Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-12 / 59. szám

JWVfiwiBáit 1939. március 12. SPORT 8óna István nagy fölénnyel nyerte a Vasntas S. C. mezei ^ fntó versenyét Az ifjúsági verseny győztese Osváth Imre. Gyönyörű tavaszi napsütésben futották le a nyíregyházi atléták vasánnap délelőtt első mezei futóversenyüket, melynek örvendetes eseménye volt az atléták nagyszámban való starthoz állása és a közönség nagy érdeklődése. Az ifjúsági versenyben i 8 atléta indult. A cca 4 km-nyi távon erős tempójú versenyt vivtak a futók. A táv második felében Osváth 50 méternyi előnyt szerez, amit azután végig megtart és biztosan nyeri a versenyt. Meglepetés a következő helyeken EczI Géza és Pálosi László befutása, akik sokkal erősebbekmek ismert társaikat verték meg imponáló küzdelem után. A szenior verseny kilenc indulója 7 km-nyi távon versenyzett. A kitűnő formában lévő Móna előnyét fokozatosan növelve, közel 4oo,méteres fórral fut célba Győri és Szabó előtt. Részletes eredmények: Szeniorversenyben: 1. Móna István 22 p 42 mp. 2. Győry László 24 p. 3. Szabó Sándor 25 p 18 mp. 4- Ács János. Ifjúsági versenyben: 1. Osváth Imre. 13 p 54 mp. 2. EczI Géza. 14 p 05 mp. 3. Pálosy László 14 p 08 mp. 4- Badits Sándor. 5. Budai József. 6- Kovács István. 7, Takács László. 8. Racsek Mihály. A trafik sem üzlet már Az általános gazdasági nyomorúság és üzleti válság már a dohánytőzsdékbe is eljutott. A trafik se üzlet már, amint azt a makói trafikosok panaszából megállapíthatjuk. A decemberi forgalom is gyenge volt, de ennél még 30 százalékkal kevesebb volt a forgalom január hóban. Feltűnő, hogy meny nyivel * kevesebb forgalmi bélyeg fogyott januárban, mint decemberben. Ez is hü keresztmetszetét adja a gazdasági viszonyoknak. Csök kent a keresedők, iparosok üzleti forgalma. Kevesebb bélyeg kell. Az üzletet látogató közönség száma nem fogyott, azonban gyengült a közönség vásárló ereje. A finom dohány nem fogy, a közönség az olcsóbb minőségű dohányt veszi, abból is csak a legminimálisabb mennyiségben. — Bizony tiz-husz filléres tételekbői kapargatjuk össze a napi bevételt — mondotta az egyik kistrafikos. Vannak, akik hitelt vennének és vesznek igénybe, csakhogy dohányzási szenvedélyüket kielégíthessék. A munás és földjmüves lakosság majdnem kizárólag a legolcsóbb pipadohányt vásárolja. Az iparosság egy tekintélyes része pipadohányt sziv cigaretta gya nánt. Mellékcikkből semmi forgalom. Egyedül a gyufa fogy. Sokszor előfordul, kérnek kétfilléres cigarettát és nyomatéknak egy szái gyufát. Amint látjuk, a trafikosok helyzete sem mondható rózsásnak. Sőt — sok abban a trianoni tüske! Ne mulassza el nyomtatvány rendelése előtt árajánlatot kérni a Jóba -nyomdától Nyíregyház?, Széchenyiét 9. szám. Telefon 129. Látogatás a brazíliai csodapéknál A bfvösfejü szörnylény gondolatolvasó, jós és gyümölcs a tápláléka Halló! Halló! Hölgyeim és Urarraim! A Vay Ádám utca 9 szám alatt látható a XX. század misztikus csodája, a kozmikus erők csalóka játéka, a kifürkészhetetlen természet őrült tévedése: a mágikus erejű brazíliai csodapók. Hogy mi az a brazíliai csodapók? Egy bűvös fejű szörnylény. Egy undok pók testébői kikandikáló elvarázsolt, szépséges királyleány, akire Kostbár Imre a mester, a boszorkányos nyeivü impresszárió a barziliai dzsungelek mélyén buk_kant rá, amint a falevelek süppeteg hüsében álmodta, különös, bizarr álmait. A csodapók nem csak pók és nem csak csoda, hanem amellett gondolatolvasó, időés életjós, belelát a vesédbe és rádolvassa titkolt bűneidet, megmondja m ivan a tárcádban, hogy nincs egy lyukas garasod se, eltalálja a nevedet, a gyermekeid számát, nyitott könyv vagy előtte, de mielőtt olvasna benned, kiküldi a feleségedet mert ő egy diszkrét pók, nincs szándékában meg- _ bolygatni családi boldogságodat. I A brazíliai csodapók — mondom • — bűvös erejű lény, aki azonban alá van vetve a fizika törvényeinek és táplálkozni kényszerül. De nem húsevő állat, mint a halódó egyszerű ember, hanem gyümölcs a tápláléka. Ilyenkor más gyümölcs híján banánnal él. A Vay Ádám-utca 9 szám alatt 50 fillér belépődíj ellenében beléphetsz bűvkörébe, mind az öt érzékszerveddel érzékelheted és meg állapíthatod, hogy a brazíliai csodapók, nem trükk, nem misztifikáció, nem ámítás, hanem valóságosabb valóság a valóságnál. Tessék Uraim és Hölgyeim, a zene megadja a jelt és az előadás megkezdődik! Néma borzalommai belépünk az üzlethelyiségbe, amelyet egy kopott, lila függöny választ ketté. Az innenső rész a pénztár és a várakozó, mig a túlsó rész a csodapók titokzatos lakosztálya. — Kostbár mester nagyszerű fellépése erőt önt reszkető tagjaimba. Mosolyogva, a titkokat ismerő ember, fölényével invitál beljebb. Egy széles gesztussal szétlebbenti a függönyszárnyakat és mi benn vagyunk a csodapók bűvkörében. Valóban ámulatba ejtő misztikum. A csodapók egy improvizált színpadon ezüst, selymes hálóban mereng. A feje, a bubifrizurás szőkefürtös feje álmatag szépséggel nyugszik potrohos, iszony^ törzsén, amelyet csakúgy, /mint vékony csápszerü lábait, bársonyruha takar. Mert hát a nő, még, ha pók is, nem szereti -mutogatni meztelenségének bájait. A csodapók szép és modern jelenség. Ajkára vékony, karminvörös vonalakat metszett a párisi rúzs. Szemei mélyen árnyékoltak és bűvösek, mint az Alvilág s zöld fényben csillognak, mint Léthe vize, amelybe szédülten merül él a férfi tekintet. Megbűvölve néztem észbontó pókomat s szivem ugy vert mint a hálóba tévedt légy, miközben Kost bár mester kiforgatta zsebeimet, tárcámat, papirosaim s a pók sorra megmondta nevemet, lakásor mat, minden rejtett gondolatomat, a zálogcéduláim számát, adósságaimat és szomorú jövőmet. De én nem hallottam suttogó szavait, csak hűvös tekintetét kerestem tágranyilt szemme. s egy óvatlan pillanatban a vágytól lihegve súgtam felé: — Ö csodálatos jelenség, álmaim valósága, mond találkozhatunk ? — Igen. Az előadás után — válaszolt halkan, igéző mosollyal és én boldogan támolyogtam ki. We. A Debreceni Mészárosposták története (1478—1720.) A fenti cim alatt értékes kis kötetecske látott napvilágot, a »Debre

Ceni Postaigazgatóság« egyik kiváló tisztviselője: Dr. Mónus Ferenc postatitkár, jónevü költő tollából. Dr. Mónus Ferenc neve nem ismeretlen a posta szakirodalmának széles mezején; értékes írásaival, tanulmányaival, nagyon sokszor, na gyon sok helyen találkozunk; mint költő és elismert poéta: irodalmi működéséért már régebben tagjai sorába választotta a Budapesti Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság. Mint forráskutató, különösen Debrecen város történelmi levéltárában kutatgatott teljes sikerrel, s olyan adatokat tudott kikeresgélni, meiyék segítségévei'fényt derít a mészáros postások történetének debreceni vonatkozására. Ezek az adatok nagyon fontosak, mert kiegészítő részei a postatörténelemnek; sőt várostörténelmi je lentőséggel is bírnak. A jelen kis könyvecske, magában foglalja Dr. Mónus eddigi, idevonatkozó cikkeit és az ujabbakat, kis kerekded tanulmánnyá kikerekítve. Kitűnő előszava, tömör kis remekmű. Forrásmunkáit, találóan alkalmazza, s tanulmánya elején rávilágít a posta fejlődésének vázlatára s helyesen állapítja meg a deb. receni mészáros postáknak XV. századbeli keletkezését. Érdekesnek tartom megemlíteni, íshogy póstáiink és postásaink mert jelvénye, a póstakürt is idevezethető vissza: a mészáros posták eredetéhez. Ugyanis a mészáros postások tehénszarvból készült kürtből, hangos kürtszót fújva vonultak át egyes községek és városokon át, tudtul adva, hogy megérkezett a pósta. Mikor aztáii a falu apraja-nagyja előjött a kürtszóra, a mészáros-póstás átadta a leveleket az elöljárónak, aki szétosztásra át is vette azokat. Itt említem meg még azt, hogy a szegedi mészáros-postások is voltak olyan ismertek és hiresek, mint a debreceniek. (L. Dr. Hencz Lajos ide v. előadását a póstatisztképző tanfolyamon.) — A debreceni mészáros-postások a hirközvetitő szolgálatban, már a 15—16. században is jelentőséggel birtak és szélesebb terük volt, mint a szegedi mészáros póstásoknak. Ez a jól bevált intézmény az 1 720-ik évben szűnt meg, mikor a pósta állami kezelésbe vétetett. — Ámde a mészáros póstásokkal ezután is sokszor találkozunk, akik szívesén vállalják a bizalmas leveleket szállítani, természetesen — pénzért, sőt még II. József alatt is virágoznak, természetesen nem nyilvánosan. Dr. Mónus Ferenc kitűnő tanulmánya nagy nyeresége a póstás szakirodalomnak, mert egyik kevésbbé megvilágított rész/etét: a debreceni mészáros póstások tévé

4 kenységét világította meg forrástanulmányok alapján, történetírói készséggel. A nagy közönség is haszonnal forgalja ez értékes kis köettet . R. SVERSEK SZEPTEMBERI UTAS. 1 v (Krúdy Gyulának ajánlom.) Az ösz, a gáláns, vén lovag, tornyos, cifra, öreg batáron szeptemberben, ha látogat, . kocsija köd, éjfélben jár, kerékje halkan-halkan gördül., a hold ilyenkor bújva száll. A hold ilyenkor lopva jár , és ferde szemmel néz a földre ; álmából felsír a madár. Az erdő bókol komoran, a jegenye sudára reszket, alszik s lidércnyomása van. A vén gavallér felkacag, ládába nyúl sovány kezével, s hullnak a kövér aranyak. Mord kocsis ül magas bakon, halkan trappol négy szüfke ménje, suhannak alvó falvakon. Hull az arany, a sok fa görnyed, meghajtja ifjú sudarát, a vén lovag szór egyre többet, j A hold ilyenkor lopva jár, rossz, ferde szemmel néz a földre és reggelre meghal a nyár. Autumnus NYÍRSÉGI ÖSZ. Palatáblás apró gyerek, mezítlábas parasztgyerek már iskolába jár. Az érnél sárgul a berek füzes, kardsásos, vén berek és elment a madár. Diófa lombja egyre hull, a mályvarózsa megfakul és hamvas-kék az ég. A fényben hosszú fonalat, elnyúló selymes fonalat himbál a messzeség. A nap már éjszakába fut és csupa árnyék lesz az ut az apró kerteken. A meleg nádsuba alatt megbújnak a fehér falak, s rájuk terül a cseffij. Ha a bakter éjfélt kiált, nem hallja csak a Holdvilág: az ég bakterja fent. Aüturnnm ÉN FELUJONGTAM : ÉLEK ! Kérdeztél, és én hátat fordítottam lányos, bohó, megriadt pirulással. Tavasz volt, párás, kékfáty 1 a s tavasz a Jánoshegyen, szemben a Dunával. Már új lomb selyme reszketett a fákon és zöldes fényben úszott lenn az erdő, nedves fák kérgén vízcsepp csillant itt és kéklilásan himbált fenn a felhő. Durcás haraggal lángolt égő arcom, s vállat vontam a nagy romantikára. Nevetve szóltam : »Becsípett a fénytők. Te visszavágtál: »Józan aki gyáva.« Most hirtelen a párás, meleg fényből egy holt bogárka hullott a kezemre, kis holt bogár... Én felujongtam: élek ! S belesimult a kezem a kezedbe. , J. m