Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-01-25 / 20. szám

r931. január 25. XWRYIDÉ1C á magyar jogásztársadalom íelvonnlása a nemzeti igazság mellett — Trianon ellen Irta: Pillér József. Nagy és örvendetes esemény történt január hó 18-án Budapesten A magyar jogtudósok zászlót bontottak és akcióba léptek Trianon ellen. Mint olvastuk: »a szombathelyi ügyvédi kamara kezdeményezésére határozta el a magyar ügyvédség, hogy bekapcsolódik a trianoni szerződés revíziójáért folyó küzdelembe, jogvédő iratot dolgoz ki a békeszerződés megváltoztatását sürgető imagyar nemzet igazának a bizonyítására és ezt a jogvédő iratot francia, angol, német és olasz nyelvre fordítva megküldi az egész világ jogász tes tület einek.a. Ez az elhatározás január 18-án öltött testet a budapesti ügyvédi kamara helyiségében gróf Apponyi 'Albert elnöklete mellett lefolyt gyűlésen, melyen az összes magyarországi "jogtudósok képviselve voltak. Itt a dr. Székács Aladár közigazgatási biró áltai kidolgozott és élőterjesztett védőiratot — mint a jogalkotás terén megjelent mestermüvet — egyhangúlag elfogadták s gyakorlatbavételét eihatározták. Ezzel a legnagyobb és leghatékonyabb szellemi és erkölcsi erő kapcsolódott be a Trianon ellem "küzdelembe. Kell, hogy ezen világra szóló megmozdulást a magyar nemzet egyetemes hálája és köszönete dicsérje. Midőn a magunk részérői is a legnagyobb örömmel üdvözöljük e közérdekű mozzanatot, meg keli emlékeznünk arról, hogy lapunk volt az a sajtó orgánum, amely már évekkel korábban kérte és többször sürgette ezen megmozdulást. Ennek igazolására legyen szabad visszalapozni a Nyírvidék utóbbi számait. Igy már 1924-ben olvasható egyik közleményünkben* melyben a különböző társadalmi alakulatokat propaganda akcióra kértük, hogy ebbe bele keli kapcsolódnia az ügyvédi kamaráknak is, midőn igy irtunk: »Nagyon fontos és mellőzhetetlen a magyar jogtudósok testületének, az ügyvédi kamaráknak akcióba lépése, mert hiszen leghivatottabbak arra, .hogy a trianoni szerződést jogi alapon elbírálják, annak nonszensz voltát kimutassák a külföldi jogtudósok előtt. És, ha ezzei sikerül megnyerni a külföldi jogászok igazságos döntését, talán a leg hatékonyabb tartalék erkölcsi erőhöz juthatunk általa. Keressék fei tehát a legkitűnőbb jogá)szaink a kartársi, külföldi testületeket személyesen s világítsanak rá a trianoni szerződés abszurditásaira.® Majd 1930. évi junius 15-iki számunkban a többek közt igy irtunk: »Miután a kisántánt, mint szer ződő fél, 99 százalékban megszegte a trianoni szerződést, az egész izerződés ügye, mint jogi probléma, a jogászvilág reszortjába tolódott át. Tiz évig állott a magyar nemzet az ántántok elfogult ítélőszéke előtt jogvédelem nőikül. De, hisszük, hogy a magyar jogtudósok kitűnő kara nem hagyja tovább is védelem nélkül a magyar nemzetet. Oda áli a fórumok elé s megvédi a nemzet igazát. Nem fog viszszariadni a tiz év óta hangoztatott refréntől, hogy »tejjei nem lehet a falnak menni!« Mert igenis, fejjel keli annak neki .menni, de nem a koponya külsejével, amely könnyen betörik, hanem ami belüi székel: ész, okosság, széles látókör által irányított szellemi esprit-vel, amivei a magyar jogtudósok bőven rendelkeznek. Eiért hisszük is, hogv rövidesen pernyertessé teszik a nemzetet és erkölcsi szupremációjukkai rá fogják bírni a nagyhatalmakat, kötelességeik teljesítésére.® Majd később az augusztus 17-ik számban azon óhajunknak adtunk kifejezést, hogy, »ha a mai veszélyes irányzat a politika eszközével bármi okból meg nem változtatható, akkor a magyar jogtudósok iépjenek akcióba, de minden áron meg keli állítani a lejtőn a nemzetet, mig végromlásba nem zuhan.« Ezen visszaemlékezésekből látható, hogy lapunk helyes uton járt, amikor a legilletékesebb, nagy átütő erejű szellemi erőknek, a jogbölcselet reprezentásainak hatalmas gárdájához appellált s onnan várta a segítséget. Sajnos mindeddig nélkülözte nemzetünk ezt a legnagyobb szellet mi és erkölcsi erők aktivitását. Fájdalommal látta a nemzet, hogy ez az erő támogatás nélkül hagyta a politikai faktorokat a legkritikusabb jogi kérdésekben is és hogy tiz éven át szóvá sem tette a trianoni szerződésnek, mint ilyennek kritériumát; létrejöttének minden jogalapot nélkülöző körülményeit a jogalap kellékeinek teljes hiányát, ami miatt a szerződés jellegét és érvényességét teljesen elvesztette. De mert a jogi kérdések felvetése és tisztázása hiányzott) azt ellenségeink ma is érvényben levőnek tekintik, sőt sérthetetlenségét hangoztatják. De amig ezt teszik, ugyancsak ők maguk minden oldalról megsértik, megszegik azzal, hogy a rájuk vonatkozó rendelkezéseket nemcsak, hogy nem teljesitik, de azokkal homlokegyenest ellenkezően cselekesznek. Világos, hogy ezzel a szerződés érvénytelenségét dokumentálják, amivei kifejezést adnak, hogy a szerződést önmagukra nézve kötelezőnek nem tartják. Itt is a magyar jogászvilágnak kellett volna megállapítani s ainah gyar nemzet ezeréves jogaiba való visszahelyezését. De a magyar jogászvilág akciói feltúrja a közönség figyelmét arra, hogy a járványok a legnagyobb óvatossagot és tisztaságot tartsa szem elOlt, mert az az egyetlen biztos védekezés a baktériumot t*m«di«a ellen. A járványok leküzdésére tehát mindenkinek meg kell tenn e a maciét és terjedésük ellen a leghatásosabb feg; Terekkel kell harcolni. A szájüregen és a torkon át behatoló baktériumok ártalmatlanná tételére igen alkalmas a naponként többször végzendő öölögetés, g&rgalizálás DIANA sósborszesz hígított oldatával. Mindennemű meghűlésből eredő fájdalmak csillapítására, náthánál belélegzésre, fejfájásnál borogatásra, szaggatásnál bedörzsö'.és re, azonkívül belsőleg u cukorra csepegtetve mindig kitűnő hatása a valódi DIANA sósborszesz, mely az egé-z or.-zágban mindenütt kapható. Ügyeljünk a DIANA névre és a közismert sárga csomag

olásra

. 456—3 Államok sajtóorgánumai is r^sz'.e- | tesen foglalkoztak. A perköltség, azonkívül a Betegsegélyző^ egyszerre esedékessé vált járulékai virágzó vállalkozásunkat márólnapra az anyagi tönk szélére juttatta. Cégtársam, Mr. John luhász a brazil bjróság független voltába vetett hitében megingatva, ki is lépett az üzletből. Ha jól emlékszem, Venezuelába utazott, két madárral a hóna alatt, ahol szerény keretek között önállóan folytatta az üzemet. — Egyelőre cn még nem adtam fel a harcot. Küzdöttem a végrehajtókkai és sikerült ötletet találnom a Betegsegélyző elleni bossz

u vágyam kiejégítésére. Egy teljes hétre beszüntettem az üzjemet s a madarak ezalatt táplálékhoz nem jutva, csontig lesoványodtak. Szánalom volt rájuk nézni, amikor beállítottam velük a Betegsegélyző köz ponti épületébe. Hivatkoztam a tagsági dijak fizetése $ka1 nyert jogaimra és követeltem a beteg vámpírok azonnali gyógykezeltetését és a táppénznek kiutalását. — Igy akartam ujabb válságba sodorni az intézetet a mintegy 640 madár költséges ápolásával. — A vizsgálatot végző orvosok jelentéseiből a főorvos meg is állapította, hogy valamennyien súlyos vérszegénységben szenvednek. Én boldogan kezdtem követelni a derék állatok sürgős üdültetését valamelyik fürdőhelyen, lehetőleg Floridában. A főorvos a fürdőt illetőleg kénytelen volt osztani a nézetemet, csupátn az illető hely kijelölésénél mutatkozott köztünk némi differencia. Az általam kért tengeri fürdő helyett ő gőzfürdőt javasolt az igazgatóságnak, amely erre ki is utalt fejenkint 6 ingyen gőzjegyet. Dühösen jutasitottam vissza a jegyeiket s ismét megkezdtem a madarak kölcsönzését, azok uj erőre is kapjak, amikor eszembejutott, hogy mégis igénybe veszem a gőzfürdőt. Elvégre a jegyek is pénzébe vannak az intézetnek s legalább ennyi kárt okozzak neki.Újra felpakkoltam hát a szárnyuktól meg fosztott vámpírokat, beengedtem őket először a nagy bazinba, majd a nedves gőzbe, ahol azok mint egy vezényszóra az utolsó szálig felfordultak. Szívszélhűdés ölte meg őket, állapították meg egyhangúlag az előhívott orvosok és látleletet véve fel a szomorú eseményről, még aznap beadtam horribilis kártérítési igényemet a törvényszékhez gondtalanságból okozott többrendbeli (640!) vámpirölés vétsége miatt. Tényleg, ezúttal minden reményem megvolt arra, hogy végre igazsághoz jussak a legfelsőbb! esküdtszék előtt. A tényállás napinál vi.ágosabb volt: a Betegsegélyző gőzfürdőt rendelt a beteg vámpíroknak, én teljesítettem az előírást és tessék... De ne vágjunk a dolgok elébe. — A kilenc napig tartó főtárgyalásra különvonatok hozták vidékről az érdeklődőiket s a nagyterem bejárata fölött állandóan ott lógott a »Minden jegy elkeft« tábla. A ^tárgyalásnak határozott sikere volt. Terjedelmes vádbeszédemet óvatosságból gramofonlemezre is felvétettem, nehogy közben berekedjek és abba k'eiljen hagynom azt. Felváltva hol én, hol a gramofon ecsetelte a Betegsegélyző visszaéléseit és tehetetlenségét, csakhogy az ellenfél aljas eszközökkei dolgozott. Az egyik ötperces szünetben, mig én a folyosón sétáltam, kicserélték a lemezeimet. Mikor aztán legközelebb kifáradtam

1 és gyanutlanui feltettem a helyettesítő lemezt, az jogi érvek helyett arcátlanul pikáns kuplékat kezdett énekelni. A közönségnek ez hallatlanul tetszett, különösen a hölgyeknek, de nem ugy a biróságnak. Az elnök megvonta a szót a gramofontói és elkoboztatta a lemezeket. A nők erre tüntetőleg elhagyták a tárgyalótermet. — Mit beszéljek még sokat ? Elvesztettem ezt a pert is, mint a másik kettőt. De ezúttal — jogosan. Egy döntőkörülmény ugyanis kikerülte a figyelmemet. Nevezetesen a főorvos a gőrfürdőt akkor rendelte vámpírjaimnak, mikor azok a koplaltatástól vérszegény állapotban voltak. Én pedig akkor vittem fürödni őket, amikor a kiéhezett állatok az időközbeni kikölcsönzéstői uj erőre kaptak, sőt soha nem tapasztalt falánkságukkal jobban meghíztak, mint valaha. Ter mészetes hát, hogy a rendellenesen vérmes madarakat a nagyfeszültségű nedves gőz azonnal megölte. Ez a pör, amely a második, vagy nagy brazíliai vámpir-pör ne-< vet kapta a délamerikai közvéleményben, annakidején élénken foglalkoztatta a világsajtót is, már amennyire akkor érdekelte ez az európai közönséget az időközben kitört világhábor zajuában. A pör elvitte az utolső pezetáimat is s mivei többé semmi keresnivalóm nem volt Rio de Janeiroban, beállottam egy óceánjáróra matróznak — fejezte be előadását Joe Crawl és határozott mozdulattal zsebrevágta az 50 dolláros bankjegyet? tnelyet a hosszú elbeszélés alatt különben is mindközelebb és közelebb húzott magához. Senki sem mert ellenkezni. Ei kellett ismerniök, hogy valamenynyiüké között ez volt a legfantasztikusabb történet. Mert egy világjáró tengerész tudhat ugyan még ennél is fantasztikusabbat elmesélni, viszont az már nem volna anynyira vaiószinü és az igazsághoz hü, mint volt a Joe Crawlé. Már pedig ez szigorúan ki lett kötve a pályázók részéről. Mégis, nehogy valamelyik esetleg megjegyzést füz zön a történet egyes homályosabb részletek iránt Joe Crawt "ismét Imegsz ólait: — Ne sajnáljátok tőlem ezt az 50 dolfárt, mi ez ahhoz a vagyonhoz képest, amit a vámpírokon vesztettem — mondta szomorúan és sietve átült a csapszék egy másik asztalához, ahol egy hangos társaság épen akkor tűzött ki 50 dollárt a legfantasztikusabb elbeszélés jutalmazására... - LEVÉLPAPÍR újdonságok nagy választékban a JÓBA-nyomdában. ,