Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-02 / 198. szám

12 JNfVíRYIDÉK. Dal a harspontrél Válasz P. J. »Nyiregyháza ipara < c. cikkére. Évek hosszú sora óta nagy, me­leg szeretettei olvasgatom Pisszer Jánosnak a Nyirvidék hasábjain; nyilvánosságra kerülő társadalmi és közgazdasági cikkeit. Okos doi­gok. Néhol kissé szubjektiv az irása. Néhol néha kissé tul lirai. A magja azonban mindig csira­képes. Kár, hogy szava legtöbb­ször a pusztába kiáltónak szava. Vagy legalább is egy tiszta, ne­mes, ideális lélek hiába való harca a szélmalmokkal. Mindjárt bizo­nyítom. ! A mindennapi kenyér hajtó ere­je az egyik nyíregyházi kartársam irodájába sodort a héten. Egy ne­héz és igen fikciós bérleti és' adásvételi szerződést kellett kö­zösen kimódolnunk és nyélbe üt­nünk, melynek egy kényszeregyez­ségbe jutott keresztény iparos a szenvedő alanya és egy tolcsvai kis faárugyár a tárgya. Nem nagy az egész. 8000 pengőt tesz ki mind­össze a vételár. Naggyá csak az teszi, hogy ma az egyetlen ily­nemű üzemben lévő famegmunkáló telep egész Csonkamagyarországon És, hogy versenyen kivül olyan közszükségleti tömegcikket gyárt, amelyre elkerülhetetlen szüksége van minden embernek s amelyet vaggontételekben percek alatt kap­dosnak szét a budajjesti és vi­déki pacokon. Cipőbe, csizmába kerül, mint pótlék. A műnyelve harspont. Miközben a szerződést csürtük­csavartuk, sok-sok igen érdekes dolognak jöttem a nyitjára. A töb­bek között. Hogyan öl meg egy »hochkonjunkturális« ipart is a tő­kehiány. Hogy jár tul az eszén a' cseh kormánynak is, meg a 'ma­gyar kormánynak is egy egyszerű tolcsvai zsidóember. Mi a véd­vám. Hogyan is készül hát az a bizonyos önálló magyar vámta­rifa. És igy tovább. Ide azonban mindezekből most csak annyi tar­tozik, hogy a harspont métermá­zsájának vétele egy szép napon a magyar harspontipar védelme ci­mén 3 P-ről 8 P-re ugrott s ezzet az intézkedéssel áz osztrák és cseh áru a magyar piacon, mond­hatni, egyik napról a másikra ver­senyképtelenné vált, egy kis tolcs­vai famegmunkáló telep pedig hi­hetetlen prosperitáshoz jutott. A számítás egyszerű. Cipőre, csizmára, már olyanra-amilyenre, de minden embernek szüksége van. A cipő, meg a cszizma pedig olyan jószág, amelybe okvetlenül szük­ség van egy kis olcsó — pótlékra. Egy köteg harspont Nyíregyházán 2 P 20 f. A bolti ára 2 P 6ofl. A tolcsvai egy gyalus famegmun­káló telep napi gyártása 150 köteg. A nyersbevétel tehát nyír­egyházi parításban330 P. A terme­lési költségre pontos választ adni nem tudok. Amikor azonban bérbe volt adva, a bérbeadó tulajdonos 52 fillért kapott kötegenként, — vagyis naponta 78 P-őt, de viselte a termelési költséget. Ma 20 mun­kanap alapul vétele mellett havi, 500, vagyis napi 25 P-ért van, bérbeadva termelési költség nél­kül. Ezek a számok önmagukban véve is tiszta képér nyújtanak en­nek a kis tolcsvai famegmnkáiói telepnek a bonitásáról és pros­peritásáról. 1 Az üzlet tehát elsőrangú. Prn ma. Primissima. Egy év s abér­Öszeg egymagában véve behozza a gyár egész állagértékét, sőt még azon felül busás hasznot is hajt, csak legyen hozzá a legmi­nimálisabb forgó tőke. Mert a hars xpont furcsa jószág. Azonnal és készpénzben fizetik. Igaz, hogy a gyártáshoz speciá­lis, elsőrendű, görcsmentes zem­pléni, ungi, beregi, máramaros* bükk és nyárfa szükséges, mely­nek azonban még a forgácsa sem vész kárba, mert mint ecetforgáca| kerül forgalomba. 1 Igaz az is, hogy ennek a fa­anyagnak az én szolyvai derék, be­csületes zsidóemberem és a két fia Ungban és Zemplénben a három legnagyobb szakértője és szállí­tója. Ok szállították azt a tolcs­vai gyárnak eddig is s ők fogják azt szállítani ez után is, mivej nem idegen, hanem a veje és ő maga üi be most már a (mondottam szerint a volt tulajdonos tolcsvai gyárába és udvarába. Ahogy én az én öreg, okos, tapraelsett s igen becsületesnek látszó tolcsvai emberemet meg-i ismertem, nem hiszem, hogy ez a körülmény hátrányára lehetne] másoknak a termelésben. De még 1 ha így volna Is, est modus in re­bus. S az adott körülmények kö­zött mi sem könnyebb, mint leg­alább ab határ, egyenlő termelé­si feltételeket teremteni a mások részére is. Az üzlet tehát príma. Pri­missima. A nemzeti termelés szempontjából pedig valósággal el­sőrendű teljesítmény, ami, ha nem volna, állami' támogatással kellene megvalósítani. Hát akkor miért nem csináljuk meg, még pedig, ahogyan az én kedves Pisszer János barátom sze­retné, itt Nyíregyházán? Megmondom. Mert (mór évek óta megvan. Csak nincs üzem­ben. Mert Nyíregyházán, Sza-Í bölcs vármegyebéne, a kereske-i delmi államtitkár ur ősi hazájában a tulajdonos nem képes annyi; pénzt összeteremteni, hogy két­három vágón müfát megvehesseni s a termelés üzemi költségeit csak egy fél é>rre előre biztosítsa. Nem akarok senkinek reklámotf csinálni. Aki azonban nem hisz r sétáljon ki a bőrgyár mellé, a Ho­gyan Mihály asztalos- és fameg­munkáló telepére s győződjék meg! a "dolgok állásáról a saját szemei­vel. \ Az én kedves Pisszer János ba­rátomnak pedig csak annyit. Iga­za van. Indusztrializálódás nélkül; a gazdasági élet posványba ful. Meghal. Sok olyan dolog van azon­ban az égen és a földön, amit böl­cselmünk még csak álmodni sem képes. Szilánk. < Egy tiszai mm tndó fiatalasszony faldokié gyermeke után felette magát, a gyermeket kimentette, de é a Tisza áídosata lett Szabolcsmmegyébeo rengeteg altatót követel a szabad­fürdőzés A szabad fürdés az utóbbi hetek­ben ismét számtalan emberéletet követelt. Amint az időjárás mele­gebbre fordul, egymásután érkeznek jelentések, hogy itt, vagy ott für­dés közben valaki a vizbe ful­ladt. E hó 26-án Kovács István 21 éves szatmárcsekei ácsmester a község határában, a tiszai be­ömléstől, illetőleg a bukógáttól 20 méterre a mély Tur folyóba ful­ladt. s Kovács nagyobb társasággal ment fürdeni. Jókedvűen, vidá­man lubickolt a vizben és 1 annak ellenére, hogy uszní nem tudott, mind jobban a fo­lyó közepe felé tartott. i ' < Barátja, Mihalku Lajos figyel­meztette is a veszélyre, de Ko­vács nem hallgatott az intő szóra és nevetve tovább merészkedett a mély viz felé. Alig hangzott el azonban a figyelmeztetés, 1 a fürdőzők rémülten látták, • hogy Kovács fuldokolni kezd és a viz alá merül. 1 . 1 1 A társaságban senki sem volt, aki úszni tudott vofna és igy senki sem siethetett a fuldokló segítségére. Kovács egyetlen egy­szer sem bukott fel" a víz alól, csupán az ujját tartotta ki, mire Mihalku egy hosszú nap- ' raforgó kórót nyújtott oda, hogy azt ragadja meg. í , Azonban már késő volt. A szeren­csétlen fiatalember végleg elmerült és hulláját csak késő délután ve­tette fel a víz. De még megrendítőbb szenzáció­ja van a Tisza partján fekvőt Kisar községnek. Az anyai önfel­áldozás csodálatos és tragikus je­lenete játszódott le augusztus hó 23-án a haragos Tiszában. Egy 1 úszni nem tudó fiatalasszony a fuldokló gyermeke után vetette mai (gát a mély vizbe. A gyermeket ki­mentette, de ő maga a folyó áldo­zata lett. Az áldozat Ballá Péter­né 29 éves asszony. .Az nap délután a fiatalasszony a Tisza partján ruhát mosott, mig 6 esztendős kisgyermeke a part; szélén a homokban játszadozott!. A gyermek, akin csak egy rövid' alsónadrág volt, egyszerre anél­kül, hogy anyja észrevette vofna, beszaladt a fofyóba. Balláné már csak a ful­dokló gyermek sikoltására lett figyelmes és ész nélkül, a ve- t széllyelnem törődve rohant & ( mély vizbe gyermeke után. 1 A szerencsétlen asszony borzal­mas, hajmeresztő küzdelmet vivott a tajtékzó hullámokkal, hogy elme­NGOS APOIiLO Hétfőn és kedden V25, 7 és 1/a 10 órakor ATLANTIC A beszélő filmcsoda Szerdától : HADZSI MURÁT 1930. szeptember 7. rülő gyermekét idejében elérhesse. Úszni nem tudott, de a kétségbe­esés, az anyai szeretet hallatlan erőt és bátorságot adott neki. Ere­jének végső megfeszítésével le­győzte a hullámokat és elérte a fuldokló gyermekét. Az anya megragadta a kis­fiút és még volt annyi ereje, | hogy kidobja a sekélyebb viz , felé, ahonnan az a partra evickélhetett. De az önfeláldozó anya má? nem tudott megmenekülni. Ami­kor gyermekét biztonságban látta, egyszerre elhagyta ereje. Az éle­téért nem tudott küzdeni ugy, — mint a gyermeke életéért. Egyet­len segélykiáltás sem tört fel ajkán és alig tett egy-két menekülő mozdulatot. A parton nem tar- < tózkodott senki, aki segítségére siethetett volna és igy Balláné a mélyebb vizbe sodródott és el­merült. ' , Ugyancsak a fürdés áldozata lett a napokban Koszka Károly .6 éves magyari gyermek is. A kisfiú dél­előtt elment fürdeni a holt Tur ág­ba és a part szélén egy mély gö­dörbe csúszott. Hozzátartozói kq resésére indultak, de a vizben már csak a holttestét találták meg. Igy nyaraltam Én, m irigyelt A szomszédasszony álmának kel­lemetlen következményei. i * 1 Mindenekelőtt legyünk tisztában azzal, hogy miért vagyok én iri­gyelt egyéniség. Nagyon egyszerű, a magyarázata. Ha az igazgtó ur beteg, én helyettesítem. Ha a fő­könyvelő kisasszony nem jól érzi magát, én is segítek helyettesi-, teni. Ha a pénztáros kisasszony-* nak migrainje van, én kezelem a kassza-blokkokat, ha a kiszolgáló kisasszonynak a vőlegénye elutazik; és e feletti bánatában bucsusiráss rendez, őt is én helyettesítem és ha Esvány bá' soká komázik a földiéivel a piacon, őt ís én he-, lyettesitem a vidéki csomagoknak az üzlet előtt álló kocsira való ki­utaztatásában. Ugy-e bár kérem,, sokoldalú vagyok? Hát nem le­het ezért engem irigyelni? Ha még most aztán hozzávesszüék ezek­hez, hogy az igazgató ur helyett én kapom a szekatúrát, a köny­velő kisasszony helyett a bókokat; a pénztáros kisasszony helyett a bájos mosolyokat, a kiszolgáló kis­asszony helyett a községi közigaz­gatá.si gyakornokok zavart pirulás közben elrebegett »Kisztihand«-ját és Esvány bá' helyett a... hátj ígen a borravalót átteszi mindenki az én zsebem helyett a saját maga másik zsebébe. Most már megérti mindenki, hogy miért vagyok én irigyelt ember. És ha még ezekhez az irigylendő dolgokhoz hozzászá­mítjuk, hogy én még nyaralni is megyek, hát teljesen érthető az emberek irigylése. 1 És még mindezek tetejébe gyö­nyörű augusztusi nap. ragyog le reánk, mikor megakarom kezdeni esedékes szabadságomat. Természetes, hogy a szabad­ság első feltétele egy istenigazában véghezvitt diszalvás a késő dél­előtti órákig. Micsoda boldog va­sárnap ís lesz az, amikor nem za­var senki és semmi s nyugodtan álhatók és boldogan álmodozhatok a szent szabadságról. De hajh!!... Én tervezek és — a szomszédasszony végez. Korán reggel arra ébredek, hogy a szomszédasszony lelkendezve ma­gyaráz valamit, amiből fél álom-

Next

/
Oldalképek
Tartalom