Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-14 / 208. szám

JWVíryidék. 1930. szeptember 14. bER" í«OlTH ponsziRazLBnisoüii. HELYISÉGEKET TEREHT «HtR SZAGTMLII MHÖSfGöfl IS StóftütH. EZ „ Viszonteladóinknál m

;ndenfltt kapható JWwSoftrak, kátrfnyipail rt, Bpest, likai-tó/ 6 ten felelte : Jó, hát várj Bécsben, én elküldöm oda az összes pártvezéreket, akik itt vannak, beszélj velük mindent meg ! József főherceg meghallgatta a pártok vezetőit s azután a királlyal abban állapodott meg, hogy csak akkor vállal valamit, hogy ha az akkori Házba többséget tud kapni. Tisza István gróf következő nap a főhercegnek kijelentette, hogy hadi és állami szükségletben alegmesszebbmenőleg támogatja, de a politikai részben hajthatatlan. A választójog túlságos kiterjesztésében nagy veszélyt lát, nem mintha félne a magyar néptől, mely jóravaló és józan; de fél a rosszhiszemű népboionditó demagógoktól, fél az izgatók aknamunkájától, a magyar államot és fajt látja veszélyeztetve és ezért pártja egységesen le fogja szavazni a választójog kibővítését. A megbeszéléseknek az lett az eredménye, hogy a főherceg Wekerle Sándort ajánlotta a királynak. A végleges megoldás azonban, mint tudjuk, az lett, hogy a király Eszterházy Móric grófot nevezte kj miniszterelnöknek. A kinevezésről még ezt irja a főherceg : Tehát a homo regius egészen hiába volt, hiszen Wekerlét ajánlottam és a fiatal, tapasztalatlan királyunk mellett sokkal jobbnak találtam volna a tapasztalt, komoly, végtelenül okos Wekerlét. — Német nyelviskola. Született német úrinő szeptember i-én meg. kezdte német tanfolyamát kezdők és haladók részére. Virág-u. 8. sz. alatt. Beiratkozás egész napon át. Olchváry Pál kir. kormányfőtanácsos, ny. főszolgabíró a gazdasági válságból kivezető utat a gabonamonopóliumban jelöli meg a földmüvelésügyi miniszterhez írt memorandumában Olchváry Pál kir. kormányfőtanácsos, ny. főszolgabíró memorandumot terjesztett Mayer János kir. földmivelésügyi miniszter elé. — Ebben a memorandumban a gazdasági katasztrófa elhárítása érdekében megindult küzdelem sikerét a gabonamonopolium bevezetésében látja. Az érdekes és meggyőző érveléssel alátámasztott memorandumban Olchváry Pál a következőket mondja : A boletta-rendszer bevezetése kétségtelenül haladást jelent, eleinte könnyített is a gazdaközönség nyomasztó helyzetén, az adók befizetését is előmozdította, de közben a spekuláció, a tőzsdei manőverek oly irányban nyilvánultak meg, hogy a végeredmény sikerét ma már a legpesszimisztikusabban lehet megítélni. A bolettával űzött ellenőrizhetetlen visszaélésekről említést sem kívánok tenni. Amikor már a gazda, mint most, a terményét eladni nem tudja, a stetgitség egyedüli módja a gabona monopólium. Nagyon jól tudom, hogy az eszme nem uj, ismeretében vagyok azoknak a nehézségeknek is, amelyek ily radikális gyógymód elé tornyosulnak s éppen ezért, midőn rá mutatok a követendő útra, álláspontomat az alábbiakban óhajtom alátámasztani és megvilágitani. Ausztria példája. Ausztriában már gabona-monoipofium van. Azt mflndják, könnyii volt ott megcsinálni, mert Ausztriának nincs feleslege, nincs kivitele s igy az állam prémiumokkal nem manipulál, az államot veszteség JLFOfeXaO MOZGÓ Szombaton 5, 7, 9, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor Az óriási sikert ért hangos revü film EZÜST PILLANGÓ Hétfőn, kedden 5, 7 és 9 órakor MARY KYD : Szum&trii iiagirbáosi MARIA PAUDLER: Forgásssél kisasszony a két táncos, zenés vígjáték 16 felvonásban egyszerre. nem éri. Azt is mondják, hogy az adminisztráció elbírhatatlan költséget okoz és a terménykereskedők tönkre mennek. Nézzünk a szemébe ezeknek a tetszetős ellenérveknek. Igaz, nekünk van eladó búzánk és rozsunk, van feleslegünk és van kivitelünk. Mennyi ez a felesleg ? Köztudomásu, hogy 5—6 millió métermázsára becsülhető. Mi történne, ha a kormány a buza árát 20 pengőben állapítaná meg ? Mi történik akkor, ha a kormány a buza árát például 20 pengőben állapítja meg s a tényleges világ piaci ár mondjuk 15 pengő ? Ez esetben ráfizet az állam 2 5— 30 millió pengőt, vagyis az ezer milliós évi kiadást ennyivel felemeli. Jöhet-e ez a kiadási többlet komolyan figyelembe azokkal a felbecsülhetetlen gazdasági és szociális érdekekkel szemben, melyek egy agrár államban mutatkoznak ? A válasz nem lehet kétséges. A gazda megleli számítását, fog tudni adót fizetni, fog tudni vásárolni, pártolni fogja az ipart. Ha az adók befolynak, az állam háztan ás menetének folytonossági biztosítva van, az adó leírások kényszere elenyészik, — pedig manapság a leirt és behajthatatlan adók összege bizonyára megközelíti azt az összeget, melyet a prémiumoknál elvesztettünk. Nem állhat meg tehát az az ellenérv, hogy ily cimen az államot nagyobb veszteség éri. A gabonamonopólium adminisztrációja. Súlyosabb az adminisztráció kérThanGyaia és ády Endre Than Gyulát eltemettük, a mély gyász itt sajog a szivünkben. Most kegyeletes érzéssel emlékezek viszsza egy beszélgetésre, melyet néhány hónapja folytattam vele. — Ahogy szembe ültünk egymással^ nagyon elérzékenyedett s amit még sohasem tett: elkezdett beszélgetni önmagáról és Ady Endréről; a nagy magyar poétáról. Ady Endre ugyanis debreceni ujságiróskodása idejében dolgozott a Than Gyula lapjánál. A modern irodalomtörténészek már megállapították Ady Endre költői remekmüveinek értékét, amely korszakalkotó irodalmunkban, de akkor, azon a téli estén Than Gyula több olyan apróságot beszélt el róla, amelyek jelentéktelenségükben is kiegészítik azt a képet, amelyet egy nagy Íróról alkotunk magunknak. Kétszeresen fontosak ezek a dolgok most, amidőn már »A vén és arany«, »Halottak élén^ »Illés' szekerén«, »Szeretném, ha szeretnének cimü kötetek alkotó keze már nem ir nekünk költeményt, novellát és irányt mutató cikkeket. Ezekben a visszaemlékezésekben tovább eí Ady Endre igazi emberi alakja, pláne most, mikor már Than Gyufa is halott s életének eme utolsó nagy müvét, amely Adyval foglalkozott volna, nem írhatja meg soha. — Adyt szerettem a nálam dolgozó újságírók között a legjobban — kezdte a beszélgetést Than Gyula, ahogy helyet foglaltam szembe vele és cigarettával kinált. Szeme tűzben égett a mult varázslatos gyönyöreitől. — Életem alkonyán vagyok — folytatta — s érzem már összeroppanásomat. Lehiggadtan, megtisztultan, most már meg akarom irni életem főművét, amely Adyval kapcsolatos s ebben leközlöm a nálam levő összes eredeti Ady kéziratokat is. Már hónapok óta búvárkodom abban a kézirat-tengerben, amelyből előhalászgatok egy-egy eredeti Ady kéziratot. Ady ugyanis nálam csak mint cikkenként fizetett újságíró volt alkalmazva. Épen ez a cikkenkénti díjazás eredményezte azt, hogy Ady legszenzációsabb Írásai csak itt találhatók meg nálam. Senki nem tudja, hogy a fiatal Ady ezelőtt harminchat cvv'el, mikor Debrecenben ujságiróskodott az »EHenőr«-néi, nálam álnéven regényt közölt, tárcákat^ vezércikkeket és szini kritikákat irt, Éjszakákat virrasztottunk át együtt s bizony bohém irótársa voltam én is. Ady rengeteget szenvedett Debrecenben, mert könnyelmű volt a végtelenségig s a pénz nem maradt meg nála. Csak kevesen voltunk olyanok, akik állandóan együtt kóboroltunk Adyval. Ez a szűkebb baráti társaság a következőkből állott: Sjposs Béla, Kemény Viktor, Szabó Gyula és én, de sokszor volt velünk a Csokonai Színháznak akkori igazgatója, Komjáthy János és a nagy művész Ódry Árpád. Voltak hetek, amelyekalatt egy napot sem aludtunk. Mindenki megtalálhatott bennünket a régi Bikában, az Angolban, az Otthonban és a régi Baross kávéházban, amelyet már el is felejtettek. Mi a lépcsős kávéháznak hivtuk. Reggel felé az Erzsébet kávéházban tanyáztunk, ez volt a menedékhelyünk. Sok kedves, soha el nem felejthető epizódra emlékszem viszsza. [ — Ezelőtt mintegy negyven évvei tavasszal történt, mikor egy áporodott éjszaka után. hajnalban felköltött a lakásomon Ady Endre. — Te, Gyulám, — mondta nekem és kidülledt szemmel nézett rám — megakarlak kérni valamire, de őszintén felelj. — Konyakkal kinált. — Nagyon el vágyok keseredve — folytatta —, nem is tudom

v hányadán vagyok. Érzem, valami nincs rendben nálam. Mintha nem biznám eléggé a tehetségembenJ Mindenki agyondorongof... skönynyekre fakadt. Két kezével a vállamat szorongatta, miközben merően a szemembe nézett: — Téged igaz embernek ismerték, mondd meg. mitévő legyek. Eddig rendületlenül hittem, hogy nagy költő vagyok, de már elcsüggedtem. Ha te is az ellenkezőjén mondanád, mint ahogy a többiek teszik, akkor főbelövöm magamat, mert elhibázott illúziókban nem akarok tovább élni. De Ka. megnyugtatsz, akkor a _poklokon is átverekszem magamat — s itt újra könnyekre fakadt, majd igy folytatta: — ugy érzem, nincs sok erőm, szükségem van a bátorításodra, hogy léküzdjem a bennem duló kétkedés hydráját. — Kivettem a szavából, hogy igazat beszél. Megijedtem, majd megilletődve megfogtam a kezét. — Bizhatsz magadba, Bandi — §j erősítettem halálos komolysággal — Te leszel minden idők egyik legnagyobb magyar poétája- Ezekre a szavakra Ady kezéből kihull a konyakos üveg, ráborult az ágyamra és zokogott. ' — Tudom, tudom — mondta később, — de ugy érzem, hogyha most te nem bátorítasz, akkor könnyen baj történt volna. Egy másik eset: — Azt is csak kevesen tudják, hogy Adynak egy újságcikkből kifolyólag párbaja volt. Én voltam az egyik segéd. Előttevaló estei Ady bizony becsípett s ugy állt ki a planszra. Kapott is egy mély vágást a fejére. A haja (felfogta az erős ütést,ami egyébként könynyen végzetessé válhatott volna rá. A seb vérzését alig tudta elállítani az orvos. Hatalmas pólyákat rakott a fejére, ugy vittük haza kocsin. Napokig ki sem mozdult a szobájából. Nagyon szerette az édes anyját,' akit be is hivatott Debrecenbe. Ady Lőrincné majdnem halálravált, mikor Így be-, póiyázva meglátta Bandit. Sírva rimánkodott neki, hogy hagyjon fel az uiságirássaf, mert végehossza nem lesz a sok kellemetlenségnek.; De Bandi hajthatatlan maradt, kemény akarásu Ady volt. Pedig abban az időben nem volt egy pár rendes cipője sem s pénztárcájában a bankók heiyett csak a fcí-_