Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-01 / 74. szám

4 jrtrÍRYIDÉK. 1930. áprifis 1. Álmok... Irta: Andrássy Kálmán. Ezen cim alatt ir Dr. Rácz Lajos, a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara igazgatója, a »Tiszántuli Gazdák« c. gazdasági lap szerkesztője, e lap f. évi 6-ik számában, egy rövid, de annál súlyosabb, — szinte fájdalmas felsóhajtásszerü vezércikkecskét, ilyen beharangozással: »Rómábói jelentik: Mussolini pénteken délelőtt megtekintette a gabona-autók vonatoszlopát, mely március io-én kezdte meg mezőgazdasági propagandáját Olaszországon végig. Az automobil-vonat nyolc nagy kocsiból áll, amelyek trágyázószereket, gabonamintákat, állattakarmányt, tabellákat, képeket, mezőgazdasági gépek modelljeit és kis mezőgazdasági kiállitást visz-" nek végig az országon.« Néhány sor ez a hir, de micsoda hatalmas fejlődést megindító erőforrásokat jelent odaát, »beata Itáliában« és mennyi keserűséget támaszt fel a bus magyar rónák szomorú vándorában!« Ehez csatolom még a következőket: A »Magyar Gazdák Szemléje« f. évi 3-ik számában, rendkívül érdekes ismertető cikkben le van irva a német kisgazdák és gazdaságok különböző kisérletügyi egyesületeinek tevékenysége, — mindazon gazdasági ügyek és mun kák körül, melyekből megfelelő haszonértékek származnak. Szinte maga előtt látja az olvasó, hogy egyszerű ,jóakaratú útmutatásokkal hova lehet haladni! Nagy gazdaságoknak külön, kisgazdáknak maguk közt, mindkettőnél ahozértő, lelkesülő, nemcsak elméleti, de még inkább gyakorlati képességgel és készséggel felruházott testi "és lelki erők, összetartva, hatnak, munkálnak, gyarapitanak a közjó érdekében. S a mai nehéz viszonyok között is — mert a németek is vannak ám zsákban! — mit tudnak produkálni a növény- és állatélet nemesítésében és értékesítésében! Ezek után pedig maradjunk csak itthon, azok között, a mik valók és álmok. Némi szellőlebbenés, — vagy inkább halk sóhaj és féltő sikongás hallható nálunk is, a kis és nagy gazdasági bajok barázdái között. Több termelés, jobb termelés és értékesítés ügyében, hányveí a hab mindnyájunkat. Uj és uj hivatalok, szervek, — a mi falunkban p. o. két uj Írnoki állás, mert öten nem győzik az irodai munkát s az uj törvény és miniszteri utasítás elrendelte a minélkevesebb papirostárgyalást, — szóval — röviden, amit csak lehet, tehát — ismétlem, két uj Írnoki állomás rendszeresítése! — Aztán népies előadások, hasznos gazdasági és egészségügyi dolgokról, melyek napikenyérként szükségesek, — de legutóbb jutnak eszünkbe, p. o. tegnap délután tartott a járásorvos ur ískolásgyermekek előtt felvilágosító és buzdító előadást arról, hogy minő szükséges és hasznos a gyermeki test fejlődésére a tejtáplálék, tehát... tehát... jön már az a jobb kor, mely után nemcsak buzgó imádság epedez az ajkakon, hanem némi tanítás is bőrünkön belőlre, hogy ugyan minő mozgások és hatások történnek ott — fejlődésre, vagy a fejlődés akadályául! Mit szállítanak be a vígság lakomái, vagy a szükség utonállói! Szóval: az egészségügy,mint legelsőrendü tudnivaló, már az óvodákban s onnan tovább, fel — koporsónk bezártáig! Én legalább nem emlékszem, hogy a görög és latin klasszikusok mellett fei-fei, vagy önállóan, vagy legalább egyéb tananyaghoz csapva, hallottam volna, egészségtudományt! Most már, hála Istennek, a mi "kis játékos lurkóink is hallanak kellően, a kellő tejtáplálkozás mellett is. Dehát, hova tévedtem?... Igaz, — ezek is álmok!! A nemzetgazdasági élet szinte legelső problémái. Mert — költői képben szólva: »Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága ?« Most pedig bemerészkedem a községháza ajtaján. Nagy dolog van készülőben: községi élőijárók választása... És?... Majdnem üres a községháza. A vége pedig az, hogy pályázók hijján, maradnak a régi öregek. Mindegy az. A mi rájok néz, azt ők is elvégezhetik — minta szerint. ; Mi néz rájok? Jobban mondva ? minek kellene rljok nézni? A jegyzői hivatalról nem szólok, ez igy zárt körben forgó taposómalom. Önmagát őrli meg. Főként az adóügyi jegyzők. A bíró — az más. Legjobb esetben egy kongó hang, nem tudni, honnan jő s hova megy. Nagy ostorcsapó, melynek nyele másutt van s csak a hátunkon érezhető a cserditéseEzt magam is éreztem, nem is egy alkalommal, — főként a kommunizmus és oláh invázió alatt, midőn csak egy emberi érzésű oláh tisztnek köszönhetem a megbotozás elkerülését, aztán később még akkori nemesérzésü főispánunk: Ujfalussy Dezső ur közbenjárását az oláh tábornoknál, midőn kibocsátotta^ aztán Nyíregyháza végén nagyszámú fogolytársaim közül. Többet nem említek a csapó csördüléséből, —- hagyom a nyíregyházi törvényszék aktái között. Nyugodjanak békével. De azt már nem hallgatom el, hogy várna nemesebb és hasznosabb foglalkozás Js a falusi bírákra, előljárósági tagokra, főként közgazdasági téren. A német múlta, bizon}*>s keretben és mértékben, a mi falvainkban, kisgazdáink előhaladására, ok tatására, felhasználható és keresztülvihető volna. Olyanformán gondolom, — sőt próbálkoztam is háboruelőtti szép szövetkezeti életünk keretében — hogy a közvetlen fentes szolgabiróság igyekeznék kiválasztani értelmes, önzetlen és mozogni szerető gazdákat s ezeket segíteni falusi bíróságra, akik aztán a járási gazdasági felügyelők utján kellő ismeretet szegeznének a növény és állatélet körében már megállapított nemesítést módozatokról s járva-kelvea határban igy szereznének tudomást az egyes gazdák műveleteiről s adnának utasítást ott és ugy, ahol és ahogy szükséges és hasznos. A járások alkalmas helyén mintaterület volna — amint kezdik már ma nagyritkán alkalmazni nálunk is, — addig is azonban közokulásra, megjelennének ezek a birák, mig lehetőleg minden falu határában kísérleti mintaterületek alakulnának. Útmutatásul egy nagy isteni törvény van erre: a kiválasztás törvénye. És Srre kellene alapítani nálunk is, nemcsak a gazdasági előhaladás műveleteit, hanem végső fokon embernevelésünk életsikerét is. Ezt látta, erre alapozta Mussolini a »beata Itáliát«, mozgó automobil-vonatával ; ezt a német kisgazdák kísérleti telepeikkel; de ugyancsak ezt látta az a drága asszonyi lélek, e látomása zendül dalában, — fájdalom, még csak dalában: i »Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök Igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában!« Alakítsák meg a sóstói strandot létesítők részvénytársaságát! Nyíregyháza Szatmárnémeti példáját követre, Könnyűszerrel felvirágoztathatná a Sóstót (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Egy szatmárnémeti ur volt a minap Nyíregyházán. Elragadtatással beszélt városunk szépségéről, de nem akarta hinni, hogy Nyíregyházán, a messze földön híres Sóstón nincs strandfürdő. — Hogyan — kérdezte, — hát önök nem tudják, miként lehet strandot létesitve, máról holnapra virágzóvá tfenni a szépséges Sóstó életét ? > — Őszintén szólva — mondottuk — ebben a pillanatban nem tudjuk. Azaz, hogy tudjuk: építse írrneg a város a strandot, ugy is rég óta tervezi. Erről azonban kár beszélni: a városnak nincs pénze fontosabb dolgokra sem. A szatmárnémeti ur azonban, nagy csodálkozásunkra nem akceptálta érvelésünket . — A város — mindent a várostói — az államtól — mondotta — ez az önök betegsége, ez a gyámkodást váró, mankón való döcögés, ötlet, Vállalkozási kedv és szellem néikül. — De hát, uram fia, mit tegyünk, mi, pöígárok, akiket sujt az adóteher, sujt ennek a cudar világnak minden átka. Mi építsünk strandot ? Hogyan ? — Ugy, mint mi tettük 1916ban, a háború kellős közepén Szat márnémetiben. Csak nem mondja, hogy akkor kedvezőbbek voltak a viszonyok, mint most ? Mégis felépült a strand... — Kíváncsiak vagyunk hogyan? Bizonyosan a hadifoglyok építették fel. A szatmárnémeti-i ur nagyot nevetett és ezt a választ adta: — Azt nem mondom én el, ezt kérdezzék meg önök a kitűnő Hűnek Emii mérnök úrtól, akiről mi utcát neveztünk el Szatmárnémetiben. Még az oláhok is meghagyták ezt az utcát, ma is ott olvasható a táblán: »Strada Hűnek. « Ezt az utcát azért neveztük ei Hűnek mérnök űrről, mert ez az utca a szamosi strandra vezet Hétfőn ESZTERHÁZY ÁGNES Kedden idei évid legújabb világattrakciój* ASSZONYOK KEGYENCE Szernlrai románc 10 fe'v. Dum».» fi'ághirC rígényAoek filmváltozata Partnerek t OUSTAV DIESEL és HARRY HARDT. Kitérő műsor! — Csak felnőtteknek ! Szerdán ALEXANDER DUMAS Csütörtökön GRÓF MONTÉ CHRISTO a toljes aj fe!d»!ifo?.4sa tj|

m e/y«7.erre LIL DAQOVER és JEAN ANQELO fOiiereptéiével. Re

nrtp» halvft ak — 2'/» 6rá< elftadAs

. Elff*dá«ok kezdnte vsárnap 3, 5, 7 és 9, hettoainp 5, 7 6* 9 ftrakor és ezt a strandot az ő lelkes agitációja teremtette meg... Ezeket mondotta a szatmárnémeti ismerősünk és mi siettünk Hűnek Emilhez. Mondja meg: miben áll a nagy titok: pénzszűkében strandot létesíteni. Strandot, amely egy csapásra a vidék legkellemesebb, a leglátogatottabb nyári üdülőhelyévé varázsolná a Sóstót... Hűnek Emii ur, előbb szerényen kitért minden felvilágosítás adás elől, végül nagy kapacitálásra fényképeket, rajzokat, karikatúrákat, terveket vett elő. A fényképekről a SzamosparU város képe mosolygott. Szószerint igy van: mosolygott, mert a legszebb szatmári lányok, asszonyok csoportja állt a kék Szamos partján. Az első képen két család, a későbbieken mind többek, végül ott nyüzsgött az egész város fürdőző közönsége. A ^zamosparti strand kialakulása volt előttünk. Ezt a strandot Hűnek Emil hívó szavaira, a szatmári sajtó agitációjának segítségével maga a közönség létesítette. Megtudtuk azt is, hogyan. Felhívást intéztek a közönséghez, fizessen be egy-egy család 200 koronát. Aki az alapításban részt vett, az az egy izben lefizetett összeg fejében, családjával együtt élete végéig fürödhetett a strandon. Olyan lázas érdeklődés lobbant fei a városban, hogy a végén már csak nagy protekcióval lehetett bejutni az alapítók közé. A strand-részvénytársaságban való részvétel jó üzlet is volt. A strandnál jobb üzlet, ha az olyan kitűnő helyen van, mint itt a Sóstó, nincs. A strand mindenhol Tellendülő jövedelmező vállalkozás. Egész Szatmárnémeti hálás volt Hűnek Emilnek, aki nagyszerű szórakozást, higiénikus életet és jövedelmet, pénzt teremtett elő az életrevaló ötlettel. Arra a kérdésünkre, hogy itt meg íehetne-e indítani a strandrészvénytársaság megalakítására irányító mozgalmat és reményünk lehet-e itt, a Sóstón virágzó strand élet ébresztésére, Hűnek mérnök válasz helyett elénk ^eregette a Strand-fürdő kész tervét. A Sóstón, a tó szigetén épülne a nagy medence. Közötte park és homok-plázs, nem is egy, több kisebb homokos mező. A szigetre hidak vezetnek, az ország legszebb strandja lesz az egészséges, friss erdő közelében . , Emelkedne az idegenforgalom arra a hírre, hogy strand van a Sóstón. Állandóan százak sietnének az ideális fürdő és üdülőhelyre. Hűnek Emil hisz a sikerben, mi is bizonyosra vesszük, hogy sokan lennének Nyíregyházán is, akik szívesen részt vennének a strandrészvénytársaság megszervezésében. Itt is vannak jövőbe látó,