Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-27 / 169. szám

Nyíregyháza, Í930. julius 27. * Vasárnap 1*1. évfolyam. 169. sz. Sagfreléti -Vak Helyben és víáéien : Egy hóra 2 56 P. Negyedévre 7*90 P. - K*z­tiwrfróaiőkacfc é» t*sáiéknak engedmény Aiapifeiia: JÓSA KLEK Fek&e Mwrkaaalf: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cime : Széchenyi-út 9. Szerkesztőségi telefon: 5—22 A kiadóhivatal telefonja : 1 39. Poitacheque 29536 A magyar nemzet erkölcsi fegyverei és végvárai Trianon ellen Irta: PILLÉR JÓZSEF. Ezerkilencszázhuszonegy és hu­szonkettőben a központból nagyem­berek szállot'ak ki a perifériákra — Nyíregyházára is — hirdetve azt az ideológiát, hogy »Nem igaz az, hogy Csonkama­gyarországon nem lehet megélni. Ezt csak azok mondják, akik nem akarnak dolgozni. Hiszen még ki­sebb országok is megélnek.« Itt bebizonyult, hogy nagyembe­rek nagyot tévedhetnek. Igazolja ezt a tiz évi mult, amely idő alatt mindent elkövettek az illetékesek, hogy a csonkahazában a csonka­nemzet élni tudjon, de minden tö­rekvésük csődöt mondott. Ezzel cá­folt rá maga a természettörvénye a fenti szerencsétlen kijelentésekre. Igen! megélhet néhány száz ember, ide nem a nemzet. A nemzet egyedei nap-nap után pusztulnak, elhulla­nak, elvéreznek. Ezekkel szemben minden, bár jóakarattal végzett kí­sérletezés dilettánskodásnak, ku­ruzslásnak bizonyult. Sem a kölcsö­nök áramlata, sem a pénzügyi szu­verénitás aranygyapja nem tudja mégteremteni a normális nemzeti élet létfeltételét. Nem, mert levegő nélkü^ terrénum nélkül nincs élet, a magyar nemzettől pedig e kettőt zárja el a trianoni határ. Ezt kell tehát eltüntetni, hogy a nemzet élni tudjon. Ez az állítás minden kriti­kán felül áll. Ezért csodálatos és érthetetlen, hogy az elmúlt tiz év alatt éppen ezen kritikus zárlatból való kibontakozás ügyében nem tett a nemzet semmi komoly lépést, sem mi pozitív intézkedést, dacára an­nak, hogy Trianon ellen az erkölcsi fegyverek egész árzenálja rendelke­zésére állott. Nyissuk ki ennek a fegyvertárnak kapuját s tartsunk 1 szemlét afelett. Foglaljuk pontokba s nevezzük meg egyenkint, hogy mi minden áll a nemzet rendelkezésére anélkül, hogy azoknak felhasználásá­val, igénybevételével háborút pro­vokálna. Először első etápja a kiindulás­nak a szerződések szabályzatának közismert 19-ik paragrafusa, amely előírta, hogy a szerződések végre nem hajtható, vagy rosszul vég­rehajtott paragrafusai ellen, joga van a sértett félnek jogorvoslattal élni. E mellé tartozik; másodszor a MiUerand-féle levél, mely határkiigazitást ígér. S csakis ennek az ígéretnek a tudatában Íra­tott alá a trianoni szerződés. E két garanciát nyújtó beigérést frappán­san támasztja alá; harmadszor Briandnak 1921. évi június hó 7-én a francia szenátus­ban tett következő kijelentése: »A magyar határ bizonyos fokig önkényesen van megvonva. Elég, ha egy térképet megnézünk s azon követjük a határ vonalát, amely egyébként nem feltétlenül végle­ges s amely, tudjuk meg mindjárt, nem feltétlenül szentesíti az igazsá­got. A határ bizonyos érdekeket sért és ezért bizonyos igazításokra lesz szükség« Ez világos beszéd. De a magyar nemzet erre se reagált, pedig e há­rom pontban foglalt objektumok­nak hatványozott horderőt kölcsön­zött. 'Negyedszer azon tény, hogy a trianoni szerződés végre nem hajt­hatónak bizonyult, mivel annak' ren­delkezéseit, egyetlenegy paragrafu­sának kivételével, amely a megszál­lásra szomszédainkat feljogosítja, tiz év alatt sem hajtották végre a kisántánt államai s nem tudta vég­rehajtani a Nemzetek Szövetsége sem. Ezen négy pontban kifejtett lehe­tőségek, amelyek egyenesen provo­kálták a magyar nemzet megmoz­dulását, még mindig kevésnek bi­zonyultak ahoz, hogy a magyar nemzet életrevalóságának tanúje­lét adja, holott mindezeket megelő­zőleg a francia parlament a nagy­ágyút "is kezébe adta a magyar nem zétnek a következő ötödik pontba foglalt nyilatkozataival. ' ötödször. A francia szenátusban ratifikálásra kerül a trianoni szer­ződés. *»Vita indul meg, amelynek so­rán egyik képviselő heves beszéd keretében kikel a békeszerződés ra­tifikálása ellen, kifejtve annak igazságtalanságait. Egyik többség­párti próbálja cáfolni az elhangzot­takat, mire egy másik képviselő I keserű gúnnyal állapítja meg, hogy j a magyar nemzettel nemcsak igaz- i . í í a 11í u. ságtalanságok, de embertelenségek történtek. A szenátus hangulata olyanná változott, hogy alig lehe­tett remény a ratifikálásra. Ekkor felállott Briand s a következőket mondotta: i>Igaz — amit az előttem szólók mondottak, sőt több igaz annál, hiszen ők nem is tudhatnak min­dent. De Uraim ne f ledjünk el két clplgot. Ne feledjük el, hogy az egész világ azt hitte, hogy a világégést a magyarok nagyravágyása okozta, az a magyar nagyravágyás, amely újra három tengert óhajtott a magyarok hatá­rának. Ezért a magyar nemzetet meg kellett bünt tni. Ne feledjük el másodszor, hogy ennek a nagy­ravágyásnak csúcspontján a ma­gyar miniszterelnök, gróf Tisza' István állott. Ezért Tisza Istvánnak meg kellett halnia. Ilyéri tudattal készült a magyar béke. Alig volt készen pár hete, megjelenik a bé­csi vörös könyv, melyből megtud­juk, hogy egyedül a magyar nem­zet violt az, amely akár megnyeri, akár elveszti a háborút, csak ve­szíthetett volna s megtudjuk azt is, hogy éppen Tisza István volt az, aki azután a bizonyos háborudön­tő minisztertanács után is még egy külön emlékirattal fordul az ural­kodóhoz, hogy a háborút megaka­dályozza. Ez mind kiderült és igaz. De ha mi most nem ratifikáljuk a magyar békét, ezzel nem segítünk rajtuk, mert már három nagyhata­lom ralifikálta«. Briand ezen nyilt színvallása, a magyar igazság elismerése és bi­zonyítása teljesen rehabilitálta a ma gyar nemzetet azon hamis vádakkal szemben, melyeknek alapján Tria­nonbán a magyar nemzetet elitél­ték. Mi lett volna most a legtermé­szetesebb eljárás a magyar nem­zet részéről, mint az, hogy a Bri­and menlevelével bekopogtasson azon három nagyhatalomhoz, ame r Iyek a téves hit alapján létrejött szerződést már ratifikálták és kér­jék a francia parlamentben meg­állapított igazságok alapján annak törvénykönyvükből való törlését, ami maga után vonta volna a szer­ződés megsemmisítését. Ezt az el­járást azonban a magyar nemzet elmulasztotta. A multak tarkaságai között szem­lélődve, sok mindenre találunk példát, csak egyre nem- Arra t. i. hogy, egy teljesen rehabilitált vád­lott még tovább is zárkában tartas­sák./ Jogtanácsos, aki ilyen esetben azt tanácsolná védettjének, hogy bár rehabilitálva van, ártatlansága bebizonyult, de azért csak marad­jon tovább is fogva, s várja meg, míg az igazságszolgáltatás terén ujabb konstellációk állanak elő, nem akad az egész világon. De ho­gyan is akadna, hiszen több, mint bizonyos, hogy védettje a hosszú várakozás ideje alatt, ott a börtön­ben elsenyvedj elupsztuí. A magyar nemzet helyzete telje­sen analóg eset. Ártatlanul elitél­ték. utána a legilletékesebb hely­ről rehabilitálták, büntetését mégis tiz év után is fenntartják, mert pertörlést nem kért, nem követelt senki. Pedig ezen lépését hatható­san támogathatná a nemzet az an­'gol lordok-házában is megnyilvá­nult szimpátiával is. Ott ugyanis hatodszor a külügyminiszterhez intézett azon interpellációra, hogy nem látja-e az időt elérkezettnek a trianoni szerződés revíziójára? — igennel válaszolt a külügyminisz­ter. Ezt nagyban siettetheti. Hetedszer a megszállott "területek bennszülötteinek — nemzetiségek­re való tekintet nélkül — nagymér­vű elégedetlensége, a visszacsatla­kozáshoz való óhaja. Ezek mind olyan pozitívumok, melyek a tria­noni szerződés tarthatatlanságát a legvilágosabban dokumentálják. De a magyar nemzet igaza mellett szól nyolcadszor azon tény is, hogy a Nagymagyarország területén élő nemzetiségeket évszázadok multán is a maga eredetiségében megta­lálták. Ez megcáfolja azt a hamis állítást, hogy itt a nemzetiségeket elnyomták. De nem is kerülhettek ilyen helyzetbe, mert az 1868-ik évi nemzetiségi törvény, amely el­len a nemzetiségek soha óvást nem tettek, megvédte őket 'minden te­kintetben. Egységben, egyenlőség­ben élt itt ezer éven át minden népfaj. Ezt az egységet nem a magyar nemzet impériumi vágya tette szükségessé, hanem ama körül mény, hogy a természet ugy kon­struálta egybe a haza földjét v hogy jólétet, boldogulást csak ezen egy­séges szervezetbén tudott nyújtani az ország minden egyes fiának ki­vétel nélkül. Ez az adottság szintén hatalmas fegyvert ad a magyar nemzet kezébe Trianon éHen. Kilencedszer, ahhoz, ami a ma­gyar nemzet"állítólagos harctéri légyozöttségét illeti, még sok szó férhet; mert minden harctéri győ­zélem bizonyos helyhez van kötve, de ezt a helyet még' mai napig sem nevezte m'eg a történelem. Tizedszer, a világ nagyférfiai Már csak rövid ideig tart a Yolt H^^&ÉÉrate^^^B még nem létepft Női fekeíc pf'ntos és luzcs eics strspscipők 6 P és feljebb Női diap p:rtcs Tiotőr és rnsgEEsulu dvalcipők 15 P és feljebb Női Hkk Tíetőr t's irfgassaiku' djv&! cipók ... ... 15 P és feljebb mmmsttBBsmgsas^mefmmBessm^-­Í£V £ 3T!3S8Y£3 ;g£m BJÜJxfoq s ítirfPíí'ohijj 92 mfigfirn 15 P és feljebb 13 P és' feljebb Egyes szám ára IS fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom