Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-01-18 / 14. szám

JSíVfRYIDÉK. Vigyázzunk ez őrhelyeken Az alföldi faivakon és tanyákon kerékagyig ér a sár. Etmber, állat egyaránt fedél alá szorui. Az asszonynép guzsallyal a "hóna alatt, az útszéli kerítésbe kapaszkodva . kerülgeti, dagasztja a sarat, hogy összejöhessen az egyvégbeliekkel, valamelyik tágasabb udvarházban fonogatni. A férfiaknak azonban, az állatok ellátásán és egy kis tuskóhasogatáson kivüi alig akad ilyenkor valami nagyobb tennivalója. Elnéznek hát vagy; a kovácstaüheiybe, vagy a korcsmába s ott töltik a tüz körül a rövid napközi idejüket. Itt aztán miről másról folyhat a szó, mint a rossz termésárakról, az adózás keserveiről, a nincstelenségrői, a nyomorúságról, szóval megbeszélik a falu sorsát. Sorra veszik a koimánytól Te'"a falusi kisbiróig sorsuk intézőit és kíkitör az elégület'lenség egyikbőlmásikból, talán mindenikből, hisz olyan egyforma a sorsuk, mint amilyen a kopott, vásott téli gunyájuk. Keresik az okát vigasztalan életüknek, mig valamelyik merészebb hangadó rá nem eszmélteti őket valamelyik képzelt bűnbakra, mint sorsuk megnyomoritójára a falu, vagy az ország vezetői közül. Erre fef-felfigyelnek és hümmögetnek is a pipacsutora mellűi. 'Majd egyiknek is, másiknak is akad hozzátenni valója és kiformálódik az egyszerű észjárású, elkeseredett emberek megítélése, véleménye a mai állapotok okozóiról. Mert hát valakit mégis csak keli bűnbaknak állítani á szegény nép nyomoráért. Még az idő is nyorVija őket ködös borulatával, sötétségévei befészkeli a kedvetlenséget a lelkekbe. ; Alkonyatfelé gondoktói megült lélekkel dagasztják megint hazafelé a sarat, hogy az esteli munkájuk után álmatlan éjszakára hajthassák fejüket. De másnap megint összejönnek, ha nincs is ujabb mondanivalójuk. Panaszaikat, keserveiket megint elölről'kezdik, mert tehetetlenségünkben és tétlenségünkben mégis csak jól esik kipanaszolni magukat egymásnak, a hasonló sorsuaknak. És ha egy idegen vetődik a faluba, szívesen köréje csoportosulnák s érdeklődnek mi újság másfelé. Lesik ajkáról, mint a csodavárók, vájjon mi ujat hallhatnak a világ soráróí. Lesz-e már jobb világ? Meddig tart még az elviselhetetlen szegénység? És ha az idegennek a gép, vagy biztosítási ügyi nökösködésen kívül, ami csak c: hatóság előtti legitimálás céljára szól, egyéb küldetése is van, megindul a szó az ajkáról "mézédesen, az ő szájukize szerint. A nyomoruságnak még sötétebb szinben aláfestésével, gyorsan befészkefi magát az elkeseredett lelkekbe és attól kezdve, már csak az osztályos társat látják az odavetődött apostolban. Külsőre is magukfajtájának itélik a hasonszőrűnek mutatkozó idegent, aki a félvilágért sem árulná ei, "ftogy valamikor fiatalabb korában, vagy 12 éweí ezelőtt már járt ezen a vidéken, de akkor nem kopott falusi gúnyában, hanem a világot boldogító vörösszalagos tányérsapkában és nem gépet, hanem a hazát árulta. Óvatosan tárja fei lelkének sebeit. Először harctéri élményeiről beszél, majd többrendbeli se'besülése, rokkantsága, hadikölcsön veszteségei kerülnek sorra és már benne van az egyenesben. Sok gyerekkel 'itthorimaradt családjának nyomorát beszéli, akinek még a párnát is kihúzták a feje alól adóba, meg párbérbe, amíg ő semmiért, az urakért szenvedett a fronton. És most még kenyeret sem- juttatnak a szegény embernek, pedig ő szivesebben dol-; gozna, inkább, minthogy igy kelt a falukat járnia, dehát nincs munka sehol az országban. Bezzeg más kép volna minden, ha nem az urak kormányoznák az országot. De hát és már benne van a politika jelszavas útvesztőjében. És igy folyik tovább a lelkek destruálása anélkül, hogy felismernék az atyafiak a közéjük furakodott álprófétában a nemzetifvíp ÁPOLJLiO mO'ZGO Szombaton 5, 7 és 9, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor Utolsó 2 nap. A szezon legnagyobb végig színes ope rett hangos csodafilmje. Lawrence T. főszereplésével A SASOK ÉNEKE Hétfőtől szerdáig, 3 napig. A látványos cirkusz film CIRKUSZ KID (A cirkusz gyermeke.) Látványos nagy cirkuszdráma és a kísérő „ufa

í

[ műsor 1931. január kozi világnézet fizetett ágensét, aki nem a régi módszerrel, hordóról forradalmasítja a falu lelkületét, hanem kihasználva az egész országra ránehezedő gazdasági válságot és a nép elkeseredett hangulatát, a

z elégüfetlenség szitásával alakítja a nincstelen parasztságot proletárokká. Hogy az ország egyes vidékeiről tett jelentések szennt a munkanélküliek nem jelentkeznek a különféle szükségmunkákra, egyik-másik vidéken elutasítják a természetbeni segélyezést, vagy ingyenes élelmezési akciót, az már a felforgatók munkájának eredménye. De nekünk a magyar falva'k és tanyák hivatott vezzetőinek, éppen a hivatásunkkal szorosan összefüggő felelősségünknél "fogva, nyitott szemekkei'kell járnunk a nép között és észre kell vennünk, látnunk kell a néphangulat hullámzását. Mert mi ismerjük, tudjuk annak esetleges beláthatatlan következményeit a közre és a nemzeti életre. Most keli igazán helyt állani őrhelyeinken, hogy a nemzeti életünk ellen készülő ujabb betörést kivédhessük és elháríthassuk. És ennél a kérdésnél nem szabad lekicsinyelnünk az ellenséget, hanem összefogva mindannyian a falu /elkészei, jegyzői, tanitói, az értelmesebb gazdákkal, a közvéleménynek és közhangulatnak saját képünkre való átformálásával, hozzáférhetetlenné kell tennünk . a nemzeti erőforrást jelentő vidéket a forradalmasító agitátorok fertőzésének. Nemrégiben olvashattuk a Népszava egyik számában: »Jelszó marad: ki a faluba!« cím alatt, hogy most van az ideje a falu nincstelen földmunkásainak és a törpebirtokos kisgazdáknak forradalmi beszervezésére, mert a nép jelenlegi szociális nyomora is segit a »felvilágositás« munkájában. De azt is olvashatjuk a napi sajwmmmmmMmmmmmrn á viEesesel országútján (A Lichtenstein Klammtói BadGastein-íg.) Dr Csegezy Noémi feljegyzései Augusztus 8-án St. Johann im Pongauban ébredtünk. Biedermayer szobánkban derült kedélylyel fogyasztottuk pompás reggelinket- Kint esett az eső, csendes nyári eső s mint nálunk ősszel, — olyan szomorú. De minket nem hangol le semmi most, mert tegnap átjutottunk túráink legnehezebbnek gondolt részén, a Katschberg Hőhe-n. Vidáman nézünk ki. Felhőkben uszunk, felhőkben úsznak a környéki nagy begyek is. Ablakunkból a Heukarek hegyre látok. Alja és teteje szabadon van, közepén — mint széles fehér szalag — süni felhő húzódik át. A felhő szélein mint finom fátylon tűnnek át itt-ott a hegyek élesebb kontúrjai. Az égbe meredő csúcsok külön világnak látszanak, mintha csak a felhőszalagon ülnének. Ugy tetszik, itt-ott a nap egy-két eltévedt sugarában fürdenek s felénk csillogtatják hideg hótakarójukat. Elvették a csúcsok a napot tőlünk s cserébe esőt hordó felhőjüket engedték le hozzánk. — Nem baj I — Úgyis a vízesések hazáját járjuk most. Meleg ruhába öltözünk s fél io órakor jó kedéllyel útnak induiujik. A mai nap fő programmja a Lichtenstplfi sziklahasadék. St. Johann im Pongau után letérünk a főútról. A hires sziklahasadék előtt, mintegy 5 km. útszakaszon, gyönyörű erdei uton megyünk, nagy sárban, szitáló esőben s oly keskeny utóm, hogy csak egy autó számára elég. Helyenként kitérők vannak. Ha egy másik autó jön szembe, akkor a kisebb kocsi hátrál a nagyobb előtt egészen a kitérőig, s itt békésen egymást elkerülve folytatja mindegyik a maga útját. — (Mennyi kellemetlen percet elkerülhetnénk az életben, ha kilátástalan helyzetekben ehhez az egyszerű módszerhez folyamodnánk!) Erre a hangulatos, de rossz erdei útra csak »beléptijeggyel« lehet rálépni. A gyalogút eiőtt újra megvámolnak. Most látjuk csak, mLyen élelmesek osztrák sógoraink! Ezt a dupla fizetséget azonban jó ! előjelnek vettük s reménykedtünk a nagy meglepetésben. És nem csalatkoztunk. Mindenért kárpótolt az az élvezet, apaelyben odaj bent részünk volt. t ! A bejáratnál ugy éreztük, mintí ha Dante poklába kerültünk volna, hova csak bemenni lehet, de kivezető ut nincs belőle. S mégis 2—3 lépcsőfokot átugorva, siettünk beljebb és beljebb. Fönséges borzalommal csodáltuk S.tt a viz és a szikla munkáját, e két nagy 'hatalom élet-halál harcát. Mintha a föld gyomrában járnánk, a teremtő erő belső lüktetését éreztük közvetlen közelről. Két örök ellenség — a viz és a kő — áll itt egymással szemben; nem tudjuk, melyik haragja vészesebb, erósebb. A viz neheztel a sziklára, mert csak ilyen keskeny rést nyitott ropppant tömegének , s ezért fúrja, marja a sziklát s ' időnként egy-egy törmeléket elgördítve. megnyirbálja büszke ellenségét s nagyítja saját medrét, i A szikla nem tudja megbocsátani ' a víznek, hogy hozzá betolakodott. Nem egy könnyen enged. Amig ; csak birja, szorosan présbe tartja | a siró vizzuhatagot s mindenféle ; akadályok elé állítja a nem kívánt j látogatót. Fantasztikus kőtömbök' kel nyújtja, hajlítja útját s félelmetes visszhanggal kiséri ellenségét. Mi már látjuk a győztest! — A viz, a kicsi viz fog erőt venni a sziklaóriáson! Apró katonái — a kis vízesések is — megjelentek a segítségére. A győzelemig esetleg még évszázadok munkája kell, de ma még áll a harc, borzalmas gyönyörűséget okozva az embernek. Rettentő mélységek felett kanyargunk, sziklába vájt fa-folyosókon, kényelmetlen léépcsőkön és átjárókon. A hosszú, tekervényes sziklahasadékban keresztül-kasul rohanó kisebb-nagyobb vízesések moraja helyenként a félhomályos sziklahasadékban, a sziklafal visszhangjától, dübörgéssé, csatazajjá erősbödik; annyira, hogy egy m. távolságban csak kiabálva lehet egymást megérteni. A sziklafalak közé préselt folyó, illetőleg itt még csak patak, — mennydörgésszerű morajjal vágtat rohamosan növekedő tömegével, útjában 60—70 kisebb-nagyobb vizesést kebelezve magába. Egyik vastag sugárban dobja le rettentő víztömegét, másik finom sugárban rohan a szörnyű mélységbe. Látjuk mint rohannak alá, legtöbbje mint válik finom habbá, porrá az eséstől s halljuk milyen fülsiketítő dübörgéssel temetkeznek el a mélységben vágtató Salzach patakban. Ez a roppant hangorkán szinte megfélemlíti az embert és mégsem sietünk ki e helyről, mert ez izgalmas zene mellett a gyönyörűségek pillanatai sürün követik egymást. A szikla hasadás fantasztkus produktumai legnagyobbrészt, egészen keskeny résen át, csak felülről vannak megvilágítva. Az egymásmellet t sürün lerohanó vízesések kristályos csillogása szeszélyesen kígyózik a misztikus félhomályban. Felettünk — néhoi egymásba ölelkező — a sziklaóriások pere. mérői, csurog a sok vízesés, jótékony permetével kisebb-nagyobb nedvességet hagyva ruháinkban. (A bejáratnál impregnált papírból készült csuklyával ellátott kö-~ penyt is árulnak a zápornak is beillő permetezések ellen.) Mi, a nagy élvezettől, szinte észre sem vettük, hogy a szép vízesések mindjobban átnedvesitettek s bizony csurom vizesen kerültünk elő e rendkívüli helyről. A bejáratnál még egyszer elragadtatással szemléltük e fenséges elemi erők munkáját. Láttuk, milyen pokoli robajjal tör elő sziklamedréből a Salzach patak, hogy egyszerre szétterülve, csendesebben és megnövekedve folytassa tekintélyes útját. Mi pedig, akik ott bent lassan jártunk a szaladó patak mellett, idekint, szinte rohamlépésban haladtunk a megszelídült folyó part-