Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-14 / 208. szám

193°- szeptember 14. dése, de csak első tekintetre. Hiszen az államnak módjában van a gabonakereskedők tevékeny­ségét igénybe venni, a vásárolt ga­bonafélék meglevő közraktárakban éppen ugy elhelyezhetők, egybe gyűjthetők lesznek, mint eddig, a kivitelre kerülő mennyiségek felett a kormányzat sokkai "előnyösebben disponálhat, mert a készletek pon­tos tömegéről teljesen tájékozódva levén, azokat a külállam oknak a legnagyobb garancia mellett eláru­síthatja. Kérdés merülhet fel, hogy ki fogja a gabonavásárlásokat el­lenőrizni, nyilvántartani. Megvan erre is a felelet. Községekben az elöljáróság. Az elöljáróság tudja, hogy kinek van és mennyi eladó terménye. A gazda köteles az eL adás és vevő kereskedő nevét beje­lenteni. Ezekről a bejelentésekről nyilvántartást vezetni nem ördögi munka. Az elöljáróság aztán az adásvételeket a központi állami szervvel hetenként közli. A közt­ponti szerv lehet a Futura, vagy az O- K- H. helyi szervei. Mi történik a városokban ? A városokban egyszerűbb az eset, mert hiszen a városi lakosság ki 1 sebb mértékben foglalkozik föld­miveléssel. A városi lakosságot liszttel a malmok látják el. A mal­mok szükségletét természetesen az állam biztosítja. Takarékoskodhat a szállítási költségeken is, mert módjában áll a malmoknak a kö­zeli körzetből szállítani s nem fog megtörténni, mint a háborús évek­ben megtörtént, hogy az ország egyik végéből a másikba Utalta a készleteket. De más előnye is van az állami egyedámságnak. A nagy uradalmakból egységes vetőmagva­kat, — készleteket — tárolhat s jjgy alkalmat nyújt egységes jobb áru gabonafélék termesztésére. Hogy oszlik meg az ország búzatermése ? Reá kívánok mutatni arra, hogy mennyi a falusi és külön a városi lakosság élelmi szükséglete, mily JNÍItÍKVIDÉK, szaporod­váltatlan zálogcédu'ák tak. Maga Than Gyula sokszor ki­segítette ruhanemüfélcve/Adyt, aki ezért mindig hálával viseltetett iránta. Párisból és Budapestről is több levelet irt Thannak s ezekben a legőszintébb hangon adott hirt felfelé ivelő élete folyásáról. Különösen érdekesek azok az él­mények, amelyeket Than Gyula be­szélt el nekem a régi Debrecenről, a Fehérlő Szállodáról és a régi Páris Mulatóról és Ady Endré­ről. Than Gyula elbeszéléséből a yégi "világ szinesedik elénk az ak­kori ifjúság 'éféte, amefy" ma már csak a mesébe tartozik. Mint maga Than Gvula mondta: ezekről mar tffbb fejezetet irt, de müvét be­tegsége miatt nem fejezhette be. Többet nem látjuk jellegzetes batárjában, ahol féloldalra dőlye ült s utolsó könyvét, mely nagy­ban gazdagította volna az Ady jrodaimat és sok elveszettnek hitt Ady kéziratot hozott volna napvi­lágra, nem irta meg. De még most sem késő- A Debreceni Ady Tár­saság folytathatja Ady eme ismeret len reliquiáinak az összegyűjtését) és kiadását s ez elől minden va­lószínűség szerint nem zárkózik el a Than-család sem. Ott van min­den eddig ismeretien kézirat — Than Gyula íróasztalában. Ennek a könyvnek a kiadásával emléket állítanánk Than Gyulának s az Ady írásokat oly szomjasan leső közönség igényeit is kielégítenék.' módon és mily alakban oszlik meg az ország buza hozama. Mint már emiitettem, az átlagos évi termés 20 millió métermázsára tehető. Ebből kivitelre kerül 5 millió mmázsa, marad tehát 15 millió. Ebből vetőmag szükséglet mintegy 3 millió mmázsa. Az ország 8 millió lakosságának szükségletét az így megmaradt 12 millió mázsa buza fedezi. Ebből a készletből a városok mintegy 3 millió lakossága liszt alakjában hozzávetően 51/2 millió mázsát igényel, a többi községek élelmezésére szolgál. Vidéken a ter­ményt a lakosság őrölteti, itt a lisztszükséglet mintegy 8—100/0-a annak a 9 millió mázsa termény­nek, amely a vidéki lakónak jut. Ebbe bele van számítva a pékke­nyér is, melynek ujabb időben a vi­déken is nagy kelete van. A cséplés és a malmok ellenőrzése. Szólani kívánok még az ellen­őrzésről is. Az ellenőrzést a cséplési statisz­tika megkönnyiti s ez a statjsz^ tika is mindjárt megbízhatóbb lesz, mert a gazdának nem lesz oka tit­kolózni, igy az állam a termés mennnyiségéről s kivitel várható várható mérvéről pontosan tájékoz­va lesz. A vásárlásoknál az ellenőr­zést a községi elöljáróság gyako­rolja, a vásárló megbízott Utalvá­nyát ellenjegyzi s az utalvány alap­ján fizet a postahivatal, vagy a hitelszövetkezet. Ez az eljárás sem­mi nehézségbe nem ütközik, de el­lenőrzéssel az állásnélküli gazda­tisztek is megbízhatók, ami által a szellemi mnkanélkiiliség is csök­ken. De megbízhatók a gazdasági felügyelőségek is. A malmok ellenőrzése is sike­resen keresztül vihető, hiszen az állam tudja, hogy a malmok mily készlettel rendelkeznek s mily meny nyiséget bocsájtanak a városi eláru sitó helyek számára s mily mennyi­séget bocsáj'thatnak kivitelre az ál­lam rendelkezésére. Van még egy rendkívüli előnye is a gabona monopóliumnak : a kenyér árak szabályozásának a le­hetősége. Láthatjuk tehát, hogy az admi­nisztráció kérdése sem megoldha­tatlan, de az előadottakból az is kitűnik, hogy gabona monopólium a gabonakereskedőket sem teszi tönkre, de igenis lehetetlenné teszi a tőzsdei spekulációt, mely eddig a gabona árakat soha nem vélt mélységre sülyesztette. Ezeket mondja a gabonamono­póliumot indítványozó memoran­dum. amelynek bizonyára élénk visszhangja lesz. — SWOBODA kályhát vásárol­jon. Gyár: Budapest, Andrássy-ut 14. Kapható: Wirtschafter Ármin, Nyíregyháza. 4904 TAKARÉKTOZHELYET, MOSOGATÓT, CSEMPÉT, VÍZVEZETÉKET ÉS MINDEN KONYHAEDÉNYT. Vass József élete, ahogy ő maga átélte és látta Vass Józsefnek, a nagyszerű mi­niszternek életrajzával vannak tele a lapok. Nem akarjuk a sablonos adatokat ismételni" és ezért ma­gához a nagy halotthoz fordultunk,; hogy mondja ei az életét ugy, ahogy maga látta. Évekkel ezelőtt egy fővárosi folyóirat karácsony­ra 99 selfmademan-nek önéletraj­zát gyűjtötte egybe, köztük a leg­nagyobb magyar selfmademan-ét is.' Vass Józsefét. Ez jutott eszünk­be most és alább adjuk 'Vass Jó­zsef regényes életét ugy, ahogy ő maga mondta két-három évvel halála előtt karácsonykor: * — 'Szegény kisiparos családjá­ban születtem. Ha a műhelyben nem akadt dolog, az öt gyerek en­ni kért, apám vállára vette a ka­pát, elment zsellérmunkára^ igy ke resett kenyeret s bizonyára soha­se jutott eszébe, hogy kiirtsa a családját. — En nem az iskolában kezd­tem, apám olvasott ember volt r s házunk végében volt egy patak, ahoi fűzfavesszők nőttek, kréta is akadt, ötéves koromban apám rá­fogott a betűre. Felirt 1—2 betűt, a műhelyben lévő szekrény túlsó oldalára, azt nekem elmagyarázta a fűzfavesszőt a kezembe adta, azzai kelletett ábc-t mutogatnom. Ezalatt ő dolgozott a műhelyben. Ha esetleg elfeledkezve a betűkről, legyeket fogdostam, a hajlós fűz­favessző közeli érintkezésbe jut^t velem. Csontot nem tört, uj vesz­sző pedig mindig akadt a patak partján. — Az abc-t ötéves koromban már jól tudtam s elkövetkezett,! hogy az Eötvös Lóránt-törvény; cikk harmadik pontja alapján en­gem mindjárt a harmadik eiemi­VÁROSI MOZG Szombat 5, 7, 9, vasárnap 3, 5, 7, 9 órakor Buster Keaton legsikerültebb vígjátéka Viceadmirális A száraz Amerika legnedvesebb vígjátéka 8 csuromvizes felvonásban. Kisérő műsor: NAGYVILÁGI ÁRNYAK 8 felvonásban. Hétköznap a 7 és 9, vasárnap az 5, 7 és 9 órai előadásokat szalonzenekar kiséri be dobtak, de fizikailag a nyakam­nál fogva ténylegesen odahajitot­tak. Igy öröklődött belém a Vass­familia betüszeretete. — A szegénységen, a munkának és a szép gondolatoknak szerete­tén és a becsületes néven kivül ezt az örökséget hagyta rám apám. — Sárváron születtem, Vasme­gyében, 1877-ben. Két akasztófa alatt. Tudniillik a két 7-es akasz­tófát jelent. Igen közel is jártam hozzá 1919-ben. — A püspököm neveltetett Ró­mában. Az első két esztendőt Ö fizette értem, aztán ő meghalt s engem felvettek a magyar alapít­ványi díjmentes helyre. Húszéves koromban kerültem Rómába és 27, éves koromig tanultam. Itt már palotában laktam, a magyar-né­met intézet palot'ájában. Fegyelme­zett, férfias v munkás élet volt ez. Életemnek legszebb része. Boldo­gult Steiner püspök nagy szeretet­tel engem választott ki, hogy ki­küídjön Rómába. Még most is meg van a régi biedermayer-erszény, amit a püspök elutazásom előtt egy órával adott át nekem. 77 körmöci aranyat tett bele, "hogy hét esztendő múlva legyen miből hazautaznom, ö szegény, két évre rá meghalt. — Róma előtt engem anyai ág­ról egy kanonok nagybátyám ta­níttatott, Tóth István, ö sokszor elmondotta, hogy a családban egy szegény diákgyereket mindig egy­egy kanonok vállalt, az taníttat­ta. Aki őt taníttatta, az ő nagy­bátyja, meghalt 1842-ben. Aki azt taníttatta, 1792-ben halt meg. Aki viszont az utóbbit taníttatta, 1742­ben halt meg. Mind a hárman 50—50 év közben haltak meg, pontosan ugyanabban a kanonoki házban, ugyanabban a szobában és mindig jelen volt a kis diák, akit taníttattak. — Aki engem taníttatott, meg­törte a tradíciót, nem 1892-ben hai meg, hanem 1894-ben. De azért már 1892-ben meghúzták rá a kanonokok halotti harangját. Az orvosok letettek az életéről, én ott virrasztottam mellette, én voltam­a kisdiák. Kis II. osztályos diák. A haldokló mellett... Ellenben haj­nalban négy órakor a nagybácsi felül az ágyban és azt mondta: Éhes vagyok, hozzátok a reggelit^ Rá két évre meghalt. i — Rómából visszajövet Adony ban voltam káplán, Zichy Nán­dornak voltam íródeákja Talán azt mondhatom el'bűszkeséggel, hogy semmi protekció vagy meg nem' érdemelt támogatás nem volt osz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom