Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-03-31 / 73. szám

1931. március 31. JSFVÍRVIDÉK. hogy ne áldozzuk fel függetlensé­günket semmi árért és ne engedjük, hogy nagy eszményeink idegen lia­hatások kedvéért elhalványuljanak. Lelkes és tüntető tapssal fogadták hazafiul érzéstőt, kossuthi szellem­től "áthatott szavait, amikor arról beszéft, hogy tiltakozunk az ujíit, ban jelentkező történelem-átértéke­lés clíen. Emődy László, a Kazinczy Kör elnöke ezután ihletett szavakkai mutatta be Zemplén vármegye köl­tő fiait. A régiek közül Szemere Miklós, Boruth Elemér, Zemplény (Imrey) Árpád jelentőségét méltat­ta, a maiak közül Farkas Andor ny. polgármester, a neves poéta müvei közül olvasott feí" több tiszta érzésbői fakadó szép dalt, amelyek közül az Őrtüzek és a Hui­lámsirok a háborúban vérző ma­gyar lélek bus és igaz tolmácsai, a Gyűjtőfogházban irt vers pedig a kommün alatt mártiromkodó ma­gyarság hősi lelkének mély hatású lírája. Két írói nemzedék találkozása volt a fiatal poéták megszólalta­tása. Meghatottan hallgattuk a költői 'lelkű édesapa ajakáról nak, Emődy Zoltánnak finom mu­zsikáju, mély lelki szépségeket ki­vetítő dalait, amelyek közül kü­lönösen az Ambituson c. fogta meg a sziveket igaz emberi filo­zófiájával és poézisével. A poéták során mutatta be fcmő­dy László Zemplén egyik iró büsz­keségének, Binéth Menyhért dr.­nak klasszikus szépségű műfordítá­sait. A nagy irodalmi műveltséget jelző ferditások megszólaltatták a német, flamand, francia, olasz, lá­tni költőket mesteri ritmikai szép­séggel, a tartalmi individualitást is tökéletesen visszaadva. A zemp.éni irók sorát ünneplő tapssal köszön­tötték a nyíregyháziak. A műsor egyik legszínesebb, leg­vonzóbb száma Pfau Józsefné Szer­zeményeinek bemutatása volt. A zempléni magyar tájak dalai zen­dültek meg a cíalköftő magyar asz­szonv zongorajátékában és érzéssel áthatott (lalolásában. A magaszer­zette hallgatók tartalmi és formai szépsége, előadásának, zongorajá­tékának muzsikalitása, a magyar nóták után bemutatott műdal, Pe­tőfi »Szeptember végén« c. köl­teményének megzenésítése érez­tették, hogy izig-vérig poéta a mosolygó szép asszony, aki a bod­rogparti virágos kertek, muskátlis ablakok költészetét szólaltatja meg dalaiban. Sok ráadást kellett ad­nia az újrázó lelkes tapsok hő kí­vánságára. A szép műsor Emődy László el­nök zárószavaivai ért véget, majd a Korona külön termében társas vacsora volt, amelynek keretében mély szántásu beszédek szövöget­ték két vármegye kulturális együtt­működésének szálait. Vietórisz József dr einök az újhelyi szerep­lőket méltatva mondott köszöntőt, a vendég irók nevében Emődy László ,majd Petrasovszky Leó méltatták a szabolcsiak Telkes fo­gadtatásának biztató és erősítő ha­tását, Szohor Pál főjegyző a vá­rosok kulturális kapcsolatának je­lentőségéről beszélt, Mikecz ödön dr Zemplén romantikájának vará­zsát ecsetelte. Polinszky Pál dr kulturtanácsnok szellemes felkö­szöntőjében az újhelyiekről, mint a művészi munka modelljeiről be­szélt, Péter Károly a magyar sors nagy kérdései során az össze­fogás és egy célra törés szüksé­gességérői szólt lelkes beszédében, Vietórisz József dr a sajtót aposz­trofálta, mire Vertse K. Andor, a Nyirvidék felelős szerkesztője vá­laszolt humorral átszőtt, derültsé­get keltő szavakban. Apollói szépségek, a Telki élet | VÁROS I MOZ6Ő — nuaummim iMMTO^—i—w— Hétfő, kedd, szerd Biró Lajos világhírű müve filmen, a Sárga liliom Főszerepben : Mindszenthy Tibor, Billie Dove, Huszár Pufi Kisérókép; Csokoládé hercegnő vígjáték aranyló derűje áradt a társas va- J sabbá és besugározta a további csorán, amely két szomszédos vár- I találkozások útját is megye kulturális életét fűzte szoro- | — Református Védőszövetség Dr. Kiss Ferenc debreceni egye tenn tanár előadása. Március hó 22-én délután 6 órakor az igeszomjas lelkek soka­sága szorongásig megtö-tötte a ref. templomot. A gyülekezet lelkéből ieltörő XC. zsoltár égbeszárnyaló hangjai után dr. Bartók Jenő ref­lelkész bibliaolvasása, majd buzgó imája nyitotta (meg, emelte fel a sziveket s tette vágyakozóankész­szé az elhintendő ma^vad befoga­dására. Lukács evangeliomának X. részébői az irgalmas szamaritánus­ról szóló példázat felolvasása után a ref. tanítóképző-intézet ének­kara Szabó Gézának »BizodaIom Istenben« cimü 6 szólamu női kar­ra irt templomi énekszerzeményét adta elő Szerző betanításában és vezetése mellett. Ezután az urasztala előtt Dr. Kiss Ferenc debreceni egyetemi tanár, illusztris előadó megkezdi széleskörű érdeklődést felkeltő, az irgalmas szamaritánus törté­netéhez fűződő előadását. Nem célja magyarázni e törté­netet, mert magyarázatra az nem szorul, csak három megragadó mozzanatot emei ki belőle. A mai élet országútja is tele van életroncsokkal,... anyagilag és er­kölcsileg összetröt életekkel. El­hagyott, szenvedő, segélyreszorult emberekkel vannak tele sötét vilá­gunk utai; neveletlen árvák, tá­masznélküli özvegyek, elgyöngült aggok vergődnek tehetetlenül, "ki­fosztva, halotthalványan az útfélen szerte-szét. Borzalmas kép. Ten­nünk kell érettük valamit. Ám szin­te zavarba ejt a kérdés-, hol, mi­ként kezdjük a jó cselekedetet?! A félholtra vált áldozat mellett elmegy a lévita, elmegy a pap. Tehát azok. akiktől a iegnagyobb reménységgel, legtöbb joggai vár­hatta. hogy rajta segítsenek. Jórészt ez a helyzet ma is. Az illetékes állam, egyház és társadalom, ha nem hanyagolják iS ei egészen a munka mezőt, de arra nem ís vetik magukat egé­szen. Az államnak egyéb feladatai is vannak. Igaz, hogy a takaré­kosság elve is megköti kezét a mai nehéz viszonyok között, de az élet elesettjei, rokkantjai és kifosztott­jai rovására takarékoskodást csak akkor értenők meg igazán, ha má­sutt is, igen közismert esetekben is látnók ugyanazt a takarékosko­dást. A társadalomban is sok megin­dító kezdeményezés és munka kon­statálható, de sokszor nem helyes úton-módon történik. Az evangé­lium olaját és borát sokszor öntik oda is, ahol nincs semmi seb. Hányszor dobnak ki jótékonyság­címén nagy összesítésben száz­ezreket (bálok, bankettek, ünnep­ségek stb. alkalmával), amelyek­nek csak felével is egész falvak nyomorát meg lehetne gyógyítani. Az egyház is nagyon szószerint veszi ma már a tanítás kötelessé­gét. Megmutatja a tátongó sebe­ket, feí is hiv a munkára másokat, de maga csak sporadikusan tesz valamit. Még a templomi perselyt ís eivettük a szegényektől s köz­vetett adózás eszközévé formáltuk az egyházfenntartás szükségeire. A tanítást nyújtó, de nem cse­lekvő egyház c&ak fél munkát vé­gez, csak egy irányban teljesiti kötelességét. A péidázat harmadik mozzanata az, hogy a samaritánus megáll, le­néz szenvedő felebarátjára, könyö­rül rajta, cselekszik. Szeretete nem merül ki vigasztaló szavakban, ha­nem sebet kötöz, segit, ment. Ezt akarja tenni az »Ors ágos Ret. Védöszövetség« is. Amit az illetékesek elmulasztottak, vagy azok csak részben végeztek, azt pótolni, illetve teljessé tenni. Célja kettős: egyfelől a meg­levő intézményeket fogja megerő­sítem "(xKálvineumokí<, »Nagypén­teki Ref. Társaság Árvaháza«, »Otthon Missió« stb.) Másfelől a ina mutatkozó szükségleteknek megfelelő uj alkotások (azilumok; gyógypedagógiai intézetek; ott­honok az aggok, nyomorékok, va­kok, siketnémák számára, munka­közvetítő szervek stb.) létrehozá­sa. A »Védőszövetség« fiókja min­den ref. gyülekezetben meg fog alakulni, hogy minden megkonfir* máit egyháztagot egy cselekedni akaró és tudó nagy áldozatos sze­retetközségbe kapcsoljon bele. E szövetségnek négyféle tagja lesz. Alapitótag, ki egyszersmin­denkorra 100 P-t fizet. A rendes tagok évi *4 P-t, mig a pártoló tagok évi 1 P-t fizetnek. Segitő. tagok, kik 1 P-n aluli tetszéssze­rinti évi összeg fizetésére vállal­koznak. A céi nem az, hogy egytől sokat, hanem hogy mindenkitől va­lamit. A Védőszövetség életrekeltésé­vet kapcsolatban kifogások merül­hetnek fel egyesek részéről. Lesz, ki ugy véli, hogy a mai nehéz gaz­dasági viszonyok idején, mikor oly nagy a szegénység s nyomor min­denfelé: időszerűtlen. Ez a kifogás éppen a legmeggyőzőbb érv a Vé­dőszövetség létrehozásának szük­ségessége mellett. Kifogás fesz az is, hogy megfe­lelő anyagi alap hiányában képte­lenség a Védőszövetség megvaló­sításához hozzáke/deni. Az igygon dolkodó kishitűek azonban ki­hagyják számításukból az Istent; ki pedig ma is tu<i semmibői te­remteni. — Az emberi alkotás Is­ten nélkül számtani hullák soroza­ta, melyeknek csupán csak ugy iesz értéke, ha elébe azt az egyet­len egyest, Istent odahelyezzük. A nagy ^ze e eta ko á'o'< létesüiése mind ezt példázza. Az emberi sz'iv egy nagy taka­rékpénztár. Isten a betevője, de a betéteket nem ő veszi ki. "hanem mások részére kiutalja. A földi va­gyon nem a miénk, hanem Istené. Sáfárok vagyunk és ne m tulajdo­notok. Isten kölcsön adta nekiink a \ agyont, mellyel" mint hitbizo­mánnyai kell elszámolnunk azör­getés idején, hogy legalább a fö­lösleg azokhoz kerüljön, akinek a szükstges sincs meg. Sokán azt hozzák fel eiháritó indokul, hogy Jiiszen mi magunk is márói-holnapra tengődő sze­gények vagyunk Ne feledjük, hogv nincsen olyan szegény, ki a nálánál szegényebben nem segíthetne. — Feláldozni tudni, amikor szükséges amikor kopogtatnak Isten kiutaló levelével házad és Szived ajtaján: ez az Ur akarata szerint való cse­lekvés. A Védőszövetség is kopogtatni •og.. Vigyázzunk, hogy az áldozatos szeretet keskeny ösvényérői e pi:­lanatban se térjünk le a nemtörő­dömség széles útjára, mely az ön­zés, szívtelen elzárkózottság állo­másaihoz vezet. Jusson eszünkbe azon felebará­tunk esete, kinek lelkét egy tem­plomi beszéd meghalig'atása után gondolkodóba ejtette 'azon eshe­tőség. hogy a nála kopogtató nyo­morult szegényben maga Jézus kér ételt, italt, ruházatot, megsegítést; s aki egy adott esetben így szó.t Önmagához: »Háíha igaz.-!« S.bár az első pillanatban meg habozott, hQgy segitsen-e embertársán, az al­kalmatlan időben kopogtatón, már a másik percben megnyitja aj­taját s jót cselekszik....' > Hátha igaz.-: « IDr. Kiss Ferenc nagyhatású be­széde mély nyomokat hagyott, erős elhatározásokat szült a gyülekezet lelkében. Az égő sebek'gyógyítá­sát szivén hordozó professzornak Isten áldotta beszéédért Dr. Ko­vách Elek kir. közjegyző, főgond­nok meleg szavakban mondott benső köszön e tet azzaf az élő re­ménységgel zárva szavait, hogy a Védőszövetség a gyülekezet mele­gen érző szivére fog találni s tet­tek fogják bizonvitani, hogy Krisz­tus igaz követői vagyunk. * Itt említjük m^g. hogy a hús­véti "ünnepek után Dr. Ferenczy Károly kálvineumi ref. lelkész, a ref. canitónőképző-intézeti igazga­tó neje. a Leánykálvineum növen­dékeitől nagy, benső szeretettel körülrajongott »Kis-mamája« fog a Védőszövetség érdekében a nyir­egyházi ref. családoknál a melegen érző szivekhez bekopogtatni. A Kálvineum iránt élő, munkálkodó nagy szeretete folytán a most Szü­letett eszme szépségeitől áthatva önként, szívességből vállalta el a református lelkek felkeresését s a Védőszövetségbe való taggyüjtés testileg-lelkileg nehéz, fárasztó feL" adatát. Gondoljon erre mindenki akkor, amidőn megjelenik a Védőszövet­ség taggyüjtője, Dr. Ferenczy Ká­roiyné. a feltámadott Krisztus ne­vében : »Hátha igaz?!!« £ smos es *,x<t\ moxiogramm csaV\s ^omW-VL. s-z,. a\a\\ Vés-i&\.

Next

/
Oldalképek
Tartalom