Nyírvidék, 1931 (52. évfolyam, 1-144. szám)

1931-06-07 / 126. szám

Ma: Gazdamelléklet és viccpályázat Nfircgybáza 1931. junius 7. * Vasárnap lu

f

T évfolyam. 126. sz JSfYÍKUIDÉK. * POLITIKAI N A P I I. A P Előfizetési árak helyben éa vidéken : hóra 2 P 50 1. - Negyedévre 7 P 50 f. K&s tisztviselőknek és tanítóknak 20®/» engedmény Egyes szám ára: hétköznap 10 f., vasárnap 18 f. POLITIKAI NAPILAP Alapította: JOBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cime : Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22. A kiadóhivatal telefonja 1 39. Poatacheque 2assa Hirdetéseket az Ujságbolt is (elvesz. Bethlen-u. 2. A hivatott vezérről szólt SztranyavSzky Sándor állam- I titkár Jánossy Gábor celldömölki 1 beszámolóján, arról a vezérről, aki tiz esztendős kormányelnöki munkásságával kivívta a nemzet osztatlan elismerését és háláját. Romokra építette fel "Bethlen István a magyar jövő szilárd alapjait olyan időkben, amikor egyetlen kis hiba, egyetlen meggondolatlan lépés az ország vesztét vonta volna maga után. De hogy egyáltalában hozzáfoghasson az épitő munkához, helyre kellett állítania a vesztett háború tragikus következményeitől "és a forradalmak izgalmaitól szétzilált magyar lelkek harmóniáját, meg kellett teremtenie a magyar nemzetnek azt a lelki egységét, amely nélkül minden javulás* gyógyulás, építés hiu ábránd maradt volna. Vissza kellett adnia a meggyötört magyar népnek elvesztett magabizását, gyógyulásába, erejébe vetett hitét. Mindez csak égy olyan vezérnek sikerülhetett, akinek a céljaiban a nemzet a maga céljaira eszmélt, akinek minden intenciójából, minden intézkedéséből látta, hogy azok min-.* dig csak a nemzet érdekeit szolgálják. A magyar nép józan belátása és higgadtsága, a nép bizalmának az érzése tette lehetővé, Bethlennek, hogy tiz év alatt végképen lebontsa és eltüntesse a felekezeti és társadalmi válaszfalakat, hogy a gyűlölködés helyébe békességet teremtsen, a ziláltságot nyugalommá változtassa és biztos kézzel kivédje mindazokat a támadásokat, amelyek el akarták buktatni nemzetünket a megerősödés és a haladás utján. Még nem született olyan ember, — mondotta SztranyavSzky Sándor — aki minden akaratát, törekvését valóra tudta volna váltani, aki a romokból varázsütésre paradicsomot tudott volna teremteni. Még könnyebb időkben sem, mint amilyen ez a megpróbáltatásokban oly szörnyen terhes évtized volt, amelyet joggal tekinthetünk a magyar történelem legválságosabb évtizedének. De van-e tárgyilagosan itélő magyar ember, aki et ne ismerné, hogy ezek alatt a kimondhatatlanul nciéz évek alatt k

s sokban javult az ország helyzete, s hogy a magyar nemzet óriási utat fett meg kitűzött célja felé, amefy tiz év előtt tóég csak remegő óhajtás volt, ma pedig már elérhető realitás. Bethlen István tiz évvel ezelőtt elindult utján: kemény elszántsággal, akarással, s ingadozás, vargabetűk nélkül, a vezér kötelességérzésével, megtártorithatatlanui haladt a maga utján, mert maga mögött érezte tömör egységben mögéje sorakozó Imagyar nép bizalmát. Most, amikor a nemzetnek újra tanúságot kell tennie vezére iránti 'bizalmáról, Bethlen István* visszatekintve tiz éves munkásságára, joggal elvárhatja nemzetétől, amelyet a megpróbáltatások özönén át elvezetett a megváltál felé, hogy az elkövetkező választások Során igazságot szolgáltasson neki és megadja a lehetőséget ahhoz, hogy nemzetépítő és nemlzetfenntaitó munkáját folytathassa. Bethlen politikájának nincs szüksége kortesszólamokra, mint ahogy SztranyavSzky Sándor megállapításai sem azok: ez a politika tényekre, eredményekre hivatkozhat, eredményekre, amelyek önmagukért beszélnek és megcáfolnak minden lekicsinylést, Szétoszlatnak minden aknamunkát. A Trianont követő évtizedben szerencsétlenségében is szerencséje volt az országnak, hogy kálváriás óráiban rá tudott eszmélni önmagára, vissza tudta nyerni élvesztett lelki egyensúlyát és még tudta találni hivatott vezérét, aki a nemzet összefogott értékeit és erejét maradéktalanul felhasználta — a nemzet javára. Az egység, az állandó vezetés állitotta talpra a nemzetet és meggyőződéses hitünk, hogy csak ennek az egységnek a megőrésévei juthatunk el vágyaink megvalósulásához, ameiy felé már meg'tettük az ut nehezebbik felét — Bethlen István Szilárd és bölcs vezetése alatt. A „Tiszajobbparti vármegyék Erdészeti Egyesületéinek tannlmányútja és vándorgyűlése Nyíregyházán Junius 2-án és 3-án zajlott le a Tiszajobbparti Vármegyék Erdészeti Egyesületének nyiregyházi tanulmányútja és vándorgyűlése. A résztvevők, szám szerint 50-en 2-án délelőtt báró Molnár Viktor orosi erdejét járták be, ahol a vendégeket személyesen vezető, kísérleteiről és megfigyeléseiről figyelmetkeltően magyarázó házigazda a homoki erdősítés töbfy igen tanulságos példáját mutatta A 400 éves sárospataki főiskola Irta és a Sárospataki Öreg Diákok Szövetségének sóstói ünnepén felolvasta: Bartha László, "tiszalöki ref. esperes. — A »Nyir\ idék« eredeti tárcája. — A Pataki "Főiskoláról és fennállásának tervbe vett 400 éves jubileumi ünnepségéről, jó átgondolás után nem volna nehéz egy sorozatos és tömör történelmi eseményláncolatban megeleveníteni a 400 éves multat, megkapó színes képekben felfrissíteni a Sárospataki Református Főiskola keletkezését, küzdelmeit, fejlődését és mai helyzetét; szólni a XVI. Század történelmi eseményeivel kapcsolatban Perényi 'Péterről, a főiskola első alapítójáról, Abauj vármegye 'örökös főispánjáról, akkori korona őrről, erdélyi vajdáról, királyi kancellárról és a magyar királyság főkapitányáról; megam'ékezni az iskola nagy pártfogóiról, tanáJról, a tudományról, amelyet tanítottak, a rendszerről és módszerről, ahogyan tanítottak; ismertetni a kegyurakat és alapítókat, a kegyúri "jogokat és kiváltságleveleket s általában mindent, ami '

a főiskola múltjával, Fejlődésévet és jélenévet kapcsolatba hozható. Ked ves és tanulságos dolog volna megemlékezni az iskola régi külsejéről, levéltáráról, könyvtáráról, a slprsfordulatokról és nagyobb jelentőségű változásokról; a légi tógás diák életről, a tanulók akkori lakás- és éiélniSzési viszonyairól, — Szombati János Szerint, aki a »SároSpataki Főiskola Töiténeté«-t megírta, 1797-ben 1636 diák volt Sárospatakon, —• s mindazon eseményékről, amelyek bármily mésszé időre nyúljanak H vissza mégis oly közvetlen közei

J ről érintik annak a szivét, aki Patakon tanult, s aki a főiskola Szel, leméből csak egy mustármagot is hozott magával az életbe, eléggé soha meg nem becsülhető értékes kincs gyanánt. j |' A multak emlékeinek megvilágítása nem volna fölöttébb nagy feladat, hiszen a történelem lapjain meg van örökítve minden jelentősebb irányító mozzanat s így a történelem ismertetéséhez csak a legújabb kor eseményeinek megírására volna szükség. De mert nem akarok elébe vágni a közelgő 400 éves évforduló hivatott történetírójának, ezen nekem végtelenül kedves ünnepi alkalommal nem történetet adok, hanem a 400 éves múltra való visszaemlékezésből azt óhajtanára néhány gondolattal meg világítani, hogy mi teremtette meg a Sárospataki Főiskolát, milyen volt a Főiskola nevelési szelleme s milyen hatással volt ez a szellem a múltban és milyen hatással "lehet a jövőben magyar nemzeti érzületünkre. A Sárospataki Eőiskolát a m

a. gyarság ősereje teremtette meg, tehát nem királyi kegy, sem nem az államhatalom támogatása, hanem az a csodálatos őserő, amely magyar népünket egy évezred küzdelmei 'és viharai között mindéi ideig megtartotta. Ennek az őserőnek a XVI. században a nagy uraink, nagy birtokosaink voltak a legmarkánsabb képviselői. Fejedelmi udvartartásukkal nemcsak kis területeken voltak irányítói a közéletnek, hanem országos vonatkozásban is, az ő kezökben volt a katonai hatalom;-, 8 a honvédelem mellett az ő vállaikra nehezedett a nemzeti kultúra kiépítésének 'és fejlesztésének fe'elősségtelés gondja is. Ez volt az az erőforrás, amelybol a Sárospataki Főiskola is életre kelt. A XV- században Sárospatak a Pálóczy család birtoka volt. Igen tekintélyes volt a J?álóczy nemzetség; ennek kétségtelen bizonysága az, hogy egy tagja a családnak esztergomi 'érsek volt, Antal zempléni főispán és Mihály a királyi udvartartás főpohárnoka. Amidőn 1 Antal *á mohácsi cSataimezőn kirá- I íy'ávai együtt elesett, a hatalmas Pálóczy birtok egy része, Sárospatakkal együtt, királyi adományozás folytán, a Perényi Péteré lett. Amikor Perényi Péter, mint a nagyratörő, vagyonban és hatalomban folyvást növekvő Perényi család feje, Sárospatakot igénybe vette készséggel vállalta a nagybirtokkal járó kötelezettséget, — nemcsak a hadviselés, hanem a nemzeti kultura, egyház és iskola* terheinek gondozásában is. Rövid idő alatt magához ragadta a politikai, társadalmi és közéleti küzdelmek irányítását és mint a »Pataki Nagy Ur«, kegyúri joga' alapján, földesúri hatalmánál fogva célul tűzte kt a lelki életszükségletek kielégítésének gondját is és a fennhatósága alá tartozó területeken a szabad vallás gyakorlását biztosította. Igy lett szabaddá birtokain az iskola munkája is. Patakon az iskolai álet már a reformáció kora előtt is igen szép fejlődési fokon állt. Olvasunk magasabbrendü iskoláról, melyben — az Ágoston rendieknél, — á későbbi esztergomi érsek, Szalkay László iá tanult. Mikor azonban az öss

ze* kegyúri jogok Perényire szálltak, ő ezt a magasabb fokú iskolát, amelyben a hittan mellett már világi tudományt is tanítottak, kegyúri jogainál fogva a reformáció iskolájává változtatta át. Ezen intézAra 16 fillér