődés. Eazinczy és Bessenyei szelleme találkozott a zempléniek nyíregyházi műsoros előadásán Szombaton délután hat óraíts. a Kossuth reálgimnázium díszter­mében megindító szépségeket, fel­emelő gondolatokat, felejthetetlen, mély lelki átélést nyújtó irodalmi délután volt. A Zemplényvármegyei Kazinczy Kör írói. művészei adták vissza ezen a délutánon a Bessenyei Kör újhelyi látogatását. És Ka­zinczy klasszikusan magyar föld­Sí jének küldöttei "többet adtak, mint | látogatás-viszonzást, mint néhány | műsorszámon át nyújtott irodalmi, 1 művészeti impressziókat. Azok a I hölgyek és urak, akik a Bessenyei i Kör liceális előadásának dobogó­S ján megjelenve kitárták előttünk | szívük, leikök rejtett mélyet, Zemp­| lénnek. Széphalomnak sellemét, * Zemplén Rákócziban, Kossuth-ban Diner faiskola, Kisvárda •nmriBiir ir i ii miiiiiiii ii in ni ii —ur—f ni mi ii nmiii mi—iii i ii iiii i iii íi i ii A 1 0 . Magastörzsü, I. o. Batul, Pónyik, Parker, Pepin, Kenezi il IIII d • piros stb 100 drb. P 120"— Mum^nwi Törpe. Doucinon. Jonathán, Piros kallvill, Ripston, Pepin stb .. 10Ű drb. P 80 ­l^seresznye: I_0.fehéryad' T> • , össszes fajták­• "• törzzsel, osz- JtllllfflO ban 100 drb. f f szes jó fajtákban 100 drb. P 120-— mm^^^^mm PlOO — Őszibarack f ét éyesbokrok 3 Ie g" i i jobb fajtákban, vadba naH^^Hi^MBnH rackon vagy St. Julién szilván 100 drb. P 80 — Tk*x Franquette és Mayette, CJ jt U1U tömegtermesztésre aján Í5 D « íiííl . l nf f„ lott újdonságok, 2 éves - -h miim mbi darabja .. P. 3-— 8 fajtában 2 éves db P 2-— 1 éves, 1000 darab P 25 — 3 éves, 1000 darab P 60 — Ezeken kivül az összes gyümölcsfák, disz ák, cserjék, évelők. — Községek részére olcsó gyümölcsfák. — Évi termelés: 120.000 darab gyümölcsfa, 30.00" J—' Olvassa el holnapi hirdetésfinket. 1806-3 30.000 darab díszfa és cserje. Kérjen árajánlatot. inkarnálódott megváltóan igaz magyarságát és a Ronyva partján tetszhalotti álmát alvó városnak, Ujheiynek vérző fájdalmát, a W trianoni határ közvetlen látásánali I mártiromkodását hozták és szép magyar homlokukon a töviskoszoru glóriája fénylett. Kazinczy lelke idéződött meg az újhelyiek meg­jelenésében, a kor nagy nyugatosa találkozott a magyar rónák, a ma­gyar Tisza-part dacos fiának, Bessenyeinek szellemével. A ma­gyarság két arca, a magyar sors hatalmas motívumai, két szivár­vány a borús égen, égi hid a jö­vendő felé. Sorsosan komoly, egész lényünket átfogóan erős impulzuso­kat adtak Zemplén küldöttei, aki­ket az irodalmi délután lelkes kö­zönsége kitörő érzéssel ünnepelt és az irodalmi délutánt követő szüm­pozion szónokai megindultan, őszinte reveláció fényébe vontán méltattak. Az irodalmi délutánon Vietórisz József dr c. főigazgató, a Besse­nyei 'Kör elnöke mutatta be és üd­vözölte mély szépségű és eszmék­ben gazdag szavakkai Emődy Lászlót, a Kazinczy Kör elnökét, aki megnyitójában az első pillanat­ban megnyerte a nyíregyháziak szi­vét egyéniségének vonzó varázsá­val, szavaiból áradó mély kulturált­ságával. Kazinczy és Bessenyei alakjaiban az akarat hőseit látat­ta meg, akik a kísértésekkel "szem­ben á nemzeti gondolat harcos ka­tonát maradtak. Finom stilusu esszé keretében fejtette ki a két magyar szellem összefogásának: nemzeti jelentőségét. A hosszantartó tapssal "fogadott megnyitó után Ujváry Zoltánné magyar ruhás alakja jelent meg festői szépséggel. Ugy jött, mint a megsebzett felvidéki szív tolmá­csa, Zrínyi Ilona lelkének tüzét, magyarságát sugározta fejedelmi megjelenése, szép szavának mu­zsikája. Kiss Menyhért Magyar Miatyánk-ját ,majd Gyula deák Vádlott c megrázó székely drá­máját adta elő a szenvedélyek festésében tragikai erővel dus szí­nezéssel" a legjobb magyar előadó művészek interpretáló erejével "£s tudásával óriási sikerrel. Hasonlóan magas művészi szín­vonalon hatott Canic István zon­gorajátéka is. Liszt Rigoletto-áb­rándját adta elő a zenei gondolatok tiszta kivetítésével, tüneményes technikával. A ráadást követelő tapsoknak engedve Chopin kerin­gőjét játszotta. A melódia szines> zománcos lepkeszárnyon röppent elő varázsos ujjai alól. A műsoron a prózai irodalom is szóhoz jutott. Id. Petrasovszky Leó lelkész olvasta fel A turáni átok meséje c. tanulmányát, amelynek so­rán szellemesen és a történelem tárházából vett gazdag adatfelso­rakoztatássaf, meggyőző érvelés­sel mutatta ki, hogy a turáni átok mese, hiszen az idegen népek his­tóriájában sokkai több meghason­lásra, pártoskodásra találunk pél­dát. mint nálunk. A turáni átok meséjét a magyarság tervszerű el­nyomói találták ki, akiknek az volt az elvök, hogy »divide et impera«. Őszinte szavakkal mond­ta meg a sokat rejtegetett igazsá­got, hogy egész tragédiánknak el­lenségeink az okozói, a közösügyes hazafiság, az örök járom, amely nem engedte a magyar öncélúság érvényesülését. Óva figyelmezteti,

Next

/
Oldalképek
Tartalom