Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-07 / 253. szám

1930. november 7. JMlrfRYIDÍKc Krndy Gyula meleg sorokban emlékezett meg a Magyarság hasábjain Erdélyi Farkas sírfeliratairól Halottak napja alkalmából, a rejtelmes hangulatok poétája, a iszabolcsi panteista, Krúdy Gyula tárcát irt a Magyarság hasábjain, a nyírségi'ködről és a nyírségi emberről. aki a ködből is mosolygó arccal, a halál árnyékában is dalq9 sziwel néz a világba. A magyar hu mor halál mellől való csillogásának nagyszerű dokumentumai Er• délyi Farkas sírfeliratai, amelyeket annakidején a Nyirvidék hasábjaiból, mint dusszirmu virágokat szakított le a vidéki és a fővárosi sajtó. Még a messze Amerika magyar újságai is kapva-kaptak az izes strófákon, amelyeken a magyar sziv keserve színesedett a halál közeliség irányában is. Később könyvalakban is megjelent a sirfeliratgyüjtemény

? amelyet vidámító percekért ma is keres a közönség. Krúdy Gyula, akinek megadatott a nyiri "föld minden szive dobbanásának hallása, akinek érzékeny lelke csodálatos finom húrjaival felfogja a ködtől füstölgő mezők és bólongató akácok, a nyíri 'kertek és szőlők titkos sóhaját is. kezébe vette Erdélyi Farkas érdekes magyar írásait és meg* érezte bennök a szabolcsi föld illatát. a nyírség poétaságát. A nagy iró, aki immáron magasan fénylő csillaga ennek a földnek, az otthont szerető forró szivének simogató szeretésével vette kezébe a dévaj muzsikáju könyvet és színes, szép sorokban idézte az ország olvasói elé Erdélyi Farkas markáns szabolcsi portréját. A magyar dalok és a magyar romantika garabonciás fiaként közöttünk já-{ ró. aranyos magyar szivének melengetésévef sokszor a bölcs és szép életharmóniák örömét nyújtó,< Farkas bácsi megérdemli a nagy irönak meleg szavát és megörökítő gesztussal való festését a szép Krúdy sorokban. Krúdy Gyula tárcájának Nyírséget idéző soraiból ideiktatjuk an Erdélyi Farkasra vonatkozókat. »A mai "élet olyan, — irja Krúdy, hogy elviseléséhez erőt kell menteni a holtaktól, akik állítólagugyancsak sokat szenvedtek, amig éltek, de korántsem annyit, mint az 'ittmaradottak. M

:ég holtaikban is tudtak mosolyogni a régiek, amint hogy az a, könyvecske is bizonyítja, amelyet igy Halottak-napja táján olvasgatnak a ködbe takart, álmodozó nyírségi "házakban, ahol az nem meszszire található a szegreakasztott naptártól. Daimí" Erdélyi Farkas a szerzője a könyvecskének, »Régi magyar sírfeliratok és vidám históriák « a cime; éppen igy Halottaknapja körüli olvasmány, mert kitűnik belőle az is^ hogy nincs is olyan rossz dolguk azoknak, akik idejében haltak meg és még kedvük volt az utolsó órában is mosolyogni. Kemecsén, Berkeszen, Dombrádon. Nagykállóban, Gégényben. Káüósemjénben,- Kótajban. Nyirbaktán, Ramocsaházán, Kéken. Ujfehértón, és másfelé is meghaltak a magyarok, amikor idejük elkövetkezett, de nem mind egyiknek akad megemlítésre méltó élete, amelyet sírfelirata is bizonyí- ' tana. Egy-egy kis élettörténet néhány sorban.« Itt Krúdy Gyula idézi Erdélyi Farkas néhány sírfeliratát, majd igy folytatja: »Köd ül a temetőkön, aminthogy ködbevesztek már azok az emberek is. akik itt megtelepedtek. Néha kijön valaki, elaludt vándorló, őszi kísértet, vagy boritaltól itt magát kipihent hefybeli ember a temető árkából de már nem sokat törődik vele senki, mert az embereknek nincs idejük egymással törődni Magyarországon. Éppen a legbarátságosabb, komaság-; ra. cimboraságra, atyafiságra berendezkedett Nyíren, ahol szinte évszázadokig tartottak a jőbarátságok. de az ellenségeskedések is: mostanában már a szomszéd se sokat törődik a szomszéddal, jóformán mindenki a maga szegénységének. ezer bajának él, mint akár a tatárjárás után, mikor hangtalanul húzódtak meg ott, ahol fedéi volt. A vidámság pedig az elevenek között csaknem kiment a divatból.. Csupa kókadt, kedvetlen ember pislog ki kancsaütó-bajszával,. fokosos-tekintetével, vasvilla-mogorvaságávai" a kerítések mögül. Senkitőt jót nem várnak; már csak a nótára, vagy mesemondóra se kH váncsiak. amit valami messzeföldről 'jött ember hozna. Igaz, hogy a helybeli mesemondásokkal is fukarkodnak, alig hallani már egyetkettőt azokból a vidám anekdótákból. amelyéknek nyírségi szagát mindenütt megérezte az ember, akárhol''hallotta. Hová lett példáuf az a sok mon-» danivaló, amit Lányi Antiról, az orosi jegyzőről tudtak, aki "hetyke, kis magyarruhás emberke volt és évtizedekig szolgáltatta az adomákat? Hová lett Farbaki, akinek, női hajszál akadt meg a torkán és esztendőkig szenvedett gégéjével, mig végre egy dunántuh 'tudósember gyógyította meg azzal, hogy apró sülthalakat szálkástól étetett Farbakival? Hová lett a régi világból ittfelejtett földesúr, aki hu1 szonkilenc évig járt naponta a Sós-t tó-fürdőre és egyetlen egyszer sem fürdött, mert nem ért rá a barátkozástól, dinom-dánomozástól? Hová lett ödön, aki megmérette a j cigányokat és kilószámra (nem pe-; dig nótaszámra) fizette őket, havalamerre kedve kerekedett magának muzsikiltatm? Hová lett a faiuzó körorvos, aki nagy téli időben szánon, bundákba takaródzva járt vigan a halát, betegség felé és tán őmaga sohase halt meg. hacsak álmában le nem csúszott a szánról és a farkasok megették? Hol van Fütyörészi, az a felejthetetlen, ifjonti falusi gigerli, aki mulatozás szempontjából vizsgálta az életét, amig megházasodott, sőt még azután is. ha lehetett? Hová lett az a rég letűnt világ, amelyről Erdélyi Farkas, egykori nyírségi falusi jegyző adomáskönyvét megszerkesztette? Az őszi köd. amely szüret elmultával holtak emlékének ünnepé vei elborítja a nyírségi tájakat az évben (vagy tán egész évtizedben). néma, komor, lélekreülő, mintha már többé sohase jönne elő a ködből egyetlen vidám hang se. Ködbe borult Magyarországa * Hová lett ? Mi itt érezzük melegségét. szivárványos költészetét, aranyló kedélyvilágát Farkas bátyánk dalos szavában^ mosolyában. i 1 I _7 / j, 7 ; ; ' j. i Kedvezményes utazás Budapestre Igazolvány és felvilágosítás a Menetjegyirodában kapható Folyó hó 6-tól, csütörtöktől kezdődőleg n-ig Budapestre és 8-tói 13-ig bezárólag vissza, vasúti kedvezményben részesül a Budapestre utazó közönség. A kedvezmény eltér az eddigi féJáru kedvezménytől. mivei jelenleg csak alacsonyabb kocsiosztályu jeggyei lehet utazni. 4X (Regény.) 21 Irta Péchy-Hőrváth Rezső. Marili melegen megszorította a kezét. Veled érzek, osztozom fájdalmas emlékeid fölzsongó hangulatában, jelezte ez a forró kézszorítás. ' [ A vonat süvítve rohant el mellettük a fényben fürdő síneken. A villamos legutolsó kocsijának egyik elsőosztályu fülkéjét leeresztett ablakok mutatták meg egy pillanatra. Qyőrffy belelátott a piros fülke belsejébe és látott abban egy urat, aki ismerősnek tetszett előtte. Esetlenül kajla, aránytalan, hosszú kappantermet volt, vércse-arccal és néhány szál rozsdaszín szőrrel az álla körül, a kegyetlen vonású száj alatt. Szőrökkel, amiket csak a legutálatosabb hízelgős álszenteskedés vagy a legmenthetetlenebb, nagyzási hóbort nevezhetett volna szakállnak. A száj fölött horgas orr nyúlt előre, mint valami ragadozó csőre és a nyergen fekete pápaszem ült. Kappan, amely pápaszemet visel... Aztán a villamos — hatalmas porfelhőt es száraz • levelek ezreit kavarva meg maga után — elrohan. ) j Győrffy egész uton hazáig, és ott is egész este, azon törte a fejét, ki lehet ez az ismeretlen ismerős ? Szórakozott volt, elmélázva felelgetett a kislány kedveskedéseire és a vacsora sem ízlett neki úgy, mint máskor. Csak testileg volt jelen, a lelke messzi-messzi járt, képzeletében egy óriási névsort lapozgatott, de sehogysem tudott ráakadni, ki legyen ez a férfiú, ez a pápaszemes kappan? Addig gondolkozott, addig töprengett, míg végre magára haragította Marilit... De ugyanekkor rőt fénnyel fáklyásodott föl memóriája sötétségében a keresett név. Tudta már, ki az az ismerős ismeretlen, akire szeme az újságképek után azonnal ráismert, de akit agya ugyanolyan gyorsan nem tudott megnevezni: a thrák miniszterelnök, gróf Bimbala Edo !... 7. fejezet. Tűz és víz, ég és föld, sötétség és világosság barátkoznak. ! Másnap reggel azzal a konok elhatározással indult el hazulról Qyőrffy, hogy mindenekelőtt megbizonyosodik afelől, nem csalta-e meg a kappanformáju úr személyét illetőleg a pillanat elrohanó rövidsége. Ha aztán kiderül, hogy alaposan vágott a ráhibázása, akkor szívélyesen gratulál majd magának, az érzelmi kitörés megnyilvánulása után azonban visszavonhatatlanul és lerázhatatlanul intervjut csikar ki a hirhedt államférfiútól. Hogy mit akar megtudni tőle, és miért akarja egyáltalában megszólaltatni az újságjában, azt éppoly kevéssé tudta még, mint maga a feketeszemüveges főfőminiszter. De majd csak kieszel valamit addig, amig a szállójába ér. Valami megmagyarázhatatlan érzés, amely kitartóan ostromolta, tehát ösztönös volt, azt tanácsolta neki, hogy fényképezőgépet is vigyen magával. Kissé ellentállt a heves kísértésnek, mert zürichi lakásán volt már egy fotografáló készüléke és semmiesetre sem volna okos cselekedet, ha pillanatnyi szeszély miatt egy második gépre is szert tenne. Azt pedig, hogy az otthonit elküldesse maga után, kissé hosszadalmas eljárásnak tartotta, mert a legjobb esetben is csak másnapra érkezhetett volna meg a gép, ha most azonnal sürgönyöz érte. Addig azonban nem várhat üres kézzel. Hogy miért nem várhat, nem tudta volna megmagyarázni. De valami nyugtalanító, folyton sarkaló ösztökélés éreztette vele ezt: érezte, hogy másnapig nem várhat; ha a mai napot kiszalasztja a kezéből, örökre helyrehozhatatlan hibát követ el. Már pedig érzéseinek, különösen, ha ösztönöi erejűek, mindig engedelmeskedni szokott. Ekkor azonban észébe jutott, hogy hiszen minden bizonnyal adnak bármelyik fényképészeti szaküzletben kölcsön is gépet. Addig pedig az ilyen is megteszi, amig az övé megérkezik. í t > Habozás nélkül benyitott az útjába eső legelső üzletbe. Szerencséje volt: kapott egy pompás prizmás készüléket, nevetségesen csekély kölcsöndíjért. Sőt odáig ment a bizalom, hogy még csak betétet sem kértek tőle az értékes gépért és a kölcsöndíjat sem fogadták el előre... , i Most már, hogy így fölfegyverkezett, annak a különös belső sarkaiásnak engedelmeskedve, sokkal nyugodtabbnak érezte magát. Jóízűen dudorászott valami naiv angol kupiét és már kezdte világosan látni, mit is. akar majd tulajdonképen a miniszterelnöktől. '(!";< Jókedvűen haladt föl a legelső nagyszálló tiszta lépcsőin. A portás sapkalevéve fogadta. Qyőrffy megkérdezte, nem jött-e az este új vendég ? Nem. i Elment a következő hőtelbe. Oda már érkeztek új vendégek, de a neveik angol és orosz nevek voltak. A következő hótelbe francia vendég érkezett, egyetlenegy. Több hotel nem volt. Most sorravette a panzióikat, kissé már kedvétszegetten és kevéssé leapadt jókedvvel. , [< j A legelső panzióban, amely az ékes »A1penröseli« névvel büszkélkedett pompás piros futórózsák mögé rejtett kedves kis épületével, a portás jelezte neki, hogy új vendég] nem érkezett ugyan, de az este mégis jött valaki. Ez az úr előkelő külföldi főúr. (Mellesleg mondva, nem nagyon bőmarku«... — tette hozzá kétértelmű mosollyal, amely egy kicsit szemtelen is volt) és már több hete lakik itt, de legutóbb pár napig távol volt. / (Folyt köwi) i.. i i J