Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-21 / 290. szám

1930. december 21. jrtÍRYIDáx. A tánciskolákban ezután gramofon _ zenére is szabad táncolni. A nyilvános tánctanitásról szóló belügyminiszteri rendelet értelmé­ben a tánciskolákban zenekiséretül csak a tánctanitás iskolaszeriiségé­vel összeegyeztethető valamely hang szer (zongora, stb.) vagy legfel­jebb három tagból álló vonósze­nekar használható. Ennek a ren­delkezésnek módosításával most a belügyminiszter megengedte, hogy a nyilvános iskolákban kizárólag a közös gyakorló leckeórákon a tán­cok gyakorlásához zenekiséretül ütemverőkészüléket (dobot), to­vábbá a táncmester vagy megbí­zottja vezetése és felügyelete alatt gramofonzenét is használhassanak. A gramofonlemeznek szöveg- és éneknélkülinek s a táncok gyakor­lására alkalmasaknak kell lennie. A zenekar az ütemverőkészülék ke­zelőjével együtt is legfeljebb há­rom tagból állhat. Egy bankár vitatkozással távolí­totta ei az életét fenyegető rabló­kat Larue texasi városban történt, hogy öt álarcos bandita állított be a Citizens State Bánkba. A bandi­ták az utcán fogták el, sötétben a bank elnökét, akit arra kényszeri­tettek, hogy menjen velük és nyis­sa ki a bank páncélszekrényét. Ott megfenyegették, hogy megölik, ha ki nem nyitja a páncélszekrényt, a bankelnök azonban elkezdett vi­tatkozni velük, s megmagyarázta, hogy a páncélszekrényt nem tudja kinyitni, mert az időre van beállít­va s amig a reggeli banknyitás ideje el nem érkezik, addig senki ki nem nyithatja, legfeljebb ugy, hogyha dinamittal felrobbantják az egészet. A b,anditák mikor meg­győződtek róla, hogy a bankár iga­zat, mond, morogva eltávoztak. Grafológia Részletes, mindenre kiterjesz­kedő magánválaszt mindenki kap, aki írásonként 50—50 fillér értékű postabélyeget és megcímzett vá­laszlevelet (levélpapírt is!) mel­lékel a szerkesztőségbe küldött s »grafológus« jelzéssel ellátott levelében. Tekintettel, hogy a grafológus részére rengeteg lev?l érkezik ugy., hogy a válaszok közlésére csak hónapok multán kerülhet sor, ezért mindazok, akik levelükre egy héten belüi akarnak választ, 20 filléres bélyeget mellékeljenek. Szeretem a cigányzenét. Kevés iskolai képzettséggel rendelkezik, ami nem lenne baj, ha az élet is­kolájában tanult volna valamit.— Alig van akaratereje, túlságosan nőies és könnyelműségre hajla­mos. Valószínű, hogy a levelet nő irta. Progresszív és okkultista. A sok bánattal és csalódásokkal telt múltja miatt a misztikus túlvilági ismeretlen és megmagyarázhatatlan dolgok felé "fordítja érdeklődését. Nem teljesen logikus gondolkodá­sú, pedig intelligens és gazdag ér­zésvilágu. Pranteles. Túlságosan beképzelt. Szenvedélesy vitatkozó. Nagyra tartja magá t, bár kultúrája felü­letes, lexikon tudás. Gyenge és beteges fizikum. Morgó. Házias, szorgalmas, bár nem a legkörültekintőbb és meg­lehetősen hanyag és felületes. Sor. sával igen elégedetlen és sok­szor meggondolatlan lépésen töri a fejét. Kitartása vajmi kevés s ez nagy baj, mert enélkül szegény lány nehezen boldogulhat. Vadrózsa. Intelligens és nagyon érzékeny, szenzibiüs lélek. Erősen impresszionista. A hangulatok be­folyásolják gondolkodását. Megle­hetősen konzervatív és szentimen­tális. Van akaratereje és kitartá­sa. Munkájában szorgalmas és precíz. Erika. Intelligens és nagyon ra­gaszkodó lélek, akinek ragaszkodá­sát ezidő szerint még nem nagyon viszonozták. Nagyvonásokban sze­ret cselekedni, de nagyon sok esetben nincsen ahoz lelkiereje. Nem konzekvens, azért mert na­gyon gyenge az akaraterejében. Remény. Egyszerű, őszinte és ra­gaszkodó lélek. Telve a boldogság után való vágyakozással. Érzelmes és áradozó, mert még nem érték nagy csalódások. Vegye az életet a reálisabb oldaláról, "ha nem akar naayon csalódni benne. Kozákok dala. Nehezemre esik az őszinteség, ha az ön lelki port­réját akarom megfesteni. Feltét­lenül tehetséges ember, de nyers és faragatlan. És ami tehetségének legerősebb kerékkötője: Ízléstelen A „Nyírvidék" grafológiai szelvénye. Jelige Életkor Férfi, vagy nő Szereti a trágár, durva elcelődést. Elvi felfogásáért képes ökölre men ni. Szenvedélyes alkoholista. S ami a legérdekesebb, önmaga lelki prizmáján nézi az embereket és — lenézi őket. Kár önért. Csipke rózsa. Nagy érzelmi ská­lájú, egyszerű szimpatikus lélek, telve idealizmussal és őszinteség­gel. Erősen hajlamos az álmodo­zásra. Kevés reális érzékkei ren­delkezik. Az amerikai diáklányok fellázadnak! a túlságos szigorúság ellen, mert »csak« este 11-ig szabad kimarad niok Bozeman montoanai városban van az állami State College, a melynek diáklányai most fellázad­tak amiatt, hogy túlságosan szigo­rúan kezelik őket és nagyon el­lenőrzik, hogy mit csinálnak. Ez a túlságos szigorúság és ellenőrzés abban áll, hogy éjszaka ii órakor már mindegyik leánynak az intézet falai között kell lennie, holott ez­előtt megengedték, hogy egynegyed egyig kinnmaradjanak. A leányok mozgalmat indítottak ennek a ren­deletnek visszavonására. Kapfcaftó raicufenliiil (Regény.)' Irta Péchy-Hő rváth Rezső. 51 Lehiggadtan gondolkozott tehát mi tör­ténhetett és mit is kellene tennie ? Fantáziája kiszínezve mutogatott meg neki mindent, mint ahogy a kísértő a pusz­tában, a hegyről megmutogatta volt a csá­bos képeket. Látta az óriási szervezetet, a a pontosan összeilleszkedő gépezetet, amely a világ katonai erőit és diplomáciai gépeit megmozgatja. Látta a titkos szálakat, ame­lyek szanaszét nyúltak ki a világba, mint ijesztő, tapogató, idétlenül vékony karok és elértek mindenhová a nyugalmas munká­val élő világba; mozgásba hoztak mindent, ami a terv keresztülviteléhez szükséges volt. És ez a rejtelmes kéz szörnyű erővel csapott szét a világban, kaján mosolytól kísérve mar­kolt bele a világ romboló pokolszerszámai­ba — és éppen innét, erről a kies, káprázatos gyönyörűségekben oly pazarul bővelkedő földről, a helvét kereszt árnyékából, ahol semmi sem olyan teljesedésbe csökkent, elte­rebélyesedett valóság, mint az ideális csend, a béke, a nyugalom, a melegen elomló nap­fény, a szeretet és az őszinte, szívből csor­duló dal!... A tekintete végtelenre tágult és a szí-, vén világosságok teregették megismeréseiket. Az igazság zengő harangszava csendült meg szívében, mint valami szelíden átvonagló dal­lamos melódia : j — Hát igy lesz a háború ?! Hát tiem az a naiv gyermekmese az alapja, amit a többi buta hazugsággal egyetemben az iskola ta­nít ? Hogy a háborúkat egjes nemzetek súr­lódása, féktelen terjeszkedesi vágya, fejedel­mek, népek és vezérek viszálykodása okoz­za ? Hát nem szükségből lesz a háború, mint elkerülhetetlen, végső fegyver, a bizonyos ultima ratis ? Amikor legutoljára, akkor is sírós szemmel, vérpatakot ontó szívvel folya­modnak ? Hát a háború is csak üzlet, bűzlő, mocskos, salakos üzlet ? Hát készakarva csi­nálják ? Csinálják ? És miért ? Hitvány anya­gi érdekből, gazdagodási vágyból, rangeme­lés iránti ostoba hiúságból! Hogy az ő hír­nevüket, jóvoltukat és milliárdjaikat mil­liók párolgó vére szerezze meg nekik ! Hát minek a háború ? És mit veszik körül értel­metlen, bűnös frázisokkal ? Hogy például minden polgár és katona a hazája iránti kö­telességének tartsa bármikor odaadni az éle­tét^ ha »kell« és hajlandó legyen meghalni akármikor, akármelyik percben (»a haza ve­szélyben, meg kell védeni az ellenség el­len !« című borzalmasan hazug frázisok ér­telmében), ismeretlen sárfészkekért, sivár ho­mokmezőkért, hitvány sziklacsúcsokért!... Ó, nem igaz, nem igaz, nem igaz!... Néma haza kívánja ezt, a haza nem kíván ölni, gyilkolni, vérrel bemocskolni tiszta emberi kezeket] A haza békét, munkát, dalt, kasza­pengést kíván, csendes májusi esőt, halkan permetező harmatot és illatos virágpalástot a zöld selyemfüves rétre. A haza nem akarja hűvös sírok dombjai alá dugni ifjan, életerő­sen az ő kínnal szült, kínnal nevelt fiait, a haza melegszívű,-ifjú nő, aki utálja, irtózza a halált, a háborút, a tömegsírt! A háború nem kell a hazának, a háború a népnek se kell, a nagyfejűeknek kell, aszott vénségek­nek, akiknek már semmi örömük sincsen ezen földön és megszakadna a szívük, ha a mások örömét kellene szemlélniök..... a háború vér­ben kéjelgő fejedelmeknek kell, mert pénzt hoz, tengernyi pénzt, muzsikáló, zuhogó aranyesőt, dicsőséget, nevet és piedesztált a történelemben, kitüntetést és előmenetelt a szamárlétrán !. Ezért kell a háborúi A töb­bi ok mind hazugság, álnokság, betyárság, koholmány és bűztől büdöslő frázis !.,. j Egy kicsit megint sikerült magát tűzbe ' gurítania, pedig éppen ezt nem akarta. Min­den nyugodtságára, higgadtságára és józan­ságára szüksége volt, hogy tisztán meglát­hassa a ködös gomolyagként kavargó gon­dolatzürzavarban a helyes gondolatot. És ak­^ kor teljes gőzzel haladjon feléje, mint elté­; vedt tengerjáró a hirtelen megvillanó isme­retlen kalauzfény villanylángja felé. Nem tudott bizonyosan semmit, ami ki­alakult lépésre tudta volna megmozdítani a lábát. Csak azt látta, de az aztán élesen bele­vésődött lelke érzékeny lemezeibe, hogy ami­kor a tanácskozók elhagyták a szobát, elége T detten fénylő szemek és megnyugodott arcok tűnnek elő a szoba félhomályából. És ezek az arcok beszédes szemérmetlenséggel árúl­ták el neki a történteket, hogy egy körmön­font ravaszdisággal közéjük csempészett táv­hallgató-műszer se jobban! Befejezett tények gátfala meredezett előtte, amelynek tömbjei összezúzták a vakmerően nekirohanó kopo­nyáját-; bezárt táskák titkos méhe rejtett ma­gába mindent és már pontot tettek minden mondat végére ... Vívódva gyötrődött maga-magával és a füleiben valami ismeretlen, szilaj muzsika vad ütemei sikongtak. Érezte, hogy a nyugalma elveszett és talán mindörökre eliramlott tőle. A lelkét őrjöngő vihar zúgta be — és úgy jött ez az égigsüvöltő viharzás ed.digi nyu­godt, izgalomnélkűli, tiszta életébe, mint a fenséges csendben nyugalmaskodó szálfaerdck életébe a sustorgó, felfordító, villámcsapások rőt ostoraival hajigálózó, rohanó orkán, — amelynek lehelete fullasztó és mérges és amely ketté roppantja a százados tölgyeket, kiszaggatja a gyökereiket és pozdorjává tör­deli a büszke ágaik légióját... (Folyt köv.J

Next

/
Oldalképek
Tartalom