Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-27 / 169. szám

6 J^FÍHY IDÉK. 1930. julius 27. számszerint ki sem fejezhető soka­sága hirdeti és követeli a trianoni szerződés likvidálását már évek óta, csak éppen a magyar részről nél­külözzük az ilyen követelést olyan alakban, ámely magán viselrié az illetékesség bélyegét. Ezen tíz pontban összesűrített •objektumok mindegyike egy-egy végvára a magyar igazságnfak s en­nek védelme alatt az igazság bé­kés fegyvereivel Trianonnal szem­ben győzelemhez juthat a magyar nemzet. De végzetes szerencsétlen­sége a nemzetnek, hogy nem tud arra a magaslatra felemelkedni, hogy a helyzet teljes felismeréséhez jusson. Ezért hagy minden kedvező helyzetet kihasználatlanul. Más nemzet két kézzel ragadna meg minden emeltyűt, ami fölfelé segi­tené abból a mélységből, ahová *az életsodra taszította. Sajnos a ma­gyar nemzet ezt nem teszi, pedig minden oldalról alátámasztott jog­gal birna arra, hogy ne hallgasson, hogy követeljen, hogy igazáért bé­kés eszközökkel akcióba lépjen, hogy útját állja önmaga végpusz­tu'lásának. Jól tudom, hogy vannak nagyot sóhajtozó v kishitű lények, akik ar­ról meditálnak, hogy laikusok nem hivatottak a hozzászólásra, mert ők nem tudhatják, hogy ott fent a magasság szentélyeiben mik tör­ténnek a kulisszák mögött? Ezeket csak arra kérem, hogy ismerjenek be csak annyit, hogy a kulisszák előtt történteket a kulisszák mögötti szövevények sem tehetik meg nem történtekké. Még szuronyerdők sem tehetik meg ezt a csodát. Éppen eb­ből következik, hogy a magyar nemzet se tekintse azokat meg nem történteknek és ne tegyen ugy, mint a harctéren történt, ahol a félre­vezetett harcosok eldobták a fiiikai fegyvert, mi pedig itthon eldobjuk Trianon ostromára alkalmas, ré­szint a szerződésből kifolyólag, ré­szint ellenségeink, vagy jóbarátaink által kezünkbe adott erkölcsi fegy­vereket. Mindenesetre a történelem fel­A gabonajegy kiskátéja ii. Mire való a gabonalevél? Aki a termelőtől gabonát vásá­rol. a szelvényt a termelőnek ad­ja át, a gabonalevelet pedig meg­tartja. Ez a gabonalevél olyas­formán tartozik a gabonához, mint a marhalevél az állathoz. Ha a kereskedő a gabonát továbbadja, épugy vele adja a gabonalevelet is, mint az állattal a marhalevelet, — csak épen, hogy a gabonalevelet nem keh a vevőre átíratni. A gabo­nalevél árát természetesen mindig meg keh fizetni a vevőnek, mert azt az eladó az árba be fogja szá­mítani. Igy kiséri a gabonalevél a gabonát mindaddig mig az vagy a malomba kerül felőrlés végett, vagy a vámhivatalhoz külföldre szállítás végett. Ha a gabona a malomba kerül, a gabonalevelek a malomban ma­radnak összegyűjtve, s árukat a malom az eladott liszt árába szá" j^illlllllilliiliilliilllillllillllllllllilM ® Megkezdődött r r Ungár Lipót áruházéban Luthex-utca 4. szám. méterenként Mosóvoál Tenisflanel Zefirek Mosóselymek Parisette kiselejtezett mintákban Haladékok félárban. 84 fillér 88 fillér 120, 160, 190 fillér 150, 190 fillér 260 fillér Raktáron maradt fürdőruhák 25% engedménnyel. AArtAA/WVVVVVVVAAAAAAAAWV ,AAAAAAAAAAAA/VA/> j^ll[l!llll!l!!iilll!ll!il!inillllll!IIilillilHIIIH HORTOBÁGYI aBB» III •••!! Ilii IIMIIMIII 'I a JUHTURÓ Tejszövetkezeti Központ Budapest 4., postafiók 20. 4175 — mit ja bele. A gabonalevél a lisztet már nem kiséri. A malomnak más­ra. mint vámőrlésre, gabonalevél nélkül nem szabad átvennie a gabonát. Ha Qf gabona külföldre kerül, a gabonajegy árát visszakapja az, aki a gabonát külföldre szállítja ki. Amennyiben maga a termelő kívánná a gabonát külföldre szál­lítani, megveszi a gabonajegyet, megtartja annak szelvényét, a ga­bonajegy árának megtérítését pe­dig ugyanugy kérheti, mint más ki­szállító. Mi a vámőrlés? Vámőrlésnek csak akkor te­kinthető az őrlés, ha az őröltető a saját gabonájából nyert őrleménye­ket a saját liáíta tá ár.an h szrá : a A vámőrlésből származó lisz­tet eladni, vagy pl. kenyérnek el­adásra való sütésére használni nem szabad. Mi a gazda haszna? A gazda a gabonajegy révén 3 pengővei magasabb árat kap min­den métermázsa búzáért, amelyet elad. Ilyen módon mindenki él­vezi a gabonajegy előnyét, akinek eladó gabonája van. Eladó gabonája csak az egészen kisbirtokos gazdáknak nincsen, mert ezek csak annyi gabonát bírnak termelni, amennyi a ház­tartásukban szükséges. Az ilyen gazdáknak a gabonajegy, közvet­lenül nem jelent hasznot. Ezért a törvény gondoskodik róla, hogy a á Rajna szabad! Szohor Pál főjegyző levele Kölnből. Egész Németország lobogódisz" be öltözött. A szivárvány színének minden pompáját magára öltötte az utca. Bennünket ünneplő nem­zetnek szeretnek kikiáltani, pedig az itt tapasztalt külső dekorációk­kal még csak versenyre se kel­hetünk. A főutcákon tízezer szám­ra lobog a zászló csodálatos szín­tarkaságban: birodalom, ország, város s a történelmi mult sok­színű variációjában. Nálunk keve­sebb a zászló, de jobban kidom­borodik belőle a nemzeti gondolat: piros—fehér—zöld erdeje a ma­gyar bánatnak és reménynek. Néhány nappal ezelőtt Speyer" ben voltam 900 esztendős évfor­dulóján a speyeri-dóm építésének. Alig találok szavakat az ünnep­ségek leírására. Hiszen nem is arasznyi idő 900 esztendő. Meny­nyi vér, csalódás, könnyhullatás és remény szentelte meg az öreg dóm kőpilléreit. A boltívek alatt ünnepi mise hangjai emelkednek az égig és búg az orgona, mintha felemelné a lelket tisztább ré­giókba. Érsekek, püspökök, apá­tok, szerzetesek és apácák végte­len sora indul körmenetre a temp­lom oszlopai alól. Az utcát el­lepő tömeg feje lehajlik a föld­re. Utánuk két magasrangu ka­tona: a bajor trónörökös és Jenő Habsburg főherceg. A tömeg feje egyszerre a vallás ájtatosságábói a politika magasságába lendül s magam se tudom miért — de ve­lük együtt kiáütom harsányan: Hoch, hochl S a kiálltás végigzug a nyilt utca során. ' Jenő^ osztrák főherceg, mint vendég van itt s a német Deutsch" meisterek fehér tábornoki köpe­nyegében a bajor trónörökös jobb­ján lépked. Jelenlétét az teszi" -in-< dokolttá, hogy a Habsburg ural­kodócsalád őse — Rudolf, aki 1291-ben halt meg, ide van elte­metve a dóm császárkriptájába. Azután miniszterek, képviselők és városatyák következnek s a nép: beláthatatlan tarkaságban. A temp lomban szói az orgona és énekel az egyházi kar. A körmenet utvo­nalán 180 hangszóró van felszerel­ve a villanyoszlopokra s az ájtatos ének végigzeng az utcákon. Az új­ságok szerint, ahol később elol­vastam az ünnepségek leírását, ez a legnagyobb megafon berende­zés volt, amit az utolsó években Németországban készítettek. Mert nemcsak a dóm 900 éves jubileumára készült Speyer és vele együtt a Felső-Rajna sok száz' német városa, hanem a felszaba­dítás nagy ünnepségeire is. Junius 30-án éjjel 12 órakor vonultak ki a megszálló francia csapatok a rajnai tartományból. Átkos feké­lye volt ez a saint-germaini béké­nek Németország fájdalmas testén. Most fellélegzett a meggyötört föld és nép. Ki ne emlékezne azok ra a politikai borzalmakra, amit eleinte Franciaország megszálló szí­nes csapatai okoztak. Most — alig néhány nappal a felszabadí­tás órája után — röpiratok, ké­pek és könyvek lepték el a köz­életet s egyszerre felemelték az erőszak sürü fátyolát a majdnem 12 esztendős szenvedés birodal­máról. A német postabélyegre rá­nyomtatták a nagy dátumot; Stresemann fényképe — aki nem érhette meg müvének diadalát — mindenütt ott van, ahol csak meg­fordul az ember. És most három hete, ahogy a Rajna nyugati partjáról fevették az utolsó francia : lobogót — Hindenburg jön meglá" | togatni a felszabadult tartományt. | Első utja Sepyerbe vezet, ahol a 1 900 éves dóm és a protestáns ál" I dozatkészség adományaiból emelt j nagy emlék-templom várva-várják ! a német nemzet hősét, Hinden" burgot: a birodalom elnökét. Szabad a Rajna! — ezt harsog­ják most kelettől-nyugatig. Mindig is megszemélyesítője volt e folyó a nemzeti önérzettnek és nagyság­nak. Medrébe a környező hegyek­ről száz és száz várrom tekint le, mint a dicsőséges történelem ta­nuja. Sasfészkek és sziklavárak, ahonnan egykor népek hatalmas urai tekintettek le a zúgva gör­dülő habokra. Most nem középkori zsoldosok lándzsája villog a part" ról r nem is az ágyudördülést visszhangozzák a zöld ruhába öltö­zött hegyek, hanem gőzhajók sürü füstje von hosszú fátyolt és fe­délzetén a világ minden nemzeti­sége nézi, csodálja a karcsú vár­tornyokat és hallgatja a hozzá fű­ződő tüneményes regék és mondák költői káprázatát. Magam is ilyen gőzhajó zsi­bongó fedélzetén jöttem le a sza­bad Rajnán, Mainztól Kölnig. A szélesen hömpölygő folyammeder utat tör a hegyek közé és elém' toppan végtelen változatosságban a természet ragyogó képeskönyve. Mindenek közt a Iegpoétikusabb, lantosok és költők örök versengé­se: "Loreley^ ahonnan az aranyhajú szirén csalogatta a bátor hajóst. A mainzi képkiállitáson láttam egy szimbolikus festményt: Lorefey ül a habokba nyúló sziklán és hosszú aranyhaját előrehajtva — fésüli. A fésűvel szuronyos francia kato­nákat dobál be a Rajnába, akik belefogóztak a drága hajfonatba. Ki is volt ez a csábító hab­leány aki ez égbenyúló szirten la' kott nárfájával ? Mikor leszállt a nap és a hold ezüstivü hidat épí­tett a folyó felett, szerelmes ének csengett a szikififokról. Az éjsza­kai hajós látta a holdsugárban a. csábító leányt és hallotta a csábító dal mélabús csengését. Megfeled­kezett szikláról, örvényről, ii­bizta csónakját a habokra. S a szirtfok., mint a mágnes húzta ma" gához a lélekvesztőt és szétszak* gatta éles hátán. A hajós halál" kiálltását elnyelte a habok zúgása. Mióta Roland, pfalzi őrgróf fiát kergette halálba Loreley s a seb' zettszivü apa , csatlósokat kül­dött éjjel a sziklára, hogy élve vagy halva fogják el a Rajna bájos leányát, — a hívogató ének nem szói'többé. A monda szerint a le­ány rákacagott a fegyveres csatló­sokra s egyszerre felhő borította el az égboltot, a Rajna medréből haragos hullám emelkedett fel a sziklára s a hátán magával vitte aranyhajú leányát. Azóta nem cseng az ének, de él a rege s az esti szürkületben mintha ott csillogna most is hullámos arany­haja. ^ A hajó pedig halad velem előre Köln felé. Beesteledik s kigyúl az égen és a földön ezer csillag. Szemben velem megrakott uszá­lyok végtelen sorát vonszolják a gőzösök. Gyárkohók lehelnek tü­zet az éjszakába. Még egyet for­dul a folyó és ragyogó reflektorok fényében feltűnik a kölni dóm két gótikus tornya. A környező házak tetejéről fényszórók veszik kereszttűzbe. A két torony, mint a nép örömet lángoló szeme, őr­ködik a szabad Rajna felett. adata lesz oknyomozólag kikuta'ni, |hogy ki a felelős a tiz év utáni vál­tozatlan trianoni helyzetért ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom