Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 173-197. szám)

1930-08-01 / 173. szám

1930. augusztus 1. JSflrÍRYIDÉK. 3 Veszedelmes őrület Ne tessék tévedésben lenni, 1 azok a ioo százalékosok akiket a budapesti rendőrség bölcs előrelátásból megakadályozott abban, hogy augusztus i-én utcai tüntetéseket rendezzenek, Lenin születésnapjának tiszteletére, ioo százalékos bolondok ugyan, de ioo százalékig veszedelmes emberek. Ne tessék azt hinni

vhogy holmi jelentéktelen figurákat fogott koppon a rendőrség. Olyan veszedelmes bolondok ezek, akiknek őrültségében rendszer van. Tökéletes esztelenség, amikor az emberek azt hiszik, hogy felforgathatják a magyar állam és társadalom rendjét, mert egyetlen követ sem mozdíthatnak ki az ország megszilárdult rendjének épületéből, de tökéletesen veszedelmesek is, mert nincs az a rend, nincs az a szilárd épitmény, amelyet idővel a rothadás, a szu, a penész meg ne őrölne ha idejében el nem távolítják a fertőzést a fenyegetett szervezetből. Ezek a száz-százalékos cimen megkótyagosodott emberek mind sakkfigurái annak az előre megfontolt szándékkal elkövetett forradaímositásnak, amelynek Moszkva a műhelye, az alattomos támadás a rendszere^ a lélekmérgezés a fegyvere az európai civilizáció megsemmisítése a célja. Jelentéktelennek látszó figurák mozognak a moszkvai tervek sakktábláján, — (most megkótyagosodott költők) de lényegükben veszedelmes és fertőző alakok, mert a soha nem nyugvó, céltudatos rothasztás rendszere van a hátuk mögött. Pillanatig sem szabad elfeledni, hogy Szovjetoroszországnak van a világon a legnagyobb hadserege. Szörnyű csalódás volna azt hinni, hogy ami ott ma folyik, az puszta paródiája egy államnak, csupa anárkia és tiszta operett. Az elmúlt évek bebizonyították, hogy a szovjet ördögi lelkülettel felépített módszerében irtózatos erők lappanganak, amelyek valóban alvilági "tudatossággal törnek a világfelforgatás célja felé. Minden sejt, amelyet leleplez a magyar rendőrség, egy-egy végvára ennek a mefisztói politikának s mindenik mögött a szovjet rabolt kincseinek aranya és szuronya mered a fenyegetett társadalom riadt szemei elé. A pacifizmust szavaló marxismus a szovjetben 502000 embert tart állandóan fegyver alatt, évenkint 200000 embert képez ki és 1.200.000 embert állit a sorozóbizottság elé. S e felfegyverzett sorkatonaságon kívül ötmilliónyi — úgynevezett munkáshadsereg áll harckészen és gyártja a hadianyagokat. Míg a szovjet lefegyverzésről szaval és a polgári rend államaiban a hadsereg és a háború ellen izgat, addig otthon lázasan fegyverkezik és fanatizálja a világrend ellen a katonákat. A gazdasági és szociális mizériákkal küzdő államok nem nézhetik tétlenül ezt a veszedelmet, — annál kevésbbé nézheti a lélekmérgezést. tétlenül a magyar állam, amelyet lefegyvereztek rö-r vidlátó ellenségei s amelyet minden oldalról bolsevizmussal fertőzött államok környeznek. A száz-százalékos boloijdok a belső rendjében megszilárdult, de kívülről fenyegetett és belülről gazdasági nehézségekkel nyugtalanított országban veszedelmet jelentenek. Megnyugvással vesszük tudomásul, hogy az államhatalom ébersége ráütött az újra kísérletező moszkvai fertőzés kezére. A bolsevizmussal nincs alku. Kolerával, pestissel kiegyezni nem lehet. Ezzel a veszedelemmel szemben még ha fésületlen poéták képében jelentkezik is az, nem lehetünk eléggé óvatosak és éberek. A Conti-utcának talán fáj a g látozást«, amely véget vet néhány »szabadságjogok« korlátozása, de É moszkvai bérenc »költői kisérleszerte az országban helyesléssel fo- f tének.« gadja az egész nemzet ezt a »korA gyémántköszörűsök városa: Amsterdam Szohor Pál főjegyző levele Hollandiából Rohan végig a gyorsvonat a Rajna-westfáliai gyárvidéken át: Hollandia felé. Itt fák helyett kéményeket ültettek a földbe. A tájék felett nehézszürke köd ül: gőz-, gáz- és füstfelhő kacérkodik a napsugárral. Vasdaruk billennek mázsás sulyokkar, cikcakkos veres láng simogatja a kohók falát, gőzölgő kocsikkal rohan vasállványokon a sodronykötél, — óriás gáztartányok beékelve vasabroncsok közé, csövek és kúpok, hajó, vasút és automobil: minden nyög, forr, ég, lángol és tüzei — jó volna a kép illusztrációnak Dante Poklához. Ez igy tart a gyorsvonat ablakából két órán keresztül: Düsseldorf, Duisburg, Es^en s a német nagyipar más világhírű városnevei tűnnek fel a váltókon kattogó vonat utján. Idegőrlő foglalkozás lehet itt mozdonyvezetőnek lenni. A kölni pályaudvaron 3—5 percenkint indulnak vonatok: az előcsarnokban villamos jelzőtábla mutatja indulásukat. Azután csodálatos labirintusa kezdődik a vágányoknak. Egymásra épített emeletek, bidak keresztbe és egymás felett; töltések. melyek a házak felé emelik a pályát, majd átbujtatják városrészek alatt. Jelzőkészülékek ojyan káosza, melyből a laikus csak azt látja: vakon rohanunk bele" a zűrzavarba. Szembe velünk, alattunk párhuzamosan és keresztbe, felettünk betonhidakon vonagló vaskigyók dübörögnek ismeretlen célok felé. Szinte jól esik Zevenaarnál átgurulni a német határon. A szürke gázfelhőket derült kék égbolt váltja fel. Gyárkémények helyett újra fák nőnek a földből és forog a szélmalom rácsos keresztje: itt vagyok Hollandiában. Éppen ilyen a képeken: csak a facipős

v bóbitás menyecskét nem látni még. Eleinte baromfi telepek között rohanunk, a zöld fűben hófehér kényes kakasok lépkednek, piros taréjuk remzetiszinüvé festi a tájat. Minden ragyog a tisztaságtól^ odaát korom festette feketére a földet. A legelőtáblákat árok veszi körül, néhol smaragdzöld békanyál lepi el a vizet. A víz szélén parasztházak, gyakran náddal fedve s a tornáchoz odakötve a csónak. Ezek a vizárkok körülveszik a rétet, éppen ugy, mint otthon a tengeritáblát a napraforgó. Fehér aprójószág, feketefoltos szarvasmarha, vízzel árkolt zöld legelő, szélmalom: ez adja a hollandi tájkép karakterét. Azután megint gyárak mérsékelt mennyiségben, kikötők tengeri hajókkal. csatornák uszálylégióval: és bent vagyunk a szigetre épült am- I sterdami pályaudvaron. Eszembe 1 jut egyszerre minden, amit az iskolában tanultam: északi Velence, gyémántköszörülés és Rembrandt, itt élte le alkotó férfikorát. így is van. Ez a három jellemzi Hollandia fővárosát. Mélyebben fekszik, mint a tenger színvonala. Gátrendszerek védik, melyek egyúttal katonai erődítések is; víz alá lehet borítani az egész várost. Az utcákon végignyúló csatornái, összeköttetése a tengerrel és a Rajnával: a világkereskedelem városává avatják Amsterdamot. A házakat mélyen bele kell építeni a ta'ajba, mert a felszínen csupán kavics van; nem ritkaság az olyan épület, melynek alapja 18 méterre nyúlik le az utca vonalától. A csatornák tele teherhordó hajókkal^ árbócrudjuk festői összevisszaságban simuí a házfalakhoz. A víz színén tükrözik az olaj, sok helyütt úszik a piszok és rossz szagot terjeszt magából. A zsidó negyedben vannak a világhírű gyémántköszörüldék. Portugál bevándorlók honosították meg itt ezt az ipart s ma is körülbelül 7000 munkást foglalkoztat. Akinek erősen működik a fantáziája az ilyen gyémántcsiszoló műhelyről — nagyon csalódni fog. Alacsony, pizskos munkatermek. Az ablakok mellett apró kis deszkaasztalok mellett ül egy-egy munkás: vízszintesen forgó korong előtte az asztalon, mely percenként kétezret fordul. Ezen csiszolja az ólomkupba foglalt gyémántszemet. Nagyitóüvegen át készséggel mutatják meg a munkában lévő darabokat. Az irodában még tudományos előadást is tartanak: térképeken bemutatják a gyémánt lelőhelyét s nagy minta gyűjteményben a leghíresebb darabokat. Ott van a Kohinór, a nagy mogul, kék és sárga gyémánt: királyi koronák és amerikai pénzfejedelmek ékkövei. A münely pedig, ahonnan ez a ragyogás világgá indul — szurtos, mintha valami silány tömegcikk gyára volna. Annál több a ragyogás az állami muzeum Rembrandt termeiben. — Nem is hinné az ember, hogy ezek a képek a XVII. század első felében születtek. A fény és az árnyék örök problémáit keresi Rembrandt legnagyszerűbb müveiben. A muzeum dísztermének márványboritása — szinte elhomályosul a híres »Éjjeli őrség« lebilincselő ragyogása mellett. Ez a kép valójában Fraus Banning Locg kapitány vadászAPOIiLO K O Z6 O Ma, csütörtökön csak 1 napig 5, 7 és 9 órakor VILÁGHÁBORÚ 1914-1918. A népek csatája, a világégés egyetlen hiteles története eredeti felvételek alapján 10 felv. Összeállította : Leo Lasko ,,UFA" kisérö műsor

. Péntsktól: Mémorkeringő. A legnagyobb hangos fílmcsoda. századának ünnepi felvonulását örökíti meg. Drámai erő van a jelenet mozgalmasságában. A város kapuján keresztül vonulnak ki a szabadba s csak a kapitánynak s az oldalán lépkedő Ruytenburg hadnagynak alakja van megvilágítva. E borongós esti hangulat miatt kapta a kép merő tévedésből az »Éjjelí őrség« elnevezést. A művészettörténetben éppen ugy vannak tévedések, mint a politikában. Az élet reális ' értelmét keresi Rembrandt a színek nagyszerű harmóniájában. Művészetére azonban csak a hágai Mauritshuis meglátogatása vet teljes fényt. Ezek a hollandi városok természetszerűen a festőművészet kincsesbányái. A hágai Rembrandt termekben nem is íudom, hova nézzek előbb: a vak Homérosra.^ ki verseit mondja tollba, vagy Dávidra, ki az átszellemült Saul király előtt játszik a hárfán; Zsuzsannát nézzem-e, ki az árnyékos kertben fürdeni készül, vagy mégis a mestermüvek koronáját: az »Anatómiát«? Ennek a képnek silány reprodukciója ott függ minden orvos előszobájában. De micsoda szegényes tolmácsolója a fénykép és a nyomda: a művészetnek. A fény és az árnyék kölcsönhatása emeli ki itt is a tudomány mindenhatóságát. Tulp professzor arcán.^ aki egyébként Rembrandtnak személyes jóbarátja volt, mintha az igazi tudomány ragyogna, — amint az előtte fekvő holttest felbontott balkézfején kiemeli műszerével az egyik izmot, hogy jobban bemutathassa hallgatóinak. A muzeum ablakán át pedig kinyújtott karral majdnem elérni falait a Binnenhofnak, ahol hónapokkal ezelőtt az úgynevezett hágai egyezményben döntöttek hazánk sorsa felett. Meglátogattam Hágában a békepalotát is. A sok márvány talán azt szimbolizálja benne: ilyen kemény a győzők szive. Az előcsarnokban előkelő helyen két remekbe égetett váza: Magyarország ajánduka, azé az országé, melyet a béke tett nyomorékká. á magysr dohány finomítása és a dohányjövedék Junius havi külkereskedelmi mérlegünkben a nyers dohány behozata'a 3.1 millió pengővel szerepel. míg kivitelünk egészen jelentéktelen. Az ország egész dohánytermelését ' a belföldi fogyasztás nem tudja felvenni, a feleslegeknek külföldön való elhelyezése ma, amidőn az egész világon a dohánytermelés növekedőben van, i^en r e! ét probléma, különösen mert Magyarország talaj- és éghajlati viszonyai nem alkalmasak a finomabb minőségű 1 dohányok termelésére, s általában — egynéhány vidéki speciális fajtától eltekintve — a ;magyar dohányoknak meg van az a mellékize es kellemetlen illata. amelyek miatt nyers dohányainkat a külföld nem keresi. E kérdés megoldását dohányaink finomításában 1