Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-03-15 / 61. szám

2 JÚlRYlüélL 19391. március 15. talán nem is tudják kellőleg értékelni azokat az előnyöket, amelyek a centrális irányú városfejlesztésből ugy a lakosságra, mint az illető közületre, 'nagy általánosságban padig az ország gazdasági életére is jelentenek. Igaza van gróf Bethlen István miniszterelnöknek, aki ezt az »ügy«-et >,országos érdekűnek jelentette ki, az Egységes Párt városi blokkja a'akuló ülésén, 1931 feb ruár 19-én. Mert áll az, amit viszont gróf Kiebeisberg Kunó kultuszminiszter mondott, hogy olyan területen, ahol Magyarországon 10 ezer ember 'akik, a nyugati á lamok városaiban embprini. ,iók élnek és laknak városi életet. Magyarországnak sem szabad a mai csonkasága mellett különösen, de még természetes határai között sem elkövetni azt a területpocséklást és az ezzel szervesen összefüggő pénz és energiapocséklást, amelyet eddig elkövetett! Ennek már végét kell szakítani! Minél előbt), annál jobb ! De tűrni ez\~a mai észszerűben állapotot, semmi körülmények között sem szabad! Ezen változtatni: városi létérdek! A Nyirvidékbem és másutt is régebben megjelent cikkeinkben hangoztattuk, hogy a városok fél akkora sugarú körön elférnének, mini aminőn ma terpeszkednek. Ez a mai terület egynegyed részét jelentené. A debreceni memorandum erre is ad tájékoztatást. Azt mondja, hogy Debrecen mai városi belsősége 4200 katasztrális hold területü. A tulajdonképpeni városmag pedig, amelyben a közmüvek készen vannak, de a mag még kellőleg be nem épitett, legfeljebb 1000 katasztrális hold. Itt tehát állitásunk beigazolódott. Ha azonban azt kutatatók, hogy az ország más városaiban ez az arány minő, akkor talán még szomorúbb eredményt is találnánk. Debrecennek tehát elpocsékolt és városi szemszögből tekintett terii'ete, 3200 katasztrális hold, amely a városi életbe ugyan belé van kapcsolva, de »városi« szemszögből értéktelen. Ezt a területet, a rajta levő apró objektumokkal, a debreceni memorandum 50 millió pengőre becsüli. Ha ezt a területet közmüvekkel, tehát: járda, útburkolat, csatornázás, vízvezeték, világitás, stb-vel kellane ellátni, ennek költsége kitenne 80 millió pengőt. Tehát az egész »városi'ag« értéktelen terület, 30 millió pengővel ér kevesebbet, vityiUóival és házaival együtt, amibe a közmüvek létesítése egyedül, belékerülne! De ebbipn a horribi is összegben még nincs beszámítva az a tőkeérték, amit ezeknek a megépítendő közmüveknek évi fenntartása, az ezekkel együtt járó egyéb kiadások, tőkésítve kitesznek! Jól értsük meg

1 A magyar nemzetgazdaságnak, a debreceni közületi háztartásnak micsoda rettenetes vesztesége mutatkozik, csak ennél az egy példánál is! Vájjon, ha kiszámitanók, —mert hiszen ceruza dolga az egész, — az összes városoknál és közületeknél minő rettenetes szám jelentkeznék , e példa nyomán ?! Nyíregyháza városnak hasonló statisztikájával nem rendelkezünk. De, ha az elkészülne, kétségtelenül nem mutatna jobb képet, mint a debieeeni. Országos nyavalya ez. Benne él minden város, minden közület és nem ügyelt rá, nem vette figyelembe. Hanem, ha arról volt szó bárhol is, hogy lakásszaporitásra van szükség, akkor elővették a periferikus területeket és épült »Nagy-Budapest«, »Nagy-Szeged; és »Nagy-Debrecen«, ujabban halljuk: »Nagy- Miskolc« és igy tovább talán még: »Nagy-Kukutyin« is. Területeket kapcso.riak magukhoz a közületek, vétkesen, mesterségesen elzárván maguk előtt a »városiasság« lehetőségeit, mesterségesen sza poritván. a közkö'-tségeke:, amelyeknek terhét már addig sem birták. És nem látják, pedig nap-nap mellett be é botlanak, hogy benn a városban ócskaságok, üres telkek terpeszkednek, hogy lehetetlenné tegyék a város kiépülését, a városi közköltségek csökkentését. Ahhoz az akcióhoz, amelyet az Egységes Párt a maga városi blokk APOLLO MOZGÓ Szombaton 5, 7 és 9, vasírnap 3, 5, 7 és 9 órakcr Egy film, amelyre az egész vá megye felfigyel! Rio Rita Ficrenz Ziegfeld, részben szines filmoperettje 2 részben 15 fthenásban. Bebe Daniels, John Boles főszereplésével. A világ legdrágább hangos fümje! Túlszárnyal minden sikert! Rendes helyárak! 09" Jegyelővétel! Előjáték nincs, kérünk pontos megjelenést 1 serfivtar té'rmyszgtes iM-TliT fflBgM csodálatos m . íratlan összetételénél fogra a világ legelsí keserfirUt l| jávai megkezdett, amelynek most konkrét feladatot mutatott Debrecen polgármestere, minden városinak, minden közületnek és a városi, de ézen tul, az ország egész lakosságának csafakoznia kel! Végét vetni a területi tultengésnek! Előmozdítani a belterjes fejlődést, magas, jól megépített, minden cafrangtól ment, de jó, egészséges lakásokat tartalmazó házakkal, amelyek fel legyenek szerelve mindazok lkai a kellékekkel, amelyek a »városi« lakástól ma már elválaszthatatlanok. Kis terü'eten, magas házak, jó lakások, lehe ővé teszik a közmüveknek o'.csón elkészítését és a »várost« valóban »várossá: teszik. Minden földszintes ház helyén épülő többeme'etes ház, ugyanannyi periferikus telket tesz feleslegessé, Ha pedig okosan van kihasználva a városi belterületen épülő ház, akkor még több terület válik feleslegessé a külterületeken. Kevesebb tetőzet, kevesebb cseh és oláh fát igénye

1, csökken az import. Egymás sal köze'ebb elhelyezett, egymás fölé épült lakások melegebbek, kevesebb tüze őanyagot igényelnek. —Csökken a tüze őfa behozatal. De nem lehet ezt a »kérdést« itt e'ég bőven kifejteni. Aki megakarja érteni, igyis megérti. Aki mem akarja, anélkül ke'l az »ügyet« elintézni! De dűlőre juttatni ezt a nagy, országos érdeket mielőbb kell. A kezdeményező komoly lépésért pedig: üdv Debrecennek! A régi világhiiű magyar gyártmány a mindenütt kapható. 1440-2 Az első véres márcins kora Irta: Kiss János. A gyászos világosi fegyverletétel után fájó érzés töltötte el minden igaz magyar lelkét. Kossuth Lajos az ország határára érve, a fájdalomtól összetört lélekkel, keserű zokogással mondotta: »Kifejezhetetlen érzelemvihar dúlta lelkemet, midőn a világosi fegyverletétel hontalanná tett. Nincs szó, amely arról tanúságot adna! Leborultam hazám földjére, mielőtt átléptem határát, zokogva nyomtam reá fiúi szeretet bucsucsókjaít. Egy csipetnyi port vettem belőle magamhoz... még egy lépés... és ugy valék, mint a tört hajó roncsa, melyet a szélvész kidob a homokba egy sivatagon.« Minden magyar ember érezte ezt a fájó érzést. Még nagyobb volt ózonban a levertség 1859-bgn a villafrancai béke után... A szabadságért rajongó olasz nemzet Lombárdia visszaszerzéséért háborút kezdett az osztrákokkal. Törekvésük az volt, hogy ki kell űzni az osztrákot a félszigetről. Szabaddá és függetlenné tenni az Alpesektől az Adriáig. A harc mégis indult. Magyarország boldog reménységgel nézett a háború elé. Ettől várta függetlenségének viszszaszerzését. Kossuth és az emigráció sziwel és lélekkel munkálkodott e nemes cél megvalósításáért. A nemzet is megérezte ezt. A magyar légió már öt zászlóaljra szaporodott ekkor Olaszországban. Európa minden állama óhajtotta az osztrák-ház hatalmának a megtörését s elfogadta Magyarország függetlenitésének az eszméjét is. A magyar nemzet, Kossuth és az emigráció számitot; is reá, hogy megtörténik. Fájdalom, azonban minden másképen történt. III. Napoleonaz o'aszok készséges szövetségese, a győze'em tetőpontján megmenti Ausztri át, barátjává, szövetségesévé fogadja azt az ellenségét, aki ellen szövetkezett, akit megtömi igyekezett. Ha Ausztria a feléje nyújtott békejobbot el nem fogadja, akkor a háború Magyarországra is kiterjedt (volna s ekkor a magyarság kivivja szabadságát. Szomorú érzéssel töltötte el azért a vi'Iafrankai fegyverszünet a reményeiben csalatkozott magyarság lelkét. Képzeljük el, hogy milyen volt az akkori közszellem a tiz év óta minden érze'mében, minden érdekében [visszafojtott s a düh legfe'ső fokára sértett Magyarországon. Milyen bomlasztó hatást gyakorolt volna ez az osztrák hadsereg magyar ezredeire ! Ha a fegyverszünet még egy hétig késik, jaj annak a hadseregnek amelynek ura, Ferenc József, örömmel nézett a háború folytatása elébe. A hadsereg azonban már semmi kedvet sem érzett verekedni. A fegyelem felbomlása véres jeleneteket idézett elő. Csak egy acélütés a kovára és általános lett volna a fellob bánás. Itt ismételten kiviláglott ,hogy Ausztriának sokkal több a szerencséje, mint az ügyessége, mert, hogyha bajb,a keveredik, mindig akad egy könyörületes lélek, aki megmenti. A történelem logikája azonban végre megunja az ilyen »jó szerencsét«, melynek létoka nincs. Valóban sirni lehetett. Sírtak is so kan annyi szép vágy és remény váratlan meghiúsulásán, annál is inkább;, mert olyan közel álltunk a nyomasztó járomtól való megszabaduláshoz. De, hála a magyarok Istenének! A levertség csak rövid ideig tartott. Üdvös tanulságot merített a nemzet abbpl, hogy ne várjuk a sült galambot, hanem áthatva e közmondás igazságától: Segits magadon,, az Isten is megsegít! — önmagában kereste a főerőt, mert ismét szabad nemzetté akart lenni! Nagy változás történik ekkor a nemzet életében! A nemzet évtizedekig tartó közönyössége után öntu datra ébred. Nyelvének, szokásaiinak, erkölcsének, hagyományainak ápolásával büszke fajának megmentésón buzgólkodik. E néhány holnap a nemzet önérzetébredésének a kora. Már-már azt lehetett hinni, hogy az alkotmányos szabadság lerombolt épületének romjai eltemetik a nemzeti erkölcseiben elgyengült magyart. Ekkor magától jött a nemzet önérzetébredése, amit a láthatatlan, kézzel foghatatlan hatalmas agitátor: a korszellem teremtett meg minden előzetes tervezgetés nélkül. A szel'em, az érzület eddig a szivek rejtekében volt csak meg. A vilHafraincai béke után azonban az elfojtott korszellem a szivek rejtekéigéből a nyilvánosságra tört. A nemzet feleszmélt! Lerázta tagjairól a inémán tűrés zsibfcadságát s odakiáltott a hatalomnak : »él nemzet e hazán !« A reménytelen szomorú korszakot — midőn már ugy tetszett, mintha a nemzet elvesztette volna jövőjébe

1 vetett hitét — ismét dicső napok váltották fel. Kossuth az emigrációban, is lánglelkü apostolként hirdette a magyar nemzet géniuszának minden gáton keresztültörő megnyilatkozását. Az emigrációval létezésünk elismerése utat tört magának a hatalmak tanácsaiba. A hatalmas Napo'.eon és a turini kormány előtt ismertté lett a magyar kérdés. A nemzet minden erejével arra törekedett, hogy magát élő magyaí nemzetként tüntesse fel. Olyau áramlat hullámzott ekkor az ébredő nemzet lelkében — irja Kossuth — mely arról tett bizonyságot, hogy a nemzet elhatározta: Nem tágítani, mig a haza szent s igaz ügyének diadalt nem szerez a honszeretet. Nemes hazaszeretettől áthatva, minden igaz lelkű magyar előtt csak egy cél lebegett: »A haza mindenek előtt.« Szabaddá, boldoggá és függetlenné tenni az ezeréves magyar hazát. Ez a hazafias érzület, mely nem volt túlzó sovinizmus I szinte hatalmas nemzeti tüntetéssé lett. A szivek rejtekébe izárt s eddig e'fojtott nemzeti érzület most már végképen nyilvánosságra tört. Történetünk egyik legszebb,, 'egüdvösebb korszaka következik ekkor. Felébredt a nemzet ör.érze e. Megismerte azt a hatalmas erőt, mely nyelvében van. Megértette minden magyar lélek: »Nyelvében él a nemzet!« A nemzeti érzület csodálatos bátorsággal nyi'atkozik meg 1859-ben a nagy nyelvújító, Kazinczy Ferenc születése napjának századik évforkulója alkalmával. Hatalmas nemzeti tüntetés lett ez az ünnepség! Az egész ország határtalan lelkesedéssel ünnepelt. Nemcsak az ország szivében ünnepelték az úttörő reformátort, hanem bámulatos ösztönszerűséggel terjedt el e tüntetés mindenhova, ahol csak magyar szó hangzott, ahol csak magyar szó élt. Kiterjedt e tüntetés nemcsak a né-