Nyírvidék, 1930 (51. évfolyam, 50-73. szám)
1930-03-09 / 57. szám
14 JsrtrfRYIDBK. Mezőgazdaság Többtermelés, jobb termelés Hol szerezhetünk be korai piacképes vető rózsafenrgonyát ? A niövények a változatosság, az átöröklődés, kereszteződés vagy elkorcsosodás következtében' sokfélért képein fejlődhetnek, ugy, hogy kitűzött céljainknak megfelelő jellegű növényeket csakis kitartós, szorgalmas, tnagy körültekintést igénylő, sok évi munkálatok után produkálhatunk. Az országok versengései a megváltozott .körülmények, de a nyomasztóan súlyos gazdasági viszonyok, a megélhetőség, illetve jövedelmezhetőség szempontjából 'is már sokat termelni sem elég, pedig a jelszó még pár évvel ezelőtt is csak a »több tepmelés« volt. Szemkápráztató gyorsasággal fejlődik, halad és rohan előre minden, és bizony nagy tandíjakat kellertt a gazdáknak fizetni, amig reá nem jöttek arra, hogy ma már a többtermelés mellett jobbat, tetszetősebbet és tökéletesebbet is kell tqrmelni, ha piac- és versenyképesek akarunk lenni. — Hiszen nem olyan régen, csak a mult esztendőbe ha visszatekintünk, tapasztalhattuk, de, meg is tanulhattuk, hogy mi az az export ? Hogy milyen körülményef gondot okozó az, amikor a sokféle eljárások, válogattatások stb. után végre sikerült pár vagon burgonyát exportálni a miniszteri megbízott lelkiismeretes és nagyon alapos vizsgálatai után, de legtöbb esetben még azt is ugy, hogy pár napig aggódni kellett, hogy vájjon a határköri bizottság is jóvá hagyja-e,, és az áru nem-e talál vissza utasításra ? Hogy miért fordultak ejő ilyen nehézségek ? Egyszerű re£ a felelet. Legtöbb gazda csak termel, — néhány százalék a többtepnelés alapelvei szerint igazodik és bizony még kevesen gondolnak arra, hogy jobbat és tökéletesebbet, egészségesebbet is termeljenek, már pedig inkább ez utóbbi érdekli nemcsak a bel-, hanein a külföldi piacokat is. Nagyon helyes intézkedés a földművelési kormány által létesített állandó ellenőrzés, és egyenesen országos érdek, hogy az fentartassék továbbra is, mert a külföld előtt megrendült bizalmat, amej.y a sokféle megbízhatatlan ösz szevagdalt, sokszor fekélyes és vegyes burgonyák exportálása következtében állott elő, csakis tisztességes jó és egészséges kinézésű burgonyák szállításaival fejleszthetjük vissza. Ez az intézkedés védi az állam jóhírnevét, és biztosítja jövőjét, de á gazdákat belátásra birja, és jobb termények előállítására ösztökéli. Vissza kell tehát ilyen módon szerezni a külföldi piacokat, ha a saját burgonyánkba beje nem akarunk fúlni. Ne csak arra törekedjünk, hogy tejrmeljünk, hanem többet is és jobbat is, mert célunkat máskép e;l nem érhetjük, mert ne felejtsük el, hogy megnövekedtek az igénye^, és megfinomodtak az Ízlések is, minejc következtében a fogyasztó közönségnejc sem mindegy, hogy milyen burgonyát eszik, hanem elvárja, sőt egyenesen meg is követeli, hogy pénzéért jót is p kapjon, — és ugyanígy van ez a | külföldön is. Ha jobbat, egészségesebbet és 3 szebbet fogunk tudni produkálni, a többtermelések mellett, nagyobb lepz a bizalom, és kedvezőbben, illetve kellemesebben fognak bennünket emlegetni, vagy hogy jól magyarul fejezzem ki magam, becsületünk lesz, és ennek következtében természetesen több pénzünk is. Nem lehet nagyobb öröme egy gazdának, mint amikor terméseit ugy a nagy átlag, valamint a jóság és kiválóságot illetőleg elismerésekkel halmozzák'el, és amikor a szakértő kereskedők állandóan dicsérik és ajánlják azt minden birtokosnak termelésre mint a legjobbat, legmegfelelőbbet. Saját érdeke minden gazdának, hogy régi, elkorcsosodott, kevéshozamu terményei helyett nemesebb vetőmagvakat szerezzen be, amiből okszerű eljárással jövedelme^hetőségét megnövelheti, mert a szinte elviselhetetlen kiadásainkat csak ilyen módon tudhatjuk rendezni — fedezni. Nehéz terhek nyomják a gazdák vállait, és tizony sokan inognak, de, sajnos, még többen roskadoznak már, pedig a mi részünkre, hogy boldogulhassunk, nincs más orvosság, mint szorgalmasan dolgozni tovább, jobb szerszámokkal, tápdusabb és jobban előkészített talajokba vetett megbízhatóbb, nemesebb magvakkal, ugy, hogy többet és jobbat produkálhassunk. Rózsa burgonyámból sok évi fáradságos munkálatokkal tenyész kiválasztással egy olyan, már korán piacképes kitűnő izü elsőrangú étkezési és kedvelt kereskedelmi rózsa burgonyát állítottam elő, amelyet a mult évben már előszeretettel vásároltak, és amint hallottam, Budapest is rajongott érte. Mint uj | burgonyát is jó árért tudtam értékesiteni. Az elmúlt évben beéredés után kat. holdanként 160 q illetve átlag 127 q adott. Ősszel trá gyázott és mélyen szántott, tavaszÍ93I. KrtrcfeM 9. szal jól előkészített talajban jókor vejve, okszerűen müveive mindég nagy tej-méseket adott náiam, ugy hogy 1928. évben 142 mázsa volt az átlag belőle. Az eltarthatóságát illetőleg 120' —1 50 c. széles és élére felhúzott kúpokban a rendes körülmények között használt 30—40 c. vastag szalma réteg és a fagyások előtt 30—45 c. vastag földréteggel tetején közvetlen a szalmából kiemelkedő 2 és fél mtr. távolságokra elhelyezett 60 cm. magas és meredek fedőrészekkel ellátott & bej világú deszkakéménykék, amelyek a burgonyatömeg izzadása és párolgása összegyűjtésére, illetve eltávolítására hivatottak, vannak beállítva. Olyan, a burgonyának lqgínegfelelőbb hőmérsékletet biztosítják, amelyek a gyakorlatban különösen országos szempontból bírálva szinte kiszámíthatatlan megtakarítást jelentenek a régi, sajnos majdnem még mindenütt látható kezdetleges szalma csóvás kupsze lejőkkel szemben, amelyek beáznak, a beázott helyeken ha nagy hideg van, megfagy, vagy elrothad az amúgy is állandó nedvességgel körül párolt burgonyák bizonyos százaléka. Nagy hátránya még az ilyen szalma csóvás szelelőkkel ellátott kúpoknak, hogy amennyiben a szabadulni akaró nedvességet elpárologtatni nepi képesek, a burgonyaösszefülled, aminek következtében jó egy araszos csirákat ereszt és amint megrökönyödve nagyon sok helyen láttam, ugy összekuszálódnak, hogy egy nagy kup csira lát szik, amikor a vetőmag előkészítés végeit azt kibontják. A burgonya tulaj donkép ereje nagy részét kiadta az abnormális csírázás következtében és a csirák leszaggatása után ilyen legyengült bizonytalan gumókból aztán nem lehet megfelelő jó eredményt várni. A legjobb lelkiismerettel aján1 nmi mmiljBU Jl w w.CTMP V E R S E IC OPTIMIZMUS. Ma így látom : a Földtől elszakadtunk, mert egy test volt a Földdel egykor minden, de im, a fényből intett le az Isten s támasztott lázadó energiákat. Bár szörnyű sors jutott a Föld fiának, mert átkot hoztunk Földanyánk öléből, de messze, fenn a fényből néha mégis reánk tekint az Isten. Ha kettős harcban elfáradtunk itt lenn, testünk a diadalmas Föld magába zárja, de a sugár, amit az Isten küldött, valamit mégis átment így belőlünk s az útját vissza bizton megtalálja. J. M. FALUCSKÁK ŐSZI ESTJE. Kis falukban, ha ősz mesél a fáknak, házikók mögött mély árnyékok szállnak, s az ablakon belesnek. Riadt szemmel sír fel a bölcsős gyermek, a sublót pattan, apó a bibliából az őszi kertre bámul. A napraforgó búsan ing az útra, s a kisleány, hogy vízért megy a kútra, már hátra nézni sem mer. Rég holtakról mesél az öreg ember, amíg a lány az ajtócskán kirebben : valaki jár a kertben. Alvó galamb búg az eresz alatt. A legény szól: szüretre lakzi lesz. — És nyárrá szelídül az őszi est. J. M. A TAVASZ ELJÖN MÉGIS. Lila fátyolos estén, A földnek barna testén Szétfutnak a virágok. Jön szent napsugárzápor, S a füvecske, a bátor Vidáman int, ha látod. Sötét vizeknek háta Habos tajtékot hányva Titkot takar a mélyben. Kéksugaras a róna, A visszatérő gólya Majd fenn úszik fehéren. Be jó a tiszta harmat! Be jó, ha fiatal vagy, Hogy minden neked éled ! Néked bont a rügy zölden, Neked kelnek a földben Aranymagvu vetések. Be jó barkát simítni, Ablakot éjbe nyitni, Bámulni csillagokba. Futni tavaszi szélben, Hunyt szemmel állni fényben, Ismerni illatokra. Újra mindent remélve, Tavaszi lázban égve, Mint kertünk csipkebokra ^ A szívet nem sebezni, S nem nézni vissza, messzi, Fájdalmas tegnapokra. j. m. INTERIEUR INTERMEZZÓVAL A macska lustán ül az ablakon És áprilisi fény hull a szobára. Arany foltok a piros szőnyegen S tükröm körül szivárványos a ráma. Az ablak képe halvány aquarelle; Vetések zöldje, barna földcsikok, A domb megett fehér templomtorony. Egy régi temető, omlott sirok. A macska nyúlt testtel most felszökik. Piros kis vázám — ejnye — lesodorta Kezemben most egy marék szép cserép. De fürge fény ezer rubinra bontja, Kezemben mind égő rubínszirom. Alkonyodik, most rózsaszín itt minden. Rád gondolok, az ablakom kitárom, S a szirmokat a piros fénybe hintem. Nemo, PUSZTÁBAN NYÍLÓ AKÁCFA. Álltam a pusztán ég és föld között egyedül. Fehér ruhám röpködött, a szél dúdolt fülembe. És messze, vélem szembe', r. Egyedül állt a pusztán az akác. -f Hogy felém küldte tiszta illatát, szóltam hozzá: »Hej, fehér fürtös, szép fa mióta állsz ott várva, álmodozva ? Mennyasszonyi pompádban ott ki lát ? Kinek nyílik rajtad a sok virág ?« — Az illattal halkan üzent a fa : »Fehér ruhás lány, mondd, mit szólana szíved, ha megkérdezném én is őt ? — Csak ennyit üzent. Intett szép fejével, nézett rám szánva, s én is szántam őt. Szentmargitapuszta. Columbina t
