Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-06-28 / 144. szám

1931. junius 16. JMLFÍRYIDÉK. á magyar közgazda hivatása Kudász Ernő dr. oki. közgazda beszéde a végzett közgazdák 1931. május 22-éii tartott tiltakozó gyűlésén, az OMGE-ben. Közgazdász Kartársak! Annak a mélységes emberi meggyőződésnek tudatában, mely az egyént tettre és kitartásra készteti, szólok hozzátok, akiknek sorsa, jövője közös az enyémmel! Szent meggyőződésem, hogy nekünk közgazdászoknak elhivatásunk van a magárahagyott magyar életben. Meggyőződésem, hogy a mai modern kapitalizmus az elméletileg képzett közgazdász-társadalmat éppen ugy képtelen nélkülözni, mint a termelés a tőkét. Mi vagyunk az egyetemes életorvosai, mi állapíthatjuk meg a kör gazdasági élet betegségének diagnózisát s mi orvosolhatjuk azt. Ha fontos az orvos, a mérnök, a. tanár, az ügyvéd, a pap. ugy mi is nélkülözhetetlenek vagyunk egy i;ulturtársadalomban. Mély meggyőződésem, szent hitem. hogy mi a magyar jövő kialakításának köntő fontosságú tényezője vagyunk, a sors kezében esz 1 köz, legszentebb célunk szolgálatában. S ennek a célnak meg kell felelnünk, minden akadályon keresztül, hivatásunkat be kell töltenünk. mert magyarságunkat tagadjuk meg, ha nem szállunk síkra mindannyian igazságunkért. Nekünk nehéz és hálátlan szerep jutott, inert mi vagyunk az elsők, akiknek tettekkel, egész emb rt kívánó aktivitással kell egyetemünk nagyrahivatottságát bizonyítani, nekünk külön-külön herosi murikat kell kifejtenünk a magúink területén, hogy meggyőzzük egyéniségünkkel, széles látókörünkkel az egész magyarságot a mi munkánk döntő fontosságáról. Mert bennünket nem fogad a gyakorlati étet beérkezetekként, rólunk társadalmi rétegek még azt sem tudják, hogy mik vagyunk tulajdonképen. Az évszázados tradíciókkal biró egyetemek diplomáiról mindenki tudja, hogy melyik mit jelent, de a mienkről annál kevésbbé. mert csak a legújabb kor hozta a Közgazdasági Egyetemet szükségszerűen életre, mert az újkori kapitalizmus szövevényes organizmusa csak ujabban bontakozott ki teljes intenzitással. Uj fogalmak, uj gondolatok hirdetőivé lettünk, amelyek idegenek a kívülállóknak és ezzel együtt mi magunk is még idegenek vagyunk a magyarság életében. Éppen ezért erőnknek és elhivatásunknak tudatában sikra szállunk és harcolunk, hogy érvényt szerezzünk egyetemünknek és annak végzettjeinek. • A folytonos érintkezések révéin ismerem a közgazdász mentalitását és értékét, tudom hogy külön-kü'ön mindegyik hirdetője a közgazdasági gondolkodás fontosságának, s lassan, évek multán az egész magyar ság megértéssel várná az Egyetem diplomásait. Azonban évről-évre kósza hírek zavarják, bántják az Egyetem végzettjeit és jfju -á^át s ha most megbontanák egye.emünk egységét akkor bizonyítani sem tudná ik egyetemünk nagyrahivatottságát. Tudatában vagyunk önmagunkra utaltságunknak és éppen ezért é) bennünk a nagy szolidaritás gon dolata, mely egy riadóra egységes frontba állítja az egész közgazdász ifjúságot, mint ezt jelenlegi demonstráló összejövetelünk is bizonyítja. Tudatában vagyunk annak is. hogy a mai nap sorsdöntő számunk ra. mert ma fejezzük ki egységes tiltakozásunkat s egyben további ki\ ánságunkat az egyetemre -\onatko zólag. t Legyen előttünk e sorsdöntő pillanatban történelmünk kimagasló nagy alakja, Széchenyi, a lángle' kü rtiagyar közgazda-apostol, anege őz\ e koiát, emberfeletti energiával küzdött a meg nem értéssel szemben, meglátott igazságaiért. -»Bár a kiválóság minden kritériumát magában hordozta, de csak egy ember volt és m^jfis átformálta szellemének késői kisugárzása a magyarság mentalitását az uj időknek megfelelően. Vegyünk példát e szellemóriást í' és egyesitsük a mi külön-külön halk hangunkat egy hatalmas szimfóniában, melynek visszhangja kel az egész magyar társadalomban. Mi vagyunk az uj élet kovász;; Nemzeti hivatásunk v»n, amit a jövő generációi számon kérnek tőlünk. Mi külön-külön is értéket jelentünk. Egyesitsük ezt egy hatalmas nagy táborba, ahol a magasztos cél érdekében minden személyeskedés kiküszöbölésével, egy szózatot képviseljünk. Alakítsuk meg a közgazdászok egyesületét, majd érdekképviseletéi hozzuk össze a különböző táborokból egy egységbe a közgazdászokat, mert elég csak egy egyesület, amehazonban minden közgazdásznak otthona kell, hogy legyen, ahol az egyén megtalálja gondolatainak, törekvéseinek támogatóit. Alakítsuk igy ki azt a mindnyájunkat összeforrasztó egységes ideológiát, mely minden pillanatban >,egy az egészért és egész az egyért« elvével minden közgazdászsérelmet megtorol, mindenki a másikat az életben támogatja s ilymódon egyetemünket, valamint annak ifjúságát e küzdelemben diadalra viszi. Ünnepélyes esküt tettünk avatásunkon, hogy Alma Materünkhöz, annak szelleméhez és tudós profeszoraihoz, mindenkor hűek leszünk. Most mindeneken felül ez az. eskü is egységes tettre szólít bennünket Tartsuk mindig szem előtt, hogy. mi vagyunk felelősek a jövő nemze-' dék boldogulásáért, mi alapozzuk a "jövőt, mely a közgazdaság jegyében születik. Ennek a nagy felelősségnek tudatában kell összeforrnunk azon egyetemünk mellett, melynek népé ben uj, virágzó élet csirája fogant s melyre történelmi távla ban. miij-'" nemzeti büszkeségünk es gazdasági életünk mentsvárára tekinthet majd a későbbi nemzedék. SCHMIDTHAUER IRMÁN(II keserű

v^ természetes lUmHUUl cSOdálatO! és páratlan összetételénél fogva a viUj ligekí keserűvize! nebb éghajlati, takarmányozási, tenyésztési és felnevelési, valamint piaci és közgazdasági viszonyok között érték el. Másodszor azért, mert teljesen magukra hagyva, sokszor az illetékes körök által bizonyára meg nem értés hiányában nemhogy támogatva, de szinte akadályozva, önmaguktól, pusztán tudásukkal, áldozatkészségükkel és kitartó szorgalmukkai vívták'ki a legnehezebb körülmények között. A tenyésztők munkájának célja a közelmúltban megítélésem szerint kimondottan a tenyészállatnevelés volt, míg a tej, hus, erő termelése legfeljebb a saját házi szükséglet határáig jött figyelembe, ha ugyan egyáltalán számitott valamit. Ez az leijárás a múltban több szempontból helyes és indokolt volt, de ma már, a viszonyok változása következtében kiegészítésre szorul. Hogy a legrégibb időben nem vetettek súlyt a tejtermelésre, annak magyarázata az akkori gazdálkodási és életmódban, a tanyarendszerben, szállítási lehetőségek és megfelelő fogyasztás hiányában, továbbá abban a körülményben keresendő, hogy a gazdák nem tekintették komoly bevételi forrásnak! a tejből vár ható jövedelmet, az innen tenyészállatokat vásárlók pedig nem kívántak valami nagy tejelőképességet a megvett állatoktól. Igy eladó és vevő jól megértették egymást. Ez a helyzet azonban időközben nagyon megváltozott. „ A gabonatermelés — sajnos — beláthatatlan időre megszűnt jövedelmező termeiési ág lenni, a közlekedési viszonyok nagyot fejlődtek, a kereslet és fogyasztás tej és tejtermékekben jelentékenyen féllendült, a csökkenő bevételek mellett növekvő kiadások egyre nagyobb része a tejpénzből került ki, vagy egészitődött ki, majd ujabban már a tenyészállatvevők is kezdtek behatóbban érdeklődni a vásárlandó állatok tejelőképessége felől. Minden arra ösztönözte a tenyésztőket, hogy a tehenek tejelőképességét fokozzák. Ez a munka ujabb áldozatok árán aránylag rövid idő alatt váratlanul jó eredménnyel járt, mégis egyszer csak kezdett alábbhagyni. majd néhány mindenre elszánt, a \-eszteségek dacára is kitartó tenyészet kivételével abbamaradt. A tenyésztők ugyanis nem tudták a tejet értékesíteni, a nyakukon maradt tejjel nem tudtak mit kezdeni, mire előbb az abrako'.ást, majd a tehénlétszámot csökkentették. Ugyanekkor egyre gyakoribb lett a panasz a fogyasztók részéről, hogy nem lehet mindenkor elegendő és szavatolt jó minőségű, tisztán kezelt tejhez jutni. Mindkét jelenség ugyanazon okra vezethető vissza és ez a tejértékesités mai szervezetlensége. Ugy a termelésnek, mint a fogyasztásnak igen nagy érdeke, hogy ez a kérdés minél előbb kedvezően megoldódjék. A tejkérdés megoldásának legegys:erübb, egyedü i helyes módja az Alföldön mindenhol egy tejszövetkezet a apitása. Gondoljuk meg, hogy csakis egyesült erővel számíthatunk sikerre!! JNlutassuk meg, hogy a magyar tudás, akarat, kitartás ezen a téren is nagy dolgokra képes, ha kell akár még Klsőbb támogatás nélkül is. Ne késlelkedjünk, mert az idő sürget! A mindég tétovázók pedig bízzanak 'a tejszö.etkezeteink munkájának sikerében, mert amit a haladás érdekében dolgozó lelkes emberek alulról fö felé s nam fordítva kezdenek építeni, annak bármi legyen is az, csak jövője lehet! á kamatdrágníás megnehezíti a Földteherrendezési Bizottság munkáját 5000 ui kérvény és 1000 árverés felfüggesztés az utóbbi hat hét alatt A Földteherrendező Országos Bi zottsághoz változatlan sokaságban erkeznek még mindig a ázanálási kérelmek. A napi posta 80—100 kérvényt hoz s ezek közül mindig akad jó egynéhány, mely rögtöni beavatkozást és segítséget igényel. Akad azonban — szerencsére — akárhány oly instancia is, melynél egyáltalán nincs szükség a szanálási eljárásra s elegendő egy praktikus tanács, vagy utasítás a kérelmező aggódásainak lecsillapítására. A FOB vezetősége általában arra a tapasztalatra tett szert a kérvé nyek átvizsgálásánál, hogy számos ga'da vagy tulkésőn, vagy tu korán, azaz kellő ok nélkül tart igényt a szanálásra. Ott, ahol a tartozások összege háromszorosan, vagy négyszeresen is meghaladja a meglévő vagyoni értékeket, sehogy sincs helye már a FOB beavatkozásának. Valamint ott sem, ahol a gazdák a rövidlejáratú terhes kö'csönei).konvertálását akarnák a FOB segítségével lebonyolítani. Egyálta'án az adósságok terhes kamatai jelentik a legtöbb bajt a gazdáknak s a FOB vezetősége már csak ezért is meglehetős aggoda lommal vett tudomást a legújabb kamatdrágulásról. A FOB ugyani állandó közelharcot viv a gazdák hitelezőivel a hitelkamatok mérséklése végeit s most a hitelezők többkevesebb joggal hivatkozhatnak a hivatalos és magánkamat áb legutóbb bekövetkezett emelkedésére a követeléseik fentartásáná!. Egyre tipikusabbak az olyan esetek is, hogy a gazdák, akik pár évvel ezelőtt az akkori vis zonylag magas árak mellett földeket vettek, most a FOB intervencióját kérik az egykori vételár utólagos mérséklésére. Legutóbb példáu' egyetlen faluból 2ogazc'a kérte együttesen egy ily közös vételből kifolyóiaga FOÉ közbenjárását, de természetesen eredmény nélkül, mert hiszen 9 FOB-nak egyáltalán nincsen hozzá törvényes f 1 "<-a]mazása, hogy az ily ügyekbei nterveniájon. Ami pedig a ;onverziós kérelmeket illeti, tudvalevő, hogy jelenleg az ország földtulajdonát mintegy 1800 millió pengő betáblázott kölcsön terheli s ebből mindössze 100 millió P-re tehető a törlesztéses kölcsönök mennyisége. A mintegy 1400 millió P értékű rövidlejáratú kölcsön megfelelő konverziója egy oly óriási pénzügyi feladat, melynek megoldására sem a FOB, sem az ország pénzügyi körei nem igen gondolhatnak egyelőre. Egyébként a FOB a működésének eddigi 6 hete alatt több mint 5000 kérvényt birált el abból a szempontból, hogy van-e helye a FOB intervenciójának. A gazdatársadalom nagy részében még mindig szinte kiirthatatlanul ott él az a téves hiedelem, hogy a FOB működésének a programmja a gazdák földtehermentesitése, holotc arról tudvalevően egyáltalán nincs szó, miután '.a FÖB csakis a gazdák felsegitésére vállalkozott ott, ahol a segítség még nem késett el s igyekszik megtalálni azokat a módokat, melyek révén a hitelezők a gazdákat földtulajdonukban meghagyhatják. Az eddig befutott kérvények száma immár erősen megközelíti a 1 5 ezret. á tejkérdés 'megoldása Irta

: Bariha Ernő orosházi felsőinezőgazd. isk. tanár. Orosháza és közvetlen környéke állattenyésztési szempontból leghelyesebben az Alföld »Bonyhád«-jának nevezhető, miután szarvasmarhaállományának minősége nagy nevü szakértők ismételt megállapítása szerint országos viszonylatban kiállja a versenyt a legjobb hirü hazai, tenyézseteSíkeí szemben. Errie. az átlagon felül messze kimagasló eredményre az orosházi gazdák joggal büszkék lehetnek, mégpedig szerintem két okból. Először azért, mert fenti eredményeket a szarvasmarliatenyésztésre nézve elképzelhető legkedvezőt e-