Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-01-18 / 14. szám

1931. Január 18. JSfYÍRYIDÉK. v^m^^imrfimsmmHBgtm tó tudósításában, hogy hol'itt, hoi ott teszik lehetetlenné derék csen­dőreink és rendőreink egy-egy raj­taütéssel Ja vidékre kiküldött szov­jet futárok nemzetellenes működé­sét, a szovjet sejtrendszereinek ki­építését. Azt is észre kelt vennünk, hogy különféle egyesületi cégérek alatt (munkásdalkör, turista egyesület, gyermekbarát egyesület, stb.) fo­lyik az ifjú munkások leikének meg mérgezése. Egy-két véletlenül el­ejtett elszólás a levente- és egyéb nemzetvédelmi törvényes intéz­mények ellen, mind a nemzetközi destruálás föl-fölbukkanó kórtü­netei. Látjuk, hogy az orosz szovjet ve­zetői, micsoda erőfeszítéssel és agyafúrtsággal dumpingolják az egyes országok gazdasági termelé­sét, hogy azon keresztül fejvesz­tetté tehessék a népek millióit za­varkeltésükkel. Ma az egyik, hol­nap a másik tengeri kikötőben rak­nak partra több hajórakomány ga­bonát, szappant, olajat, gyapjút, lent, fát, bört, cukrot és minden egyebet, amit éppen alkalmuk nyí­lik a minden gyötrelmet elszenvedő és éhhalállal küzdő orosz nép ter­meléséből nagy tömegben elrekvi­ráltatni. A népmüvelés nem nézheti ölhe­tett kezekkel 'ennek a veszélyes játéknak további elfajulását és nem' teheti kockára a nemzeti élet ál­lamfenntartó erősségét. Annál "in­kább nem, mert a népmüvelésnek af nemzet érverésén keh tartania ke­zét és ott, azon a téren keli tevé­kenykednie, hol a talaj legalkal­masabb a magvetésre, mert ott nyilvánul meg az érdeklődés is leg­megkapóbban a népmüvelés mun­kája iránt. Ma például ' a gazdasági és szo-. ciáüs kérdések kerülnek előtérbe, melyeken keresztüf a közhangulat formálását irányithatjuk. A kínál­kozó alkalmat nem szabad elmu­lasztanunk. Ma, amikor az egyoldalú ma­gyar termelő csődjével kell szá­molnunk, oíy erős a falusi és ta­nyai nép tanulási vágya, mint soha azelőtt. Hisz mindenki a nehéz gaz dasági'helyzet jobbrafordulása után áhítozik, tehát szívesen tanul és érdeklődik minden olyan dolog iránt, amitől életviszonyainak né­mi javulását remélheti. Elő kell tehát venni népművelési előadásaink keretében az őt ér-< deklő gazdasági és szociális kér­déseket, ezek között a termelés és értékesítés megjavítására vezető módo^ktokat, miat pf. a minőségi termelés; olcsóbb termelés; egy­séges, típusos termelés; a tojáster­melés és baromfitenyésztés foko­zása, jobb tenyészanyag kiválasz­tása, piacképes termelés, csoma­golás és szállítás, szövetkezeti be­szerzés és értékesítés, szövetkezeti erőkifejtés, kartelek elleni össze­fogás, a kivitel és behozatal, a hazai "fogyasztás fokozása, a ha­zai iparpártolás jelentősége, a fa­lu és Város, a termelő és a fo­gyasztó egymásrautaltsága, vidéki házi és népiparok megteremtése, a munka és keresetnélküliség, inség­enyhitő mozgalmak támogatása, a falu szegényeinek eltartása és ke­resethez juttatása, az okszerű ta­karékoskodás, stb. Ezek mind olyan kérdések, me­lyek a nép életviszonyaiban, ér­deklődésében benne gyökereznek és amelyek ismertetése nemcsak arra alkalmas, hogy a tengődő gazda­sági termelést és vele a nép sor­sát megjavítsa, hanem arra is, hogy a lelkeket az elcsüggedéstől, el­keseredéstől megóvjuk, önbizalmu­kat, élniakarásukat felkeltsük, erő­kifejtésre serkentsük és világnéze­tüket erkölcsi és nemzeti tartalom*­mai megtöltsük. Hadd érezzék, hogy hivatott ve­zetőik balsorsukban is kitartanak mellettük, fáradoznak, küzdenek velük, érettük. Adjuk vissza egyéni, faji és nem­zeti öntudatukat. Mutassunk rá előadásaink közben, hogy sokkal súlyosabb megpróbáltatásokból is talpra állt már a nemziet a mai földi jén átélt ezer esztendő alatt, mert volt hite istenében, bizodalma ve- j zetőiben és ereje önmagában. De fessük meg előttük azt a meg ; tévesztő jelszavakba burkolt csa- ' lóka jövőt is, mely nemzeti létün­ket veszélyezteti, ha a hamis pró­féták és nem a régi vezetőik után VÁROSI MOZGÓ Szombaton 5, 7 és 9, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor A világ legnagyobb hangos expedíciós filmeje Byrd kapitány délsarki expedíciója Eredeti felvételek a hires sarkutazó kalandos felfedezéséről 10 felvonásban hangosait. Hangos Kisérő műsor; A szeretőm egy szerecsen. Énekes, zenés móka. Euv világhírű s»n"»0"énekesnö hangve'senvszámai. Hétfőtói 2 sláger egyszerre ! Hétfőtől BUSTER KEATON: Viceadmirólis CONSTANTE TALMADGE: Vénusz indulnak. Ismertessük meg velük elszakí­tott testvéreink szerencsétlen sor­sát az egykor minden boldogsá­got 'ígérő szomszédaink jelenlegi elnyomása alatt. És ragyogtassuk meg előttük a szovjet csillagát is az egykori nagy, hat almas orosz birodalmat fel­perzselő lángtengerében. Hadd lás­sák és hadd ismerjék meg azt a szabadságot, amely golyót jelent annak, aki imádkozni mer, vagy Istent emlit. Akinek elkobozzák összes vagyonát és bebörtönözik, ha a szent karácsonyi estén, a sze­retet legnagyobb ünnepén kará­csonyfát állit ártatlan örömökre vágyó gyermekeinek. Ahol 8 órai munkaidőt Ígértek, de a kényszer­munkára fogott milliókkal napi 20 órai munkát végeztetnek mosléknál is alábbvaló eledelen. Ahol a kol­lektív gazzdálkodás jelszava alatt mindenkinek elveszik házát, föld­jét, tehenét, lovát, aprójószágát, hogy »kolhoz«-okba, (közös gazda­ságokba) egyesítsék és az erőszak­kal elkobzott terményekkel "rom­bolhassák le a békés országok ter­ményárait és fokozhassák minde­nütt az elégületlenséget. Ez az a szabadság, ahol az emberek még suttogni sem mernek, ahol 'lerom­bolták a templomokat, elvették a családi tűzhelyet és közös nép­konyhákat állítottak, elveszik a csa Iádtól a gyermékeket és közös in­tézetekben proletárokká nevelik, de istenfélelem és szülői szeretet nél­kül. Ez az a szabadság, ahoi'még ma is nagydbb vérengzés folyik, mint a világháború pergőtüzeiben; Ez az a szabadság, hol nincs Is­ten, nincs erkölcs, nincs Szeretet, nincs Haza és nincs ember, csak proletár, ki még az állatnál is al­sóbbrendű sorsban várja pusztulá­sát, mert a 14 éves szenvedés után imár nem is meri remélni á nagy világbirodalom feltámadását. De a szovjeturalom vezetőinek nem fáj az ország pusztulása, mert ők más WRí" ján. Hajtott, űzött a vizes köpeny! Ahogy az autóhoz értünk, fiamat teljesen át kellett öltöztetni. (I yén­kor hasznos ha az ember egész batyuját magánál hordja.) Mi, a nagyok, alig vártuk, hogy az erdei ut szélén, a vám melLett levő első »Gasthaus«-t elérjük, hogy mi is kabátot cseréljünk (t. i. a mienk jobban el volt csomagolva.) És most szárazon elmélkedhetünk a látottakról! Mennyivel fönségesebb élvezet­ben volt itt részünk, mint Svájcban a hires Aare Schlucht-ban. Pedig itt gondozottabb utak és villany világítás fogadott. Átázni sem kel­lett ha nem akartunk, mert a sza­bad és kanyargós ut mellett, a szik­la belsejében, szakaszonként alag­utak is vannak építve, s mégis, ha választani kellene a kettő között, akkor gondolkozás nélkül a Lich­tenstein Klammot keresném fei új­ra. Az Aare-Schlucht hasadása tán hosszabb és szűkebb valamivel, sőt egy kis helyen szinte rés szerű, de hián(yzik a vad vízesések és fan­tasztikus sziklaóriások pokoli har­ca, folytonos egymásba kapaszko­dása. tombolása, üvöltése, küz­delme az életért és a helyért. Pilla­natnyi győzelme és leveretése, — mely csata minden percben más és más képet varázsolt e rendkívü­li helyre. Az Aare-Schlucht egy hatalmas sziklarés, egy gyors és dübörgő patakkal, az Aare-patakkal, egy már lezajlott sziklahasadás. Olyan, mint egy elcsendesült fergeteg he­lye. — A Lichtenstein-KIamm, — egy ma is tomboló, fékevesztett rettentő vihar! Mig a nedves ruhák a szállóban kiszáradtak, mi 42 km-es kirán­dulást tettünk a Lichtenstein­Klamm felett húzódó szép Grossari Strasse-ra. Még egyszer érezni akartuk e hely közelségét. Elég magasan járunk a jól meg­épített, meredek sziklautakon. Az égbe meredő csúcsokról minden oldalon merész ugrásokkal rohan­nak le a vékony vízesések, pók­hálószerüen behálózva az egész hegyoldalt. Utunkat is sürün sze­lik át a kisebb-nagyobb vízesések, V2;—2 m. szélesen hömpölyögve felénk. Felettük fahidak kapcsol­ják egybe az utat. Egy ilyen hidról ha lenézünk, az az érzésünk támad, mintha egy felhőkarcoló labiüs párkányán állnánk. Alattunk 50 —60 métert csaknem függőleges vonalban rohan a viz, esése helyén méternyi hullámokat korbácsolva maga körül. További útját nem látjuk, szinte ugy érezzük, magá­val ránt a szédítő örvénybe. — Mi azonban visszafordulunk az életbe! Száraz ruhában, de kis esőben folytatjuk utunkat a Grossari pa­tak mellett. Egy-két km. után a főúton járunk a gyönyörű Salzach völgyben. — Viaduktok, vízesések, elszórva fakunyhók a hegyoldalon, lent a mélyben a sebes Salzach. Alig 10 km-t járunk a főúton s máris ujabb kitérésre határozzuk el magunkat. Nem csoda, hiszen egy szaladásnyira Bad-Gastein vi­lágfürdő pompázik. Lend-nél tehát elhagyjuk a változatos Salzach völ­gyét és innen a Gasteiner Thal-ban gyönyörködünk. A Grossari Stras­se-hoz hasonló, de szélesebb és ezéit barátságosabb uton haladunk, szitáló esőben, kisebb-nagyobb víz­esések közelében. Egy hosszú sza­kaszon oly keskeny a völgy, hogy azt érezzük, a szemközti hegyoldalt kezünkkel érinteni tudnánk, szinte ráül mellünkre a szikalóriás. Itt e keskeny völgyben, egy hatalmas vízesés széles sávban ömlik a ret­tentő mélységbe. Messziről örü­lünk a látnivalónak és alig várjuk hogy szemtől-szembe kerüljünk. — De itt, nagy meglepetésünkre, az ut mentén kb. 15 m. hosszú és 4 m. magas deszkafal van felál­lítva védő korlátnak. Ugy látszik, a szédítő gyönyörűségtől sok sze­rencsétlen lelte itt halálát. Meg kellett elégedjünk a távlati-, de ve­szélytelen képpel. Egyre jobban áztunk és mind több vízesést láttunk. — Bad-Ga­stein előtt széles völgyben járunk. A völgyben zöldelő virágok, fent a csillogó hó. — Innen erősebb emelkedésekkel, helyenként erdei uton megyünk. Bad-Gastein 1025 m. magasan fekszik, 2000—2500 m. magas havasok közé festőien beékelve. — A Teremtő nagyszerű alkotásai között az ember is próbál érvényesülni. A sok sivár falucska szomszédságában Bad-Gas teinpom pás palotái emelkednek, erős kon­trasztot képezve a hegyi szegény­séggel. Eső és eső mindenfelé! Csak az volt a vigaszunk, hogy a foad­gasteíniek szerint már egy hónapja esik és az év jórészében mindig esik. Pompás hotelek káprázatos fény­ben uszó társalgói, éttermei, zene­termei, bridge szalonjai és egyéb szórakozó helyei hirdetik világfür­dő jellegét. Sajnos az interna­cionális közönség nem emeli na­gyon az utca fényét (meg kell elé­gedni a szállóban látottakkal,) — mert szürke tónusu esőköpenyben vannak. A szőrme- és bundakereskedő üzletében (hála a rossz időjárás­nak), nagyobb forgalom vajn, mint az ékszerészeknél. Egészen rendkívüli hatással van az emberre, két monumentális szálló között rohanó, tomboló, taj­tékzó vízesése. Ez Bad-G astein legfőbb nevezetessége, mintegy cí­mere. Minden reklám képén, ezt látjuk. — Szinte kettészeli a für­dőt, mint a Duna sok városunkat. Az ember elragadtatással szemléli ezt a különleges függőleges víz­választást. Ezer mozgásáról megannyi ké­pet szeretnénk lelkünkbe zárni. Ki­szállunk kocsinkból. Nem törődünk a nagy esővel. (Egy hónapja esik már és ki tudja meddig fog még esni. Nem várhatunk a szép idő­re!) Nézzük közelről, nézzük távol­ról, fentről és lentről. — Mozifel­vételt készítünk. — Közben jól megázunk. — Ma már másodszor a vízesésekért! Csodálkozunk amig csak látunk. És azután a szürkületben, tudatára ébredünk annak, hogy nagyon is átáztunk. Náthásak lettünk 1 Az első tüsszentés után igy fo­hászkodtunk: beteltünk a sok ned­vességgel Uram! Ha mindenikért ennyit kell ázni, kérünk, ments meg minket legalább egy napra a gyö­nyörű vízesésektől s küldd el he­lyettük jótékony napodat utunkra!

Next

/
Oldalképek
Tartalom