Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-09 / 57. szám

1930. március 9. JSrtrfRYIDáK. FISK v\ Jíray Ervin Nyíregyháza, Széchenyi út 9. A Eossuth-reálgimnázinm nagy irodalmi délvtáaja Holnap, vasárnap délután 5 bórakor kezdődik a Korona nagyíermében a Kossuth-reálgimnázium irodalmi délutánja, amelyet a Kisfaludy Károly és Katona József halálának tiz éves évfordulója alkalmából rendeznek. Az irodalmi délután műsora a következő : 1. Batthyány-induló. Előadja az Ifjúsági zenekar. 2. Az ünnepet megnyitja Teltsch Kornél, igazgató. 3. a) Luspay: Jelige, b) Kisfaludy : Sziilöfölaem szép határa. Énekli az ifjúsági vegyeskar. 4. Kisfaludy K.: Az álmatlan kijrály. Melodráma. Szavalja: Baldanwegh Béla VII. o. t. Megzenésítette és zongorán kiséri Kaszner Károly VII. o. t. 5. Emlékbeszédet mond Kulcsár Pál VIII. o. t., a Bessenyei önképzőkör ifjúsági alelnöke. 6. Chován K.: Magyar tánc. Zon gorán előadják: Győry Jenő VI. o. és Kaszner Mihály VII. o. tanulók. 7. Katona: Bánk bán III. felvonás 3 jelenete. Szereplők : Bánk — Juhász Benjámin V. o. t. Tiborc — Nemes István VIII. o. t. 8. Magyar dalok. Énekli az ifjúsági vegyeskar. 9. Kisfaludy K.: Mátyás deák. Vígjáték 1 felv. Személyek : Upor László, főispán — Statkievicz Elek VII. o. t. Turu Márton, öregbiró — Gacsályi Károly VII. o. t. •Ürzsi, leánya — • * * * Mátvás deák — Sarudy István Vili. o. t. Kántor — Mikler Sándor VII. o. t. Kisbiró — Tatár László VIII. o. t. Vadászok. Nemesek. A sertések ütlegelésének káros kö" vetkezményei. Főleg a német sertéskereskedők illetőleg hentesek körében panasz merült fel, hogy a Magyarországból kivitt sertésekből származó szalonnában nagyon sok a durva bánásmódból származó véraláfutás, ami annak értékesitését megnehezíti. A legtöbb véraláfutás onnan származik, hogy a sertéseket a kondások gyakran ütik-verik és a vasúti kocsiba berakásánál nem járnak el a kellő figyelemmel, valamint a sertésolból való ki és beeresztésnél 'is nemcsak durván, hanem gondatlanul járnak el. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara felhivja a gazdaközönség figyelmét a németországi hentesek'körébői felmerült panaszra; a sertések tenyésztésénél ezen vonatkozásban is nagyobb figyelem szükséges, mert nem kivánatos, hogy a magyar sertés hirnevét ezen gondatlanság miatt is rontsuk. i. .* ö 'kii. — EH": t E) üEi ffliképen romlott le — racionalizálás ntán egy virágzó szabolcsi vállalat A Budapesten megjelenő »Biztositási és Közgazdasági Lapok« c. közgazdasági "lap február 25-iki számában Kálói András aláírással jelent meg a következő érdekes cikk : Csonka-Magyarország északkeleti sarkában, egykori homokpuszták "kettős közepében, helyi érdekű vasútvonal mellett alakultak ki a mai »Bóni« gyárteiep és Mezőgazdasági rt. ipari és mezőgazdasági müvei, amely vállalat, terjedelmében, modern szervezettségében és kvantumtermelésében nagyon megközeliti bármely, hasonló produktumot előállító fővárosi ipar vállalat meretét. 1858-ban alapitotta, mint egyéni céget, Mandei Eduárd s ezen időtől kezdve kizárólag a Mandelek kezében tudott tényleges köz- és nemzetgazdasági tényező maradni ez a tradicionális vállalat. Sokan emlékszünk iftíSg a "közei husz év előtti szomorú Mándi-Goth rezsimre, midőn egy tőzsdei taktika révén pár évre kiesett a »Bóni« a Mandelek kezéből s a teljes végromi ís szélére került az a vállalat, amely addig ötven éven keresztül a mezőgazdasági ipar szárnyán egy uj kulturát röpített a nyírségi petyhüdtség közé azáltal, hogy komoly munkára serkentette a Nyírség homokra kivetett s akkoriban jórészt elszigetelten élő, szegénysorsban tengődő lakosságot, az ipari növényeknek megfelelő módon való hasznosítása folytán. A »Bóni.« köz és nemzetgazdasági hasznát és képességeit nem kisebb ember, mint gróf Tisza István helyezte annak idején mérlegre s az ő meggyőződése révén ismét a Mandelek "kezébe kerülnek a »Bóni<r müvek, an^ly vállalat már a Leszámítoló és Pénzváltó Bank érdekeltségi támogatásával megerősödve, uj alapokra kerül s a jónevü és nagytudásu Knap révén mindenben modern, nagyarányú és versenyképesen termelő vállalattá fejlődött ki. S ha mindehhez hozzávesszük még azt, hogy legkevesebb tízezer nyírségi lakos szerezte meg mindenkor a »Bóni« közvetítése révén az évi, — nyugodt megélhetéséhez szükséges javaknak komplekszumát, s azt, hogy a fejlődéshez szükségelt képességeket és közgazdasági temperamentumot formálisan belevitte egy nyírségi községbe, s azt a csodának beillő szorgalommal és áldozatkész segítséggel városi ríivóra emelte, mintatenyészetét és racionális gazdaságát a gazdák részére tanulás végett megnyitotta, de megnyitotta egész szervezetét, összes üzemeit Észak-Magyarország tanulóifjúsága részére, melyet évente százával látogatnak a serdültebb diákok, hogy betekintést nyerjenek Magyarország ipari fejlődésébe, melytőr soha el nem maradt a \»Bóni« — világossá válik az a fontos szerep, amit a »Bóni« önként, kizárólag nemzeti kulturérzésbői vállalt magára, még akkor, amikor ennek a vállalatnak alap-köveit 70 évvei ezelőtt letették. Csodálatos, hogy mindezt csak a Mandelek tudták keresztülvinni. S csodálatos, hogy csak a Mandelek kezében virágzott ez a vállalat, s érte el fejlődésének tetőpontját. Mert amióta a cukoripar 1927ben átvette a vállalatot, olyan rohamos leromlás történt a »Bóni« keretében, amelyhez foghatót ilyen tradicionális vállalatnál alig tudunk. Nemcsak hogy mégbénult minden közgazdasági szereplése, de azóta a veszteségeknek valóságos rekordját érte el a »Bóni« a múlt esztendőben s ez hónaprói hónapra csak növekszik. Az átértékelésnél, mint tudjuk, 1,140.000 MODERN, GOLYÓSCSAPÁGYAS CSÉPLŐGÉPET ERŐS, TARTÓS, ÜZEMBIZTOS TRAKTORT sorvető* ós sortrágyázógópet,vető magtisztító- és kiválasztógépet •BMOHBBBnrannBmBBBBaBIMHMHM kiván beszerezni, forduljon az Első Magyar Gazdasági Gépgyárhoz Budapest, VI., Vóci-út 19. 1067-4 13 P saját tőkét mutatott ki a »Bóni« melyből 520.000 pengő volt a részvénytőke, 420.000 P a tőketartalék és 200.000 P az értékcsökkenési tartalék volt. Ez volt a helyzet a Cukoripar 1927-iki átvételekor. Az 1927—28-as évi jelentés nemcsak hogy osztalékot mellőz, de a mérlegben 106.242 P meglepetésszerű veszteséggel számol ef. — Az 1928—29-es évi mérleg az áthozattal együtt már 485.553 P veszteséggel zárult. Tudnivaló, hogy ennci a vállalatnál a főidény szeptemberben kezdődik, amikor is a napraforgóés egyéb olajtartalmú magvak "beraktározása, szárítása veszi igénybe az üzem nagy részét. Az 1929. évi idény ebből a szempontból már teljesen meddő maradt, mivel a Cukoripar Rt. nemcsak hogy megfelelő mennyiségű pénzt nem bocsátott a »Bóni« rendelkezésére, de a raktáron levő s még 1927—28. évi "gyártásból visszamaradt cca 60 vágón növényolaj lekötésének elmulasztásával sem szolgáltatott módot az üzem kihaszná'á'ára. Mivel pedig az étolaj hónapokig, sőt évekig való raktározása a minőségben ujabb és ujabb veszteségeket jelent a finomítás miatt, elképzelhető az a hónapról hónapra fokozódó veszteségnövekedés, amely a vállalatot és a »Bóni« hitelképességét sújtja. Szomorú azonban magában az is, hogy a »Bóni«-gyár telep 1929—1930-as olajgyártási idénye csak abban merült ki, hogy a Hutter-gyár részére a napraforgómagot szedte össze bizományba. Tehetetlen tengődésében hizlalja a konkurrenciát s kezét nyújtja a békók nagyobb megszorítására. A Cukoripar Rt. veszedelmesen rossz kereskedelmi politikája nemcsak egy nagyarányú mezőgazdasági üzemet fullaszt meg, s ezzel szemben egzisztenciákat sorvaszt ei (ilyenkor mindig az egyedek fizetésképtelenségére gondolunk), de az esetleges fellendítéshez is részben elzárja az utat, részben pedig kitolja, bizonytalan időkre, annak lehetőségét. A »Bóni« egyéb üzemei, mürnalom, téglagyár, szappangyár természetesen le vannak épitve, s igy a lakosság közt az egyedek pénztelensége a »Bóni« olajmüvek leépítésével fokozódott. A többi nagy piacokat a »Bóni« nem tudta versenyképesen megtartani. \nnak idején, miikor a Cukoripar Rt. a »Bónit« átvette, arra az örvendetes körülményre gondoltunk, hogy a Cukoripar révén a régi meglevő olasz és holland piacoknak rSbgerősitésévei ujabfc külföldi piacokat lesz képes, tehetségéhez mérten — teremteni, a »Bóni« produktömok számára. Sajnos, most az a helyzet, hogy nemcsak a »Bóni« produktumok eladására való képtelenségét bizonyította be a Cukoripar, de az eddigi elhelyező külföldi piacok is megszűntek. Tény az, hogy ezzel a kereskedelmi politikával nem lehet egy leromlott vállalatot újból virágzóvá tenni. A gyártásra senki még ráfogni sem tudna rosszat, ellenben a »Bóni« produktumainak elhelyezését illetőleg, amely az anyavállalat, a Cukoripar kötelessége volna, annyira elhanyagolt a helyzet, hogy ez még reménnyel sem kecsegtet a jövőre nézve. Köz gazdasági körök nagyon várják, hogy a nagy veszteséget egyensusulyozandó, ki fogja-e vinni sürgősen a Cukoripar az alaptőkeemelést, vagy pedig átfuzionálja a vállalatot egy olyan más vállalat birtokába, mely céljának tűzi ki — megfelelő támogatásával — azt, hogy ez a tradicionális vállalat ismét fellendüljön, biztos kenyérhez juttatva a szabolcsi lakosság nagy hányadát, — s hogy a tőzsdei jelentésben a »Bóni« részvényeket a Mandel-rezsim alatt megszokott értékösszeggel jegyezzek.