Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-02-01 / 26. szám

Ara 16 fillér Nyíregyháza 1931. február 1. ^ Vasárnap Ilii- évfolyam 26. sz. tfIDEK. POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak helyben és vidéken ggy hóra 2 P 50 f. - Negyedévre 7 P 50 f. í S#s»4«ítviosiökr.ek és tanítóknak 20°/» engedmény [ ferye* »r.ám •ira: hétköznap 10 f., vasárnap 16 f. j Alapította : JÓBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal ciine ­Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi teleion: 5—22. A kiadóhivatal telefonja: 1 39. Postacheque 29605 Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz,' Bethlen-u. 2. Kölcsönös megbecsülés és közös érdek Kilencven feszülten figyelő új­ságíró előtt mondta ei Bethlen Ist­ván á világsajtó tájékoztatására szánt nyilatkozatát Ausztria és Magyarország közös problémáiról, közös törekvéseiről és az osztrák­magyar barátságról, amelynek a két ország között létesített uj barátsági, béké tető eljárás, és dön tőbirósági szerződés tette íe Szilárd alapjait. A kilencven újságíró kö­zött mindenféle nemzetheti akadt s bizonyára volt közöttük szcp számmai olyan "is, aki Iésve várta, hogy olyasvalamit mondjon a ma­gyar miniszterelnök, amibe bele lehet akaszkodnt, amit kí lehet forgatni lényéből, vagy amibe két­értelműséget, rejtett intenciókat le­het belemagyarázni. De Bethlen beszéde a imat^a nyíltságával, szó­kimondásával, kristálytiszta logi­kájával, amelyben leplezetlen és félremagyarázhatatlán őszinteség­gel nyilvánultak meg azok a szük­ségszerű okok, amelyek az osztrák és magyar nép barátságához vezet­tek, egyetlen kis rést sem nyi­tott a szavak közé besurranni igyekvő rosszindulatnak. És hiába ostromolták meg az újságírók Bethlent, a beszéde után forté­lyosan feltett u. n. »kényes« kérdé­sekkel, Bethlen nyugodtan á'lta az újságírói pergőtüzet, minden egyes kérdésre — lett légyen az politikai, vagy gazda-ági természetű, — egye nesen, kertelés nélkül megfelelt, nem bújva ei diplomatikus frázi­sok mögé. Nekünk nincs mit tit­kolni, csendült ki Bethlen minden egyes szavából, a ,mf céljaink tisz­ták, a mi utjamk egyenesek, a mi törekvéseink nyilvánvalók: igazság ra és békére törekszünk, azon fá­radozunk, hogy más nemzetekkel való baráti közeledésünkkel meg­enyhítsük azt a terhes politikai es gazdasági atmoszférát, mely csak az európai ku'tura végleges buká­sához vezethet. A nemzetek közötti megértés je­gyében született meg az osztrák- 1 magyar barátsági szerződés és e ! szerződés által' teremtett baráti légkör fogja lehetővé tenni, hogy e két állam kölcsönös gazdasági érdekeit kielégítő szerződéseket kössön egymással. Mert kölcsö­nös jóindulat mellett — mondotta Bethlen —, minden lehetőség meg van arra, hogy a gazdasági forga­lom Magyarország és Ausztria kö­zött a gazdasági közeledésnek ter­mészetes határain belüi addig fo­kozódjék, amíg el nem éri a két ál­lam politikai barátságának a mér­tékét. A kölcsönös megbecsülés érzé­sein kivüi a közös érdek is szinte ráutalta a két országot eddig is az együttműködésre. A \i ággazdasági krízissel, amefy a kisebb országo­kat még érzékenyebben sújtja, mint a nagyokat, sikeresebben szállhat­tak szembe a nemzetek, ha egy­mást támogatva összefognak a kö­zös baj elfen. De Bethlen éppenséggel nem tit­kolta, hogy a közös érdekek Ma­gyarország és Ausztria között nem csupán gazdasági jellegűek, ha a gazdasági kérdések a mai gazda­sági depresszió idején pillanatnyi­lag az aktualitás előterébe kerül-, nek is. Ott is egymásra talált a két ország, ahot Valamely nemzet­közi "fórum előtt küzdeníök kellett Uj Európa igazságtalanságai el­len, ahol küzdeniük kellett azért, hogy a népek közösségében egyen­•HWHtncnMMH lő jogaik '.egyenek, és ne sülyesszék le őket proletárnetazetekké. Mert közös érdekek a nagy európai kul­turnemzetekkel egy kulturális szin­ten álló Magyarországnak és Ausztriának, hogy egyesült erővel küzdjenek a békeszerződések olyan igazságtalanságai ellen, amelyek minden államot sújtanak és ame­lyek ma már Európa határait is tulszárnyalón nemzetközi \ i'ág pro­blémákká lettek. Ez az együttes küzdelem békés, mert a béke és a megengesztelő­dés jegyében történik. Az elköve­tett hibákat reparálni kell, ha netm akarják, hogy azok megbosszulják magukat. Vagy, ahogyan maga Bethlen mondta: »A legyőzöttek küzdelme egy jobb sors után nem­csak jogosult és igazságos, de az egész világra nézve hasznos is, — mert előmozdítja a népek gazdasá­gi szolidaritását.« Hiába halmoznák el bizonyos ol­dalról Magyarországot és Ausztriát rágalmakkal minden olyan meg­mozdulásuknál, amelyeknek célja, a megerősödés és a gazdasági ki­bontakozás előkészítése, tagadha­tatlan, hogy a két ország barátsá­ga, amely szélesebb gazdasági meg­egyezésekre is előkészíti a talajt, végeredményében a középeurópai bajok enyhítésére szolgál. Belvízlevezetés és anoak hatása az Alföldön Irta: Becker Ádám mm. tanácsos. Csonka-Magyarország területé­nek körülbelül egynegyed része — mintegy 4 millió katasztrális hold — árvíz, vagyis a folyók legmaga­sabb árviz-szine alatt fekszik. Ezt a területet védtöltések védik a fo­lyók évről-évre megismétlődő ár­vizei ellen. Bármilyen sikeres is ma már az árvédelem, hasztalan vol­na tiz és nemcsak az exportképes tiszai buza termelése, de az ország lakosságának élelmezése is kockán forogna, ha egyúttal" az ármente­sitett területen magán lehullott csapadékokból keletkezett, úgy­nevezett belvizekkel szemben is, nem védekeznénk. Az ármentesitett területen, te­hát az Alföldön, az évi átlagos csapadékmennyiség 500—600 mm. Ezt a vízmennyiséget csak a jó minőségű talaj bírja felvenni és megkötni. Sajnos, az Alföld ta­lajának túlnyomó része nem ilyen természetű, hanem erősen kötött, amelybe a ráhullott csapadéknak csak kis része bir behatolni. De van sok szikes terület is, amely alig esm/észt meg valamit a reá eső csa­padékból. V i A csapadékvíz nagy része te­hát inint felületi víz jelentkezik az Alföldön és a magasabb terüle­tekről az alacsonyabb fekvésüekre összefutva, ott tócsákat,, sokszor egész tavakat képez. Ha ezt idejé­ben ei nem vezetik, megfojtja a vetést és lehetetlenné teszi a me­zőgazdasági munkát. Az ármen­tesitett területek néha erekkel (holt medrekkel) vannak átszőve. Az ezeket környező területekről a belvíz ezekbe fut össze és lefolyik a folyó felé, a folyó partja közelé­ben azonban útját állja az árvé­delmi töltés. A belvizlevezetés a legrégibb időben csak annyiból állt, hogy ezeken a helyeken a védtöltéshez zsilipet építettek. A folyó árvizé­nek levonulása után a zsilipet fel­nyitották és a belvíz szabadon be­folyt a folyóba. Az erek néha több kilométer hosszúak voltak, a befvfz tehát az ér alsó végén a védtöltés előtt nagy magasságra emelkedett, ha a zsilip sokáig volt zárva a hosszas árvíz miatt és a szomszédos terü­leteket is elönthette. Ennek meg­akadályozása végett a belvizet az úgynevezett »fokozatos e!zárások« elve szerint a felsőbb területeken, az ereknek több helyen való áttöl­tésévei vissza kellett tartani és csak akkor volt szabad az áttöltés­ben épített zsilip segélyével to­vább leereszteni, amikor az alsó vízállás azt megengedte. Az ártereken az egyes erek kö­zött zárt laposok, teknőalakumély területek is vannak. Az itt megre­kedt belvizeket csak mestersége­sen, nyílt árkokkal lehetett az erek be beereszteni és ezen az uton le­vezetni. Szükség esetében az egyes teknők vize zsilippel visszatartha­tó volt a teknő szélén levő víz­választónál, a vízjogi törvényben is megállapított fokozatos elzárás el­ve szerint. Utóbb az ereket főcsatornákká fejlesztették ki, hogy a káros bel­vizet minél gyorsabban, még a fo­lyó árvizének megérkezése előtt, nyíltan (tehát szivattyúzás nélkül) levezethessék a befogadó folyó medrébe. Azonban az árvíz gyakran ha­marább érkezett le, mintsem hogy a belvíz előtte levonulhatott volna és huzamosan tartott. Ezért kei­lett szivattyútelepeket építeni a fő-, csatornáknak az árvédelmi tölté­sekkel való keresztezésében. A szi­vó-nyomó szivattyúkkal azután a belvíz a legmagasabb külviz mel­lett is be volt nyomható a folyóba. A háború előtt az volt a helyzet, hogy az ármentesitő és belvizleve­zető társulatok túlnyomó része a téli és kora tavaszi csapadékból szánmazó belvizet — a leirt beren­dezéssel — rendes körülmények között, (mintegy 30 nap alatt tudta levezetni. Az 1913., 15., 19. és 1922-es ned­ves években azonban ez nem sike­rűit. A belvíz ezekben az években óriási kárt okozott. 1922-ben, már­cius es április havában, egyik pa­nasz a másikat követte. Hat hétig jártam a belvizboritotta területe­ken, egészen április közepéig, hogy a bajok okát megállapítsam. Sok , ezer hold vetés pusztult ei' és imég i több ézer holdon késett ei a tava- | szí munka. ' 1 . A baj okát minden esetben a bei vízlevezető-berendezések elégte­len méreteiben találtam meg. Az­óta az ármentesitő társulatok majd nem kivétel nélkül kibővítették be­rendezéseiket, csupán egy-két társulat nem készült még el a mun­kálatokkal. Általában azt lehet mon dani. hogy ma már normális csa­padékviszonyok mellett a társula­tok a tavaszi káros belvizeket kö­rülbelül két hét alatt, rendkívüli esetekben pedig négy hét alatt le tudják vezetni. Ez a mi gazdasági viszonyainknak meg is felel. A belvizfevezető müvekkei tehát 111a már a belvíz levezethető, de le is vezetendő. Ha egy társulat érdekeltsége azt kívánná, hogy a belvizei ne vezet­tessenek le, igazgatósága egysze­rűen lezáratná a zsilipeket, nem szi vattyuzna és néhány vízválasztónál eltömné a csatornákat. Azonnal elő állna az ősi állapot és bebizonyíta­ná, hogy a belvizet egyszer s min­denkorra elvezetni nem lehet, d« bizonyítaná azt is, hogy belvizle­vezetés nélkui az ármentesitett te­rületeken gazdálkodni lehetetlen. A vizimérnök, aki a mezőgazdák érdekeiért ét'és állandóan harcol az elemekkel, megdöbbenéssel ol­vassa a beívizlevezetés ellen né­hány év óta folyó ádáz harcot a legelőkelőbb hírlapok hasábjain. E cikkek szerint véglegesen el­vezettük a belvizet, ezzel kiszorí­tottuk a talajt és aszályossá tettük az Alföldet. A jóhiszemű cikkírók mellett van olyan is, aki egyenesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom