Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-02-21 / 42. szám

318 JNFVÍRYIDÉK. 1931. február 24. — Lehetett ugy tavasz felé, vagy talán nyár volt, nem tudom pontosan. — Mikor értesült arról, hogy Stark eltűnt? — Amikor megkaptuk azt a levelet, amelyben bejelenti, hogy elment. Itt az elnök felmutatja Stark Andor állítólagos levelét, amelyet a gyilkos irt. —Klein Sándort mikor látta ebben az időben ? — A gyilkosság után két-három nappal. A telepen, ahol nővéremmel és anyámmal jelentünk meg. — Miért voltak künn ? — Pénzért. — Nem azért, hogy Kleintól átvegyék a leveleket ? — De... igen. Ekkor az elnök nyomatékosan figyelmezteti tanút, hogy eskü alatt vall és nem szabad semmitse elhallgatnia, amit tud... — Látott valami változást Kiéin Sándoron ? Látta arcán a sebhelyet ? — Talán, igen... Kisebb seb votl, azt hittük, lázkiütés. — Ott volt annál a jelenetnél, amikor nővére a leveleket kérte a vádlottól ? — Igen. Klein vonakodott a leveleket visszaadni, de aztán nővérem kérésére mégis visszaadta őket. — Miért vonakodott? — Félt, hogy ez a bizalmatlanság jele vele szemben. — Joga volt hozzá, hogy bizalomra számítson? — Nem ugy értem. Önérzetét sértette, hogy visszakérik a leveleket. — Mi volt a levelek tartalma? — Nem tudom, nem olvastam ei őket.... — Nem is tud arról, hogy milyen viszony volt közöttük? — Pajtás! viszony. — Mit ért ezen? — Azt, hogy együtt jártak, jó barátságban voltak. Nem volt rideg üzleti érintkezés közöttük... Ezután Klein fizetésére vonatkozólag intéz kérdéseket az elnök a tanúhoz, aki kérdésére elmondja, hogy Kleint nagyon becsületes, megbízható alkalmazottnak ismerte minden időben. Kiéin hirtelen haragú ember volt... | — Mit tud tulajdonságairól? — Azt hogy indulatos, hirtelen haragú. — Miből gondolta ezt róla? — Abból, hogy hirtelen felinger lődött és ilyenkor kipirosodott az arca... — Nővérétől nem hallott semmi közelebbit a vádlottról? —. Nem. — Magáról a bűncselekményeikövetéséről tud valamit? — Semmit. — Hát arról 'tud-e, hogy nővére amikor Szatmáron volt, leveleket kapott Kleintól? — Ezt nővéremtől hallottam, amikor hazajött. Egyébként er_ rői nem beszéltünk sem egymás között, sem a családban. — Miért ment nővére Szatmárba ? | — Nyaraini ment oda. Régi ismeretsége volt azzal a fiatal emberrel, aki ott megkérte. Az elnök inost újra figyelmezteti a tanút, a vádlottnak arra az állítására, hogy a tanú be volt avatva Magda és a vádlott közös titkukba és segítségét is felajánlotta a szerelmeseknek. Ehrenfeld Ica ezt kereken tagadja. A budapesti ütról sincs közelebbi tudomása, arró/ éppen nem hogy ugyanakkor, amikor Magda nővére fent volt, Kleinnai találkozott, aki akkor szabadságon volt ott. Arról sem tud semmit, hogy voit-e revolvere a telepen Kleinnak és hogy mi volt a francia kulcsnak a rendeltetése ott az ablakpárkányon, ahonnan Klein magához ragadta, amikor megölte Stark Andort... — Bizonyára szükség volt rá, — mondotta egykedvűen. ; Most a birák kérdezik Ehrenfeld Icát. Horváth szavazóbíró arra vonatkozólag Intéz kérdéseket a tanúhoz, hogy miként egyeztethető össze vallomásával, amelyben állítja hogy nem tudott semmit Klein és Magda viszonyáról, — az a magatartása, hogy amikor Klein nem tudott egy ízben Ehren. feldnévál beszélni és elkeseredetten távozott, utána ment és vigasztalva mondotta: — Lásd, nálatok az a baj, hogy te túlságosan szegény vagy Magdához, nálam meg az, hogy nagyon is gazdag Sándor hozzám. — Nem kérem, ezt nem mondhattam, — mondja élénken Ehrenfeld Ica. — £n nem is voltam tegezőviszonyban Kleinnaí soha... Az ügyész kérdései után, amely ben érdeklődik, igaz-e, hogy Munk dr.-t hivatták azon az éjszakán, amikor "a szatmári távirat megjött, mert nagy megdöbbenést váltott ki a sürgöny, — a tanú kitart a mellett, hogy semmiről sem tud Klein és Magda viszonyát illetően. A védő azt kérdi, igaz-e, hogy ismeretsége van azzaf az úrral, akit Horváth biró ur említett? — Igaz, — feleli 'halkan a tanu. Ugye Icuka emlékszik... Izgalmas percek következnek. Kleint és Ehrenfeld Icát szembesitik. Klein elmondja, hogy Ehrenfeld Ilona nem tud arról, ami közötte és Stark között történt, de sok mindenben nem az igaznak ímegfelelően vallott, amikor arrói beszélt, hogy nem tud Magda és az ő viszonyáról. Ugy-e, Icuka., mondja vontatottan, akkor, amikor odamentem, Icuka a gangon ült és én akkor nem tudtam a nagy ságos asszonnyal beszélni és Icuka kikísért és vigasztalt, amikor mond tam, hogy amiatt jöttem, hogy Magdát ne szakítsák ei tőlem... És Icuka tegeződött velem, mikor négyszemközt voltunk ... A tanu indulatosan szól rá : — Én erről nem tudok... • — És Icukának azt is mondtam, hogy nézd Icuka, már meg is vettem a revolvert és öngyilkos leszek... Amikor pedig kikísértem a kisállomásig Magdát, a nagyságos asszonyt és Icukát, odaadtam a leveleket és Icuka olvasta is... és tudja mi volt bennük. A tanu idegesen: — Nem olvastam, csak már mikor az állomásnál voltunk, akkor adta ide az egyiket és ismétlem, nem tegez tűk egymást.. . — És mikor... — folytatta Klein félénk vallomását, Icukáéktól viszszamentem, Bleich volt a telepen, aki azt mondta, hogy mégis szeret téged ez a Magduska... A szembesítés nem vezet sikerre. A tanu nem változtatja vallomását, a vádlott is megmarad vallomása mellett. Az ügyész nem indítványozza megesketését, a védő sem kívánja, — a bíróság kimondja a határozatot, hogy miután nem indítványozta egyik fél sem Ehrenfeld Ica megesketését, a bíróság mellőzi az eskü kivételét. Ekkor Ehrenfeld Ilona előlép és bejelenti igényét kiadásai megtérítésére. Az ügyész nem tartja jogosnak kérelmét, de miután kiderül, hogy az idézést pesti lakásán vette át, jár neki az útiköltség. Gyrosvonat II. osztályú jegy árára reflektál, de csak személyvonati jegyet térítenek meg néki. 'Hamarjában nem tudják, mennyi is egy személyjegy a második osztályon Budapestről. Szerencsére ott van a hallgatóság soraiban az esküdtek padjában Liszkay Dezső, a Menetjegyiroda vezetője, aki harsány han gon kiáltja: 15 P 60 fillér oda és ugyanannyi vissza. Megvan tehát a számítás alapja... A tanu az útiköltséget felveheti... Klein Sándor egy szarvas-utcai kocsmában dicsekedett vele, hogy Ehrenfeld Magdával viszonya van Zoltán Tibor, a fatelep volt üzletvezetője a következő tanu. Most mész. és téglakereskedése van, 41 éves, nincs érdekelve. Elmondja, hogy 1928. április i-én lépett Ehrenfeldné fatelepének szolgálatába és 1930 április 1 -én lépett ki, miután felmondtak neki. Kleiit megbiató, becsületes, kor rekt üzletembernek i >merte minden időben, jó munkaerő volt, de azt látta, hogy indulatos. Egy ízben egy csekélység miatt összeszólalkoztak és akkor Klein vérbenforgó szemmel tört feléje, mire ő hátat fordított neki. Csekélység volt az egész. K'e'nnak utasítást adott, hogy a vásárolt deszkát vitesse el a vevőhöz. — Engem ne utasitgasson kiáltotta ekkor Klein. A tanu ezt a han got természetesen visszautasította, mire Klein rátámadt. Mikor neki felmondottak, nem okolták ezt meg. Starkot rendes embernek ismerte. Klein egy izben, amikor ő már nem volt ott, Starkról azt mondotta, hogy rossz cserét csináltak vele, mert nem jó üzletvitel van azóta a telepen, könnyelműen hiteleznek és nem tudja mi lesz ennek a vége. — Látta-e, hogy Klein és Magda bizalmas barátságban vannak ?... — Csak azt láttam, hogy jó viszonyban vannak, eldiskurálgattak de semmit sem vett észre olyant, amiből belsőbb viszonyra lehetne következtetni. Klein maga beszélte el egyszer néki, hogy intim viszonyban van Magdával. Ez akkor történt, mikor néki a mult év márciusában felmondottak. Egy izben Klein bekísérte a városba és útközben azt a meglepő kérdést intézte hozzá, hogy nem volna e kedve ott maradni a telepen. Nem volt nagy kedvem, már megundorodtam attól a helytől, de végül Klein behívott egy szarvas-utcai kiskorcsmában ahol bizalmasan értésemre adta, hogy ha áldozok valamit, akkor ő kieszközli, hogy én ott maradhatok. Megegyeztünk háromszáz pengőben. Ekkor jelentette ki Klein, hogy ő néki a visszavétel könnyen fog menni, mert ő néki Ehrenfeld Magda a szeretője ... Másnap csakugyan ki is jött Ehrenfeldné a telepre. Klein azt mondotta, hogy a nagyságos aszszony most rrüár lekötötte magát és Starkot fogadta meg, aki sokkal fiatalabb és jóvágású fiu. — Igaz-e, hogy Klein aknamun kával igyekezett ártani Önnek? — Ez igaz, mert sokszor láttam, hogy a nagyságos asszony olyasmit tesz szóvá amit csak Klein tói tudhatott meg. Ezért meg is mondtam Kleinnak, hogy ha kifogása van, lépjen fel nyíltan, mert ez alattomol eljárás. Ezután elmondja a tanu, hogy Klein egy napon azzal dicsekedett, hogy Ehrenfeldné nagyon megvan vele elégedve és hajlandó az üzlet vezetését reá bizni— Azt mondotta, hogy feleségül veszi Magdát ? — Előttem ilyesmiről nem tett soha említést. A gyilkos szerszámát, a csavarkulcsot, a volt cégvezető nem látta soha Ezután a tanács elnöke aziránt érdeklődik a tanútól, hogy amikor ő volt a fatelep cégvezetője, már akkor is olajozták-e az iroda padlóját. — Igen — válaszolt Zoltán. Mia den nagytakarítás után Vancsicsin József és a felesége beolajozták a padlót. — Amikor ön a cégnél volt alkalmazásban megtörtént-e, hogy a vádlott künn aludt a telepen? — Akkor még nem költözött oda, de később, — ha jól tudom — Ehrenfeldné kívánságára költözött oda, hogy a telepen éjjel is legyen | megbízható ember. — Ki hozta ki az ágyneműt és hol tartották azt ? — Nem tudom, hogy ki vitte a telepre, de nappal a szekrénybe tartotta Klein az ágyneműit. Most elnök felmutatja azt a hatalmas csavarkulcsot, amellyel a gyilkos halálos ütést mért áldozata fejére. — Ismeri ezt a kulcsot ? — Ezt nem láttam soha. Én egy másik, ennél jóval kisebb kulcsot ismertem abban az időben, amelyik állandóan az iroda szekrényében volt. Ehrenfeldné sírva tett szemrehányást Magdának Klein miatt Zoltán Tibor azután a feltett kérdésekre válaszolva, elmondotta, hogyEhrenfeldéktől a legjobb barátságban vált el és azután is gyakran megfordult a telepen, de nem vett olyasmit észre, amelyből a Stark és Klein között meglévő ellentétre következtetett volna. Abban az időben Klein szerelméről sem tudott még semmit. — Mint egyént, milyennek ismerte Starkot ? "— Életvidám, intelligens, de nem valami erős fizikumu fiatalember volt, aki tudomásom szerint sporttal nem foglalkozott, a tüdejével volt baja. Ezzel szemben Kleint erős, izmos embernek ismertem, aki akkoriban birkózó-tanfolyamra járt, de, hogy ott boxolni is tanult volna, arról nincs tudomásom. — Nem mondott magának el ••semmit a vádlott a telepen történtekről ? — Juniusban vagy augusztusban egy napon találkoztam vele és akkor emiitette, hogy Ehrenfeldné tudomást szerzett a lánya és Klein között fennálló viszonyról. A nagyságos asszony sirva tett szemrehányást Magdának — mondotta nekem Klein — és nem akar tudni a házasságukról. Az eset lítán io napra ismét találkoztam a vádlottal, aki most már azt mondta, hogy Ehrenfeldné végre beleegyezett a házasságba, csak az a kérdés, hogy a rokonság nem fogja-e ellenezni. Később, hogy megint találkoztunk elbeszélte, hogy a rokonok megfenyegették Ehrenfeldnét, hogy kivonják a cégből tőkéjüket, ha a házasságból lesz valami. Cégvezetőt állás 300 pengőírt — Beszélt a vádlott magának öngyilkosságról, vagy egyéb dolgokról is. — Nem beszélt. Augusztusban egy alkalommal volt nálam és ígér-