Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-12 / 59. szám

1930. március 12. jflSwiDÍK. Tezérkönyv Száznyolcvan mintatanitás az uj tanterv szellemében Drózdy Gyula előszavával Irta: Bökényi Dániel. Várady Szabó "János, Edvi Ilié* Pál, Erdélyi Indali Péter, Gás­pár János, Kömyei János föllép­tél korszakokat jelentenek az ele­mi népoktatás terén. —­A talvak kulturális értékmérésé­vel korát meghaladó könyvet irt az első; egységes kézikönyvévei tünt fei a második; szemléleti módszer alkalmazásával volt úttö­rő a harmadik; a nevelés központi szükségletűvé vált olvasókönyv Írásával és szerkesztésévei lett naggyá a negyedik; ma is első­rendű szaklap megindításával tette hallhatatlanná nevét, emlékét — az ötödik. — Szót érdemelt volna még Szőnyi Nagy István, aki a XVIi. században, tehát mai ko­runk módszereihez tisztes távol­ban, már irtóhadjáratot indított a silabizáltató mechanizmusnak. — Megelőzte a németeket is okta­tásjavitó eljárásával. Ez a bevezetés az elmondandók­hoz annyiban tartozik, hogy érthe­tőbbé teszi a magyar tanító lelkek elgondolását és alkotni akarását. S hogy a gyakorlati életben szép siker nem járt nyomukban, iga­zán elmondhatjuk: — tőlük nem függő körülmények okozták . Látták azt, hogy eszmeviláguk­kai 'magukra vannak hagyatva, megkisérelték dr. Havas Gyulá­val az egységes táborba szállást lélek javításon kezdték, hátha a nemzeti egységbe tömörülést az oktatókon át, az iskola munka­termein keresztül biztosabban le­het szolgálni, vállalták tőlök tel­hetőleg ápolni a jellemfejlesztő nevelés érdekeit és mindenütt, ahoi csak szerét tehették igye­keztek előmozdítani az Isten, a szülő, haza és emberszeretet tisz­ta és önzetlen érzésvilágát. Ez sem sikerült, mert a tanítóság Istenhez emelő munkájára rásza­kadt a politika egéből a világhá­ború. Hát a pedagógia, az iker­testvér religióval ismét csak gyöngének bizonyult. Ujabb állomáshoz érkeztünk. Uj munkatervvel uj célkitűzés elé álli. totta az ország tanítóságát a val­lás és közoktatásügyi miniszté­rium. Erre a célkitűzésre Sza­bolcsvármegye tanítósága első. ként adott feleletet, abban a ha­talmas alkotásban, melyet gyakor­lati értékében szinte mértékfölötti­nek mondhatunk. Tesléry Károly kir. tanfelügyelő kisded gárdájával hozta léteire ezt a nagyszabású könyvet, oktatói, nevelői vezérfonalat. — A népiskolai uj tanterv anya­gának eredményes munkáját isko­láinkban csak az esetben tudjuk biztosítani, — úgymond — ha rendelkezésünkre állanak olyan ve­zékönyvek, amelyekben az összes tantárgyak célkitűzéseit, mődsze r rét és a tantárgyak minden egyes körébe vágó s felhasználható min­tatanitást megtaláljuk, hogy út­mutatást, vezérfonalat nyerjünk a nevelő hatásoknak kidomboritásá­ra, ami nélkül az uj tanterv szel­leme meg nem valósitható. Összeállítottak egy vezérköny­vet, melyben az oktatásnak anya­gául szolgáló minden tantárgy fel­van dolgozva. Beszéd és értelem­gyakorlat I—IV. osztály. írás és olvasás. Olvasmánytárgyalás 11— VI. osztály. Fogalmazás II—VI. osztály. Nyelvi "magyarázat II— VI. osztály. Számolás—mérés I— VI. Földrajz IV—VI. osztály; Tör. ténelem V—VI.. Polgári jogok és kötelességek V. Természettan és vegytan V—VI. — Természetrajz III —VI. Gazdaságtan III—VI. — Egészségtan V—VI. Rajzolás IV —VI. Ének II—VI. Kézimunka II—IV. Testgyakorlás I—VI. Mindegyik tantárgyi egységet Tesléry Károly kir .tanfelügyelő világos SkFejtése vezeti be. Ezek­nek az okfejtéseknek rendkívüli hasznát vehetik az iskolai elöljá­rók, iskolaszéki elnökök. Tulajdon­képpen ezek az apró értékek te­szik érthetővé azokat a nagy neve­lői elgondolásokat, mikkel az is­kola gondjaira bizott gyermekből jobb embert lehet formálni. A cél: a gyermek megszeresse az iskolát, a gyermek kedvvel végezze napi munkáját; örömét találja abban, amit kis szivével, eszével, akara­tával, kézügyesitő módon megfor­mál. A grammatizáiásnak, emlékez tetési szajkózásnak a lelki épitő munkánál jelentős szerepe nincs. Szokás mondani: szóbőségnek nyit zsilipet az emlézés, a leckének szá.­monkérése. Igen, a könyvszeretet és olvasgatásban, íróinknak mun­káiban való szerető elmélyülés hoz za meg a szóbőséget. Az emlézés tehertétel a lélektalajon, ami ei'is marad, lehull, lekopik rólunk az iskolából való kiszabadulás után. Az előttünk levő vezérkönyv büszkesége. Szabolcsvármegye ta­nítóságának. Az ő leikök terméke. Törvénytár a gyermeklélek védel­mére és gondos nevelésére. Híd az iskola és a család összefogá­sára. A nagyértékü könyv ára ti­zenkét pengő, mely két havi rész­letben is fizethető. Tesléry Károly kir. tanfelügyelőnél Nyiregyháza. A Jóba Elek nyomda finom Ízlé­sére van a könyv csinos kiállítása. N ói kalapnjdonságok megérkeztek és a legolcíóhh ára­koD áronittnlnak WALTERNÉ kílans'a'onjában Lother-ntca, 20. Harminc órával rövidítik meg a több mint ötnapos newyork—pá­risi utat A francia hajózási társaságok a közeljövőben a newyork—párisi ut nál érdekes újítást vezetnek be, amellyel lehetővé teszik, hogy tel­jes harminc órávaí* előbb érjenek Newyorkbói Párisba az utasok. Azt tervezik, hogy a Newyork­bói érkező hajók már Írország egyik déli kikötőjében kössenek ki, ahonnan azután repülőgéppen foly­tatnák az utasok utjokat Páris fe­lé. Ezzei elérik, hogy Newyorkbói Párisba négy nap alatt lehessen eljutni, mig eddig a leggyorsabb járatokkal is százhuszonhat óráig, tehát öt és egy negyed napig tar­^ tott az ut. A párisi lapok szerint | hétfőn a hajózási társaságok kö­I zött a terv végrehajtása ügyében I végleges megállapodás jött létre. — rtMtmtttltUlltUIM MI HMMM MI M A gyftmölci §lso termése A személyesen vásárlók legna­gyobb része érdeklődik, mikor fog­nak •termőre fordulni a megvett fácskái, viszont vannak lelkiisme­retlen eladók, kik valótlanságok­kal igyekeznek silány portékájukon túladni. Ezért közöljük azon idő­pontot, amikor a kiültetés után a gyümölcsfa bemutatja első termé­sét. Alma, körte 4—5 év múlva, alma, körte törpe alanyon 2—3 év múlva, szilva, kajszi, cseresznye 2 év múlva, dió 8—10 év múlva. A gyümölcsfák ültetésére és be­szerzésére vonatkozólag kimerítő ismertetést nyújt a nyíregyházi Városi Üzemi rt. kertészete és fa­iskolájának árjegyzéke, amelyet kí­vánatra bárkinek ingyen és bér­mentve megküld. Dán Endre házassága — REGÉNY. — Irta: Tartalfyné S. ltom II. Másnap Bébyre csak egy per­cet várt Dán. Akkor együtt men­tek sétálni. Egy budai vendéglő lombos udvarán kötöttek ki és et­tek és nevettek. Béby versenyt csi­csergett a kanárikkal. Mint ké­sőbb megszámolták, volt vagy négy kalitkával. Ugy látszik, il­lúziót szolgált vele a vendéglős. Ha zöld van, legyen madárdal is. Béby autón akart hazá menni. Dán örömmel teljesítette kíván­ságát. ő nem merte volna felaján­lani... igy nagyszerű... a lány ma­ga... Mikor beültek, Béby a sarokba húzódott. Halkan nevetett. Riadt volt. Félt. A nevetés és a félelem furcsa vegyüléke lobo­gott az arcában, a szemében. — Most azt gondolja, hogy én... ne haragudjon... még soha sem ül­tem autóban... bevallom. Dán bosszús volt. Forrt az ér­deklődése a lány felé mozdult, a csók a száján égett már s izmait és idegeit felkorbácsolta. A lány alig lélekzett. Farkasszemet nézett a fiúval. A szemekből apró szuronyok vil­lantak. Tiitakozás-szuronyok. Mégis magához tépte a lányt, pnnan a sarokból s a párfőm és a lánytest illata részeggé torzítot­ták. Künn sötétedett... az autó ro­hant... A lány is ölelte. Esze-veszett csókot mart a szájára, azután ki­rántotta magát és pihegve vissza­ült a sarokba. Lehunyta a szemét. — Megőrültem... — dadogta. Dán újra utána nyúlt. — Nem! Jaj, ne nyúljon hoz­zám! Állítsa meg az autót... kiszál­lok. Ki akarok szállani! i Épen megállt az autó. \ Kiszálltak. Bébynek didergősen összekoccant a foga. Körülnézett. Kissé tántorgósan lépett. — Hol vagyunk? — A Mária utcában — mondta suttogva Dán, gonoszkodón, s ka­ron fogta a lányt. — Mit akar...? — szólt rá szi­ígoruan, s kirántotta a klarját. — Bébyke... szenvedek. Marad­\ jon velem. Csak két percig... öt percig... — Csak nem gondolja... ? örült! És köszönés nélkül nekivágott az utcának. Lámpához ért. A fény rászitált, beszórta melegj-arany szinekkel. Dán nézett utána. Várta, hogy megálljon, visszanézzen... Nem tet­te. Sietett. Szinte futott. — De mit akart velem? — most goromba tudott volna lenni hozzá. De mégis győzött benne valami jobb érzés. Utána ment. De nem érte utol. A T&ny ak­korra bement a házba, ahol lak­tak. Nem bánta. Cigarettára gyúj­tott s azt hitte, hogy most már elintézte ezt az egész kis ostoba heccet. Ha ez közbe nem jön, ma kimehetett volna a lóversenyre. A szokott kávéházba ment. Ott magába ölelte a fény, a halk zsongás és a füst tömör at­takja. Beszívta a vegyes illatot. A személyzet mosolygósan lendült felé. Mintha itt minden szerette volna. Panyolay, a jóbarát, már ott ült az asztalnál, s összeráncolt homlokkai valami írásba mélyedt. — Szervusz Panyó! — Igy be­cézték s nem a keresztnevén. Mert soha sem jutott eszébe senkinek sem a keresztneve. Különleges volt. Cipriánnak hivták. Panyolay Ciprián... Titkár volt a belügyben. Jó, öreg fiu. Erdélyből való. Sze­mében mindig dult a vesztett haza siratása. Ciprián, azaz Panyó szemrehá­nyással fogadta Dán Endrét. — Mikor a legnagyobb szüksé­gem volna rád, odalógsz valahol... — Mi lelt? — kérdezte Dán ugyanugy. — Nézd Bandikám... — Persze, házasodol, vagy nő­sülsz... — Igen. Blond Aurél garantálja: ötszáz millió! Hét háza van az ap­jának Debrecenben. Valami cívis. Vastagnyaku, zsiros paraszt. De mit bánom én ?! Azt mondja, hogy a föny jóképű és érettségije van... — Ne ölj engem Panyó ezekkei a szélhámosokkal. "Egy sem mond igazat. Ezek mind üzérek s hazu­doznak neked. De mit gyilkolod "fnagad áz adóságaid miatt? Sírja­inak a hitelezők... egyszer csak se­• gitenek majd rajtunk... — De addig...! Én megfulladok, öregem! Nekem már nincs hite­lem, minden forrás bedugult, az uzsora és a jószív egyaránt. Szé­gyenlem, de a mult héten az apám legazemberezett... — ...mert öngyilkossággal fe­nyegetőztél s azt irtad neki, hogy ha most pénz volna rád bízva, elsikkasztanád. Azután, ha alka­lom vofna, belefognál egy kis pa­namába, mint annyian... nagy di­vat. Ezt irtad, ugy-e? Nos ilyene­ket nem tehetsz, hát arra gon­dolsz, hogy eladod magad... És... Karácsonyi Erzsike... — tette hoz­zá halkan, sziszegve, mintha éles apró tü volna a név minden betűje s egyenként szurkálja bele bent a szivébe. Súlyos, maró izek csurogtak vé­gig a Panyó szivén... Nagyot nyelt. Fulladó csönd állott közéjük. Megbénította á nyelvüket, meg­merevítette a nyakukat. Panyó megrázkódott. Kellemet­len bizsergés fájt végig izmain. Szörnyű, apró élek a bőre alatt is. — Minek emlegeted... most...? Hörgés és ordítás tömörödött a hangjában. Egy puszta végte­lenje kellene belső indulata ere­jének, hogy belebömbölhesse. Karácsonyi Erzsike... Drága kis úrilány... elfelejthetetlen szív-lány. Panyó összeroskadt ott a kávéhá­zi asztalnál. Nem látszott rajta semmi, csak a szemében halvá­nyult el az élet. Dán látta. — Igazad van, Bandikám... — Biond Aurélt legközelebb kilököm. Valaminek meg kell már érni végre- ebben a dögletes levegőben, ebben a rothasztó atmoszférá,­ban, amely még engem is félre­utakra lökdös. — Tudtam, Jiogy igazad van. Ettél már valamit? — Nem én! Ittam. Két pohár cocktailt. — Akkor együnk. Én nagyon éhes vagyok. Délután kirándultam. — Magadban? — Csak nem ettem kefét. — Nővel...? — Mit szólsz hozzá. Nővel. Szép nővel. Hóditás. * ^Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom