Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-13 / 85. szám

2 f JhrtfÍRYIDÉK. y 1930. április 13. Novemberre elkészül a balsai hid debreceni-úti vasúti átjárónál figyelmeztető táblákat helyeznek el, sorompó azonban nem lesz A közigazgatási bizottság péntek délelőtt lezajlott ülésén Virányi Sándor vármegyei főjegyző olvasta fel az alispáni jelentést, a mely a következőkben vázolja Szabolcsvármegye mult havi eseményeit : Tekintetes Közigazgatási Bizottság I Törvényhatósági bizottságunknak a Kormányzó Ur őfőméitóságához kormányzóvá megválasztásának tizedik évfordulója alkalmából intézett hódoló feliratát, az ország összes többi törvényhatóságainak felirataival egy művészi kivitelű közös emlékalbumba foglaltan a törvényhatóságok nagyküldöttsége f. évi márc. hó 15-én nyújtotta át a Kormányzó Ur öfőméltóságának. Ez alkalommai báró Prónay Dezső, Pestvármegye th. bizottságának köztiszteletben álló kiváló tagja üdvözölte a törvényhatóságok nevében öfőméltóságát, aki a törvényhatóságok őszinte hódolatának és ragaszkodásának ez imponálóan diszes, emellett köz vetlen és meleg megnyilvánulását a legkegyesebben fogadta s ezért köszönetét nyilvánította. Vármegyénket a közös küldöttségben a főispán ur őméltósága és az én vezetésemmel dr. Bencs Kálmán, dr. Kállay Tamás, Liptay Béla, Megyery Géza, Orosz György és dr. Ujfalussy Dezső törvényhatósági bizottsági tagok képviselték. Március i8-án kiküldöttem a balsai Tisza-hid vasszerkezetének szerelési munkálataival megbízott Ganz és ^Társa cég kérelmére a szerelési munkálatokhoz szükséges állványozás engedélyezése ügyében a helyszíni 'tárgyalást a vasúti és hajózási főfelügyelőség, a m. kir. folyammérnöki hivatal s az összes érdekelt hatóságok és községek képviselőinek közbenjöttével megtartotta. A tárgyalás eredménye s az ott előterjesztett szakértői javaslatok alapján az állványozásra az engedélyt egyrészt a munkálatok akadálytalan folytatása, másrészt a hajózás és tutajozás biztosítása szempontjából szükséges rendszabályok elrendelése mellett megadtam. Az állványozási munkálatok a Kenézlő felőli jobb parton f. évi április hó 15-én, a Balsa felőli balparton junius hó i-én kezdődftek s a szerelési munkálatok befejezése mintegy hat hónapi időt igényelvén, — október hó végén az állványozás eltávolítandó. Megtörténtek a kellő intézkedések a hídhoz csatlakozó közutak kiépítése iránt is, ugy hogy a hídnak ez év november havában várható teljes elké- , szültévei a forgalom előreláthatólag megindulhat. Folyó hó 7-ére a nyíregyháza— vásárosnaményi vasútvonalon, a nyíregyháza—debrecenj állami ut keresztezésénél lévő vasúti átjáró közigazgatási bejárását rendeltem el, mert az átjárónál a rendkívüli kedvezőtlen látási viszonyok miatt több, legutóbb halálos kimenetelű baleset történvén, — a közlekedés biztonsága érdekében a jelenlegi, nem kielégítő biztonsági berendezések kiegészítése vált szükségessé. A bizottság a közigazgatási bejárás alapján, — tekintettel arra, hogy a kérdéses átjárónál sorompó felállítása a meglévő s élőre láthatólag állandóan fokozódó közúti forgalmat nagy mértékben háráltatná, — s miután a kérdéses vasúti vonalon vonatok ritkán és korlátolt számban közlekednek, egyelőre egy évi próbaidőre . sorompók felállítását melIzendőnek vélte, s az átjárónál mindkét irányban feltűnő, jói látható, éjjel megvilágítható figyelmeztető táblák alkalmazását hozta javaslatb^. Vármegyénk biztonsági viszonyai kielégitőek voltak s állami s társadalmi rend elleni bűncselekmények nem fordultak előHORTOBÁGYI JUHTURÓ Uináeittt kaphat*! m Termeli Az ötven év előtti Bánk-bán előadásnak már csak egy nőt és egy féríiszereplője él Országos ünnepség színhelye lesz a Nemzeti Színház április hó 24-én, amikor Katona József halála századik évfordulója alkalmából ünnepi előadásban szinre kerül a költő halhatatlan tragédiája. Ez az előadás, melyen az ország első színháza hódol a legnagyobb magyar tragédiaköltő em lékének, bevezetése a Kecskeméten tartandó országos emlékünnepélynek. Ismeretes, hogy a Bánk bánt Egressy Gábor, a nagy magyar tragikus színművész juttatta először diadalra a színpadon. De fényes keretek között került szinre a Bánk bán ötven évvel ezelőtt is Paulay Ede nagy gonddal végzett rendezésében. A fényes szereposztás, amelyben a magyar színészet hőskorának tündöklő nevei vonulnak fel, már a múlté. A nagy Báfck bánok, Gertrudisok, Biberachok, Tiborcok, Petur bánok a sírba táORSZ. ' M* * MAOY TEJSZÖVETKEZETI KÖZPONT Budapest, I, Horthy Miklós-ót 110-121. voztak és csak egyetlenegy férfi tagja él az ötven év előtti Bánk bán együttesnek: Mihályffy Károly, aki az ötven évvel ezelőtti Bánk-bán előadáson már ott állott a színpadon és aki azóta végigkísérte pályafutásán a darabot. Hogyan látja a multat, hogyan látja a darab pályáfutását az, aki egy félszázad éve hordja vérében a klasszikus dráma szövegét? — Az ötven 2v előtti Bánk bán előadásban — mondja Miháfyffy Károly — Ottó, a daliás, fiatal, szereimesszivTt meríni herceg szerepét adta nekem Paulay Ede, a Nemzeti <6zinház igazgatója. Egy félszázad ködén át még mindig mintha látnám a nagy előadás előkészületeit, Paulay Ede, aki maga volt a lelkiismeretesség, — soha még olyan feszült gonddal, ^aggódó figyelemmel és vaskezü fegyelemmel nem őrködött darab előkészületeinél, mint a Bánkbánénál. Tizszer-huszszor is elpróbáltatta még az utolsó napokban is a darab egy-egy jelenetét, amelyet nem tartott elég meg felelőnek. Különösen a király szerepével volt elégedetlen. — Egész sor színészt próbált ki, de egy sem tudta eltalálni azt a hangot, amelyet Paulay kívántVégül is aztán maga Paulay öltözött II. Endre király jelmezébe, és ő játszotta el a szerepet. Bánk bán Kovács Gyula volt, a királyné Jászai Mari, Melinda Márkus Emília, Biberach Gyenes László. Tiborcot egy névtelen színész játszotta, aki máig is névtelen maradt, noha megérdemelné, hogy pusztán Tiborc alakításáért a legnevesebbek élén álljon a neve. Komáromy Lajos volt ez' a színész, aki szikár, csontos, mongol arcával, szenvedő, elgyötört hangjával, megtiprott figurájával a legtökéletesebb Tiborc volt, akit valaha láttam. A Liliomos leány Irta: Losonczy Zoltán. Az első ismerősöm, akivei a newyorki látogatásom alatt találkoztam, Fióry, a festő volt- Elvitt a lakására, megmutatta a képeit, külön felhívta a figyelmemet égy nagyobb vászonra, amelyről a szentek halott fagyosságávai mosolygott egy liliomot tartó leány reám, azután a tjüo~ pálinkás üveg mellett elmondta ezt a történetet. A mult hónapban a tengert festettem és Hart vígban a régi halászházban ütöttem tanyát. Kis szobát béreltem, de nem lakott a házban még egyetlen nyári vendég sem, az udvarias fogadósné felajánlotta a mellettem levő erkélyes szobát is. Dolgozzak ott, amíg el nem foglalják. Két hétig tartott ez az uri élet. Mézesheteim a szép és gyönyörű tengerrel. Sokat dolgoztam. A szobámba mind több vázlat került. Meg' szaporodott a társasága a liliomos, fehér leány képének, amelyet otthonról hoztam magamnak. Vilma képmása volt ez, szegény, szegény, régen halódó menyasszonyomé, aki ugy kívánta, hogy a képet, amit róla festettem, Hartvigba is magammal vigyem. Egy reggel korán kopogtatott be hozzám a fogadósné. —- Uracskám, édesem, át keli költözködnie a szobájába, Miss Inéz sürgönyzött, a hajógyári kapitány leánya. Tavaly is itt lakott az erkélyes szobában és most minden percben megérkezhetik. Sietve átvittük a holmimat a kis szobába, csupán néhány befejezett, nagyobb képemet hagytam ott kéthetes otthonom falán arra az időre, amíg itt maradok. Bizonyára szívesen látja Miss Inéz is, hogy a szobája megszépült. Egy kis lelkiísmeretfurdalással gondoltam rá később, hogy a Vilma liliomos képét sem hoztam át magammal, de akkorra az uj vendég már megérkezett. Igen, megérkezett, és egy óra múlva már láttam, amint egy félelmetesen nagy farkaskutyával kiIvonutt a halászházból a kikötő felé. Miss Inéz délceg volt és olyan büszkén lépdelt, mint egy régi spanyolkirálynő, a haja kéklő fekete, hófehér arca pedig olyan merev, hogy már szinte haragos. De megzavarta ezt a komoly összhangot, hogy a Miss olyan fiatal volt, mint akkor a friss reggel, és a mord farkaskutyát sem lehetett komolyan venni, amikor a nyakán gyöngéden rózsaszínű szalagcsokrot viselt. Azután a parti homokon találkoztam Miss Inézzel. Szerencsére csak későn vett észre és nem hagyta mindjárt abba a játékát. A kutyával, a homokkai, a széllel, az egész aranyló tengerpart jókedvével folyt a játék. Miss Inéz, akinek a haja most vörös fényben ragyogott, ezúttal nem •olt a spanyol királynő. Kígyózva hentergett a homokban és csilloI

gott a foga, amikor rövid kis kacagással átölelte a részegen futkározó kutyája nyakát. Engem akkor méltatott először egy pillantásra, amikor egy alkonyatkor csónakon jöttem haza a szigetről. Egy kikötött csónakban ült és mozdulatlanul feledkezett bele a mésszeségbe. Hófehér csipkekendő volt rávetve, mint egy palást, az arca még fehérebb, mint máskor. Olyan volt, rnint egy szent. De ahogy a nagy némaságban hosszan, csendesen rámnézett, a szent szemében jaj, milyen földi tüzeket gyújtott a lemenő nap. Mit mondjak, megbolonditott Miss Inéz. Már a tengert sem láttam tőle és kétségbeesve gondoltam a közelgő napra, amikor el kell utaznom, anélkül, hogy beszélhettem volna vele. Már pedig a közeledésre semmi remény sem mutatkozott. Azon az estén, amikor váratlanul olyan szörnyű lett a kedves tenger, emiatt gyötrődtem az ágyamban. Ott közvetlenül az erkélyes szoba mellett, ahol most Inéz lélekzik. Kinn a vihar után félelmetesen hallgatott a tenger, de néha mintha távoli jajkiáltást hozot volna be az ablakon a szél. Végre el akartam oltani a lámpát, amikor hirtelen kinyílt az ajtó és berohant a szobába Miss Inéz. Ingben volt, a haja kibontva, Ugy ahogy az ágyból kikelt. Egyenesen hozzám, az ágyamhoz, két karjával szorosan átfogott és a mellemhez szorította a fejét. Levetkőzöften ebben az őrületes közelségben, Istenem még csak rágondolni is megőrjítő lett volna máskor! Most azonban Miss Inéz arcán halálos rémület volt, a mezítelen karja a vizbefullóé, aki belém kapaszkodik az életéért. Percek teltek el igy, amíg megnyugtattam, mint egy beteg gyereket, az' anya voltam neki, aki betakartam a testét a j>lédemmel és becéző szavakkal borogattam lázas homlokát. — Mi történ? Mondja, miben lehetek segítségére? — A kép, — mondotta nagysokára, — az a fehérruhás lány, a liliomokkal, ahogy az ágyban fekve néztem, mint minden este, ma egyszerre visszanézett rám. Nézett, azután a mosolya olyan lett, mint egy halotté. Igen. Az a leány ott a képen előttem meghalt. Most már halott volt a szeme és még mindig engem nézett és én éreztem, hogy a szoba tele van azzal a rettenetes virágszaggal, amelytől egyszer egy ravatai mellett elájultam... Nem tudom, hogy jutottam ide, magához. De az Istenre kérem, ne • űzzön el. »Ne űzzön el!« Megrendülten is végtelenül boldog voltam. Amikor Miss Inéznek el kellett fordulnia, hogy felöltözhessem, a mikor áthoztam a rtaháit és nekem kellett elfordulni, amig magára ölti, a kimerült gyermek alvása. \ s