Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)
1930-03-12 / 59. szám
1930. március 12. jflSwiDÍK. Tezérkönyv Száznyolcvan mintatanitás az uj tanterv szellemében Drózdy Gyula előszavával Irta: Bökényi Dániel. Várady Szabó "János, Edvi Ilié* Pál, Erdélyi Indali Péter, Gáspár János, Kömyei János fölléptél korszakokat jelentenek az elemi népoktatás terén. —A talvak kulturális értékmérésével korát meghaladó könyvet irt az első; egységes kézikönyvévei tünt fei a második; szemléleti módszer alkalmazásával volt úttörő a harmadik; a nevelés központi szükségletűvé vált olvasókönyv Írásával és szerkesztésévei lett naggyá a negyedik; ma is elsőrendű szaklap megindításával tette hallhatatlanná nevét, emlékét — az ötödik. — Szót érdemelt volna még Szőnyi Nagy István, aki a XVIi. században, tehát mai korunk módszereihez tisztes távolban, már irtóhadjáratot indított a silabizáltató mechanizmusnak. — Megelőzte a németeket is oktatásjavitó eljárásával. Ez a bevezetés az elmondandókhoz annyiban tartozik, hogy érthetőbbé teszi a magyar tanító lelkek elgondolását és alkotni akarását. S hogy a gyakorlati életben szép siker nem járt nyomukban, igazán elmondhatjuk: — tőlük nem függő körülmények okozták . Látták azt, hogy eszmevilágukkai 'magukra vannak hagyatva, megkisérelték dr. Havas Gyulával az egységes táborba szállást lélek javításon kezdték, hátha a nemzeti egységbe tömörülést az oktatókon át, az iskola munkatermein keresztül biztosabban lehet szolgálni, vállalták tőlök telhetőleg ápolni a jellemfejlesztő nevelés érdekeit és mindenütt, ahoi csak szerét tehették igyekeztek előmozdítani az Isten, a szülő, haza és emberszeretet tiszta és önzetlen érzésvilágát. Ez sem sikerült, mert a tanítóság Istenhez emelő munkájára rászakadt a politika egéből a világháború. Hát a pedagógia, az ikertestvér religióval ismét csak gyöngének bizonyult. Ujabb állomáshoz érkeztünk. Uj munkatervvel uj célkitűzés elé álli. totta az ország tanítóságát a vallás és közoktatásügyi minisztérium. Erre a célkitűzésre Szabolcsvármegye tanítósága első. ként adott feleletet, abban a hatalmas alkotásban, melyet gyakorlati értékében szinte mértékfölöttinek mondhatunk. Tesléry Károly kir. tanfelügyelő kisded gárdájával hozta léteire ezt a nagyszabású könyvet, oktatói, nevelői vezérfonalat. — A népiskolai uj tanterv anyagának eredményes munkáját iskoláinkban csak az esetben tudjuk biztosítani, — úgymond — ha rendelkezésünkre állanak olyan vezékönyvek, amelyekben az összes tantárgyak célkitűzéseit, mődsze r rét és a tantárgyak minden egyes körébe vágó s felhasználható mintatanitást megtaláljuk, hogy útmutatást, vezérfonalat nyerjünk a nevelő hatásoknak kidomboritására, ami nélkül az uj tanterv szelleme meg nem valósitható. Összeállítottak egy vezérkönyvet, melyben az oktatásnak anyagául szolgáló minden tantárgy felvan dolgozva. Beszéd és értelemgyakorlat I—IV. osztály. írás és olvasás. Olvasmánytárgyalás 11— VI. osztály. Fogalmazás II—VI. osztály. Nyelvi "magyarázat II— VI. osztály. Számolás—mérés I— VI. Földrajz IV—VI. osztály; Tör. ténelem V—VI.. Polgári jogok és kötelességek V. Természettan és vegytan V—VI. — Természetrajz III —VI. Gazdaságtan III—VI. — Egészségtan V—VI. Rajzolás IV —VI. Ének II—VI. Kézimunka II—IV. Testgyakorlás I—VI. Mindegyik tantárgyi egységet Tesléry Károly kir .tanfelügyelő világos SkFejtése vezeti be. Ezeknek az okfejtéseknek rendkívüli hasznát vehetik az iskolai elöljárók, iskolaszéki elnökök. Tulajdonképpen ezek az apró értékek teszik érthetővé azokat a nagy nevelői elgondolásokat, mikkel az iskola gondjaira bizott gyermekből jobb embert lehet formálni. A cél: a gyermek megszeresse az iskolát, a gyermek kedvvel végezze napi munkáját; örömét találja abban, amit kis szivével, eszével, akaratával, kézügyesitő módon megformál. A grammatizáiásnak, emlékez tetési szajkózásnak a lelki épitő munkánál jelentős szerepe nincs. Szokás mondani: szóbőségnek nyit zsilipet az emlézés, a leckének szá.monkérése. Igen, a könyvszeretet és olvasgatásban, íróinknak munkáiban való szerető elmélyülés hoz za meg a szóbőséget. Az emlézés tehertétel a lélektalajon, ami ei'is marad, lehull, lekopik rólunk az iskolából való kiszabadulás után. Az előttünk levő vezérkönyv büszkesége. Szabolcsvármegye tanítóságának. Az ő leikök terméke. Törvénytár a gyermeklélek védelmére és gondos nevelésére. Híd az iskola és a család összefogására. A nagyértékü könyv ára tizenkét pengő, mely két havi részletben is fizethető. Tesléry Károly kir. tanfelügyelőnél Nyiregyháza. A Jóba Elek nyomda finom Ízlésére van a könyv csinos kiállítása. N ói kalapnjdonságok megérkeztek és a legolcíóhh árakoD áronittnlnak WALTERNÉ kílans'a'onjában Lother-ntca, 20. Harminc órával rövidítik meg a több mint ötnapos newyork—párisi utat A francia hajózási társaságok a közeljövőben a newyork—párisi ut nál érdekes újítást vezetnek be, amellyel lehetővé teszik, hogy teljes harminc órávaí* előbb érjenek Newyorkbói Párisba az utasok. Azt tervezik, hogy a Newyorkbói érkező hajók már Írország egyik déli kikötőjében kössenek ki, ahonnan azután repülőgéppen folytatnák az utasok utjokat Páris felé. Ezzei elérik, hogy Newyorkbói Párisba négy nap alatt lehessen eljutni, mig eddig a leggyorsabb járatokkal is százhuszonhat óráig, tehát öt és egy negyed napig tar^ tott az ut. A párisi lapok szerint | hétfőn a hajózási társaságok köI zött a terv végrehajtása ügyében I végleges megállapodás jött létre. — rtMtmtttltUlltUIM MI HMMM MI M A gyftmölci §lso termése A személyesen vásárlók legnagyobb része érdeklődik, mikor fognak •termőre fordulni a megvett fácskái, viszont vannak lelkiismeretlen eladók, kik valótlanságokkal igyekeznek silány portékájukon túladni. Ezért közöljük azon időpontot, amikor a kiültetés után a gyümölcsfa bemutatja első termését. Alma, körte 4—5 év múlva, alma, körte törpe alanyon 2—3 év múlva, szilva, kajszi, cseresznye 2 év múlva, dió 8—10 év múlva. A gyümölcsfák ültetésére és beszerzésére vonatkozólag kimerítő ismertetést nyújt a nyíregyházi Városi Üzemi rt. kertészete és faiskolájának árjegyzéke, amelyet kívánatra bárkinek ingyen és bérmentve megküld. Dán Endre házassága — REGÉNY. — Irta: Tartalfyné S. ltom II. Másnap Bébyre csak egy percet várt Dán. Akkor együtt mentek sétálni. Egy budai vendéglő lombos udvarán kötöttek ki és ettek és nevettek. Béby versenyt csicsergett a kanárikkal. Mint később megszámolták, volt vagy négy kalitkával. Ugy látszik, illúziót szolgált vele a vendéglős. Ha zöld van, legyen madárdal is. Béby autón akart hazá menni. Dán örömmel teljesítette kívánságát. ő nem merte volna felajánlani... igy nagyszerű... a lány maga... Mikor beültek, Béby a sarokba húzódott. Halkan nevetett. Riadt volt. Félt. A nevetés és a félelem furcsa vegyüléke lobogott az arcában, a szemében. — Most azt gondolja, hogy én... ne haragudjon... még soha sem ültem autóban... bevallom. Dán bosszús volt. Forrt az érdeklődése a lány felé mozdult, a csók a száján égett már s izmait és idegeit felkorbácsolta. A lány alig lélekzett. Farkasszemet nézett a fiúval. A szemekből apró szuronyok villantak. Tiitakozás-szuronyok. Mégis magához tépte a lányt, pnnan a sarokból s a párfőm és a lánytest illata részeggé torzították. Künn sötétedett... az autó rohant... A lány is ölelte. Esze-veszett csókot mart a szájára, azután kirántotta magát és pihegve visszaült a sarokba. Lehunyta a szemét. — Megőrültem... — dadogta. Dán újra utána nyúlt. — Nem! Jaj, ne nyúljon hozzám! Állítsa meg az autót... kiszállok. Ki akarok szállani! i Épen megállt az autó. \ Kiszálltak. Bébynek didergősen összekoccant a foga. Körülnézett. Kissé tántorgósan lépett. — Hol vagyunk? — A Mária utcában — mondta suttogva Dán, gonoszkodón, s karon fogta a lányt. — Mit akar...? — szólt rá sziígoruan, s kirántotta a klarját. — Bébyke... szenvedek. Marad\ jon velem. Csak két percig... öt percig... — Csak nem gondolja... ? örült! És köszönés nélkül nekivágott az utcának. Lámpához ért. A fény rászitált, beszórta melegj-arany szinekkel. Dán nézett utána. Várta, hogy megálljon, visszanézzen... Nem tette. Sietett. Szinte futott. — De mit akart velem? — most goromba tudott volna lenni hozzá. De mégis győzött benne valami jobb érzés. Utána ment. De nem érte utol. A T&ny akkorra bement a házba, ahol laktak. Nem bánta. Cigarettára gyújtott s azt hitte, hogy most már elintézte ezt az egész kis ostoba heccet. Ha ez közbe nem jön, ma kimehetett volna a lóversenyre. A szokott kávéházba ment. Ott magába ölelte a fény, a halk zsongás és a füst tömör attakja. Beszívta a vegyes illatot. A személyzet mosolygósan lendült felé. Mintha itt minden szerette volna. Panyolay, a jóbarát, már ott ült az asztalnál, s összeráncolt homlokkai valami írásba mélyedt. — Szervusz Panyó! — Igy becézték s nem a keresztnevén. Mert soha sem jutott eszébe senkinek sem a keresztneve. Különleges volt. Cipriánnak hivták. Panyolay Ciprián... Titkár volt a belügyben. Jó, öreg fiu. Erdélyből való. Szemében mindig dult a vesztett haza siratása. Ciprián, azaz Panyó szemrehányással fogadta Dán Endrét. — Mikor a legnagyobb szükségem volna rád, odalógsz valahol... — Mi lelt? — kérdezte Dán ugyanugy. — Nézd Bandikám... — Persze, házasodol, vagy nősülsz... — Igen. Blond Aurél garantálja: ötszáz millió! Hét háza van az apjának Debrecenben. Valami cívis. Vastagnyaku, zsiros paraszt. De mit bánom én ?! Azt mondja, hogy a föny jóképű és érettségije van... — Ne ölj engem Panyó ezekkei a szélhámosokkal. "Egy sem mond igazat. Ezek mind üzérek s hazudoznak neked. De mit gyilkolod "fnagad áz adóságaid miatt? Sírjainak a hitelezők... egyszer csak se• gitenek majd rajtunk... — De addig...! Én megfulladok, öregem! Nekem már nincs hitelem, minden forrás bedugult, az uzsora és a jószív egyaránt. Szégyenlem, de a mult héten az apám legazemberezett... — ...mert öngyilkossággal fenyegetőztél s azt irtad neki, hogy ha most pénz volna rád bízva, elsikkasztanád. Azután, ha alkalom vofna, belefognál egy kis panamába, mint annyian... nagy divat. Ezt irtad, ugy-e? Nos ilyeneket nem tehetsz, hát arra gondolsz, hogy eladod magad... És... Karácsonyi Erzsike... — tette hozzá halkan, sziszegve, mintha éles apró tü volna a név minden betűje s egyenként szurkálja bele bent a szivébe. Súlyos, maró izek csurogtak végig a Panyó szivén... Nagyot nyelt. Fulladó csönd állott közéjük. Megbénította á nyelvüket, megmerevítette a nyakukat. Panyó megrázkódott. Kellemetlen bizsergés fájt végig izmain. Szörnyű, apró élek a bőre alatt is. — Minek emlegeted... most...? Hörgés és ordítás tömörödött a hangjában. Egy puszta végtelenje kellene belső indulata erejének, hogy belebömbölhesse. Karácsonyi Erzsike... Drága kis úrilány... elfelejthetetlen szív-lány. Panyó összeroskadt ott a kávéházi asztalnál. Nem látszott rajta semmi, csak a szemében halványult el az élet. Dán látta. — Igazad van, Bandikám... — Biond Aurélt legközelebb kilököm. Valaminek meg kell már érni végre- ebben a dögletes levegőben, ebben a rothasztó atmoszférá,ban, amely még engem is félreutakra lökdös. — Tudtam, Jiogy igazad van. Ettél már valamit? — Nem én! Ittam. Két pohár cocktailt. — Akkor együnk. Én nagyon éhes vagyok. Délután kirándultam. — Magadban? — Csak nem ettem kefét. — Nővel...? — Mit szólsz hozzá. Nővel. Szép nővel. Hóditás. * ^Folytatjuk.)
